Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-02 / 9. szám

Jozef Ignác Bajza VIDÁM TÖMNÉTEK ÉS ELMÉLKEDÉSEK­(RÉSZLETEK)- Kemény tél volt, amikor egy spanyol vándor egy németországi faluba érkezett, ahol a kutyák éktelen csaholással fogadták és kísérték őt útjában. Az idegen lehajolt egy kőért, hogy azzal köszönje meg a fogadtatást. Am a kő odafagyott a földhöz, s így nem tudta fölemelni onnan. „Átkozott vidék- kiáltotta haragjában ahol a kutyák szabadon futkározhatnak, ám a köveket odaenyvezik a földhöz!“- Egyszer egy férj elvesztette az eszméletét, amiért is a felesége halottnak hitte öt. így hát lefektette egy szál deszkára, koporsót készíttetett és az ismerőseit értesítette a temetés időpontjáról. Közben a férfi észhez tért és lement a szobába, ahol a felesége üldögélt. Az asszony nemhogy elájult volna az ijedtségtől, hanem két kezét a feje fölött összekulcsolva jajveszékelni kezdett: „Jaj, kedves uram, ugyan mit tettél? Hiszen mindenki bolondnak meg hazudozónak fog tartani, akit meg­hívtam, hogy tisztességgel eltemessünk téged. Va­jon kié lesz így a kiásott sírgödör? Ó, miért is nem maradtál halott, hogy eltemethettünk volna?- I. Jakab király udvari bolondja megsértett egy­szer egy nemesembert, aki azzal fenyegette meg őt, hogy további sértés esetén rifem lesz tekintettel udvari bolondot megillető szabadságára, hanem menten agyonüti. Az udvari bolond erre panaszt emelt a nemesemberre a királynál. „Ha a nemes­ember ezt megtenné - nyugtatta meg udvari bolondját az uralkodó -, rögtön másnap felakasztat­nám!“ „Szívesen látnám őt már egy nappal koráb­ban az akasztófán - felelte erre a bolond -, mielőtt agyonütne engem!“- Egyszer egy gazdag úrnak ugyanarra a szép darab halra támadt ebéd közben étvágya, amelyikre az orvosának is. „Nehéz lenne ez uraságod gyom­rának - tette a tálra a kezét az orvos -, aligha tudná megemészteni!“ Az uraság fontosabbnak tartotta az egészségét, s így nem nyúlt a halhoz, hanem felkínálta azt az orvosnak, akinek több se kellett, be is falta nagy sietve az egészet. „Hej, doktor uram, egészségem örizöje - szólalt meg ezt látván az úr -, hogyha megterheli a gyomrot, akkor vajon miért eszed meg magad is?“ „Valóban megterheli - vá­laszolta a? orvos -, csakhogy én ezt nem a halra, hanem a tálra értettem.“- Egyszer egy embernek belepottyant a felesége a patakba és ott is lelte halálát. Amikor megmutat­ták neki azt a helyet, ahol a baj történt, a férfi fölfelé, az árral szemben indult a holttest keresésére. „Amíg élt - magyarázta a körülötte állóknak -, mindig mindennek a fordítottját csinálta. Meggyőző­désem, hogy a halála után is az árral szemben kellett úsznia."- Amikor egyszer I. Jakab, angol király nagy gonddal éppen írni kezdett volna valamit, rászállt az orrára egy légy, ám elhajtotta onnan. Amikor másod­szor is rászállt, másodszor is elhajtotta. A légy nem repült messzire és harmadszor is rászállt a király orrára és ó megint elhajtotta, ám most már bosszú­san csóválta meg a fejét. Amikor a légy negyedszer is az ó orrára akart rászállni, elhajította a tollát és elkeseredetten kifakadt: „Az egész birodalomban nem találsz már helyet, ahol megülhetnél, csak az én orromat?