Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-17 / 7. szám
CSACSACSA (Kiskata rajza) Kiskata már egyre nagyobb és nagyobb. Ám az is lehet, hogy ez az egész nem más, mint csúnya optikai csalódás, s csak azért látszik egyre nagyobbnak és nagyobbnak, mert mi vagyunk mellette egyre kisebbek és kisebbek. És még csak ez sem azért van így, mintha mi mennénk össze lassan, mint egynémelyik ruhadarab mosás után. Maradunk mi akkorák, amekkorák voltunk, csupán Kiskata nő megállíthatatlanul, hogy maholnap már kész nő lesz belőle. De most veszem csak észre, hogy már megint úrrá lett rajtunk az a régi rossz szokásunk, mely szerint nem arról beszélünk, amiről elterveztük, ezért ideje elmondanunk, hogy nagy akkoraságá- ban Kiskata már a meseköltést is abbahagyta. Azazhogy nem egészen hagyta abba, csupán mostanában először megrajzolja, megfesti a meséit, s csak azután meséli el őket. Az egyik legeslegújabbik rajzán kilenc kislány áll kézenfogva egymás mellett. Négynek fekete, háromnak barna, kettőnek pedig szőke haja van, s mindegyiknek piros szalag díszeleg a hajában. A kislányok feje fölött kilenc pillangó, s mindegyik olyan színű, amilyen hajú kislány fölé került. A fekete kislány fölött tehát fekete, a barna fölött barna, a szőke fölött pedig éppenséggel szőke pillangó leveg a lebegőben, azaz lebeg a levegőben. Kilencet mondtam? Hiszen, most veszem csak észre, nem is kilenc a pillangók száma, csak nyolc. Nyolc, mert a kilencediket Kiskata elfelejtette odarajzolni a kilencedik kislány feje fölé. Ám mégsem maradt üresen az a hely, mert egy koromfekete varjú ül ott a pillangó helyett.- Hát a kilencedik pillangó? - kérdezem Kiskátétól.-Elrepült - vágja rá a világ legtermészetesebb hangján, de én tudom, hogy az a lepke csak azért repült el, mert Kiskata elfelejtette őt megrajzolni. De ha elrepült, ne keressük, maradt még nyolc, s az is éppen elegendő. Hogy mihez? Az is mindjárt kitudódik. Előbb azonban még észre kell vennünk a képen az első kislány lábánál totyogó zöldessárga kiskacsát, s a többiek közé szorult egy..., kettő..., három. .., négy..., kereken négy békát. A lányokra, békákra, pillangókra, a kiskacsára és a varjúra füligszáj napocska bámul le az égboltról. Hogy is ne lenne vidám még ó is, amikor itt lent a földön oly vidám társaság gyűlt egybe Kiskata rajzlapján. S ugyan mit csinál ez a vidám társaság? Hát mi mást is csinálhatna: táncol. Csacsacsát. Hogyan? Kiskata ezt is tudja:-A lányok mondják: csacsa- csa, kiskacsa, mondja: háp-háp- háp, békák mondják: kvak-kvak- kvak, a pillangók verdesik szárnyukkal a ritmust, a varjú meg a karmester, mert ő vezényli az egész társaságot. Hát így. MÉLYEBB ZENEI MŰVELTSÉG MINDIG CSAK OTT FEJLŐDÖTT, AHOL ÉNEK VOLT AZ ALAPJA. Kodály Érdekességek a hírközlés történetéből A XVI-XVIII. században Nyugat-Európában a marhakereskedök, akik a jószágot hajtották keresztül a lakott településeken, vállalták, hogy a leveleket és egyéb küldeményeket pénzért továbbítják a címzettnek. A marhakereskedők megérkezését és továbbindulását pásztorkürt adta hírül. Ezért vált a kürt a posta jelképévé. 