Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-02 / 9. szám
• Rénszarvasok a tundrán URKSflDEKI UTRZAl ,, sze látogatásunk a tojásokon ülő madaraknak nem tetszett, óriási vijjogással fejezték ki nemtetszésüket. A szikláról való távozás közben alkalmunk adódott a tengerpart jelentős részének behatóbb tanulmányozására. A különféle színezetű kőzetek a topografus térképek rétegvonalaiként hatottak. A tengeri teraszok fokozatosan a tenger szintje fölé emelkedtek, geológiailag bizonyítva ezzel a Spitzbergák kiemelkedését a Barents- tengerböl. A geológusok megállapítása szerint az utolsó harmincháromezer évben a sziget 120 méterrel magasabb lett. A Linné-völgy rénszarvas-állományáról ismert. Az állatok szép fehér agancsaikat élelmük, pl. a moha és zsurló kikamas szép példánnyal tértünk haza. Volt közte egy különösen szép trófea, melyet egy elhullott rénszarvasról fejtett le biológus barátom. TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSOK ÚTICÉLJA Másnap nagy zajra ébredtünk. Almosán pislogtunk ki az ablakon és láttuk, hogy alig tíz méterre a vízmosástól egy helikopter szállt le. Nemsokára megjött a második gép is. Érdekes érzés volt, úgy tűnt, mintha egy repülőtér kellős közepén aludtunk volna. Norvég kollégáink megmagyarázták, hogy repülési kutatómunkát végeztek; fényképezték a geológiai képződményeket, pontosították és javították a térképeket. Ez a vidék ugyanis világszerte közismert földtani összetételéről. Egy kis helyen összpontosulnak az egységes geológiai , rétegezódések. A legrégibb képződményektől a legújabbakig, melyek között a geológiai határvonalak teljesen fedetlenek, ami a legegyszerűbben és legváltozatosabban bizonyítja a Spitzbergák geológiai történetét. Nem csoda, hogy a szigetet évente számos, főiskolai hallgatókból álló expedíció látogatja a világ leghíresebb egyetemeiről. A tanulmányi kirándulások egyes útvonalai annyira ismertek, hogy a sziklákon a geológiai képződmények határvonalait fehér olajfestékkel jelölik meg. Négy napot töltöttünk a Linné-tó mellett. A szigeten való tartózkodásunk is lassan a végéhez közeledett. Még egy hetünk volt hátra, melyet a Barensburg- ból Longiearbyenbe való gyalogtúrára akartunk felhasználni. Ezért az Oroszöbölből vissza kellett térnünk a Grönfjord mentén Kokerineset kikötőjébe. Csak 12 kilométernyi utat kellett ugyan megtennünk, de mindezt térdig érő tundrás moÚJ FRIESLANDIA FELÉ Két nap múlva már egy másik út állt előttünk. Fel kellett történünk azoknak a hegymászóknak a készletét, akik már tizedik napja az Új Frieslandia hegység Tryggvebreen nevű jéghegyén tartózkodtak. Két helikopter repült a helyszín felé. Az egyikben a mi felszerelésünk volt, a másikban egy lengyel expedíció, a 62 éves Schram professzor vezetésével. Két évvel ezelőtt három kis négyszemélyes motorcsónakkal körülhajózták a Spitzbergák nyugati részét. Eljutottak Ausfjord déli részébe, vagyis a tervezett útjuk feléig. Ott félre állították hajóikat, amelyekhez éppen velünk tértek vissza. Élelmet és pótalkatrészt hoztak magukkal a hajóra. Három hónap állt rendelkezésükre, hogy körülhajózzák a keleti Spitzbergákat és sikeresen befejezzék a vállalkozást. A mi helikopterünk is Ausfjord partjainál szállt le, jóllehet uticélunk innen még 20 km-re északra feküdt. A repülés szabályai előírják, hogy helikopter nem repülhet egymaga, mivel gyakran kényszerül leszállni a jéghegyekre, melyeken katasztrófát okozó, hóval befújt szakadékok fordulhatnak elő. Két héttel ott-tartózkodá- sunk után épp egy ilyen szakadék okozott szerencsétlenséget, melynek azonban, szerencsére, emberi áldozatai nem voltak. A Tryggvebreen átrepülése nem tartott sokáig. A szép időjárás ellenére némely területej, beborított a legendás spitzbergi köd. A távolban, a jéghegy lábánál feltűnt a hegymászók tábora, melyet egy meredek sziklafal tövében vertek fel. Hógy a pilóta biztonságosan leszállhasson, 200 m-es magasságból egy fekete füstöt kibocsájtó gránátot dobott le, amely jelezte a szól irányát. A LINNÉ-TÓ Másik központi táborunk Barensburg lett. Ezt a Grönfjord melletti kis városkát a szovjet kormány 1935-ben vásárolta meg a holland Nespiko bányászegyesülettől és fejlesztette bányatelepüléssé. A fjord másik oldalát egy félsziget képezi a Kongres, Stemme és Linné tavakkal. Ez utóbbi a Spitzbergák legnagyobb édesvízi tava. A félsziget híres, változatos földtani múltjáról és tarka madárvilágáról. Szovjet barátaink ismét önzetlenül rendelkezésünkre bocsátottak egy hajót, holott ezúttal is csak ketten voltunk. Átvitték a másik partra, egy Kokerineset nevű kis kikötőbe. Tovább már csak saját lábunkra támaszkodhattunk, pedig hátunkat 25 kilogrammos hátizsák nyomta. Elhatároztuk, hogy egy 500 méter magas hegyi hágón megyünk keresztül. Az időjárás nem kedvezett, leszállt a sűrű köd, havazott. Ismét az omladékos terep, valamint a nagy kiterjedésű hómezők hátráltattak bennünket. Fellélegeztünk, amikor megpillantottuk alattunk a 4,8 km hosszú és 1,2 km széles, jéggel borított Linné- tavat, melyet az Orosz-öböllel egy folyócska köt össze. Az öböl partján két faház állt: egy szovjet és egy norvég. Az utóbbiban a Norvég Sarkköri Intézet geológusai tartózkodtak. A szovjet ház szépen felszerelt épület volt, amelyben egy orosz tengerész, Ivan Sztarosztyina emlékére kis múzeumot rendeztek be, aki a múlt század elején 25 évet töltött itt egymagában. Nem sokat tartózkodtunk az épületben, mert biológus barátommal először a közeli madárrajokat akartuk felkutatni. A madarak olyan helyekre húzódnak, ahová a sarki róka nemigen ér el. Ezért fészkeiket meredek sziklás kőfalakba építik, amelyek bőven találhatók arrafelé. A fészekrakást megkönnyíti a sziklaszirteket alkotó vízszintesen húzódó geológiai rétegezódések. A különböző rétegek határán ugyanis a szél vagy az eső kimossa a sziklát. Vízszintesen húzódó sziklaüregek keletkeznek, melyek ideális helyet nyújtanak a fészekrakáshoz. Kétszáz métert kellett másznunk, hogy az első fészkeket lefényképezhessük. Per• Barensburgba rénszarvasagancs-zsákmányunkkal tértünk vissza pargálására használják. Érdekes, hogy a rénszarvasok agancspárai aszimmetrikusak a szarvasokéval szemben. Évente váltják koronájukat. A Spitzbergákra kerülő látogatók nagy előszeretettel keresik fel azokat a helyeket, ahol a rénszarvasok agancsait hagyják. Mi is vágytunk ilyenekre, ezért a kutatómunkára szánt idő egy részét szarvasagancsok keresésére fordítottuk. Órák hosszat nyomoztunk az emléktárgynak szánt agancsok után, de hiába. Igaz, egy háznál mintegy ötven darab elszállításra kész agancs hevert, ez azonban - mint később megtudtuk - egy norvég hivatásos agancs- gyűjtő tulajdona volt. Bejártuk az egész hegyhátat, negyven kilométert megtéve, de csak néhány kis, lerágott, formátlan agancsot találtunk. Feladtuk a harcot. Másnap azonban reggeli sétára indulva nem is egész egy kilométernyire alig akartunk hinni a szemünknek. A környék tele volt aganccsal. Nem telt bele egy óra, és tizenöt hatalcsárban. Ráadásul hátunkat húsz kilogrammos hátizsák nyomta, úgyhogy nem csoda, az utat csak hat óra alatt tettük meg. Mielőtt elhagytuk Barensburgot, a hajóskapitány felvilágosított, hogy Kokeri- nesetben telefonon kell a visszautat elintézni. A kikötővárosba való megérkezésünkkor az óránk reggel hét órát mutatott. Azt gondoltuk, időben hívunk, ám a drót másik végén csak többszöri próbálkozásra jelentkeztek. Meglepődtünk, milyen korainak tartják a hajórendelést. Az álmos hang előbb alvást javasolt, de magához térve megígérte, hogy mindent elintéz. Csak várjunk türelemmel, a hajó hat órán belül, körülbelül nyolc órára megérkezik. Megnyúlt ábrázattal néztünk össze barátommal, s szinte egyszerre állapítottuk meg: óráink kerek öt órát siettek. Hála a sarkköri napnak ezt nem vettük észre. SASVÁRI TIBOR mérnök, kandidátus • Biológusok a szovjet faházaknál az Orosz-öböl mentén. Háttérben a norvég geológusok bázisa 0 Sziklaüregek vonulata, a madarak kedvelt fészekrakó helye (A szerző felvételei) ■>v * ÚJ SZÚ 8 1984. Ili. 2
