Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-03 / 5. szám
komáromi (Komárno) járásban A afelől érdeklődtem, miként ala- . kul a minőség a mezőgazda- sági termelésben. Viliam Póka, a komáromi járási pártbizottság titkára ajánlotta, nézzem meg a búcsiakat (Búő), azok állták szavukat. A búcsi földművesszövetkezetben Bernáth Andrással, a közös gazdaság pártalapszervpzetének elnökével lapozgattuk az 1983. január 26-án megtartott értékelő gyűlés határozatát. Ez az alaposan kidolgozott határozat feladatul adta a tehenészetben dolgozó párttagoknak, hogy az I. osztályban értékesített tej részarányát úgy növeljék, hogy eladott tejnek legalább a 80 százalékát sorolhassa a tejfeldolgozó üzem az első osztályba. Szabó Zoltán mérnök, a szövetkezet elnöke a múlt évi járási pártkonferencián ezt a határozatot az állattenyésztésben dolgozók munkakezdeményezésére szá- * mítva ünnepélyes keretek között felolvasta, és mint kötelezettségvállalást átnyújtotta a vezető titkárnak. Hogyan lesz egy határozat nyomán több és jobb minőségű tej? Erre igyekeztem választ kapni a vezetőktől és az állattenyésztési dolgozóktól. Az irodában és a tejtermelő telepen is erről folyt a vita. A válaszok egyértelműen azt bizonyították, hogy legfontosabb a tenniakarás, a célért való megalkuvás nélküli küzdelem. Meg természetesen az anyagi eszközök biztosítása is. A szövetkezet elnökének véleménye szerint a nyílt és névre szóló bírálat a leghatásosabb eszköz a munka javítására. Nagy része van abban, hogy a tejtermelésben elsők a járásban. A múlt évben tehenenként átlagosan 4382 liter tejet fejtek. Ez nem mindennapi eredmény. Egyik törekvésük volt, hogy az emberek teljesítményét megközelítőleg azonos szintre hozzák. Nem könnyű, hiszen a 33 fejő mindegyike másként viszonyul a munkához, és mindegyikre másként lehet hatni. Sokszor népszerűtlen intézkedésekre és igen éles bírálatra is szükség volt. Azért, mert 1982-ben a legjobb és a leggyengébb fejők teljesítménye közötti különbség 15-20 ezer litert is elért. Nem volt más választás, meg kellett például bírálni többek között Bat hó Istvánt és Kovács Lászlót, akik bizony jócskán lemaradtak a többiektől. Szövetkezeti fórumon, a zárszámadó közgyűlésen került erre sor, de termelési értekezleteken is tovább foglalkoztak a két fejőhöz hasonló gyenge teljesítményt elérő dolgozókkal. Bizony az elnök és más bíráló vezető munkája nem volt könnyű, mert a bíráltak eleinte nem akarták elhinni, hogy munkájukban hiba is van. Végül mégis belátták mulasztásaikat, és javítottak munkájukon. Ma már ezek a fejők sem kullognak hátul, és a téli időszakban is naponta több mint tíz liter tejet fejnek tehenenként. A névre szóló bírálatnak és a jobb munkakörülmények közötti termelőmunkának meglett az eredménye. Az egyes fejők teljesítménye közötti-különbség 8-10 ezer liter tejre csökkent. A verseny élére olyan kiváló fejők kerültek, mint Czibor József, aki a múlt évben 5037 liter tejet fejt tehenenként, valamint Labann András, aki 4898 literes tehenenkénti fejési átlagot ért el. Szűkül tehát a teljesítmények közötti különbség, a fiatal, határozott elnök azonban még mindig nem elégedett. Azt tartja, a lehetőségek adottak, a termelési körülményekben alig van eltérés, ezért nem indokolt a több ezer literes teljesít• Szabó Zoltán mérnök, az efsz elnöke ménybeli eltérés. A fejők nem mondhatják, hogy a vezetőség protekció alapján határozza meg, kinek, melyik tehenet bízzák gondjaira, mert az előhasú üszőket sorsolás alapján kapják meg. Jókai József fóállattenyésztó szerint ez igazságos elosztási módszer, és elejét veszi a fölösleges torzsalkodásoknak. A takarmány jó, az állatok is termelékenyek, nincs más kiút, fokozni kell