1475-ben az ostromlott Neuss várából üreges ágyúgolyókba rejtve lőtték ki a leveleket az ostromlók feje felett. _ A múlt században, amikor a postai szolgáltatások ára nagyon magas volt, az vált szokássá, hogy egy lapra több címzettnek írtak levelet vagy üzenetet. A borítékon szereplő címzett szétvagdosta a lapot, és átadta az üzeneteket a többi címzettnek. Manchester és Liverpool között például a levelek fele bérmentesítési díj nélkül „utazott“. Az ember postai feladatokra többféle állatot használt. Egyebek között tevéket, ökröket és szamarakat is. Északon kutyák és rénszarvasok szállították a postát. Oroszországban a kutyafogatok a XIX. században 75-100 kilométert is megtettek naponta. A postás állatok között a •» 'ó amelyet már időszámításunk előtt is használtak Kinában és Perzsiában küldemények továbbítására. Az Egyesült Államokban a múlt század hatvanas éveiben az úgynevezett Pony Express, a lovas posta jelentette az egyetlen összeköttetést a keleti és a nyugati partvidék között. Oroszországban már a X. században működött lovas posta. 1824-ben Oroszországban 56 ezer lovat tartottak postai célokra. Belgiumban 1879-ben macskákat is kipróbáltak postai kézbesítésre, Liége városából 37 macskát elvittek különböző helyekre, mintegy harminc kilométeres távolságra, üzenetet erősítettek rájuk, majd elengedték őket. Valamennyi macska egy nap alatt hazatalált. Az 1848-as francia forradalom idején a belga újságok, a postagalambok segítségének köszönhetően, szinte az eseményekkel egy időben tájékoztatták olvasóikat a párizsi eseményekről. A francia-porosz háború idején, 1870-1871-ben a postagalambok Tours és Párizs között 150 ezer hivatalos és csaknem egymillió magánjellegű sürgönyt juttattak el a címzetthez. V. L. Ondrej Sliacky A beteg szarvas Történt, hogy egy napon a szarvas eltörte a lábát. Hogy megmentse önmagát az éhhaláltól, zamatos füvő rétre húzódott. Ha megéhezett, csupán a nyakát kellett kinyújtania, s jóllakott. A betegségéről tudomást szereztek az ismerősei. Látogatni kezdték. Hol az egyik, hol a másik érkezett hozzá, s beszélgetés közben mindannyian megdézsmálták a rétet.- Bizonyára nem neheztelsz ránk ezért? - mondta egyikük, figyelve a beteg szarvas tekintetét.-Ugyan, dehogy... - válaszolta illendően a szarvas. - Csak fogyaszd, egyébbel úgysem kínálhatlak! Ám, a látogatások mind gyakoribbá váltak. A szarvas közelében egyre kevesebb zöld maradt. Végül is elérkezett ama nap, amikor az utolsó fűszál is eltűnt a közeléből. Ekkor a szarvas nagyot sóhajtott.- Kár, hogy éppen most pusztulok el, amikor a lábam gyógyulóban. És mindez azért, mert ismerőseim jobban imádták a gyomrukat, mint engemet... A mécses és a csillagok Este volt. A verandán egy mécses lobogott.- Olyan fényem van, hogy fölöttem a csillagok sem sugároznak ennyire. Ekkor a huzat eloltotta, éd bizony sötétségben maradt egy ideig a veranda. Amikor a tapasztalt házigazda ismét meggyújtotta a kérkedő mécsest, így szólt:- Barátom, te csak ne kérkedj. A csillagokhoz, pedig ne hasonlítsd magadat. Bár ők nem fénylenek ennyire, mint te, de nekik megadatott az időtlenség. Vajkai Miklós fordításai Frantiáek Hrubín Madárka télen Madárka szól: - Bandi, Böbe, morzsát szórj az etetőbe! Minél több az élelem, annál több az énekem. Ha nem szórtok eleget, néma lesz a kikelet! Petrik József fordítása II. Az ős ízeltlábútól a rovarokig A földtörténeti ókor kezdetén már sok ágra bomlott az élet. Főleg a tengereket magasan fejlett állatfajok népesítették be. Az ősmaradványok gazdag lelőhelyére bukkantak a kutatók az észak-amerikai Colorado folyó völgyének kőzetrégeiben. Egysejtű állatok kova- és mészvázai, ősszivacsok kova- tűi, tömlősök lenyomatai, férgek és rákok kövületei kerültek elő. Találtak kagylókat, csigákat és óspolipféléket is. Tehát a ma élő gerinctelen állatcsoportok képviselői már 5-600 millió évvel ezelőtt léteztek. Mind közül a legjellemzőbb állat volt a trilobita, magyarul háromkaréjú rák. E három karéj a fej, a tor és a farok volt. Ez az ősrák az ízeltlábúak