Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-03 / 5. szám
Mindig egyenrangú volt férfi kollégáival (Archív felvétel) WÁMmwz A kék fényjelzés kíséretében szirénázó mentőautó különös érzést vált ki a kívülállókban. A szerencsétlenül járt beteg sokszor utólag sem tudja meg, ki volt az, aki rátermettségével, helyes ítélőképességével, gyors reagálásával idejében érkezett vele a kórházba. Pedig a kormány mögött ülő mentősökről csakis az elismerés a csodálat hangján szólhatunk. Az elmúlt év végéig Szlovákiában a mentősök között egy nő is dolgozott. WM _V_______i_____._____,__I- Bizony sokaknak tátva maradt a szája, amikor először megláttak a mentőautó kormánya mögött - mondotta mosolyogva Mária Polievková. - Az ötvenes évek elején még igen ritka volt az autót vezető nő. A műszaki dolgok gyermekkorától érdekelték, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalatban jegykezelőként kezdett dolgozni, s munkahelye javasolta öt 1951 -ben a nők részére szervezett gépjárművezetői tanfolyamra. A sikeres vizsga után személykocsival, rövidebb utakra autóbusszal is járt, majd 1956-ban mentős lett a Losonci (Luéenec) Járási Egészségügyi Intézetben.-Azóta jártam az utakat, szállítottam a betegeket, segítettem ahol tudtam. Gyakran voltam Bans- ká Bystricában, Rimaszombatban, de legtöbbször a környéket jártam. Úgy ismerem a losonci járást, mint a tenyerem, a falvakban azt is tudom, ki, hol lakik. Nem kivételeztek vele az ügyeletek elosztásakor. Igaz, ö ezt nem is várta el. Egyenrangú volt a férfiakkal. Az éjszakai műszakok alatt soha nem érzett félelmet. Mindig azt tartotta szem előtt, hogy ségíteni kell a rászorulóknak.- Nagyon szerettem a munkámat, más foglalkozást el sem tudtam volna képzelni. Megfontoltan, kockázat nélkül vezettem mindig. Sok-sok kedves emlékem van, de akadtak szomorú események is az évek során. Elgondolkozva nézett maga elé, mintha az elmúlt esztendőket pergette volna vissza, aztán felcsillanó szemmel folytatta:- Tudja milyen gyönyörű érzés volt, amikor a mentőautóban felsírt egy újszülött?... Természetesen a tanfolyamokon a szülés levezetését is elsajátította, hogy szükség esetén a vajúdóknak segíteni tudjon gyermekük világrahozata- lában.- A dobroci tanyáról Gondásnét vittem a kórházba. A kis Anicka azonban nem várta meg, míg odaérünk. Azóta ugyan már majdnem eladósorba került, de ha találkozom velük, ma is megkérdik: hogy megy a sora, keresztmama? Rajta kívül talán még öt apróságnak vagyok ilyen címen keresztanyja. Élete egyik legszomorúbb napja is kapcsolatban áll a mentőautóval. 1964. április 4-én a lovinobanai Magnezit Művekbe hívták: üzemi baleset történt. Valaki leesett a tetőről, súlyosan megsérült. Amikor odaért, nem engedték, hogy 6 vigye a hordágyat, visszafelé a kórházba pedig már nem ő vezette a mentőt. A sérült, aki nem élte túl a balesetet, a férje volt. Röviddel a baleset előtt töltötte be a 43. életévét. Mária asszony azóta egyedül él lovinobanai tágas házában.- A legborzalmasabb az volt, amikor balesetekhez hívtak és az orvos minden igyekezete ellenére már csak a halált állapíthatta meg. A közutakon nem kellene hogy annyian meghaljanak, ha körültekintőbbek, óvatosabbak lennének a kocsivezetők. Mária Polievková „hivatalosan“ több mint 1 125 000 kilométert tett meg baleset nélkül. Meg- kapta a Példás gépkocsivezető és az Érdemes gépkocsivezető címet. Büszkén mondta, hogy a rendőrök csupán egyszer büntették meg - 30 koronát fizetett -, mert Zvolenban rossz helyen parkolt. »- Nagyon jó kollektívában dolgoztam, munkatársaim mindig segítőkészek voltak. Igaz, én voltam köztük a legidősebb és tudták, csak akkor fordulok hozzájuk segítségért, ha egyedül valóban nem tudok mit kezdeni járművemmel. Kereket cserélni, vagy az apróbb hibákat kijavítani magam szoktam, a többi javítani valót a műhelyben a szakemberek végezték el. Már öt éve nyugdíjas, de tavaly év végéig még dolgozott. 