Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-10 / 6. szám
7 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1984. február 10. XVII. évfolyam Ára 1 korona M ég nem is olyan régen, az extenzív gazdaságfejlesztés időszakában az energiatermelés növekedését más szemmel néztük, mint ma, amikor a jelszó az energiaigényesség csökkentése. Akkor, az új kapacitások sorozatos beindításának időszakában az elsődleges szempont a mindennemű termelés növelése volt, s mivel a kitermelhető és kihasználható energiaforrásoknak a világ, így hazánk sem volt szűkében, az energiafelhasználás növekedésével, akárcsak az acéltermelés és a fémfogyasztás növekvő tendenciájával, az ország gazdasági erősödését bizonyítottuk. Nekünk akkor is válaszolnunk kellett a megváltozott viszonyok által diktált követelményekre, ami csakis úgy volt lehetséges, ha korszerű, versenyképes ipart, s általa erős mezőgazdaságot, könnyűipart teremtünk - mindezzel hozzájárulva az életszínvonal emeléséhez. Az energiafogyasztási görbe alakulása ma is szofősan összefügg a termelés fejlődésével, csakhogy ma már a legfontosabb szempont, hogy annál alacsonyabb ütemben növekedjen. Ez nemcsak hazánk gazdaságának jelszava, hanem a fejlett tőkés országoké is. A takarékos energiagazdálkodás lépett előtérbe, ez képezi a kutatási-fejlesztési feladatok gerincét, ez jellemző az új beruházásokra. A világpiacon az a termék győz, amely kevesebb energiát fogyaszt, miközben teljesítménye nem csökken. A kornak ez a kihívása teszi szükségessé az egyes ipari ágazatok elektronizálását. Az elektronika alkalmazásával lényegesen csökkenthető az egyes gépek, berendezések, közlekedési járművek áramfogyasztása, így például a trolibuszok és villamosok esetében, amennyiben áttérnek a tirisztoros egyenirányításra, ez 20 százalékkal is csökkenthető. S ott, ahol a termelés automatizálásában alkalmazzák az MINDENNAPI ENERGIÁNK elektronikát, mindenekelőtt a veszteségek csökkentésével takarítható meg jelentős mennyiségű villamos energia. Hiszen az ember a monoton műveletek végzése során nem képes folyamatosan ugyanazt a teljesítményt nyújtani, ugyanolyan pontossággal dolgozni, míg az automatizált berendezés igen. így bizonyíthatóan egyaránt csökken az anyag- és energiaigényesség, s könnyebbé válik az ember munkája, növekszik az adott részleg munkatermelékenysége. Az energiafogyasztás ésszerűsítésének, a termékek energiaigényessége csökkentésének a járható útja tehát a tudományos-műszaki fejlesztés. Az e téren elért tavalyi eredményeink is azt tükrözik, hogy jó irányba terelődött a kutatás és fejlesztés. A Szövetségi Statisztikai Hivatal tavalyi eredményeinkről közzétett jelentésében többek között az áll, hogy a sikeresen megoldott és a gyakorlatban érvényesített kutatásifejlesztési eredmények, találmányok, újítások, illetve licencek alapján az ipari vállalatokban 434 ezer tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyagot takarítottunk meg. És ha tovább böngészünk a statisztikai jelentés adataiban, láthatjuk, hogy a népgazdaság többi ágazatában is jelentős energiamegtakarításokat értek el. Energiamegtakarítást jelent a köny- nyebb gépek gyártása is, egyrészt azért, mert kevesebb anyag kell hozzá, másrészt pedig azért, mert a fölöslegesen túlméretezett gép működtetéséhez több energia kell. Az energiafelhasználás ésszerűsítésére irányuló 02-es állami célprogram keretében megvalósított intézkedések összességének, valamint az e téren végrehajtott társadalmi ellenőrzésből eredő intézkedéseknek köszönhetően népgazdaságunkban tavaly 2,5 millió tonna egyezményes tüzelőanyagot takarítottunk meg. örvendetesek ezek az értékek, melyek mögött ott van az emberek rátermettsége, képessége és nem utolsósorban kezdeményezőkészsége is. Visszhangra talált a X. szakszervezeti kongresszusnak az a felhívása, hogy a 02-as állami célprogramban kitűzött éves megtakarítást 0,5 százalékkal növeljük. , Ésszerűen gazdálkodni - persze - csak azzal lehet, ami van, így nem mindegy, mit termel tüzelőanyag-energetikai iparunk. Nyúljunk ismét a múlt évi eredményeket felsoroló statisztikai jelentéshez. Adatai szerint tavaly hazánkban 127,4 millió tonna szenet és lignitet jövesztettünk, a tervezettnél 3,5 millió tonnával többet. A terv 2,8 százalékos túlteljesítése mögött viszont nemcsak a külszíni bányavidékek számára kedvező időjárási viszonyokat kell látni, hanem azt is, hogy hatottak azok az intézkedések, melyek a korábbi években a lemaradást okozó nehézségek felszámolására irányultak. Jobban eleget tettek az elvárásoknak a bányaipari gépeket és berendezéseket gyártó gépipari vállalatok, s ez kétségtelenül kedvezően hatott az ágazatban dolgozók tevékenységére. A bányaiparnak ez a teljesítménye tette lehetővé, hogy nem volt hiány sem a hőerőművek szénlerakatain, sem pedig a lakossági ellátásra szánt tüzelőanyagból. Az előző évhez viszonyítva növekedett villamos- energia-termelésünk is, az állami tervet az ágazat 101,6 százalékra teljesítette. Termelő atomerőművünkben 5,3 százalékkal növekedett az áramtermelés, s ez az összesnek 8,1 százalékát tette ki. Kutatóink, fejlesztőmérnökeink, gazdasági szakembereink keresik a módját, miként termelhető meg mindennapi energiánk. Prognózisokat dolgoznak ki arra vonatkozóan, milyen erőforrásokkal számolhatunk holnap, keresik a módjait a mindennemű energia takarékos és ésszerű felhasználásának. Döntések születnek, melyek napjaink energiafogyasztását befolyásolják, s olyanok, melyek már a holnap igényeire adnak választ. A holnapra gondolva döntöttünk a nagyszabású atomerö- múvi program mellett, s a holnapra gondolva korszerűsítjük az ipart, a mezőgazdaságot, hiszen a korszerűsítés fogalma ma már szigorúan párosul az ésszerű energiafelhasználással. Érthetőek ezek a döntések, mert már ma kell gondolni arra, hogy az utánunk következő nemzedéknek is meglegyen a mindennapi energiája. ► PÁKOZDI GERTRUD