közé tartozott; és vagy négyszáz millió évig fenn tudta magát tartani. Roppant nagy idő, de számunkra nem ez a fontos. (Persze, nem lebecsülendő, hogy már az őskori leletekben is megtalálható.) Ennél lényegesebb, hogy a kitinváza alatt harántcsíkolt izmok voltak. A mi vállizmaink is harántcsíkoltak. Csakhogy az embernél, illetve a gerinces állatoknál a vázizmok kívülről tapadnak a csontvázra, míg az ízeltlábúak kitinváza belülről. A szilárd takaró kívülről védi a lágy részeket, köztük az izmokat is. Az is meglepő, hogy a trilobi- táknak, akárcsak a mai rovaroknak, összetett szemük volt. Változó számú lencséből állt ez a mozaikszem. A lencsék száma olykor elérte a 15 ezret. A ma élő rovaroké sem több. Megjegyezhetjük, hogy az ilyen szem teljesítőképessége attól függ, mennyi a lencséje. Hogy a tengerben élő ízeltlábú meghódíthassa a szárazföldet, olyan szervrendszerre volt szüksége, amely hasznosítani tudta a légkör oxigénjét. Ki is alakult a légcső-, vagyis trachearendszerre. Tehát a rovar nem tüdővel lélegzik, hanem légcsőrendszerrel, amely behálózza egész szervezetét. A légcsőnyílások a tor és a potroh alsó szégélyén helyezkednek el. Ez az összefüggő csőhálózat a levegőt majdnem minden sejthez eljuttatja, így a vérnek a gázok szállításában nincs szerepe. A már említett kitinváznak a szárazföldön újabb szerep is jutott. Védi a testet a kiszáradástól, de megakadályozza a test további növekedését is. Az ősrovarokat gyönyörűen megőrizte számunkra a megkövesedett fenyőgyanta, közismert nevén a borostyánkő. A borostyánkő rovarzárványai azt bizonyítják, hogy 50-60 millió évvel ezelőtt már nagy változatosságban és rendkívüli egyedszámban éltek a rovarok. Például az akkori legyek és méhek alig különböztek a mai utódaiktól. Ennek nagyon érdekes oka van. A rovaroknak ugyanis úgynevezett merev, zárt programozású idegrendszerük van. Úgy működik, sőt tökéletesebben, mint egy modem számítógép. Ez azt jelenti, hogy a rovaregyed születésétől kezdve mindent tud, amire rövid élete folyamán szüksége van. Formagazdagságukat a rovarok óriási sza- poraságuknak köszönhetik. A sok ezer azonos szülőtől származó utód között mindig akadnak olyan egyedek, amelyek kissé eltérnek az elődöktől és képesek a megváltozott életfeltételekhez alkalmazkodni. Ezt a jelenséget szaknyelven mutációnak nevezzük. Ez az oka például annak is, hogy a rovar előbb „megszokja“ a rovarirtó vegyszereket, mint az ember. CSICSAY ALAJOS GONDOLKODOM. TEHAT.. A KEGYES FEJEDELEM Logikai sztori A fejedelem egyszer meglátogatott egy börtönt, és az egyik életfogytiglanra ítélt rab annyira megtetszett neki, hogy megparancsolta, engedjék el büntetése felét, és a parancs végrehajtásával a börtönigazgatót bízta meg. Az feleselni nem mert, de igencsak vakargatta a fejét, mert ugyan hogy lehet elfelezni egy életfogytiglan tartó büntetést, amikor az ember azt sem tudja, meddig tart az életfogytiglan?! Szerencsére a rabnak Szavatartó Bili volt a beceneve, és valóban, mindig megtartotta, amit ígért, így a börtönigazgató mégis végrehajtotta a parancsot. Mi volt az egyetlen módja annak, hogy esélye legyen az életfogytiglani büntetés felének elengedésére? Betű rejtvényben - madarak llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll MEGFEJTÉS A február 3-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Ararát, leső; Venus, Mars. Nyertesek: Erdélyi Enikő, Kassa (Koáice); Csizmadia Péter, Komárom (Komárno); Csókás Ilona, Kéménd (Kamenín); Sudor Alexandra, Sellye (Sala); Családi Hajnalka, Nagymegyer, (Calovo). ÚJ SZÚ 18 1984. II. 17.