a hozamot. A másik fő törekvési irány az értékelő taggyűlés határozata alapján a minőség javítása. E téren is állták a szavukat a híres búcsi fejők. A tej 91 százaléka volt elsőosztályú, és csak 9 százaléka másod- osztályú. Az átlagos zsírtartalom 3,8 százalék, ami azt jelenti, hogy az innen beszállított tejből a lehető legjobb minőségű termékeket állíthatják elő a feldolgozó üzemben. Mit jelent ez a minőségi alakulás a társadalom és a szövetkezet szempontjából? A fogyasztóknak azt, hogy jó minőségű tejtermékeket vásárolhatnak, a szövetkezetnek viszont azt, hogy egyre kifizetődőbb a tejtermelés, lényegesen javítja a pénzügyi mérleget. A terven felül eladott tejért például 500 ezer koronát kapnak. Az elnök számítása szerint literenként 65 fillért nyernek. Ez csak úgy lehetséges, hogy egyrészt csökkentették a termelési költségeket, másrészt fokozták a munka termelékenységét és javították az eladott tej minőségét. Egy liter tejet például 22 dekagramm abraktakarmány felhasználásával állítottak elő. Persze, első hallásra a szakemberek számára kevésnek tűnik az ilyen alacsony abrakfogyasztás. A főállattenyésztő azonban nyomban megmagyarázta, hogy a szükséges tápanyagot kiváló minőségű tömegtakarmánnyal pótolják. A betakarított szálas takarmány 85 százaléka elsőosztályú, a silókukorica r • Szigeti Sándor jókedvűen mosolyog, mert a lehető legkisebbre csökkentették a borjak elhullását. Az ő kezéből kiváló, továbbtenyésztésre alkalmas üszóborjak kerülnek ki (A szerző és Szobi Kálmán felvételei) pedig mind az. Emellett még etetnek az állatokkal kiváló minőségű lucernalisztet és sörgyári hulladékot, melyet az ógyallai (Hurbanovo) sörgyárból kapnak. A tehenek napi adagját még takarmányrépával is kiegészítik. Pontos receptet állítanak össze, amelynek célja az optimális tejtermelés. Az idén még kedvezőbbek a lehetőségek a tej minőségének javítására. Retkes Zsuzsanna, a tehenészet vezetője készségesen megmutatta a halszálkás típusú fejöberendezést, amelyből üvegcsöveken keresztül jut a tej két 6500 literes hűtőtartályba. A naponta kifejt tejet tehát a megfelelő hőfokra húthetik le, még a legnagyobb melegben sem sava- nyodhat meg. Az új tárolási lehetőséget figyelembe véve születik a kötelezettségvállalás, amelynek alapján csak elsöosz- tályú tejet adnak el az új évben. Érdemes volt elindulni az egy éve hozott határozat nyomában. Nem csalódtunk, hiszen a búcsi fejők megtartották szavukat, több és jó minőségű tejet termeltek. BÁLLÁ JÓZSEF • Téli kép a gazdasági udvaron (balról jobbra): Jókai József fóállattenyésztó, Labann András, a fejési verseny második helyezettje és Retkes Zsuzsanna, a tehenészet vezetője. Robotok a föld alatt egjegyzések egy rendezvény elé Tények és m Ahány ház, annyi szokás, mondja a közmondás. Ahány ország, annyi gond, hangoztatják gazdasági szakembereink. Tíz évvel ezelőtt - igaz, nemcsak nálunk, hanem az egész világon - kőolaj-, földgáz- és villamosenergia-hiányról kezdtek szólni a tudósítások, ma a vízzel való takarékos bánásmódra' figyelmeztetnek a szakembereink, és a jövőben bizonyára a szénhiány okoz majd gondot. A geológusok 2030-ra jósolják szénlelőhelyeink teljes kimerülését. Jól tudjuk, hogy egy olyan ország, amely ásványkincsekben gazdagnak mondhatja magát, a világpiacon a legjobb helyen ütheti fel a sátrát. S ha ráadásul olyan portékákat kínál megvételre, amilyennel sem a közeli, sem a távolabbi szomszédja nem szolgál, nyert ügye van. Árakat diktálhat, saját érdekeit ültetheti át.