Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-17 / 7. szám

CSACSACSA (Kiskata rajza) Kiskata már egyre nagyobb és nagyobb. Ám az is lehet, hogy ez az egész nem más, mint csúnya optikai csalódás, s csak azért lát­szik egyre nagyobbnak és na­gyobbnak, mert mi vagyunk mel­lette egyre kisebbek és kisebbek. És még csak ez sem azért van így, mintha mi mennénk össze lassan, mint egynémelyik ruhadarab mo­sás után. Maradunk mi akkorák, amekkorák voltunk, csupán Kiska­ta nő megállíthatatlanul, hogy ma­holnap már kész nő lesz belőle. De most veszem csak észre, hogy már megint úrrá lett rajtunk az a régi rossz szokásunk, mely szerint nem arról beszélünk, ami­ről elterveztük, ezért ideje elmon­danunk, hogy nagy akkoraságá- ban Kiskata már a meseköltést is abbahagyta. Azazhogy nem egé­szen hagyta abba, csupán mosta­nában először megrajzolja, meg­festi a meséit, s csak azután me­séli el őket. Az egyik legeslegújabbik rajzán kilenc kislány áll kézenfogva egy­más mellett. Négynek fekete, há­romnak barna, kettőnek pedig szőke haja van, s mindegyiknek piros szalag díszeleg a hajában. A kislányok feje fölött kilenc pillan­gó, s mindegyik olyan színű, ami­lyen hajú kislány fölé került. A fe­kete kislány fölött tehát fekete, a barna fölött barna, a szőke fölött pedig éppenséggel szőke pillangó leveg a lebegőben, azaz lebeg a levegőben. Kilencet mondtam? Hiszen, most veszem csak ész­re, nem is kilenc a pillangók szá­ma, csak nyolc. Nyolc, mert a ki­lencediket Kiskata elfelejtette oda­rajzolni a kilencedik kislány feje fölé. Ám mégsem maradt üresen az a hely, mert egy koromfekete varjú ül ott a pillangó helyett.- Hát a kilencedik pillangó? - kérdezem Kiskátétól.-Elrepült - vágja rá a világ legtermészetesebb hangján, de én tudom, hogy az a lepke csak azért repült el, mert Kiskata elfe­lejtette őt megrajzolni. De ha elrepült, ne keressük, maradt még nyolc, s az is éppen elegendő. Hogy mihez? Az is mindjárt kitudódik. Előbb azonban még észre kell vennünk a képen az első kislány lábánál totyogó zöldessárga kiskacsát, s a többiek közé szorult egy..., kettő..., há­rom. .., négy..., kereken négy bé­kát. A lányokra, békákra, pillan­gókra, a kiskacsára és a varjúra füligszáj napocska bámul le az égboltról. Hogy is ne lenne vidám még ó is, amikor itt lent a földön oly vidám társaság gyűlt egybe Kiskata rajzlapján. S ugyan mit csinál ez a vidám társaság? Hát mi mást is csinálhatna: táncol. Csacsacsát. Hogyan? Kiskata ezt is tudja:-A lányok mondják: csacsa- csa, kiskacsa, mondja: háp-háp- háp, békák mondják: kvak-kvak- kvak, a pillangók verdesik szár­nyukkal a ritmust, a varjú meg a karmester, mert ő vezényli az egész társaságot. Hát így. MÉLYEBB ZENEI MŰ­VELTSÉG MINDIG CSAK OTT FEJLŐ­DÖTT, AHOL ÉNEK VOLT AZ ALAPJA. Kodály Érdekességek a hírközlés történetéből A XVI-XVIII. században Nyugat-Európában a marhakereskedök, akik a jószágot hajtották keresztül a lakott településeken, vállalták, hogy a leveleket és egyéb küldeményeket pénzért továbbítják a címzettnek. A marhakereskedők megérkezését és továbbindulását pásztorkürt adta hírül. Ezért vált a kürt a posta jelképévé. 