“- Egyszer egy uraságot meglátogatott egy fédi, akinek bizony hatalmas orra volt. Az uraság szolgá- ja-bolondja csak nézte, nézegette a látogatót, csak csóválgatta a fejét és egyre csak mormogott valamit az orra alatt. Aztán közelebb ment az idegenhez, az asztalra támasztotta az állát és felkiáltott: „Ó, ez aztán a hatalmas orr!“ Az ura, mikor látta, hogy a vendége elvörösödött, jól képen teremtette a szol­gáját. Ezt követően a szolga helyre akarta hozni előbbi hibáját, odament az asztalhoz, most is ugyan­abba a pózba vágta magát, mint az imént, és fölkiáltott: „Ö, ez aztán az aprócska orr!"- Élt egyszer egy faluban egy kovács, akit az általa elkövetett számtalan lopásért akasztófára ítéltek. A falu lakosainak azonban szükségük volt a kovácsra, ezért aztán így könyörögtek a bíráknak: „Nekünk a mi paraszti munkánkhoz különböző vasból készült munkaeszközökre - kapákra, ásók­ra, fejszékre, villákra, ekevasakra és hasonlókra- van szükségünk. Ezért aligha tudnánk meglenni kovács nélkül, ráadásul ez a szerencsétlen még mestere is a szakmájának.“ „Igazatok van - felel­ték a bírák -, de ennyi gazemberséget mégsem hagyhatunk büntetlenül“. „Ebben mi is egyetértünk és az igazság oldalán állunk - szólaltak meg ekkor a falu lakói -, de mivel asztalosból kettő is van a falunkban, s nekünk elég egy is, nem akaszthat­nák-e föl a kovács helyett az egyiket?!“- Egyszer egy ácsmester, miközben az egyik háztetőn dolgozott, lezuhant onnan és agyonütött egy embert, aki éppen arra haladt az utcán. Az elhunyt barátja egyre csak erósködött, hogy a bíró ítélje halálra az ácsmestert, mivelhogy megölt egy embert. A bíró erre úgy döntött, hogy a legjobb lesz, ha a vádló maga csapja agyon hasonló módon az ácsmestert: „Menj csak föl annak a háznak a tetejé­re - mondta neki -, és amikor az ácsmester elhalad alattad, zuhanj rá.“- Miért nincs a nőknek szakálluk? Mert addig sem bírnák a hallgatást, amíg borotválkoznának.- Egyszer egy ember, hogy ne lopják többet a borát, bedugaszolta a hordó felső nyílását és lepecsételte azt. Ám a borát mégis meglopták anélkül, hogy a pecsétet feltörték volna. „Vajon hogyan történhetett?“ - csodálkozott az emberünk. „Nézd meg a hordó alsó nyílását - tanácsolta neki a barátja -, nem onnan szívták-e meg a borodat?“ „Hej, nagy bölcs vagy te, mondhatom - sóhajtott a borosgazda -, hogyan lophatták volna alulról, ha egyszer felülről hiányzik?!“- Egyszer Csallóközben el kellett vinnie valaki­nek a szomszéd faluban egy levelet. De nagy sár volt, s ezért az illető ekképp morfondírozott: „Majd bolond lennék gyalogosan taposni a sarat, ha egyszer be is foghatok!“ Befogta hát a szekér elé a hat ökrét, fogott egy hosszú korbácsot és elindult a fogat mellett.- Mi rosszabb a pokolnál is? Az asszony, mert a pokolban csak a rossz férfiak szenvednek, de az asszonytól a jók is.- A király elhatározta, hogy végigjárja birodalmát és ezért ellátogatott az egyik városba. Amikor átlépte a városkaput, az egyik tanácsos egy előre elkészített hosszú beszéddel várta öt. „Uram, kirá­lyom - kezdte a tósztot -, városunk lakói olyannyira örülnek a te jövetelednek...“ Itt elhalgatott és többet egy szót sem tudott kinyögni. A király egyik szellemes udvarmestere azonban kisegítette őt: „... hogy azt ki sem tudják mondani“ - fejezte be a mondatot.