- Hazánk ásványkincsekben viszonylag szegény ország - szögezte le egy prágai sajtóértekezleten Ján Fábián, a kassai (Koéice) Műszaki Főiskola docense -, ezért mindennel, amit a föld gyomrából hozunk fel, átgondolva, tervszerűen kell gazdálkodnunk. Az Ostra- va-Karviná-i körzetben ma már több mint ezer méteres mélységből jövesztik a szenet, évente 23 millió tonnát. A fejtés feltételei egyre nehezebbek. Hovatovább több energiába kerül a szén felszínre hozatala, mint ameny- nyit nyerünk belőle. Gondoljunk csak arra, hogy a tartópilléreket hol szét kell szedni, hol össze kell rakni. Egyre mélyebb járatokból kell eltávolítani a bányavizet is. Nagy és költséges szellőzóberendezésekre van szükségünk, hiszen az alsó folyosókon 30-40 Celzius- fok között mozog a hőmérséklet. Ostrava környékén már ma is vannak olyan lelőhelyek, ahol a jövesztés deficittel jár. Villamosenergia-készletünk nagyobbik részét (több mint 85 százalékát) a Most-Sokoiovo-i barnaszénmedence és a hőerőművek szolgáltatják, a többit vízi és atomerőművek állítják elő. Ám az utóbbiak szükségletünknek csupán a 4 százalékát elégítik ki. Több gondunk van a vasérccel és a rézzel. Vasércszükségletünk 94 százalékát a Szovjetunióból, pontosabban Krivoj Rogból hozzuk be, a többit SpiSská Nová Vés környékén és a Jeseníkyben bányásszuk. Rézből évente 20 ezer tonnát hozunk fel a földből, ezzel a huszonkettedik helyet foglaljuk el a világranglistán. A geológusok Banská Stiavnica hegyeiben új lelőhelyeket találtak, de ezek feltárása annyira költséges, hogy egyelőre nem is nagyon számolunk az ottani tartalékokkal. Amiben viszont gazdagoknak mondhatjuk magunkat, az a magnezit. Ebből az ásványkincsből nekünk van a legtöbb Európában. Kár, hogy a minőségével már nem nagyon dicsekedhetünk. Görög vagy jugoszláv magnezittel kell kevernünk, hogy elérjük a szükséges kvalitást, hiszen a Siemens-Martin-kemencéket nem lehet akármilyen magnezittéglával „bélelni“, mert a kemencefalnak 2200 fokot kell kibírnia. Hasonlóan kedvező a helyzet a mészkővel és a márvánnyal, de ez is, az is sok nehézség elé állít bennünket. A márványfejtést például teijes mértékben korszerűsítenünk kellene már - robbantások helyett mindenütt villanyfürésszel szeretnénk fejteni, hogy minden darabot fel tudjunk használni. Tervszerűen és gazdaságosan - hangsúlyozta Ján Fábián. A szakemberek azonban még valamit szeretnének elérni. Azt, hogy a bányászok jobb feltételek mellett, a legkorszerűbb berendezésekkel dolgozhassanak. Ha minden igaz, ha minden valóra válik, 1995- töl már a bányafolyosókon is megjelennek az első robotok. Ezek a bonyolult gépi berendezések csak egyben fognak hasonlítani gyári „testvéreikhez“ - abban, hogy meggyorsítják a termelést. Munkájuk azonban korántsem lesz olyan egyszerű, mint a tágas csarnokokban, hiszen a szűk járatokban nagy a por, magas a levegő páratartama, nagyobb a nyomás, több a veszély. Hogy milyen hosszú lesz az élettartamuk, az majd csak később derül ki. Az azonban már most is bizonyos, hogy a bányászok munkája - éppen a robotok által - a jövőben sokkal könnyebb lesz. Tervezők, mérnökök, szakemberek népes gárdája dolgozik azon, hogy az elektronika, a mikroprocesszoros vezérlés és a számítástechnika minél hamarabb optimálissá tegye a szén- és ércbányászat feltételeit. Ezt a célt segíti elő a Bányásznapok Ostraván elnevezésű rendezvény is, amelyen április első napjaiban neves hazai és külföldi szakemberek számolnak be az eddig elért eredményekről. A szakmai előadásokkal párhuzamosan a legmodernebb bányagépek nemzetközi kiállítását is megrendezik, amelyen a KGST- országok mellett az NSZK, Nagy-Britannia, Ausztria, Svédország és Svájc is jelen lesz gyártmányaival. Ostrava tehát nemcsak a szénfejtésben elért eredményeivel büszkélkedhet majd, hanem egy rangos nemzetközi rendezvény, várható sikerével is, amely a mi népgazdaságunk malmára hajtja a vizet. Sz. G. L.
