Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-09 / 10. szám

ÚJ szú 17 ' 1984. III. 9. TUDOMÁNY TECHNIKA E lőször 1980-ban rendezték meg párhuzamosan a WEL­DING hegesztéstechnikai, a RO­BOT robottechnikai és a MONTEX szereléstechnikai kiállítást Brnó- ban, s mivel az első kettőt két­évenként, a harmadikat pedig négyévenként rendezik, így az idén újból együtt szerepelt mind­három kiállítás a vásárterület B csarnokában. A negyedik pár­huzamos rendezvény, az AUTOP- ROGRESS járműtechnikai kiállí­tás ezúttal az A pavilon felújított csarnokaiban kapott helyet. E szakosított kiállítások jelentő­sége a népgazdaság intenzifikálá- sával, főleg a tudományos-mű­szaki haladás sokoldalú gyakorlati érvényesítésével kapcsolatban ál­landóan növekszik. Leginkább A VUNAR Szerszámfejlesztési Kutatóintézet PR 16 P robot által kiszolgált programozható esztergatokmánnyal szerepelt a kiállí-. táson WELDING - ROBOT - MONTEX ugyanis éppen a hegesztés-, a ro­bot- és a szereléstechnikára kon­centrálódnak a munkatermelé­kenység és a hatékonyság növe­lésének, a minőség javításának, az anyag- és energiatakarékos gyártási eljárások bevezetésének, valamint a világpiaci versenyké­pesség fokozásának alapvető fel­adata gazdaságunk vezető ipari ágazatában, a gépiparban. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy Csehszlovákiában több mint 60 ezer hegesztőszakmunkás dol­gozik, s az utóbbi 10 év alatt több mint 50 százalékkal növekedett a hegesztési munkák terjedelme. Ä robottechnikának főleg az egészségre ártalmas környezetben végzett, valamint az egyhangú és fizikailag megterhelő munka vég­rehajtásában van jelentősége, de a munkatermelékenység fokozá­sát célzó alkalmazási lehetőségei gyakorlatilag korlátlanok a nép­gazdaság valamennyi ágazatá­ban. A szerelési technológia a gép­ipari termelés legtöbb dolgozót foglalkoztató területét képezi, ezért itt az automatizálásnak dön­tő szerepe van a termelési folya­matok, elsősorban a munkaerő­gazdálkodás ésszerűsítésében. Habár a Welding, Robot és Montex szakosított kiállításokat különálló rendezvényekként szer­vezik, ugyanakkor az is nyilvánva­ló, hogy ez a három szakterület az automatizálás révén szorosan összefügg, szinte együvé tartozik. A határok elmosódása különösen szembetűnt az idei kiállításokon. További jellegzetességük, hogy a kereskedelmi kapcsolatok, a KGST-országok esetében pedig főleg a további kooperációs és gyártásszakosítási lehetőségek keresése mellett egyre jobban elő­térbe kerül az adott szakterületek tudományos-műszaki fejlesztésé­ben elért eredmények felmérése és tanulmányozása. Ezek a kiállí­tások így a kutatók, a konstruktő­rök, a gyártás- és műveletterve- zök, a technológusok számára az ismeret- és tapasztalatszervezés nélkülözhetetlen forrásaivá vál­nak. De nemcsak a közvetlenül érintett szakembereket vonzzák ezek a kiállítások, hanem a mű­szaki haladás iránt érdeklődő dol­gozók, az újítók és a feltalálók, az ésszerűsítő brigádtagok széles köreit is stb. Az idei kiállítások emellett nem az egyes robotok, berendezések egyszerű bemutatására, hanem az alkalmazási lehetőségek is­mertetésére összpontosították a figyelmet. A látogatók így konk­rét munkafeladatok elvégzése, hegesztés, szerszámgépek és műanyagipari fröccsöntő gépek ki­szolgálása, valamint anyagmoz­gatás közben figyelhették meg az egyes robotok, manipulátorok mű­ködését, amelyek típusai az alkal­mazási területek bővülésével összhangban állandóan gyara­podnak. Természetesen nem le­hetett elhozni a kiállításra több munkagépből álló, robotok által kiszolgált gyártóegységeket, de ezek modelljei is meggyőzően szemléltették a robottechnika al­kalmazásának nagy gazdasági és társadalmi jelentőségét. A szak­emberek érdeklődését különösen felkeltették a kiállításon bemuta­tott robottechnikai újdonságok, a különböző részegységek, vezér­lőberendezések, kinetikus elemek. A VUNAR Szerszámfejlesztési Kutatóintézet például egy progra­mozható esztergatokmányt muta­tott be, amely lehetővé teszi az automatikus esztergák robottal történő kiszolgálását. Az S 250 NCA tokmányból, PR 16 P robot­ból, elektronikus vezérlőegység­ből és hidraulikus befogórend­szerből álló egységgel megoldó­dott az esztergálási munkaműve­letek teljes automatizálása. Eddig ugyanis a munkadarabok adago­lását, a befogórendszerbe való erősítését és beállítását a kis so­rozatú gyártásnál csak kézzel le­hetett elvégezni. Csupán a nagy sorozatú gyártáshoz fejlesztettek ki különböző adagolóberendezé­seket. A VUNAR és a Nehézgép­ipari Müvek UTAR Műszaki és Ésszerűsítési Intézetének dolgo­zói ezzei a megoldással egy jelen­tős akadályt hárítottak el a forgá­csoló anyagmegmunkálás komp­lex automatizálásának útjából. A műszaki fejlesztésben érde­kelt vállalatok hasznos együttmű­ködését példázza a presovi VU- KOV Fémipari Kutatóintézetben kifejlesztett és gyártott RP 32 E ro­bottal működő automatizált ívhe­gesztési munkahely, amelyet az Elitex Kdyné konszernvállalatban a BD 200-as orsó nélküli fonógép alvázának és oldalainak automati­kus hegesztésére helyezték üzembe. A robot által kezelt UNI MÍG 400 S félautomata hegesztő­berendezést a Kovoplast Nitra vál­lalat szállította, a munkadarab for­gatását végző ROM 500-as mani­pulátort - amely 500 kg-ig terjedő munkadarabok helyzetváltoztatá­sát tudja elvégezni - a vezérlő­egységgel és a munkavédelmi tar­tozékokkal együtt az Elitex Kdyné vállalatban fejlesztették ki. Az egész munkahelyhez két RMS 63 H jelzésű kézi manipulátor is tarto­zik, amelyek a BAZ Bratislava vál­lalatban készültek. A robot felvált­va két fekvésben dolgozik, amíg az egyikben hegeszt, azalatt a 45 °-os szögben eltérő másik műveleti helyen a kézi manipulátor segítségével cserélik a munkada­A munkadarabok palettizálási rendszere a robotizált esztergá- lyozó munkahelyek fontos tar­tozékát képezi. A kiállításon be­mutatott rendszert a Kassai (Kosice) Műszaki Főiskolán fej­lesztették ki a Marini Nehézgép­ipari Művek számára. (A szerző felvételei) rabot. Ez a megoldás alapvető mértékben növeli a termelékeny­séget és a robotizált munkahely gazdaságosságát. A kiállítás látogatói elégedetten vehették tudomásul a műszaki fő­iskolák aktív hozzájárulását a ro­bottechnika elméleti és gyakorlati fejlesztéséhez. A prágai, brnói, bratislavai és kassai (Kosice) mű­szaki főiskolák gazdag kollekció­val, a kutatóintézetek és a gépipari vállalatok egyenrangú és nélkü­lözhetetlen partnereiként, szere­peltek a kiállításon. A bemutatott újdonságok között különösen nagy érdeklődést váltott ki a Kas­sai Műszaki Főiskolán kifejesztett automatizált esztergályozó rend­szer, melynek főegységeihez, az SPL 25 MC számjegyvezérlésü esztergához, a PR 32 E robothoz, valamint az SM 50/40 számító­géphez a főiskolán fejlesztettek ki minden kiegészítő kelléket és be­rendezést, beleértve a befogó­rendszert, valamint a munkadara­bok palettizálási rendszerét. A 10 szerszámgépből és 3 ipari robot­ból álló automatikus esztergályozó rendszert 1985-ben helyezik üzembe a Martini Nehézgépipari Müvekben. MAKRAI MIKLÓS A PR 32 E robottal működő automatizált ívhegesztési munkahelyet az Elitex Kdyné vállalatban helyezték üzembe KISBOLYGÓ VAGY ÜSTÖKÖS? Az IRAS mesterséges hold felvételein - ez az eget infravörös fényben vizsgálta - leicesteri csillagászok 1983. október 11-én egy olyan kisbolygót fedeztek föl, amely a Nap és a Merkúr közötti távolság felére, 20,7 millió km-re közelíti meg Napunkat. Ez azt jelenti, hogy szinte súrolja a Napot, hiszen a kisbolygók zöme a Mars és a Jupiter pályája között, tehát a Naptól 300-700 millió km-re mozog, s csak néhányuk kerül a Mars-pályán belülre. Ez utóbbiak közé tartoznak a mintegy ötven tagot számláló Apollo- csoport tagjai, köztük a Nap megközelítésében az eddigi csúcs­tartó Icarus. Az újonnan fölfedezett, 1983 TB névvel illetett kisbolygó szintén ennek a csoportnak a tagja, s az Icarust a Nap megközelítésében 5 millió km-rel még túl is szárnyalja. Ami az 1983 TB-t ezenkívül is érdekessé teszi, az az, hogy a pályája megegyezik a Geminidák nevű meteorrajéval. Ennek tagjai minden év december 12-e és 15-e között nemritkán óránként 60 meteornyomot is keltő „hullócsillagesőt" okoznak. A meteoráramokról úgy tudják, hogy azokat egy-egy üstökösről leszakadó porszemcsék alkotják. Az üstökösök ugyanis - mai tudásunk szerint - különféle illő anyagok (víz, ammónia, metán), jegével összecementált porszemcséknek a halmazai. Amikor valamely üstökös elhalad a Nap "közelében a jég megolvad, elpárolog, és szabadon hagyja e porszemcséket. A szublimáló, epárolgó jéganyag alkotja az élő üstökösök magja körüli aktív gázburkot, s ennek leszakadó része a csóva. A porszemcsék pedig kisebb módosítással a szétesés után is mindaddig folytatják útjukat az eredeti üstököspályáján, amíg valamibe - például a Föld légkörébe - bele nem ütköznek. A Geminidák kivételével eddig minden nagy meteoráramnak ismerték a „szülő“ üstökösét. Most - lévén, hogy az 1983 TB pályája megegyezik a Geminidák pályájával - azt kell hinnünk, hogy ez az objektum nem is kisbolygó, hanem egy nagyon elgázosodott üstökös, amely így fölöttébb hasonlóvá vált a kis­bolygókhoz. Már régen élt a gyanú, hogy az Apollo-kisbolygók tulajdonképp holt üstökösök. Az új fölfedezés alátámasztani látszik ezt a véle­kedést. Ily módon az 1983 TB az üstökösök és a kisbolygók közötti átmeneti objektum: a „hiányzó láncszem“. Ezek után az is érthető, hogy miért nagyobb a Geminidák, meteorjainak a sűrűsége (1,06 g/cm3), mint más meteorrajoké (0,8 g/cm3). Ha ugyanis ez a „szülő“ üstökös a többinél jobban megközelíti a Napot, egy-egy megközelítéskor több illő anyagot veszít amazoknál, s ezért leszakadó darabkái egy jobban elgázo­sodott test lassú feldarabolódásának termékei, ellentétben más meteorrajok vattaszerű, pihés üstökösporával. (New Scientist) A rezgésektől védett, gumi rezgéselnyelön nyugvó vasúti síneket fektetnek Moszkva új metróvonalain. Az új módszert a szovjet vasúti kutatóintézet­ben fejlesztették ki. A sínágy betonkeretből áll, amelyben különleges gumipárnák szige­telik el a síneket az alagút talajától és falaitól - a sínek valósággal úsznak ezen a „párnán. Más rezgéscsök­kentő eszközökkel is kísérle­teznek a szovjet vasúti kutató- intézetben. Jó eredményt értek el például a sínek és a talpfák alá illesztett gumibetétekkel is. Az így „párnázott“ pályasza­kaszokon egyharmaddal csök­kentek a rezgések. Sótürő növények gén-délibábja A világtengerek roppant vízkészlete eddig haszon nélkül volt a mezőgazdaság számára: a gabona, burgonya, rizs csak édes­vízben tenyészik, növekszik. A tengervíz és-gyakran a sivatagok talajvize is jóval több oldott ásványi sót tartalmaz, mint amennyit haszonnövényeink elviselhetnének. A géntechnológia felcsillantja a lehetőséget, hogy azt a genetikai információt, amely bizonyos sótűrő növények fennmaradását biztosítja, talán sikerül majd átvinni más növényekre is. A kaliforniai egyetem kutatói sós vízben élő baktériumokkal kísérleteznek. A mikroorganizmusok­ban olyan rendszer van, amely megvédi őket az ozmotikus stressztől, a sók sejtpusztító hatásától. Mindeddig nem tudják még, hogy miként működik ez a rendszer. Annyi azonban bizonyos, hogy két aminosavnak, a prolinnak és a betainnak fontos szerepe van benne. A kaliforniai kutatók a szalmonella baktérium egyik mutánsáról megállapították, hogy rendkívül sok prolint termel és nyilvánvalóan ezért nagyon sós környezetben is életben marad. Bonyolult munkával „kihalászták“ azt a'géntöre- déket, amely a prolin szintéziséért felelős, majd ezt becsempész­ték egy sokkal kevésbé sótürő baktériumba, a Klebsiella pneumo- niá-ba is. A kísérlet sikerült: a Klebsiella átvette az idegen öröklődő információt, az eredetinél többször több prolint kezdett termelni és sótúrövé vált. A kísérletek következő szakaszában most megpróbálják majd a szalmonella antistresszgénjét növényi sejtekbe is átültetni. Ha sikerülne, nagy győzelem lenne a tudo­mánynak: csővezetékeken a sivatagokba juttatva a tengerek vizét, nagy kiterjedésű oázisokat létesíthetnének - vége lenne a világ éhségének. Hogyan született a Föld vasmagja? Hagyományos elméletünk szerint valamikor régen, a Föld históriájának korai szakaszá­ban olvadt vascseppek sül­lyedtek alá bolygónk közép­pontjába - így alakult ki a Föld vasban dús magja. A sussexi egyetem csillagász-professzo­ra, Bili McCrea legújabban megkérdőjelezi ezt az elképze­lést és más mechanizmust ajánl a földmag kialakulásának magyarázatára. Miként ros- kadhatott össze az elegendő csillagközi anyagot, főként hid­rogént és héliumot tartalmazó felhő bolygó nagyságú testté? McCrea szerint ennek az ösfel- hőnek legalább akkora suga­rúnak kellett lennie, mint a Föld-Nap távolság egyötö­de, hogy összeroskadhasson saját gravitációjának hatására. Ha azonban nagyobb (száz mikronnyi) szemcsék jöttek lét­re ebben a felhőben, ezek na­gyon gyorsan, alig tízezer év alatt összegyűlhettek a köz­pontban. Hogyan kapcsolód­hattak össze ezek a szemcsék nagy tömbökké, rögökké? McCrea szerint a Nap tere mágnesezte ezeket a szem­cséket, így egymáshoz von­zódtak. A már kialakult na­gyobb tömb azután magához vonzotta a kisebb szemcséket, gyorsan kialakult a megfelelő tömeg. Csillagászati értelem­ben nagyon rövid idő alatt kia­lakulhatott a vasnikkel szem­csékből a masszív központi mag a proto-planetáris felhő­ben, elegendő gravitációs ere­jével magához vonzva a kőzet­szemcséket a Föld köpenyé­nek kialakításához. Ugyanez a modell magyarázatot adhat a Vénusz kialakulására is. Ha pedig a Nap vasban dús mag­jára vonatkozó elképzelések is igazolódnak, ez magyarázatot adhat más csillagok kialakulá­sára is. (d) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Párnázott metrósínek

Next

/
Thumbnails
Contents