Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-24 / 8. szám

ÚJ szú 17 1984.11.24. MEGTAKARÍTÁSOK - ELEKTRONIZÁLÁSSAL A Karlovy Vary melletti Vfeso- véi Tüzelőanyag Kombinát gáz­müve évenként 1 milliárd 150 mil­lió köbméter világítógázt állít elő. Ez a kapacitás lényegében a meg­rendelők egész évi szükségletét képes kielégíteni anélkül, hogy korlátoznák a fogyasztást. Csupán a leghidegebb téli napokban kell korlátozniuk az ipari üzemeknek gázhiány következtében a terme­lést. Tény azonban, hogy ezek a néhány napos kiesések is jelen­tős népgazdasági veszteségeket jelentenek. A számítások azonban azt bizo­nyítják, hogy az így keletkező veszteségek ellenére is gazda­ságtalan lenne tovább bővíteni a gázmű kapacitását. Nagy beru­házásról lenne szó, melynek telje­sítőképességét pedig az év na­gyobb részében nem tudnák ki­használni. Ugyanakkor azonban a kérdés megoldása nem túr ha­lasztást, s így a vresovéi gázmű­vesek érdekes tervet valósítanak meg. Josef Strudl mérnök, az üzem igazgatója ehhez a követke­ző magyarázatot fűzi:- Nálunk is érvényes, hogy a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer a termelés növelésére a tartalékok kihasználása, melyek minden vállalatnál, minden be­rendezés működésében vannak, s természetesen nálunk is. A gázműben a legnagyobb és a legkönnyebben „mozgósítható“ tartaléknak a technológiai beren­dezések elavult irányításának fel­számolása bizonyult. Az elavult folyamatirányítás nem képes ru­galmasan reagálni a megrendelők változó igényeire, sem pedig a változó nyersanyag-szállítások­ra. Tehát úgy döntöttek, hogy a gázműbe is, pontosabban annak keverőállomásába is belép a mik­roelektronika. Még csak alkalma­zásának kezdeténél tartanak, a gázmű csúcsteljesítményét máris mintegy 5 százalékkal sikerült növelni, s a számítások szerint a teljes üzemeltetéssel ez 15 szá­zalékkal növelhető majd. E pozitívumok ellenére van egy kedvezőtlenebb eredményeket adó összehasonlítás. Az NDK-beli hasonló - Schwarze Pumpe - kombinát ugyancsak számol a mikroelektronika bevezetésével termelésének irányításába. Azzal a különbséggel, hogy az öteves tervidőszak végéig a tervek szerint mintegy 300 mikroprocesszort vetnek be. Vfesovéban pedig csu­pán egyet. így felmerülhet a jogos kérdés: Vfesovéban az egyetlen egy mikroprocesszor alkalmazása nem inkább a lemaradást tükrözi a haladás helyett? Július Póza mérnök, műszaki igazgatóhelyettes erről így véle­kedik:- Persze, tucatjait ismerjük azoknak a lehetőségeknek, hogy hol alkalmazhatnánk a mikropro­cesszort, amely lényegesen hoz­zájárulhatna az üzemeltetés haté­konyabbá tételéhez. Barnaszenet takarítanánk meg - amiből a gázt gyártjuk -, vagy legalább is haté­konyabban kihasználnánk. Ezért még 1982-ben javaslatot terjesz­tettünk a vezérigazgatóságunk elé a korszerűsítésre, beruházásokra vonatkozóan. Sajnos, azt a vá­laszt kaptuk, hogy nem eléggé indokoltak javaslataink. Hogy a vezérigazgatóság ré­széről adott válasz mennyire volt indokolt, azt ma már aligha tudjuk megállapítani. Bizonyos azonban, hogy ha a Schwarze Pumpe válla­lat és a vresovéiek tapasztalatai­ból indulunk ki, akkor nyilvánvaló­ak az automatizálás lehetőségei az elektronizálás révén. A vezér- igazgatóságnak pedig inkább ösz­tönöznie kellene az ilyen akciók megvalósítását, s a vállalatigaz­gatóktól hasonló javaslatokat kel­lene kérnie, ahelyett, hogy fékezi az ésszerű elképzelések kivitele­zését - talán indokolatlan óvatos­ságból. Hogy valóban túlzott óva­tosságról van szó, azt a következő tény is igazolja:- Becsléseink szerint - mondja Josef Strudl mérnök - a gázmű teljesítményének más módon tör­ténő növelése, például új részleg építésével - mintegy 100 millió koronás beruházás lenne. A mik­roprocesszoros berendezés - a technológiai berendezés szük­séges átalakításával együtt és az üzembehelyezési költségeket is fi­gyelembe véve - mintegy 8 millió koronát tesz ki. Tehát lényegesen olcsóbb és hatékonyabb megol­dásról van szó. Itt álljunk meg egy pillanatra, és számoljunk. Ha a vresovéi kombi­nátban csak 10 ilyen újítást eszkö­zölnének, a megtakarítások egy- milliárd koronát érhetnének el. A gyors, elkapkodott döntések mindig kockázatosak, és megtör­ténik, hogy olykor nem találjuk meg számításunkat. A túlzott óva­tosság, a kis veszteségektől való félelem azonban semmilyen nye­reséget nem hoz.- A vezérigazgatóságot rész­ben már sikerült megnyernünk az ügynek - mondja Július Pűza mér­nök -, csak jó lenne, ha már egy évvel előbbre lennénk. Mit fűzhetnénk még mindeh­hez? Talán csak annyit, hogy a népgazdaság elektronizálása nem csupán egyetlen ágazat, az elektrotechnikai ipar feladata. Ez a többi ágazat dolgozóitól is hala­dó gondolkodásmódot, egészsé­ges kockázatvállalást igényel. MILAN ADÁMEK Az elektrosztatikus feltöltődés veszélyei Az elektrosztatikus töltés jelen­léte, majd kisülése igen nagy gon­dot okoz, főleg egyes elektronikus berendezések gyártásában. Az al­kalmazott anyagok gondos meg­választásával és megfelelő mun­kakörülmények biztosításával ez a veszély minimális szinten tart­ható. Az elektrosztatikus töltés várat­lan megjelenése, majd ennek hir­telen kisülése veszélyes helyzete­ket idézhet elő, különösen a po­ros, gyúlékony és robbanásveszé­lyes anyagokat tartalmazó munka­helyeken. Váratlan erőhatásokat hozhat létre a töltés műanyag le­mezek, fonalak gyártásánál és azok kikészítésénél. A legfőbb probléma az elektro­nikus berendezések és elemek gyártásakor, szerelésekor és szál­lításánál jelentkezik. A sztatikus feltöltődés számos elem meghibá­sodását vagy teljes tönkremené- sét okozhatja, különösen egyes félvezető típusoknál és mikro- áramköröknél. Az elektronikus elemek tervezésénél fő célkitűzés a kis teljesítmény (kis áram és feszültség), a gyors „megszólalá­si“ idő a kis mechanikai méretek és a nagy megbízhatóság. Ez utóbbi gyakran veszélybe kerül, éppen a váratlan elektrosztatikus feltöltődés miatt. A gyakorlat sze­rint egy általánosan használt és elektrosztatikusán érzékeny alkat­rész már 70 V körüli feszültséggel és néhány mA árammal tönkrete­hető. Az elektrosztatikus töltés kelet­kezhet különböző anyagok moz­gása által, amely elkerülhetetlen normál üzemi körülmények között. A keletkezett töltés nagyságát az alkalmazott anyagok, a mozgó ré­szek száma és azok sebessége határozza meg. 2000.... 5000 V sztatikus feszültség is keletkez­het és tartósan fennmaradhat kö­zönséges műanyagoknál. A legveszélyesebb elektroszta­tikus töltés forrása maga a mozgó személy. A mozgó személy lábbe­lije és a szigetelő padló burkolata között 10 000 V sztatikus feszült­ség sem ritkaság. A töltés szigetelő burkolaton történő „leszivárgásá- nak“ minimális a lehetősége a szi­getelőanyag nagy felületi ellenál­lása miatt. A sztatikus töltés elleni védeke­zési törekvés régóta fontos kér­dés, főleg az elektronikai iparban. Az előbbi példára utalva, ha a szi­getelő padlóburkoló felületét vé­kony vezetőréteggel vonjuk