Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-16 / 11. szám
P ontosan egy éve, tavaly márciusban írtam a ,.Takarékos robbanómotor születik“ című riportban egy fölöttébb érdekes, de abban az időben szárnyszegett kutatásról. Akkor rámutattam, nem az alkotó mérnökök műszaki tudásán múlott, hogy az általuk fejlesztett, környezetvédelmi szempontból is értékes, ún. üzemanyagszegény keveréket hasznosítani képes elektronikus vezérlésű gyújtórendszerrel csupán részeredményekre jutottak. Elméletileg ugyan tisztában voltak a megoldás nyújtotta lehetőségekkel, ahhoz viszont, hogy a gyakorlatban is bizonyítani tudják állításaik igazát, hiányoztak azok az eszközök, amelyeket csakis a hivatalos támogatás mellett kaphattak volna meg. Az iménti mondatban használt feltételes mód már elárulja, hogy az illetékesek akkor nem merték, akarták, voltak hajlandók, stb... ország-világ előtt vállalni ezt a kutatást. Miért? Az elmúlt idő részben erre is megadta a választ. ,Ma már tudom, túl sokféle érdek fűződött ahhoz, hogy e parányi és lelkes kutatócsoport, amely ma is a Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karának távközlési tanszéelőnyeit mondja el nagyon érdekesen. S ha így adta elő is a problémát - márpedig így - akkor lehetetlen, hogy ne értették volna meg mondanivalója lényegét. Azt viszont ez az eset is bizonyítja, hogy a megértés és segíteni akarás között olykor mérföldes lehet a távolság. Közben előkerül egy tavalyi keltezésű átfogó szakdolgozat is, amellyel szakemberek népes csapata is megismerkedett már. Azon a találkozón ugyancsak sikerült újabb híveket toborozni, a döntő szóval bíró illetékesek viszont ezután sem változtatták meg korábbi álláspontjukat. Ba- ran mérnök meséli, méréseik minden esetben látványos üzemanyag-megtakarítást bizonyítottak. Ha így van, akkor meg azt a bizonyos fát mindenképpen ki kell vágni, s talán ez belátható időn belül sikerül is, hiszen úgy tűnik, valahol belül korhadt már... xxx Úgy határozunk, még egyszer összegyűjtjük a pontos, s ennélfogva megcáfolhatatlan adatokat, amelyeket illetékesek elé terjesztünk. Néhány nappal kéJó lenne, ha valaki vállalná a gyújtórendszer gyártását - mondja Baran mérnök , Pavol Kukumberg, a Orudop szakembere beállítja a szénmonoxid szintjét ÚJ SZÚ 1984. III. 16. m MTA Bim um? kén serénykedik, ne vihesse sikerre az ügyet. Igaz, hivatalos támogatás híján az sem bizonyosodhatott be időközben, hogy amin fáradoznak, meddó, céljaté- vesztett igyekezet csupán. Tóbiás Baran mérnököt, a kutatócsoport vezetőjét ma azzal a céllal kerestem föl, hogy megtudjam, ilyen körülmények között maradt-e „ még elegendő erejük ahhoz, hogy ne adják fel az évek óta vívott csatát.- Véleménye szerint mi annak az oka, hogy a hivatalos szervek még ma sem adták ,,áldásukat“ erre a kutatásra?- kérdezem, és arckifejezésén nyomban észereveszem, érzékeny pontját érintettem az ügynek.- Ilyen vonatkozásban magam is szeretnék végre tisztán látni - mondja keserűen. - A cáfolhatatlan tényekből, esetleg egy-egy elejtett szóból, illetve megjegyzésből viszont sok mindenre következtetni is tudok. A hasonló problémák megoldására szakosodó kutatóintézetek, illetve a gyártó vállalatok alkotó gárdái, amelyekkel nagyon szívesen fölvettük volna a kapcsolatot, gondolom, azért zárkóztak el csaknem egytöl-egyig elölünk, mert attól félnek, ha nekünk sikerülne elérni a kitűzött célt, akkor ez az ö tudásukra, munkájuk minőségére vetne rossz fényt. A közvetlen feletteseink viszont azért ha- lasztgatják az „áldás“ osztását, mert látják a szakosodó kutatóintézetek húzódását az ügy elöl. Bűvös körbe kerültünk, hát lehet még ebből kiutat találni? Lehet, hogy túl nagy és kemény fába vágtam magam is egy éve a fejszémet, kételkedem ezek után a saját álláspontomban. Viszont ilyen egyszerűen mégsem adhatom föl, hiszen az itteni kutatók már több mint tíz éve sikerrel cáfolják meg az elképzeléseik ellen felhozott műszaki kifogásokat. Nekem most a jobb feltételek megteremtésében nyílt módom segíteni, nem hagyhatom félbe a megkezdett munkát. Ebben az elhatározásomban Baran mérnök szakszerű magyarázata is megerősít, hiszen éppen a gyújtórendszer