62 évesen már fárasztó volt a szolgálat, bár nyugdíjasként éjszakára nem osztották be. Most ő jár a kórházba, páciensként rehabilitációra.- Az év végén jelentettem be, hogy végleg nyugdíjba megyek. Jólesett a kollégák ragaszkodása, akik felajánlották, hogy legalább a takarítást vállaljam el náluk. Talán el is fogadom a hívásukat, hiszen megszoktam őket, s itthon bizony nagyon hosszúak a napok. Mária asszony korát meghazudtoló frisseséggel mozog, pedig a mentős munkája nemcsak abból áll, hogy a gépkocsit vezeti. Hányszor vitte fel a betegeket a kórházak emeleteire, ha nem működtek a felvonók, a súlyos betegeket hányszor tette hordágyra! Elnéztem lakásában a sok szép virágot.- Ez az egyik kedvtelésem, amikor hazajöttem a szolgálatból, ezeket ápolgattam. Most még több időm jut rájuk. A másik pedig ez - mutatott a szekrényből előhúzott, gyönyörű hímzett térítőkre A legtöbbet szétosztom a családban. Ezzel töltöm szabad időm nagy részét. De szívesen kirándulok, gombázni járok a környékbeli hegyekbe. A virágokon és a kézimunkákon kívül, van egy féltve őrzött emléktárgya: a ház melletti garázsban egy régi mentőautó. Kiselejtezése után megvette, munkatársai pedig átalakították. Ezzel jár még ma is, s míg üzemképes lesz és Mária asszony egészsége is engedi, emlékezteti a környék lakosait azokra az időkre, amikor Losonc környékén női mentős jött a betegekért, hozta az orvost, vagy éppen baleset sebesültjeit szállította kórházba. DEÁK TERÉZ Új módszer a gyakorlatban Elsajátítják a csecsemőgondozás alapjait Talán nincs annál szebb muzsika, mint a megszülető gyermek sírása, talán nincs is szebb érzés, mint magunkhoz ölelni a néhány órás gyermekünket. Az először szülő kismamák ilyenkor még nem tudatosítják, hogy mi mindenhez kell érteniük ahhoz, hogy gyermeküket el tudják látni, fel tudják nevelni. Szorongással gondolnak az első pelenkázásra, fürdetésre, mert sokuk közelében nem lehet a mindig segíteni tudó, mindenhez értő édesanyjuk. A kismamáknak bele kell szokniuk az anyaszerepbe, és annak ellenére, hogy egyre több könyv ad nekik hasznos tanácsot, hiányzik a gyakorlat. Vannak olyan szülészetek, ahol sokat tesznek azért, hogy a csecsemővel hazatérő anyuka már a kórházban elsajátítsa a csecsemőgondozás ábécéjét. Szlovákiában 25 nőgyógyászati-szülészeti klinikán létesültek olyan kórtermek, ahol az anya és a gyermek együtt van. A kismama szakfelügyelet mellett eteti, pelenkázza, fürdeti az újszülöttet, s így a kórházban eltöltött egy hét alatt megtanul bánni gyermekével.- Az anya-gyermek érzelmi, fizikai kapcsolatának szempontjából fontos, hogy egyre több kórház álljon át erre a rendszerre - mondta beszélgetésünk elején dr. Viera Hal’amová, a bratislavai Partizánska utcai nőgyógyászati-szülészeti kórház újszülöttrészlegének vezető orvosa. - Igaz, a második világháborúig természetes volt, hogy az újszülött édesanyjával közös kórteremben volt. Később a magas gyermekhalandóság, a fertőzések veszélye miatt, a szülés utáni nyugalom érdekében a gyerekek elkerültek édesanyjuktól, csak az