be és azt jó villamos vezetővel össze­kötve leföldeljük, a keletkezett töl­tés tekintélyes része le fog szivá­rogni a föld felé. Közismert és viszonylag olcsó megoldás a töl­tés megakadályozására, ha a kör­nyezeti nedvességet viszonylag magas értéken lehet tartani, mert az a legtöbb szigetelő felületi el­lenállását csökkenti, az esetlege­sen keletkezett töltés leszivárgá- sát elősegíti. Ez a védekezési mód természetesen csak ott jöhet szó­ba, ahol a gyártási eljárás ezt egyébként lehetővé teszi. A töltés elleni védekezés leg­jobban járható útja a megfelelő szigetelőanyagok alkalmazása. A hőre lágyuló anyagok villamos tulajdonságait kedvezően lehet módosítani, ha azt szénnel kezel­jük. A szénnel kezelt szigetelők általában levezetik a töltést. A szén adagolása mellett szóba jöhet még a fémszál vagy vékony fém alkalmazásaIjs. Már 1....2% fémszállal kevert múanyagszálból készült ruházati cikkek, szőnye­gek kedvezően viselkednek a fel­töltés szempontjából. A sztatikus feltöltés elleni véde­kezés hatásos módja - különösen igen kényes elektronikák eseté­ben - a „sztatikusan biztos“ mun­kahely kialakítása. Az alapelv igen egyszerű: minden anyagot és berendezést sztatikus feltöltődés szempontjából vezetőként alakíta­nak ki, és ezeket egy állandó po­tenciára - rendszerint a földre - kötik. Ezen a munkahelyen az asztalra, székre, padlóburkolatra villamosán vezető réteget visznek fel, amelyet leföldelnek. Az itt dol­gozó személy csuklóján is földelő vezetőt visel és ruházata sztatikus szempontból vezetőként viselke­dik. Használatos az ilyen munka­helyeken a levegőionizátor, ha az itt készülő vagy szerelésre kerülő elektronikák kölcsönösen érzéke­nyek, vagy ha a levegő nedves­ségtartalma igen kicsi. T Több fényt - a malacoknak is! A nagyüzemileg tartott kismalacoknak legalább a negyede még az elválasztásuk előtt elpusztul. Az egyik azért, mert rosszul van táplálva, a másikat meg az anyja nyomja agyon. A georgiai egyetem kutatói szerint csökkenthető volna a nagyüzemi­leg tenyésztett kismalacok elhullása, ha meghosszabbítanák azt az időt, amelyben fény éri őket. Kocák és kicsinyeik egy csoportja napi nyolc órán át kapott fényt, s tizenhat órán át sötétségben hagyták őket. Egy másik csoportot fordítva: tizenhat órán át hagytak világosban és nyolc órán át sötétségben. A második csoportból több kismalac maradt életben (s többet is nyomtak), mint az elsőből. A kutatók azt találták, hogy a tizenhat órai megvilágításnak kitett álllatok gyakrabban szopnak, mint első csoportbeli társaik (napi huszonöt helyett harmincegy alkalom­mal), s összességében is több a tejük, mint a rövidebb ideig megvilágított anyakocáknak. (Science News) A Preáovi Fémipari Kutatóintézet már a hetvenes években arra törekedett, hogy anyagi-műszaki bázisát összekapcsolja a kelet-szlovákiai kerület többi tudományos-kutató kapacitá­sával. Ennek köszönhetőén jött létre már 1970-ben a Fém­ipari Kutatóintézet kihelyezett munkahelye a Kassai (Koéice) Műszaki Főiskolán, amely működése alatt már számos, népgazdasági szempontból jelentős feladatot oldott meg. Többek között a hengersorok olyan módosítását is, amely­nek köszönhetően lehetővé vált matt felületű lemezek gyár­tása. Ez a megoldás a Kelet-szlovákiai Vasmű részére éven­ként 5-6 millió koronás gazdasági hasznot eredményez. 1981-tól további kassai munkahelyekkel is együttműködnek, s létrejött a Fémipari Kutatóintézet, a Kassai Műszaki Főis­kola stb. Kutatási Munkahelyeinek társulása, amely jelenleg a 07-es állami célprogram, vagyis az ipari robotok és manipu­látorok fejlesztése keretében 8 feladat megoldásán dolgozik. A kassai munkahely fejlesztette ki az első hazai optoelektro- nikus érzékelőt, mely infravörös térben külső fényhatások nélkül 0,1 mm-nyl pontossággal dolgozik. Minden automati­zált munkaheyen alkalmazható, s a robotlzálés fejlesztésé­nek egyik feltétele. 1982-ben gyártották le az érzékelők próbasorozatát. Tavaly a Krompachyi Szlovák Elektrotech­nikai Müvekben már 500 darabot állítottak elő a sorozatgyár­tás keretében, s az Idén Itt 5000 darab gyártásával számol­nak. A felvételen Ol’ga Chovancová szereli az optoelektroni- kus érzékelőket. (Felvétel: ÓSTK - Svátopluk Písecky) * Érdekességek, újdonságok Hajszáltelep A japán Hitachi mérnökei olyan újfajta, 2,5 voltos, feltölt­hető telepet fejlesztettek ki, amely csak fele olyan vastag, mint egy emberi hajszál. A négy négyzetmilliméter felü­letű telep áramával 200-300 órán át működtethető egy digi­tális karóra. A hajszáltelepet kétezer alkalommal lehet fel­tölteni. Döntő eleme a különle­ges, amorf vékonyfilm elektro­lit, amelyet a lítium anód és a titánszulfid katód között he­lyeznek el. Az egész szerkezet 34 mikron vastagságú. Az új­fajta telepnek nagy előnye, hogy az integrált áramkörök gyártására kifejlesztett mód­szerekkel állítható elő. És mert rendkívül vékony, felvihetik a hátlapjára is, hogy borult idő­ben energiával lássa el a nap­energiával működő szerkeze­teket. (d) Sejttenyésztés cseppeken Míg a baktériumok könnyen szaporíthatok, az állatok és az ember sejtjeit a szervezeteken kívül szaporítani még mindig nehéz feladat. A sejteknek szilárd táptalajra van szükségük, miért is jobbára csak a tenyésztőedény falain szaporodnak. A General Elektric kutatóinak (köztük egy Nobel-díjas fizikusnak) újabban sikerült emlősök sejtjeit parányi,100-500 ezred mm nagyságú- a tápanyagot magában foglaló oldatban lebegő - olajszerű cseppeken szaporítaniuk. Ezáltal számottevően nagyobbá vált a sejtszaporodás számára rendelkezésre álló felület. (Ezek a csöppek, fluor-szénhidrátokból állnak, s mivel ezek az anyagok erősen víztaszítók, vizes közegben apró cseppekre esnek szét.- A szerk.) A cseppek felületére egy fehérjeréteget juttatnak, ez rögzíti és táplálja a rájuk tapadó sejteket. Mivel a fluor-szénhidrát- golyócskák centrifugálással szétzúzhatok, róluk a sejtek szükség esetén könnyen elkülöníthetők. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A mikrobák Egy látszólag teljesen élet­telen meddőhányón mikroflóra nyomait fedezték fel szovjet kutatók. A tömlősgombák osz­tályához tartozó kannapenész biológiailag aktív mikroorga­nizmus, amely lényegesen meggyorsíthatja a talajképző­dés folyamatát. Természetes körülmények között száz éven­ként csupán egy centiméterrel nő a talaj termőrétege. Az ős­kőzet ugyan tartalmazza a nö­vények fejlődéséhez szüksé­ges elemeket, de nem a növé­nyek számára szükséges for­talajgyára mában. Csak a mikroorganiz­musok hozhatják létre a termő­talajt a holt kőzetből. A szovjet kutatók olyan mikrobákat vá­lasztottak kísérleteikhez, ame­lyek nitrogént vesznek fel a le­vegőből és a növényi táplálko­záshoz szükséges formába alakítják át az ásványi anyago­kat. A kannapenész anyagcse­retermékei parányi talajmor­zsákká alakítják át a kőzetda­rabokat. Ezenkívül a penész­gomba a növények fejlődését serkentő anyagokat is létre­hoz. (d)

Next

/
Thumbnails
Contents