Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-06 / 1. szám

Mosoly és „űrpingpong“ Amikor három évtizeddel ezelőtt a világ pingpongporondján megjelen­tek a Kínai Népköztársaság verseny­zői, még nem nagyon gondolta volna valaki is, hogy a hetvenes évekre a sportág „alapképlete“ a Világ - Kí­na versenyfutásra egyszerűsödik. Azt pedig végképp nem hitte volna senki sem, hogy ebben a versenyben a vi­lág nagyobbik fele húzza majd a rövi- debbet. Nos, hogy ez mennyire így van, arra jó példa a legutóbbi két asztalitenisz-világbajnokság statiszti­kája. Az 1981-es újvidéki VB olyan kínai sikert hozott, amelyhez mérhetőt korábban csak egyszer jegyezhettek fel a statisztikusok - azt is jó fél évszázaddal ezelőtt. Akkor a magyar csapat nyert minden VB-aranyérmet, Újvidéken pedig a kínai. A csapatver­senyeket leszámítva a további öt számban csak bronzérmek jutottak az öreg kontinensnek, de a női egyesben és a női párosban nem volt európai a legjobb négy között. Két évvel ké­sőbb Tokióban nem volt ennyire nyo­masztó a kínai fölény, „csak“ hat számban nyertek, míg a férfi páros­ban a Surbek-Kalinics kettős diadal­maskodott. Persze, ha ettől eltekin­tünk, úgy a kínai fölény még meggyő­zőbbé vált, hiszen a férfi egyesben csak kínaiak voltak az elődöntőben- és hatan a nyolc között -, nem volt európai a női egyes négy legjobbja között, csak kínaiak álltak a dobogón a női párosban és a vegyes párosban! Persze, az európaiak háttérbe szo­rulása már jóval korábban megkezdő­dött, hiszen előbb jöttek a japánok, majd a koreai női versenyzők, később csatlakoztak a kínaiak és az akkori „alapképlet“ Európa - Ázsia konfron­tációvá módosult, amelyben még nem voltak eleve „vesszőfutásra“ kárhoz­tatva az öreg kontinens versenyzői. Ugyanis Nagojában 1971 -ben például a 17 éves Stellán Bengtsson nyerte a férfi egyes aranyát, míg a férfi párosban győztes Jónyer-Klampár - duó is - némi jóindulattal - tinédzser­korú volt. De nyert egyesben világbaj­nokságot Jónyer István - kétszer is nyert a Jónyer-Gergely páros is VB- aranyat és a Surbek-Kalinics kettős is az ázsiaiak — pontosabban: a kínaiak- fölé tudott kerekedni. Eme részsike­reket leszámítva Európa leginkább csak statisztált a világbajnokságokon az ázsiaiaknak. Igaz, ebben a szerep­ben elsőrangút nyújtott. A statiszták névsorát azonban a filmeken sem szokták feltüntetni.. . KÉRDÉSFELVÉTES. Ilyen előzmé­nyek után nem csoda, ha a krónikásban felvetődik a kérdés, vajon van-e értelme az ázsiai legjobbak - tehát elsősorban a kínaiak - nyomába szegődni és ez milyen perspektívát ígér? Amint a korábbi részsikerek bizonyítják, van értelme. Ez azonban jóval összetettebb kérdés, mert csak úgy van értelme, ha a siker elérhe­tőségét nem vonjuk kétségbe. Feltételez­hető, hogy jelenleg az időpont erre éppen alkalmas, hiszen a kínaiaknál is a nem­zedékváltás kérdését kell megoldani. Ez azonban sokkal egyszerűbb olyan he­lyen, ahol mintegy 20 milliónyi (!) igazolt versenyzőt tartanak számon, és van olyan tartományi bajnokság, amelyen esetenként elindul legalább ugyanennyi amatőr, csakis kedvtelésből ping­pongozó versenyző. Egy vagy két ver­seny alapján messzemenő következteté­seket levonni aligha lehetséges egy olyan összetett sportágban, mint az asz­talitenisz, azonban az megállapítható, melyek azok az általános jelenségek, amelyek különbséget tesznek a két alap­vető „iskola“ között, és amelyek esetleg a jövőben a siker reményével kecsegtet­hetnek. Mondani sem kell, hogy ez utób­bira elsősorban Európának van szüksé­ge. E kérdések legalábbis részleges megválaszolásával - a saját, .szakállára“- megpróbálkozott e sorok írója, mégpe­dig a tévedhetetlenség kizárása nélkül, s nem a hozzáértők kioktatására ... Az erre részben alkalmas egyik versenynek a Miskolcon lebonyolított magyar nem­zetközi asztalitenisz-baj nokság mutatko­zott, amelyen részt vettek a legjobb euró­paiakon kívül Kína és a KNDK legjobbai is, illetve azok közül néhányan. Ennek ellenére a jövőt illetően nem volt teljesen érdektelen ez a konfrontáció, hiszen a kí­nai szakvezetés gyakorlata, hogy azon­nal a VB után új emebereket építsen be a válogatottba, vagy legalább is a régiek­kel egyenrangúakat találjon. Ennek egyik módja a kiszemeltek Európába küldése. NÉVSOROLVASÁS. Ha végigtekin­tünk a legutóbbi világranglistán, akkor megállapíthatjuk, hogy az európaiaknak csak a szerényebb helyek jutnak. Az ötvenes világranglistán az első négy he­lyen kínai versenyző áll, igaz, közben a világbajnok, Kuo Jao-hua visszavo­nult. A legjobb európai az Európa-bajnok Appelgren, de ő csak a 7., hat kínai van a legjobb tíz között, és a másik legjobb európai helyen - a tizediken - Zoran Kalinics. A Miskolcon részt vett kínaiak közül a világbajnok-csapattag Hszie Szai-ke a hatodik, Fan Csang-mao a ki­Egy alkalmi páros is a kínaiak elé került Miskolcon. Igaz, Kalinics (bal­ról) világ- és Európa-bajnok párosban, Appelgren pedig két évvel ezelőtt volt Európa legjobb férfi versenyzője. lencedik, a többi kínai ugyan nincs a vi­lágranglistán, de ez semmit sem je­lent ... A nőknél ugyancsak rangos volt a kínai képviselet. Tong Ling világbajnok volt egyéniben, Daj Li-ll pedig párosban. Igaz, az utóbbi nem volt tagja a világbaj­nok kínai csapatnak, de ez csak a me­zőny kiegyensúlyozottságáról tanúsko­dik. Mármint a kínaiéról. Új csapattagok a nőknél: Jiao Zi-min és Li Hui-feng, akiről Bérezik Zoltán állította, hogy a jövő nagy játékosa. Mindenesetre a magyar, sőt a két héttel későbbi skandináv baj­nokság legtöbb számában nyújtott kínai produkcióra illett a meghatározás - „úr­pingpong.“ Mármint hogy: „úr. . .“ Úgy is mint: kozmikus, azaz távoli, úgyis mint úr, üreg, hézag, távolság - az európaiak hátrányára. A mosoly még kissé arrébb van .. . CSAPATVERSENYEK. Bárhogy is nézzük, még a kísérleti kínai együttesek­nek sem tudnak az európaiak egyenran­gú csapatot ellenfélül állítani. A nemzet­közi bajnokságok sajátossága, hogy a gyors lebonyolítás érdekében a férfiak is Corbillon Kupa-rendszerben játszanak, azaz szükség esetén négy egyes és a páros szerepel a programban, és há­rom győztes mérkőzés után véget ér a csapattalálkozó. Miskolcon csak két-két játszmát (!) vesztett a kínai férfi, illetve női csapat, amíg eljutott a dobogó tetejére, egyébként mindig 3:0-ra nyert mindkét együttes. Ezt megismételték két héttel később a skandináv nemzetközi bajnok­ságon is. Mivel csapatversenyben két győztes játszma is elegendő a részsiker­hez, elmondható, hogy az összpontosíta­ni tudás a távol-keletiek egyik olyan spe­cialitása, amely okainak kutatása sok mindenben segítséget nyújthat a velük folytatandó párviadalban. FÉRFI EGYES. Négy kínai végzett a tokiói VB dobogóján, és négy kínai volt a magyar nemzetközi bajnokság negyed­döntőjében is. Az volt a kérdés, vajon három marad-e? Ugyanis Csen Long- can és Csen Jing-hua egymás ellen mér­kőzött, s így csak egyikük folytathatta. Ezek után óriási drámák következtek, amelyek végén csak egy kínai maradt az elődöntőre! Azt viszont mindenki előre akár egy a százhoz lefogadta volna, hogy ez nem következikbe. Amikor végetértek a negyeddöntők Herendi Iván, a magyar ju­nior válogatott egyik edzője megkérdezte, vajon láttam-e már a Lindh - Hszie Szai- ke, vagy a Carlsson - He Csi-ven meccsekhez hasonlót, mert ő eddig na­gyon keveset, de valószínű, hogy egyet sem .,. Mindenesetre, amikor a fiatal svéd Lindh megismételte újvidéki - két és fél évvel korábbi - sikerét, amikor ugyan­csak legyőzte Hszie Szai-két, mindenki felső fokokban beszélt teljesítményéről. Persze Carlssonéről is, hiszen ö nem is került a svéd csapatba, csak negyedik embernek számít odahaza, de azt a He Csi-vent verte, aki korábban a svájci nemzetközi bajnokság mezőnyét utasí­totta maga mögé. Igaz, mindkét esetben önfeláldozó teljesítménnyel nyertek a svédek, önmagukat nem kímélve ad­tak vissza már-már elveszettnek hitt lab­dákat. Lindhnek kétszer is elsősegélyt kellett nyújtani, és inkább hasonlított a meccs végén ökölvívóhoz, mint asztali­teniszezőhöz. Persze, a sikerhez ez is kell! NÓI EGYES. Bebizonyosodott, hogy az európaiak közül elsősorban a szovjet Popova lehet képes eredményesen fel­venni a versenyt a távol-keletiekkel, hi­szen a későbbi győztes, Daj Li-li ellen- aki a skandináv nemzetközin is diadal­maskodott - a férfi egyes két említett találkozójához fogható csatát vívott, és csak minimális különbséggel maradt alul. Hrachová