1475-ben az ostromlott Neuss várából üreges ágyúgolyókba rejtve lőtték ki a leveleket az ostromlók feje felett. _ A múlt században, amikor a postai szolgálta­tások ára nagyon magas volt, az vált szokássá, hogy egy lapra több címzettnek írtak levelet vagy üzenetet. A borítékon szereplő címzett szétvagdosta a lapot, és átadta az üzeneteket a többi címzettnek. Manchester és Liverpool között például a levelek fele bérmentesítési díj nélkül „utazott“. Az ember postai feladatokra többféle állatot használt. Egyebek között tevéket, ökröket és szamarakat is. Északon kutyák és rénszarvasok szállították a postát. Oroszországban a kutyafo­gatok a XIX. században 75-100 kilométert is megtettek naponta. A postás állatok között a •» 'ó amelyet már időszámítá­sunk előtt is használtak Kinában és Perzsiában küldemények továbbítására. Az Egyesült Államokban a múlt század hatva­nas éveiben az úgynevezett Pony Express, a lovas posta jelentette az egyetlen összekötte­tést a keleti és a nyugati partvidék között. Oroszországban már a X. században műkö­dött lovas posta. 1824-ben Oroszországban 56 ezer lovat tartottak postai célokra. Belgiumban 1879-ben macskákat is kipróbál­tak postai kézbesítésre, Liége városából 37 macskát elvittek különböző helyekre, mintegy harminc kilométeres távolságra, üzenetet erősí­tettek rájuk, majd elengedték őket. Valamennyi macska egy nap alatt hazatalált. Az 1848-as francia forradalom idején a belga újságok, a postagalambok segítségének kö­szönhetően, szinte az eseményekkel egy idő­ben tájékoztatták olvasóikat a párizsi esemé­nyekről. A francia-porosz háború idején, 1870-1871-ben a postagalambok Tours és Pá­rizs között 150 ezer hivatalos és csaknem egy­millió magánjellegű sürgönyt juttattak el a cím­zetthez. V. L. Ondrej Sliacky A beteg szarvas Történt, hogy egy napon a szarvas eltörte a lábát. Hogy megmentse önmagát az éhhaláltól, zamatos füvő rétre húzódott. Ha megéhezett, csupán a nyakát kellett kinyújta­nia, s jóllakott. A betegségéről tudomást szereztek az ismerősei. Látogatni kezdték. Hol az egyik, hol a másik érkezett hozzá, s beszélgetés közben mindannyian meg­dézsmálták a rétet.- Bizonyára nem neheztelsz ránk ezért? - mondta egyikük, figyelve a beteg szarvas tekintetét.-Ugyan, dehogy... - válaszolta illendően a szarvas. - Csak fogyaszd, egyébbel úgysem kínálhatlak! Ám, a látogatások mind gyakoribbá váltak. A szarvas közelében egyre kevesebb zöld maradt. Végül is elérke­zett ama nap, amikor az utolsó fűszál is eltűnt a közeléből. Ekkor a szarvas nagyot sóhajtott.- Kár, hogy éppen most pusztulok el, amikor a lábam gyógyulóban. És mindez azért, mert ismerőseim jobban imádták a gyomrukat, mint engemet... A mécses és a csillagok Este volt. A verandán egy mécses lobogott.- Olyan fényem van, hogy fölöttem a csillagok sem sugároznak ennyire. Ekkor a huzat eloltotta, éd bizony sötétségben maradt egy ideig a veranda. Amikor a tapasztalt házigazda ismét meggyújtotta a kérkedő mécsest, így szólt:- Barátom, te csak ne kérkedj. A csillagokhoz, pedig ne hasonlítsd magadat. Bár ők nem fénylenek ennyire, mint te, de nekik megadatott az időtlenség. Vajkai Miklós fordításai Frantiáek Hrubín Madárka télen Madárka szól: - Bandi, Böbe, morzsát szórj az etetőbe! Minél több az élelem, annál több az énekem. Ha nem szórtok eleget, néma lesz a kikelet! Petrik József fordítása II. Az ős ízeltlábútól a rovarokig A földtörténeti ókor kezde­tén már sok ágra bomlott az élet. Főleg a tengereket maga­san fejlett állatfajok népesítet­ték be. Az ősmaradványok gazdag lelőhelyére bukkantak a kutatók az észak-amerikai Colorado folyó völgyének kő­zetrégeiben. Egysejtű állatok kova- és mészvázai, ősszivacsok kova- tűi, tömlősök lenyomatai, fér­gek és rákok kövületei kerültek elő. Találtak kagylókat, csigá­kat és óspolipféléket is. Tehát a ma élő gerinctelen állatcso­portok képviselői már 5-600 millió évvel ezelőtt léteztek. Mind közül a legjellemzőbb ál­lat volt a trilobita, magyarul háromkaréjú rák. E három ka­réj a fej, a tor és a farok volt. Ez az ősrák az ízeltlábúak közé tartozott; és vagy négyszáz millió