legújabb változatának söbb a bratislavai Drudop gépkocsijavító műhelyében találkozunk. A parkolóban minden szándékot mellőző keresgélés nélkül szabadon kiválasztunk egy használt Skoda-120 jelzésű személygépkocsit. Ezt állítjuk be a tesztelő boxba, ahol a jelenlévő szakember előkészíti a mérésekhez. Mielőtt azonban bármit is változtatnánk rajta, egy kitűnő márkájú, digitális kijelzésű, speciális külföldi berendezéssel lemérjük a motor fogyasztását üresjáratban. Ezzel egyidőben a kipufogó gázokban jelenlévő káros szénmonoxid szintjét is a gyártó általi előírás szerint állítjuk be. Kiderül, a több éve használt motor óránként csaknem 8 deciliter benzint fogyaszt üresjáratban. A szénmono- xidot a fenti igény szerint 2,5 százalékra csökkentjük. Ezek után elejét vehetik az általunk szorgalmazott tesztek. A hagyományos gyújtást az elektronikus vezérlésű váltja fel. Pavol Kukumberget most tehát arra kérem, ezekről tájékoztasson minél átfogóbban.- Számomra is meglepőek az eredmények - mutat a digitális kijelzőre. - Láthatja, a fogyasztás a felénél is kevesebbre csökkent, a szénmonoxidmérő hajszálmutatója is alig mozdult ki a nulláról. Ennek szintje tehát 0,2 százalék körül mozoghat most, ami az előbbi mérésekkel összevetve elenyészően alacsony mennyiség. Ez is azt bizonyítja, hogy a motor a Baran mérnökék által kifejlesztett módosított gyújtórendszer segítségével hihetetlenül benzinszegény keverékkel is működik. Ez már igen, gondolom, de Baran mérnök közbe arról is tájékoztat, hogy ez csak részeredmény. Igaz ugyan, hogy az üresjáratra főleg a településeken belüli közlekedésben van nagy szükség, mondjuk a kereszteződéseknél a zöld színre váltásnál várakozva, viszont a gépkocsitulajdonosok, szempontjából ennél még fontosabb, hogy az óránkénti 90 kilométeres, és ennél magasabb sebességgel haladó autó fokozottan igénybe vett motorja mennyit fogyaszt. Kiderül, ilyen bonyolult teszteket megtelő berendezések híján már a Drudopban nem végezhetünk. Ismét napokba telik, mire közös erőfeszítésekkel sikerül elintézni, hogy folytathassuk méréseinket az egyik legjobban felszerelt bratislavai szakosított munkahelyen, amely a Bratislavai Gépkocsigyár tulajdona. Látogatásomat a mérések második napjára időzítettem, hogy így már konkrét eredményeket is feljegyezhessek. Úgy látszik, a legjobbkor érkeztem, hiszen Oto Bircák, az egyik specialista éppen a hangszigetelő üvegfal túloldaláról hangosbeszélőn szól át a vezérlőterembe, hogy kezdődhet a következő mérés. A csoportvezető máris bekapcsolja a műszereket, mindenki feszülten figyeli állásukat, majd miután az egyik lombikból kifogy az üzemanyag, feljegyzik a legfrissebb adatokat. Megvárok még néhány hasonló tesztet, aztán a méréseket vezető Frantisek Hajdút kérem meg, foglalja össze tapasztalatait.- Előrebocsátom, hogy ebben a laboratóriumban teszteljük gyáron belül is a robbanómotorok lényeges tulajdonságait. A mostani mérésekhez egy Skoda- 120-as személygépkocsikban használt motort szereltünk föl, amely a 90 kilométeres óránkénti sebességnél több mint 6,5 liter benzint fogyaszt. Miután felcseréltük a gyújtórendszerét az elektronikus vezérlésű változattal, látványosan csökkent fogyasztása is. Pillanatnyilag már egy literrel kivesebb benzint éget el. Ezzel persze, még nem fejeztük be a méréseket. Van itt néhány, az eddig tesztel- teknél vékonyabb porlasztócsövünk is, amelyeket csak ezután próbálunk ki. A motor eddig olyan simán működik, hogy megvan rá a remény, a még szegényebb keverékeket is képes hasznosítani. Baran mérnöktől már korábban tudom, ahhoz, hogy igazán látványos eredményeket érhessenek el, az eddig gyártott motorok komplex újraértékelésére lesz szükség. Az új gyújtórendszer csupán egy részét képezi majd a változásoknak. Mindenesetre megnyugtató az a csaknem 30 százalékos uzemanyag-megta- karitás, amit az autógyárban végzett tesztek befejező szakaszában értek el. Jogosan törekszik tehát előtérbe a kérdés, hogy a meglévő gépkocsikon is elvégezhetö-e a takarékosságra irányuló módosítás.- Erre, gondolom, már a tesztek is részben megadták a választ, hiszen a méréseket olyan motorokon végeztük, amelyekből több százezer fut most is utainkon. Ha vállalná valaki az általunk kifejlesztett elektronikus vezérlésű gyúj-. tórendszer és az ehhez tartozó gyújtó- gyertyák gyártását, akkor a motor átállítása már egy nagyon egyszerrü művelet lenne csupán. Olyannyira, hogy ezt odahaza, amatőr gépkocsivezetők is elvégezhetnék. Ellenértékként viszont 50 százalékos üzemanyag-megtakarítást ígérhetek üresjáratban és átlagosan úgy 20 százalékos megtakarítást a távolsági közlekedésnél. xxx Ezek a tények nem újkeletűek. Olyannyira nem, hogy tavaly a legfelsőbb irányító szervek is tárgyalták már az ügyet. Akkor Anton Blazej akadémikus, a Szlovák Műszaki Főiskola rektora a sajtóban is közölt beszédében tett ígéretet a dolog hivatalos részének pozitív elintézésére. Itt fekszik asztalomon a Pravda múlt év szeptember 15-i száma, benne megjelölve az érintett rész. Telefonon hívom fel a neves tudóst és pedagógust, kérdezve, nyilatkozna-e arról, miért maradt az általa tett ígéret a mai napig csupán papíron. Megtudom, a rektorhelyetteshez kell fordulnom, az ó hivatali kötelességei közt szerepel hasonló kutatások felkarolása is. Ismét napok telnek el, majd mégis sikerül nyélbe ütni Milan HueI docenssel egy találkozót. A kérdés tehát továbbra is az, vajon miért nélkülözi a hivatalos támogatást még mindig ez az immár látványos eredményekkel dicsekedhető kutatás.- Csak azt ne higgye kérem, hogy időközben nem történt semmi - érvel a rektorhelyettes, s közben iratcsomót tesz maga elé az asztalra. - Itt van például egy körlevél, amellyel a szlovák kormány elnökhelyettese hívta össze múlt év októberében az összes hozzáértő szakembert az egész országból. A cél az volt, hogy közös álláspontra jussunk az elektromos vezérlésű gyújtórendszer ügyében. Még ma is bízunk abban, hogy ezeket az eredményeket nagyon jól ki lehetne használni az újonnan tervezett orrmotoros gépkocsiknál. íme a meghívottak névsora, s íme azoké, akik eljöttek a találkozóra - teszi elém az iratokat. - Mint látja, jelen voltak azok, akik várhattak is valamit e megoldástól, például a környezetvédők. Távolmaradtak viszont azok, akiknek így vagy úgy támo- gatniok is kellene ezt a kutatást. Ugye milyen bonyolult ügy? Az összefüggéseket most nem részletezem, tény, hogy az akkori pozitív közös állásfoglalás csupán a szakemberek egy kis részének jelenlétében született meg. A résztvevőkkel viszont kiszámítottuk, hogy ha ma az összes meglévő gépkocsiban már alkalmaznánk ezt a gyújtórendszert, évente két (2) milliárd koronát érő üzemanyag megtakarítását jelentené. Ezt a számítást elvégezték a Szövetségi Általános Gépipari Minisztériumban is, és az ottani gárda hasonló eredményekre jutott.- És milyen a helyzet ma a kutatással kapcsolatban?- Látom, következetesen végére kíván járni a dolognak. A napokban végképp elhatároztuk, hogy nem halogatjuk tovább az ügyet, megkértük Baran mérnököt, dolgozza ki elképzelését arra vonatkozólag, milyen támogatásra lenne szüksége a további kutatásban. Ami egyéb papírmunka még adódna az engedélyezéssel kapcsolatban, azt a napokban elintézzük, úgyhogy most mar mindenképpen zöld utat kap ez az alkotó munka. Az örömhírbe kissé keserű íz is vegyül, miután Baran mérnökkel közlöm a legújabb tényállást. Kiderül, a napokban hozott végső elhatározás időben megegyezik azzal az órával, amikor első ízben kértem telefonon a rektorhelyettest, nyilatkozzon erről a szövevényes ügyről. Lehetséges, hogy mégsem a méréseknél feljegyzett eredmények győzték meg az illetékeseket, hanem a pellengérre állítás veszélye lendített ekkorát az ügyön? Ezen most már ne töprengjünk, végeredmény a fontos, ami remélhetőleg visszavonhatatlanul a konstruktőröknek kedvez. Karnyújtásnyira van csupán annak a lehetősége, hogy végre olyan körülmények között dolgozhassák ez a lelkes alkotó gárda, amelyek tudásukat, nem pedig az idegeiket és tűrőképességüket teszi próbára. Részemről most már azért drukkolok, hogy mielőbb tudományosan is bebizonyosodjék: az évek hosszú során át megvívott rengeteg csata nem volt hiábavaló. Folytatódjék tehát a harc, immár a műszaki diadalért. KESZELI BÉLA ■ I Oto Bircák előkészíti a motort a tesztekhez (A szerző felvételei)