etetésnél találkoztak. Hogy ez mihez vezetett? - tette fel a kérdést, s mindjárt válaszolt is rá. - Ahhoz, hogy a gyermek-anya kapcsolat nehezebben alakult ki, csökkent a szoptatott gyermekek száma és folytathatnám a negatív példákat. Ezért vált nyilvánvalóvá és ezért szorgalmazzuk, hogy ott, ahol van rá lehetőség, közös szobában legyenek az anyák a gyermekeikkel. Ott, ahol erre nincs mód, például nálunk, ugyancsak többet kell tenni az anyáért és a gyermekért. De járjuk végig a kórtermeket - invitált az orvosnő. Ez a negyven szülő nőt befogadó kórház sokban eltér a többitől. Nemcsak abban, hogy csendes helyen, zöldövezetben található, hanem abban is, hogy itt a kismamák „szakoktatásban“ részesülnek.- Külön-külön foglalkozunk az először szülő kismamákkal. Az édesanya, ha jól érzi magát, már szülés után néhány órával megkapja a picit, s vagy én, vagy a nővér segít neki az első szoptatásban. • Tanul a mama, tanul a baba. . . (Gyökeres György felvétele)- Nálunk gyakrabban látják a kismamák az újszülötteket - kapcsolódott a beszélgetésbe Jozefina Klemanová főnóvér. - Ha a kicsi két szoptatás között nyugtalan, elvisszük az édesanyjához, aki soron kívül megszoptathatja.- Az kismamák részesei az esti fürdetésnek is - folytatta dr. Haíamová -, természetesen a nővér először bemutatja, hogyan kell fürdetni. Rendkívül nagy figyelmet fordítunk a szoptatásra. Az itt született kicsik 90 százaléka rendesen szopik. (A hat hónapos csecsemőknek már csupán 6 százaléka!) Nem győzzük eleget hangsúlyozni a szoptatás fontosságát, szükségességét. A gyerek testi-szellemi fejlődésének alapja az anyatej. A tápérték körül felmerülhetnek különböző nézetek, de vitathatatlan, hogy az anyatejjel a gyerek olyan fontos anyagokat kap, melyek nem találhatók semmi másban. A kórtermekben végzett rövid közvéleménykutatás is az orvosnő szavait támasztotta alá. Jela Krivanová: „Harmadikos arab-angol szakos egyetemi hallgató vagyok. A kisfiámat szoptatom, s annak ellenére, hogy áprilisban vizsgáznom kell, szoptatni akarom legalább hat hónapig. Igaz, hogy szerencsém van, mert a nagy családom segít majd gyermekem körül. Viktória Gavaldová, csak néhány órával ezelőtt szülte meg gyermekét, s annak ellenére, hogy még nem pihente ki a szülés fáradalmait, örömmel ölelte magához kisfiát. Ő már tudta, hogyan kell bánni vele, mivel van már egy kislánya is: A lányomat is szoptattam, a fiam is megkapja amire szüksége van. Nagyon jó érzés tudni, ha a nővérek észreveszik, hogy nyugtalan a gyermekem, ide hozzák s én csitít- hatom. A beszélgetést dr. Hal'amová dolgozószobájában folytattuk.- Ideális volna, ha a mamák minden szülészeten együtt lehetnének gyermekeikkel. Mint az Egészségügyi Minisztérium szakértője, hivatalból foglalkozom a rooming-innek nevezett rendszer bevezetésének problematikájával. Az újonnan épült kórházak mindegyikében, például Érsekújváron, Galántán, Banská Bystricában már meghonosodott ez a rendszer, de sok kórházban a lehetőségekhez mérten csak egy-két szobában létesítettek ilyet. Tudjuk, hogy sok még a tennivaló az anya- és gyermekvédelem terén. örülünk annak és értékeljük, hogy az utóbbi tíz évben sokat változott a helyzet. A közös kórtermek létesítését nem lehet határo- zatilag elrendelni, mert nem mindenhol adottak a lehetőségek. De ahol az orvosok és a nővérek összefognak, ott ezek nélkül is sokat segíthetnek a fiatal anyáknak abban, hogy félelem nélkül, szakszerűen ápolják újszülöttüket. PÉTERFI SZONYA «I 1984.