- Egy kőművesmestert beidéztek egyszer a bíró­ságra, ahol tanúvallomást kellett tennie egy vereke­désről, amelynél éppen jelen volt. A bírák egyike, aki nagy előszeretettel tett föl olyan mellékesnek látszó kérdéseket, amelyekkel más dolgokra terel­heti a szót, megkérdezte tőle: „Milyen messze álltái a verekedőktől?“ „Hat méterre és öt hüvelyknyire“- vágta rá a kőművesmester gondolkodás nélkül. „Hogy-hogy ezt ilyen pontosan tudod?“ - kérdezte őt újból a bíró. „Azért - válaszolta a tanú -, mert előre tudtam, hogy valamelyik bolond ezt is meg­kérdezi tőlem“- Megbetegedett egyszer egy úr és orvosságo­kat kért a betegségére az orvostól. Az orvos min­denben megígérte a segítségét, de arra kérte őt, hogy előbb küldje el neki a vizeletét kivizsgálásra. El is küldte azt az egyik ostoba szolgájával, aki elesett az udvaron és összetörte az üveget. Ekkor azonban fogott egy másik üveget, bement az istálló­ba és ott megtöltötte azt az éppen elleni készülő tehén vizeletével. Az orvos hosszas vizsgálódás, szemlélődés után többször is megkérdezte a szol­gától, hogy ez véletlenül nem az úrnőjének a vizele­te-e. Ám a szolga egyre csak erósködött, hogy az bizony az uráé. Ekkor az orvos azt üzente vissza az úrnak, hogy bizony furcsa betegségben szenved és mivel csakhamar szülni fog, jó lesz bábasdBzonyról gondoskodnia.- Amikor Arisztiposz hosszú ideig könyörgött a királyának valami miatt, és minduntalan elutasí­tásra talált, hirtelen letérdelt, és átölelte az uralkodó lábát. Ekkor a király végre aláírta a kérelmet. „Miért nem mondtad mindjárt az elején, uram, királyom- állt föl Arisztiposz -, hogy neked a lábadon van a füled?“- Egyszer egy férj, miután sehogy sem tudta elállítani felesége kereplőjét, elhatározta, hogy ezentúl hallgatni fog. „Szégyellhetnéd magadat- mondta ekkor neki az egyik barátja -, hogy megijedsz egy asszonytól." „Nem a feleségemtől félek én - válaszolta a férfi -, csak a nyelvétől!“ TÓTH LÁSZLÓ fordításai N agyot döccen a kocsikerék a fagyott göröngyön. A lőcsbe kell kapaszkod­nom, nehogy kiforduljak az üléskasból. Igaz, akkor legalább volna min derülni társaimnak, mert így elég siralmas a hangulatunk. Reg­gel óta rójuk a fajszi erdő barkácsolóútját. Már majdnem delet harangoztak, és nem­hogy lőttünk volna valamit, de még csak nem is láttunk. Látogatásunk a szarvasoknak szól. No, meg a disznóknak. Tegnap két centi hó esett. Szánkózni kevés, de nyomolvasáshoz elég. Elindultunk hát szekérrel Kovács Pista vadőr, Feri bácsi, a lovak kormányosa és jómagam, hogy keressünk néhány lőnivalót. ' Eddig hiába kerestük. Csapa sok van, de vadat csak futva látunk. Még az özek is elmenekülnek a fogat közele­désére, nem is beszélve a szarvasokról. Csupán a tükrük villogott néha a fák között, ahogy eliramodtak. Bizony január második felében már na­gyon ijedős a vad, és csak a kemény hideg, és nagy hó tudja megszelídíteni a csapa­tokat. Pedig a barkácsolás az egyik legjobb vadászati mód, amellyel a nagyvadat válo­gatva löhetjük. Persze nem a szekérről kell lövöldözni, hanem leszállva róla. A fa mellé lapuló ember előtt a szarvascsapat meg­nyugszik. Mozgolódni, csipegetni kezd. A va­dász távcsővel kényelmesen, egyenként megmustrálhatja a toporgókat és kiválaszt­hatja a kívántat. Támasztott fegyverrel biztos lövést engedhet útjára. A barkácsoláshoz azonban nyugodt, biz­tos lovak és jó szemű, begyakorlott kocsis kell. Amilyen nagy mértékben hozzájárul a vadászat sikeréhez a fogatos ügyessége, annyira képes elrontani az egész nap ered­ményét egy suta kezű érdektelen ember. Feri bácsi a legjobb segítőtársunk egyike. Éles szemével minden vadat elsőnek vesz észre. Ismeri váltóikat. Az elugró csapatnak tudja a következő beállóját. Mindig ott áll meg, ahol kell, és soha sem indul úgy, hogy a vadász még csak fél lábbal lógva inog a kocsi oldalán. Gyakorlatát apjától örökölte. Az öreg a két háború között parádés kocsis volt az uraság­nál. A béresek, igáskocsisok és gyalogcselé­dek közül a parádés kocsis csak a legügye­sebb legény lehetett. Ilyen volt Feri bácsi édesapja, akinek igencsak szüksége volt az ügyességére, mert ura egyik vadászatáról tigriskölyköt hozott magával haza. Eleinte nem okozott a tigrincs - így hívták Fajszon - semmi kalamajkát. Szépen elhevert a sző­nyegeken, és elüldögélt öreg Ferenc mellett a hintó bakján, mert hát az uraság még kocsikázáskor is magával vitte. Ahogy azon­ban az idő múlt, a tigrincs is egyre gyarapo­dott A bakra feltelepedő állat a gyeplőt tartó ember fölé nőtt. Még ez sem lett volna baj, mert öreg Ferenc hegyes bajszú, szép szál férfi lévén, nem ijedt meg holmi tigrincstől, csak az állat ne szerette volna annyira. Mert az igen kedvelte. Csak egy kissé kellett feléje fordítania arcát, a csíkos bestia máris végignyalta. Hatalmas piros nyelve csak úgy csattant öreg Ferenc simára borot­vált képén. És még védekezni sem tudott, mert a két tüzes paripa fogaira kapva a zab­lát a két száron át húzta a hintót, amit csak a bakba feszülve lehetett kiparírozni. De ami sok, az sok. Az egyik ilyen szeretetmegnyil- vánulás alkalmával öreg Ferenc karjával ha­talmasat lökött a kétszáz kilós ragadozón, mire az lehuppant a poros útra, és szép komótosan besétált a templomba, ahol né­hány öregasszonynak éppen litániát tartott a falu plébánosa. Hogy bent mi történt, azt nem lehet tudni. Egy azonban biztos. Az uraság másnap egyakós hordót küldött som­lai borral töltve a parókiára, és T még két hét múlva is csak^izt hogy ments meg minket, uram a A nevezetes esetnek követk lett. A tigrincset gazdája sürgőse Hogy cirkuszba került-e vagy álla senki sem tudja, viszont soké - joggal -, hogy bár csak az ura volna vele, mert mind a két helj való is volt.- Nee... Rigó - biztatja Feri bá gyorsabb lépésre, és hogy ny< adjon buzdításának, az ostorral tyant a pej farára. Ezzel vissz; a mába. Feri bácsi nem melec félvéreket hajt, mint apja, hanen de biztos mozgású, nagy farú Nehéz terhek, szorgalmas mur bögölycsípés jelzi útjukat. A vadé kozást jelent számukra. Gazdáju beszélgetést, élményeket és es pejslit, nekik könnyű terhet, nyug; PÁLL ENDRE gást és a vadetetőkből salátazö szénát. Igen, a vadászat mindenkinek dást, felüdülést ad, de csak addig válik terhes kötelezettséggé. N/ igaza volt annak a Feri bácsinak,; alföldi állami vadászterületen má óta hordta a vadászokat fogatáv; Az egyik szép májusi reggelen déggel barkácsolt, akit nemesé érdekelt, hanem szerette a tern Szóval igazi vadászember léve jegyezte:- Hej, Feri bácsi, de gyönyörű e Az öreg megtörölte a bajus; nagyot köszörült a torkán, és így- Szép, szép kérem, de, de ho< egye meg, én már harminc nézem! Bizony... Nagy bölcsessége öreg, mert még a legszebb e megunja a férje. De mi nem unjuk a vadászatod unt meg bennünket. Újabb útr;

Next

/
Thumbnails
Contents