Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-17 / 7. szám

OKTAT Az asszony a varrógépnél ül, és serényen varrja a ruháját. Férje éber szemmel figyeli, és minduntalan megjegyzéseket tesz:- Lassabban... Óvatosan... Mindjárt elszakítod a cérnát... Jobbra fordítsd az anyagot... Állj meg...- Ide hallgass - kérdi felhá­borodva az asszony minek avatkozol bele? Hiszen mégis­csak tudok varrni!- Persze, hogy tudsz, drágám. Csak azt akartam, hogy tudd, milyen érzés lehet nekem foly­ton hallani, amikor arra oktatsz, hogyan kell autót vezetni! MM, .(ura M iMtsoiart «l,rurf[ eff* e/L a fuujy CadrW ílok ruzM irfrrux. SÁRGA- Bizonyos ön abban, hogy ez a pianino nem régi? - kétke­dik Kovács.- Ha egy pianinónak a billen­tyűi - válaszol a kereskedő -, amelyet önnek megvételre kíná­lok, sárgák, akkor egyáltalán nem azt jelenti, hogy régi a hangszer. Csupán arról van szó, hogy az az elefánt, amelynek az agyaraiból készültek, szenvedé­lyes dohányos volt!“ NEHEZE Izgalmas tárgyalás végén fel­mentik az ismert betörőt, elsőnek ügyvédje siet gratulálni.- Remélem, elégedett? - kérdi.- Most jön még csak a neheze - válaszolja az exvádlott, majd így folytatja: - a feleségemet meg kell győznünk, hogy akkor éjszaka tényleg lopni voltam, és nem a Vö­rös Lolánál! A természetben gyönyörködve (Miroslav Motycík rajza) Az életből hoztam- Szeretném megcsalni a feleségem!- Mi az akadálya?- Sajnos, agglegény va­gyok... +- Remélem, tisztában van azzal, hogy ön egy idült alko­holista?- Rosszul tetszik fogalmaz­ni, doktor úr. Én már egy kidőlt piás vagyok. +- Jól nősültél?- Remekül. Az emeletes ház és a Lada mellé egy jó feleséget is kaptam az anyóso- méktól. •f Levesajánlat étlapon: bable­ves, Újházi tyúkleves, nyak­leves. + X. az élet iskolájában nem meg-, hanem lebukott. ♦ A munkaértekezleten Z. szokásától eltérően értelme­sen beszélt - álmában. G. anyanyolvén kívül még két világnyelven is folyékonyan - hazudik. Y-t nem lehet megveszte­getni - 500 koronán alul. * Jobb később megházasod­ni, mint korán elválni. + A műfogsor előnye: ha kive­rik visszahelyezhető. ♦ Alkoholista sírfelirata: Itt nyugszik D., aki hetven éven keresztül ivott. Béke boraira! Bodzsár Gyula FELEDÉKENYEK A szabadságra utazó házas­pár elhelyezkedik a vasúti fül­kében.- Jaj! - kiált fel hirtelen a fele­ség. - Elfelejtettem kikapcsolni a vasalót! Csak tűz ne legyen!- Ne aggódj, drágám - vála­szol a férj. - Én meg elfelejtet­tem elzárni a vizet a fürdőszo­bában! FEJ A feleség megvette a leg­újabb kalapot. A férj sokáig mustrálja, és komolyan meg­jegyzi:- Hogyan nevezheted kalap­nak azt, ami a fejeden van?- És te hogyan nevezheted fejnek azt, ami a kalapod alatt van? TEHÉN Egy zoológus elmeséli, hogy a legújabb kutatások szerint nem a bikára, hanem a tehenekre hat ingerlőén a piros szín. Megszólal erre kétkedőén valaki:- Akkor miért dühíti a bikát a vörös posztó? Mire a tudós ezt feleli:- Mert nem szereti, ha tehén­nek nézik. Szöveg nélkül (Vlagyimir Pavlík karikatúrája) KÖNYVDRÁMA Ágika érettségire készül, és megkérdezi az apjától:- Apu, mi az a könyvdráma? A papának fogalma sincs róla, de kivágja magát.- Könyvdráma az, amikor égy fiatal Író ír egy könyvet és nem talál rá kiadót. HAJSZÁL A cirkuszi idomítónő kezével szétfeszíti a tigris száját, majd óvatosan beledugja szépen feltu- pírozott fejét.- Erre nem lennék képes - mondja az egyik néző.- Én sem - mondja a mellette ülő még azt sem tudom elvisel­ni, ha egyetlen hajszál kerül a számba! TANÚ A bíró kihallgatja a tanút, és felteszi a kérdést:- önnek tehát az a véleménye, hogy a vádlott alkoholista?- Ezt nem merem egész hatá­rozottan állítani, bíró úr, de ha én egy üveg konyak volnék, nem érezném magam mellette bizton­ságban. CSODÁLATOS A horgász megkérdi társától, aki már régóta gunnyaszt, hor­gászbottal a kezében:- Nos, milyen a víz ma?- Csodálatos! A halnak egyálta­lán nincs kedve kimászni belőle! CIPŐ- Hogy van a feleséged?- Szörnyen kínlódik!- Olyan beteg?!- Dehogy, hanem a meggyő­ződése miatt! Azt hiszi, hogy harminchetes számú cipőt vi­sel, pedig valójában harmincki- lenceset kell hordania. A HÉT VICCE- Jól halad a felesége az autósiskolában?- De még mennyire! A kereszteződésen már a sze­mét is ki meri nyitni. BOTRÁNY- Iszonyú botrányom volt tegnap a színházban. Olyan unalmas volt a darab, hogy az első felvonás után haza­mentem.- Miért volna ez botrány?- Mert én játszottam a fősze­repet. HÁNY ÓRA? Két részeg dülöngél az utcán, az eget bámulják, a teliholdat.- Karcsikám, neked jobb a sze­med, nézd meg már, hány óra!- mondja az egyik.- Honnan tudjam, amikor le­szerelték a mutatókat? - feleli a másik.- Jobban teszi, ha nem alszik el... A dokinak ez az első mű­tété!- A csikósok, a gulyások kis lajbiban járnak, azok élik vilá­gukat, kik párosán... — rikkan­totta el magát Piatnik, aki szemmel láthatóan becsipett és egész biztos folytatta volna, ha hites felesége nem tapaszt­ja szájára a tenyerét.- Egészségünkre! - emelte magasba a poharát ki tudja hányadszor a nász. Ennek a felszólításnak nem lehet el­lenállni. Az asztalion ülő ünne­pelt pár egészségére soha nem lehet eleget inni. Az ünnep hősei ezalatt megilletódve feszengtek a szé­kükön. Az asszonyka egysze­rű, de szolid kosztümben, a férj sötét öltönyben, ahogy dukál. Egyik kezével szíve választott­ja derekát simogatta, a másik­kal igyekezett meglazítani inge gallérját, amelyet szemmel lát­hatóan kihízott.- Nézzétek, hogy szeretik egymást - sikította el magát Böske néni, az anyós.- Csókot, csókot - harsog­ták kórusban, és az ünnepeltek kénytelenek voltak eleget tenni a népakaratnak. A poharak megint a magasba lendültek, kisvártatva Piatnik ismét bele- gurgulázott:- Hej, csepereg síz eső, nem akar elállni, ez a barna kislány csuhaha, vélem akar... - felesége gyakorlott, gyors mozdulattal ismét belefojtotta a szót. Az ünnepeltek kínosan mo­solyogtak. A férj maga felé for­dította az ara keze fejét, és lopva az órájára nézett, majd halkan, hogy senki se hallja, a fülébe súgta:- Legfőbb ideje lenne, hogy szedjék a sátorfájukat. - Való­ban - hagyta rá az asszonyka -, későre jár. Vágyakozó pillantást váltot­tak és megkóstolták az ünnepi tortát, amelyet maga az asz- szonyka sütött.-Az az érzésem - szólalt meg két csuklás között az öreg Kristóf -, hogy egy kicsit el­sózta. Kalo Uhrík Végre egyedül- Hülye - hurrogta le az anyós - a tortát nem sózzák.- De ha az asszonyka sze­relmes, a tortát is elsózhatja- akadékoskodott az öreg Kristóf. Az asszonyka közelebb hú­zódott a férjéhez és halkan megjegyezte:- Tenni kell valamit, mert ezek képesek lesznek reggelig itt maradni.- Meghiszem azt - szűrte ki a fogai között a vőlegény.- Hét óra múlott. Mikor mara­dunk végre kettesben? Piatnik a nagy zajban is el­kapta az utolsó szavakat, ha­miskásan az ünnepeitekre ka­csintott, hogy csak bízzák rá, majd ő elintézi a dolgot. Ellent­mondást nem tűrő hangon kö­zölte a feleségével, hogy ízek­re szedi, ha most közbeszól. Óvatosan felemelkedett, min­den erejét összeszedve meg­próbált egyensúlyban maradni, és harsányan elordította ma­gát: - Mars haza! Mintha leforrázták volna a részeg, idétlenkedö társasá­got. Mindenkinek torkára fa­gyott a szó, még Böske néni nyelve is megmerevedett, ami csak ritkán fordult elő. összébb húzták magukat, de nem mozdult senki. Piatnik azonban nem hagyta annyiban, még inkább felemel­te a hangját:- Nem halljátok? Gyerünk, gyerünk! Vagy nem látjátok, hogy szeretnének végre egye­dül maradni? - intett az asztal­főn ülő pár felé. Azok zavartan lesütötték a szemüket, de Piatnik szavai megtették a hatásukat. A tár­saság gyorsan szedelőzkö- dött, némelyek még a poharu­kat sem itták ki.- Végre egyedül! - sóhajtott fel megkönnyebbülten az asz- szonyka, míg levetette a ké­nyelmetlen kosztümöt. A férj is kioldotta a nyakkendőt és ki­gombolta az ingét.- Az az érzésem, minden nagyon jól sikerült - oldódott fel ö is.- De mit gondolnak rólunk, hogy ilyen gyorsan távozniuk kellett? Ez a Piatnik... - aggo­dalmaskodott az asszony.- Mit gondolnak, mit gondol­nak... Fő az, hogy megnéz­hetjük az esti műsort - felelte a férj és bekapcsolta a tévéké­szüléket. Lustán elnyújtózkodott a ké­nyelmes fotelban, a képernyő kékes fénye lassan betöltötte a szobát. Elérkezett az ezüst- lakodalom fénypontja. Palágyi Lajos fordítása 1984. 11.1

Next

/
Thumbnails
Contents