évig fenn tudta magát tartani. Roppant nagy idő, de számunkra nem ez a fontos. (Persze, nem lebecsülendő, hogy már az őskori leletekben is megtalálható.) Ennél lénye­gesebb, hogy a kitinváza alatt harántcsíkolt izmok voltak. A mi vállizmaink is harántcsí­koltak. Csakhogy az embernél, illetve a gerinces állatoknál a vázizmok kívülről tapadnak a csontvázra, míg az ízeltlábú­ak kitinváza belülről. A szilárd takaró kívülről védi a lágy ré­szeket, köztük az izmokat is. Az is meglepő, hogy a trilobi- táknak, akárcsak a mai rova­roknak, összetett szemük volt. Változó számú lencséből állt ez a mozaikszem. A lencsék száma olykor elérte a 15 ezret. A ma élő rovaroké sem több. Megjegyezhetjük, hogy az ilyen szem teljesítőképessége attól függ, mennyi a lencséje. Hogy a tengerben élő ízelt­lábú meghódíthassa a száraz­földet, olyan szervrendszerre volt szüksége, amely haszno­sítani tudta a légkör oxigénjét. Ki is alakult a légcső-, vagyis trachearendszerre. Tehát a ro­var nem tüdővel lélegzik, ha­nem légcsőrendszerrel, amely behálózza egész szervezetét. A légcsőnyílások a tor és a potroh alsó szégélyén he­lyezkednek el. Ez az összefüg­gő csőhálózat a levegőt majd­nem minden sejthez eljuttatja, így a vérnek a gázok szállítá­sában nincs szerepe. A már említett kitinváznak a száraz­földön újabb szerep is jutott. Védi a testet a kiszáradástól, de megakadályozza a test to­vábbi növekedését is. Az ősrovarokat gyönyörűen megőrizte számunkra a meg­kövesedett fenyőgyanta, köz­ismert nevén a borostyánkő. A borostyánkő rovarzárványai azt bizonyítják, hogy 50-60 millió évvel ezelőtt már nagy változatosságban és rendkívüli egyedszámban éltek a rova­rok. Például az akkori legyek és méhek alig különböztek a mai utódaiktól. Ennek na­gyon érdekes oka van. A rova­roknak ugyanis úgynevezett merev, zárt programozású idegrendszerük van. Úgy mű­ködik, sőt tökéletesebben, mint egy modem számítógép. Ez azt jelenti, hogy a rovaregyed születésétől kezdve mindent tud, amire rövid élete folyamán szüksége van. Formagazdag­ságukat a rovarok óriási sza- poraságuknak köszönhetik. A sok ezer azonos szülőtől származó utód között mindig akadnak olyan egyedek, ame­lyek kissé eltérnek az elődöktől és képesek a megváltozott életfeltételekhez alkalmazkod­ni. Ezt a jelenséget szaknyel­ven mutációnak nevezzük. Ez az oka például annak is, hogy a rovar előbb „megszokja“ a rovarirtó vegyszereket, mint az ember. CSICSAY ALAJOS GONDOLKODOM. TEHAT.. A KEGYES FEJEDELEM Logikai sztori A fejedelem egyszer meglátogatott egy börtönt, és az egyik életfogytiglanra ítélt rab annyira megtetszett neki, hogy megpa­rancsolta, engedjék el büntetése felét, és a parancs végrehajtá­sával a börtönigazgatót bízta meg. Az feleselni nem mert, de igencsak vakargatta a fejét, mert ugyan hogy lehet elfelezni egy életfogytiglan tartó büntetést, amikor az ember azt sem tudja, meddig tart az életfogytiglan?! Szerencsére a rabnak Szavatartó Bili volt a beceneve, és valóban, mindig megtartotta, amit ígért, így a börtönigazgató mégis végrehajtotta a parancsot. Mi volt az egyetlen módja annak, hogy esélye legyen az életfogytiglani büntetés felének elengedésére? Betű rejtvényben - madarak llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll MEGFEJTÉS A február 3-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Ararát, leső; Venus, Mars. Nyertesek: Erdélyi Enikő, Kassa (Koáice); Csizmadia Péter, Komárom (Komárno); Csókás Ilona, Kéménd (Kamenín); Sudor Alexandra, Sellye (Sala); Családi Hajnalka, Nagymegyer, (Calovo). ÚJ SZÚ 18 1984. II. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents