Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
i I ■ I I I I A jó tea Nagy hidegben, vagy még inkább, amikor megfázunk, belázaso- duk, szinte erőt önt belénk a jó meleg, mézzel és citrommal ízesített tea. De nem a rumos, mert az alkohol, ugye, nem gyerekeknek való. Hogyan is kell jó teát főzni? Először is lássuk a gyógyteát. Ha gyógynövény „gyenge" részeiből (virág, levél, gyengeszár) készítjük, akkor sohasem szabad főzni, csak forrázni. Általában egy evőkanálnyit leforrázunk 1/4 liter vízzel, majd az egészet letakarjuk. (Erre a célra legjobb a porcelánedény, a fémedény például elveszi a tea ízét.) Tizenöt perc múlva leszűrjük a teát és cukorral vagy anélkül fogyasztjuk. Ha csak megfázásról van szó, akkor nyugodtan lehet cukrozni, de akkor sem túlédesíteni. Az úgynevezett étvágyjavító, étvágygerjesztő vagy epeteát sohasem ízesítjük, keserűen ísz- szuk 15-30 perccel evés előtt. A kemény növényi részekből (kéreg, mag, gyökér) mindig főzéssel készítjük a teát, ennek ideje 1-5 perc, majd levesszük a tűzről, és 15 perc múlva szűrjük csak le. A csipkebogyót megintcsak nem szabad főznünk, mivel sokat veszítene C-vitamin tartalmából. Langyos vízben áztatjuk 6-8 órán át. Különleges módszert kíván a nyírfalevél: ha forrázzuk, előtte tegyünk a vízbe csipetnyi szódabikarbónát, hogy kiázzon belőle a hatóanyag. A nyálkát és keményítőt tartalmazó növényekből (lenmag, papsajtle- vél, orvosi ziliz gyökér) 6-8 órás ázt'atás után (langyos vízben) szabad csak teát készíteni, tehát nem főzéssel, különben a keményítő megkeményedne benne és használhatatlanná válna. Hársfavirág-teát csak akkor fogyasszunk, ha Acylpyrin nélkül szeretnénk izzadni. Az élelmiszerüzletben vásárolt teákat sem szabad főzni, csak forrázni, különben kifönének belőlük a cserzöanyagok, amelyek esetleg gyomorrontást vagy székrekedést okozhatnak. A tea világszerte elterjedt ital. Nem véletlenül. Kellemes, üdítő, s ami talán még ennél is fontosabb: egészséges ital. Persze, ha okosan készítjük el. Dr. Nagy Géza Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember - így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember. BABITS MIHÁLY F ülöp, a rokkantfülű nyúl, az emlékezetes baleset után naponta eljárt az öreg, magányos diófához. Nem beszélgetni, nem is pihenni járt a hatalmas, hűvös árnyékot adó lomb alá, hanem... Hanem miért Vajon? Senki sem tudta. Még a madarak se, pedig ők egy idő után gyanakodva kezdték figyelni, mi több, óvakodtak is tőle. Mert az igaz ugyan, hogy madárfogó nyulat még sosem láttak életükben, de azt mondták: jobb félni a nyúltól, mint megijedni a macskától. Ráadásul, ez a nyúl, ha nem is macska ugyan, de négylábú, szőrös, farka van, füle van, könnyen meglehet, hogy holmi macskafajta nyúllal, netán nyúlfajta a diót, amikor a nagy csihipuhi közben a száraz gallyak is lehullanak a diófáról. Akkor legalább, még jobbat mulatunk, mert látni fnoiirk «»Hogy a füled mellé tűzött mankóval... No, erre kíváncsiak vagyunk. Fülöp türelmetlen volt, de az ősz, ha lassan is, csak elérkezett. Messziről leste a diófát Fülöp, s amikor hosszú lécekkel megérkezett két ember, bizony igen elcsodálkozott. Egyszerűen sajnálta a diófát. Az emberek leverték, zsákokba szedték a diót, aztán elmentek. Kajla Külöp pedig óvatosan megindult a diófa felé. Ahogy ott a sok lehullott levél meg diókopács meg apró gally között a maga mankóját keresgéli - mit lát, mit nem, felfedezett Keszeli Ferenc KAJLA FÜLÖP KALANDJAI A KÁPOSZTAFA VADÁSSZAL VADÁSZATRÓL A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Hviezdoslav utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola negyedik osztályos tanulóinak vendége volt Pápay János bácsi, vadász. A találkozóra magával hozta két puskáját, és hozott képeket, vadászkutyákról. Először elmondta, hogy nálunk az apróvadak közül legtöbb van a nyúlból, a fácánból és a fogolyból: a nagyvadak közül pedig a szarvasból és az őzből. Beszélt két vadászkutyájáról, amelyek közül az egyik kotorékeb, a másik vadhajtó. Van sörétes és golyós puskája, ez utóbbin távcső is van. Megmutatta a töltényeket is. A sörétes puskával csak futó apróvadra és madarakra lőnek. A golyóssal pedig nagyvadra. Nagyon örültünk annak, hogy eljött közénk János bácsi. Csölle Szilárd / macskával lehet dolguk. Ezért tartottak tőle. Csak az nem ment a bögyükbe, miért ül naponta a fa alatt, és miért bámul föl sóvárogva a sűrű lomb közé. Ha tudtak volna nyúlul, bizony megkérdezték volna. Mígnem aztán egyszer arra lettek figyelmesek a madarak, hogy Kajla Fülöp magában beszél.- Hát, ha jól érzem, elfogyott a türelmem. Hetek óta nem hogy vihar, még csak szellő se téved erre, én meg itt ülök rokkant füllel, és hiába várom, hogy az a száraz diófagally a lábaim elé pottyanjon. Félek, hogy így sosem lesz mankóm. Márpedig ha jól tudom, akinek valamilye rokkant, annak mankóra van szüksége. Hogyan, hogyan nem, de a madarak szóról szóra megértették Kajla Fülöp szavait, így aztán rászóltak madárnyelven. És furcsamód Fülöp is megértette őket. Ily módon tisztázódott, miért is ücsörög ott napszámban Fülöp a kajla fülével. Kinézett ugyanis egy ágat, amolyan mankóformájút. Hát persze, hogy a madarak kinevették. De azért tanásot is adtak neki. Azt mondták: ha mindenáron mankót akarsz a kajla füled mellé, akkor ösz- szel gyere, miután az emberek hosszú husángokkal leverikIV. Az élő anyag legkisebb egységei Az élő anyag legkisebb egysége a sejt. Vannak egysejtű élőlények is, ezeknél minden életfolyamat egyetlen sejtben megy végbe. A többsejtű élőlényeknél a sejt már elveszítette önállóságát. Azt mondjuk, a sejtek differenciálódtak és működésüknek megfelelően nagyobb, összetettebb egységekké, szövetekké szerveződtek. A szövetek a szervek alkotórészei, s a szervek szerv- rendszereket hoztak létre. Majd végül kialakult maga a szervezet, másnéven organizmus. Az ember szervezete például több billió sejtből áll. A sejttan (citológia) nagyon régi tudomány, de legtöbbet mégis az elmúlt két évtized alatt fejlődött. Nézzük, honnan ered a sejt elnevezés? A XVIII. században Hollandiában már olyan üveglencséket köszörültek, melyekből az angol Robert Hook nagyítókészüléket, kezdetleges mikroszkópot tudott szerkeszteni. Mikroszkópjával parafametszetet vizsgálgatott. A műszer még tökéletlen volt, részletesebb megfigyelésekre alkalmatlan, de amit Hook meglátott alatta, elkápráztatta nemcsak öt, hanem az egész tudományos világot. A parafametszeten a méh lépsejteihez hasonló rajzolatokat vett észre. El is nevezte őket céduláknak,, vagyis sejteknek. Ez a felfedezés 1667-ben történt. Mivel Hook holt sejteket vizsgált, így csupán élettelen sejtvázakat láthatott. Sokáig hitték is, hogy az élettelen sejtfal a sejt leglényegesebb része. Ma már tudjuk, hogy a sejtfal is élő anyag. Az alapiskolások is könnyen meg tudják különböztetni egymástól a növényi és a állati sejtet. Nemcsak az a különbség közöttük, hogy az állati sejtnek nincs merev sejtfala, minek köszönhetően az alakja sokkal könnyebben változhat, hanem a táplálkozásban, helyesebben az anyagcserében kell keresnünk a lényeges eltérést. Ez meg attól függ, tartalmaz-e a sejt színtesteket. Az élő sejtekben állandóan kémiai átalakulások mennek végbe. Felépítő és lebontó folyamatok váltják egymást. Hol megkötik az energiát, hol felszabadítják. Ebben a bonyolult mozgásban rendkívül sokféle kémiai anyag vesz részt. Hát még milyen érdekes a sejtek szaporodása, ami lényegében egyszerű sejtosztódás, mégis csodálatos. Ebben az esetben nem elég csak magára a sejtre összpontosítanunk a figyelmünket, hanem a sejtmagot kell tüzetesebben vizsgálnunk. A sejtmagban is inkább a kromoszómák viselkedését. Azt már hallhattátok, hogy a kromoszómáknak alapvető szerepük van az öröklődésben. Hogy minden élőlénynek a kromoszómaszáma meghatározott. Az embernek például 46. De melyek azok a vegyületek, amelyekbe szinte beprogra- mozódik minden élőlény elődeinek a tulajdonsága, amelyeket az utódok évezredeken át örökölnek? A hírvivők, a genetikai információk hordozói és továbbítói a nukleinsavak. A legfontosabb e bonyolult összetételű szerves vegyületek molekuláinak az elrendeződése. Nincs az a tökéletes számítógép, mellyel csak megközelítőleg is olyan programot tudnánk készíteni, mint amilyent összeállít maga a természet. Sok kifür- késznivaló akad még. Persze a tuaomány manapság olyan gyors léptekkel halad, hogy a legképzettebb embernek is elég lépést tartania . vele. Az alapelveket viszont mindenki képes felfogni. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy amit az iskolában tanulunk, az nem több, mint a tudományok ábécéje. Arra jó, hogy megtanuljunk általa olvasni, amihez szerencsére bőséges anyag áll ren- délkezésünkre. Csicsay Alajos msm'sJ) egy aprócska, cseperedő dió- facsemetét. Egy ottfelejtett dióból sarjadhatott ki, még valamikor tavasszal. Fülöp eddig sosem vette észre, mert mindig fölfelé nézett.- Rám ne taposs, te! - szólalt meg a diófacsemete.- Pardon! - mondta illedelmesen a nyúl. - Hát te?- Én egy apró diófa vagyok és ha megnövök, óriás leszek, mint ez az ősöm itt. öreg már szegény, félszáz esztendeje terem. Kihajtottam hát a földből, hogy a helyébe lépjek.- Nincs neked jó eszed. Diófa akarsz lenni? Hát ki hallott már ilyen szamárságot. Te 'oktalan csemete, hát te nem tudod, hogy a diófát minden őszön elnáspángolják az emberek. Kékre zöldre, akarom mondani, zöldből zöldtelenre verik a hosszú léceikkel. Elsápadt a kis diófacsemete, már-már pityeregni kezdett.- No ne sírj! - mondta Kajla Külöp apásan, nagylelkűen. - Ha akarod, én körtefává változtatlak. Vagy cseresznyefává, baraqkfává, amivé csak akarod, még ribizlibokrot is tudok belőled csinálni. Elvégre a természettudományok doktora is voltam hajdanán, amíg a fülem le nem konyult..., de ez hosszú történet. Majd ha szilvafa leszel, egyszer elmesélem. A diófacsemete csodálkozva, őszinte tisztelettel bámult Kajla Fülöpre, akinek eközben csaknem kiegyenesedett még a rokkant füle is a büszkeségtől.- No, beszélj, válassz: milyen fa óhajtasz lenni?-Gondolkodási időt kérnék tisztelettel, ha lehet.- Jó, megadom, de a gondolkodási idő utág már csak káposztafává tudlak változtatni.- Hát az meg micsoda?- Majd meglátod, ha akkora fejed lesz, mint a..., mint a..., mint a káposzta. Mint a mintakáposzta.-Jó, akkor legyek káposztafa.- Rendben, akarom mondani, oké. Kajla Fülöp nekigyürközött, aztán szenvedélyes hókuszpókuszozásba kezdett, majd azt mondta: kész.- Nem érzem magamat káposztafának - szól bátortalanul a diófacsemete.- Ugyan, ugyan! Azt majd csak tavasszal fogod érezni, te kis ostoba. No megyek. Nőj nagyra, aztán majd jövök. Most dolgom van, mankót kell keresnem magamnak. Az öreg diófa eddig szótlanul figyelte a lombja alatt zajló eseményt, de aztán már nem tűrhette tovább ezt a pimasz ravaszságot. Megszólalt dör- mögve:- Szégyelld magad, te róka- lelkű nyúl, te széltoló.- Kikkkéremm magamnak! Csak kérd! De szégyelld magad, ha mondom, és takarodj a lombom alól! Még szerencse, hogy nem tudsz varázsolni. Kajla Fülöp egy pillanat alatt belátta: veszített. Gyorsan és szótlanul, köszönés nélkül el- kotródott. Olyan gyorsan, hogy még a mankónak kiszemelt gallyat se tudta már megkeresni. S mert azt akarta, hogy megsajnálják, sántítva, bicegve futott. A két diófa nevetése pedig hangosan gurult utána, ö meg futott, futott, de elfutni e nevetés elől bizony nem tudott. CSONTOS VILMOS Várlak, hívlak, AVÁSZVÁRÓ Várlak, s kérlek, Vezess engem, Hogy kinyíljak Hogy a lépted S tenyeredben Kék ibolya Borítsd fénybe, Fény és meleg Virágnak. Sugárba, Teremjen: Illatozzak S vezess engem Könnyet soha, Mindazoknak, Rózsás kerten , Soha, soha. Akik reám Keresztül át Ne lássanak Találnak. A nyárba. Szememben! GONDOLKODOM, TEHÁT... BETÜREJTVÉNY VIGYÁZZ, BECSAPÓS!- Képzeld! Reggel, kihajoltam a tizedik emeleti lakásunk ablakán és leestem.- És hogy lehet, hogy még életben vagy, sőt össze sem zúztad magad? (Valóban, hogy lehet?) I I l 1 I I MEGFEJTÉS A február 17-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Megengedte a rabnak, hogy minden páros napot szabadon töltsön; cinke, harkály. Nyertesek: Tokár Adrián, Galánta; Gyö- rög Árpád, Nádszeg (Trstice); Vámos Attila, Múlyad (Mura); Bozeník István és Miklós, Balázsfa (Blazov); Vasas Beáta, Búcs (Búő). 1 S ÚJ SZÚ 18 jjl 1984. III. 2.