végre az európai védekező stílusú élversenyzők ellen megtanult ját­szani, de Tong Ling ellen legfeljebb akkor szerzett poént, ha a világbajnoknő rontott. Ezzel együtt a négy közé csak- egyetlen európaiként - ő jutott. ígéretes az Európa-12-re, meg az EB-re. A VB azonban „távolabb“ van! FÉRFI PÁROS. Amikor a tokiói VB előtt Lakatos György az ETTU elnöke lapunkban interjút adott, elmondotta, hogy az európaiaknak a VB-n legfeljebb a pá­rosban lehet némi esélyük. Nos, Lakatos György szavait a Surbek-Kalinics kettős támasztotta alá, sokak szerint azért, mert a kínai férfiak a párost nem játsszák jól, valahogy eleve idegenkednek ettől a számtól. Tény, hogy az elmúlt másfél évtizedben itt termett Európa számára a legtöbb babér, és Miskolcon is, meg Göteborgban is európai siker született, pedig a kínai csapatban a világbajnok­együttes tagjaiból Hszie Szai-ke és Fan Csang-mao együtt szerepelt. A döntő alatt azonban csak nézhették, amint egy svéd páros - a Lindh, Waldner duó - és egy alkalmi jugoszláv-svéd kettős,- a Kalinics-Appelgren - „vitatja meg“ az első hely sorsát. A kínaiaknak csak a döntő harmadik helye jutott, Göteborg­ban még az se! NÓI PÁROS. Megint egy olyan szám, amelyben az európaiak már jó ideje lab­dába se rúgnak. A VB-n az Európa- bajnok, Vrieesekoop tíz perc alatt kika­pott egy kínaitól 3:0-ra, a világbajnoknő Tong Ling pedig pályafutása során csak legutóbb az egyik magyar-kínai meccsen szenvedett vereséget először európaitól- Urbán Edittől - igaz két győztes játsz­mára menő csapatmérkózésen. így nem csoda, hogy a Daj Li-li, Tong Ling párosnak Európában nem akad riválisa. A szakemberek szerint a kínai nők lega­lább tíz évvel járnak európai riválisaik előtt. VEGYES PÁROS. Erre a számra ugyancsak vonatkoztatható az iménti mondat megállapítása, hiszen az általá­ban egyesben is jobb kínai férfiak mellé kiemelkedő tudású nők kerülnek, és ez­zel olyan előnyhöz jutnak e párosok, amelyet rangos versenyben szinte lehe­tetlen ledolgozni. Tehát bármennyire is gyengén (?) játsszák a kínai férfiak a pá­Hszie Szai-ke, aki már kétszer volt csapatvilágbajnok. rost, a partnerek közötti tudáskülönbség­ből származó plusz bőven elegendő az európaiak ellen. Bizonyíték, hogy amíg Újvidéken a Surbek, Batinics duó még be tudott ékelődni a dobogón három kínai páros közé, Tokióban már csak kínaiak végeztek az első négy között, Miskolcon pedig csak bronzérem jutott az európai­aknak, igaz, ott állt a dobogón a Pansky, Hrachová kettős is. KONKLÚZIÓ. Éppen ez utóbbi szám­mal van kapcsolatban olyan élményem, amely egyik magyarázata lehet a kínai sikereknek. Javában folyt a vegyes páro­sok elődöntője, és Panskyék talán a leg­szebb labdamenetben ugyancsak meg­futtatták a He Csi-ven, Daj Li-li kettőst, akiknek szinte minden labdáért négy-öt métert is kellett futniuk, de futottak, s köz­ben mosolyogtak, le sem tudták volna tagadni, hogy élvezik a játékot! Ugyan­itt tűnt ki, hogy a kínaiak gyorsasága lenyűgöző, küzdőképességből, győzni- akarásból, pedig leckét adhatnak mégha olykor kikapnak is. Azonban „ingyen“ egy poént sem adnak! Figyelemre méltó Bérezik Zoltánnak egyik Miskolcon tett megállapítása: csakis egész éven át tartó, folyamatos gyakorlással és je­lentősen csökkentett mértékű verse­nyeztetéssel kell a jövő csapatát for­málni, a sikerét megalapozni. Ez utóbbit pedig a december közepén lebonyolított hazai országos bajnokság tapasztalataihoz is érdemes lenne hozzá­csatolni, hogy a fiatal tehetségek mene­dzselését a megfelelő mederbe tereljük. Egyébként legfeljebb csak kis részsikere­ket könyvelhet el a hazai asztalitenisz sport az ázsiaiakkal folyó versenyfutás­ban. A végső cél pedig ennél több kelle­ne, hogy legyen. Addig azonban hosszú, fáradságos útvezet. MÉSZÁROS JÁNOS Daj Li-li (balról) és Tong Ling. Az előbbi párosban világbajnok, az utóbbi női egyesben kétszer is. Ketten együtt nagyjából a világ legjobb női párosa lehetnek. (A szerző felvételei) #Ú J sző VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252, 332*-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15. II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tiaóe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents