Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-29 / 307. szám, szombat
Egv) hét a nagyvilágban december 22-töl 28-ig Szombat: Ronald Reagan Camp Davidben az űrfegyverkezés" „hasznáról“ próbálta meggyőzni Margaret Thatcher brit kormányfőt • A LEMP Központi Bizottságának ülése határozatba foglalta a párt előtt álló jövő évi feladatokat • Lemondott Mintoff máltai kormányfő VasámaD' lvan Arh'Pov szovjet miniszterelnök-helyettes zárómegbeszélést tartott kínai partnerével, Jao Ji-linnel • Jasszer Arafat Ammanban kezdett tárgyalásokat Husszein jordán királlyal egy közös közel-keleti békejavaslat kidolgozásáról • Bangla- desben letartóztatásokkal zárult a kétnapos kormányellenes sztrájk Hétfő: Moszkvában eltemették Dmitrij Usztyinov marsallt, szovjet honvédelmi minisztert • Indiában választások kezdődtek a központi delhi parlamentben Kedd' Weinberger, az Egyesült Államok hadügyminisztere nyilatkozatban erősítette meg, hogy az Egyesült Államok nem mond le „csillagháborús“ terveiről • Salvadorban a kormánycsapatok a hazafiak fegyvernyugvási felhívása ellenére újabb harcokat provokáltak Szerda: Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök a török kormány meghívására hivatalos látogatásra Ankarába érkezett < Csütörtök: A Kőolajexportáló Országok Szervezete Bécsben újabb szakminiszteri ülést kezdett egy piacellenór- zö bizottság létrehozásának a lehetőségéről • Varsóban megnyílt a szejm ülése Péntek* Damaszkuszban szíriai-libanoni csúcstalálkozóra került sor Ivan Arhipov pekingi tárgyalásai Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes az elmúlt hét péntekén a kínai kormány meghívására küldöttség élén Pekingbe érkezett, ahol három napon át több kínai vezető politikussal tárgyalt. Arhipov személyében tizenöt év óta a legmagasabb rangú szovjet államférfi tett látogatást Kínában. Legutóbb 1969 szeptemberében Alekszej Koszigin akkori kormányfő járt ott, aki Ho Si Minh temetéséről hazatérőben megszakította útját Pekingben és a repülőtéren tárgyalt Csou En-laj időközben szintén elhunyt kínai miniszterelnökkel. Éppen ezért érthető, hogy nagy nemzetközi érdeklődés övezte a háromnapos Arhipov-látogatást, hiszen az elmúlt másfél évtizedben nem tartottak ilyen szintű eszmecserét a két ország között és a kapcsolattartás mindössze a nem rendszeres külügyminisz- ter-helyettesi konzultációkra korlátozódott. A látogatást megelőzően elhangzott moszkvai és pekingi nyilatkozatok egyaránt arra utaltak, hogy mindkét fővárosban a kétoldalú gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttmúködés terén való előrelépés elősegítését várták a vizittől. Ilyen értelemben nyilatkozott többek között Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettes, aki az államközi kapcsolatok normalizálásáról folyó, már említett tárgyalásokon a kínai küldöttséget vezeti. A szovjet miniszterelnök megérkezése után adott repülőtéri interjújában is mindenekelőtt a gazdasági és kereskedelmi együttmúködés szálainak a bővítésére helyezte a hangsúlyt. „Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között számos, eddig még ki nem használt lehetőség kínálkozik a kölcsönösen előnyös gyakorlati együttműködés kiszélesítésére különböző területeken“ - mondotta. Utalt arra is, hogy a Szovjetunióban mostani pekingi látogatását a szovjet -kínai kapcsolatokban a közelmúltban kézzel foghatóvá vált pozitív irányzatok szempontjából ítélik meg. Itt jegyezzük meg, hogy a szovjet miniszterelnök-helyettes kínai útját eredetileg májusra tervezték, de akkor kölcsönös megállapodás alapján a vizit elhalasztása mellett döntöttek, mert bizonyos körülmények feszültséget idéztek elő a két ország még egyébként is rendezetlen viszonyában. Mindenekelőtt Ronald Reagan amerikai elnök április végi kínai útja volt ez a zavaró körülmény, aki nem takarékoskodott a Szovjetunió címére szóló bírálatokkal, s kínai vendéglátói e tekintetben alig maradtak el mögötte. A mostani tárgyalásokon az előzetes várakozásnak megfelelően a gazdasági kérdések szerepeltek a fókuszban. Arhipov útjának legfontosabb eredménye az az elhatározás, miszerint a jövő év elsó felében Kína és a Szovjetunió 1990-ig szóló gazdasági és kereskedelmi megállapodást ír alá. Ez az időszak egybeesik a hetedik kínai ötéves terv időszakával. Ezenkívül annak a lehetőségét is megvitatták, hogy tudományos- műszaki együttműködési vegyesbizottságot állítanak föl. A gazdasági együttműködés jövőbeni irányairól megtartott eszmecseréken nézetazonosság mutatkozott, viszont Ivan Arhipov és Csai Ce-jang kínai kormányfő találkozóján felszínre kerültek számos nemzetközi kérdés megítélésében tapasztalható véleménykülönbségek is: A kínai kormányfő ugyan reményét fejezte ki, hogy a kétoldalú viszony megjavul, ugyanakkor arról is beszélt, hogy „nagy akadályok“ vannak a kínai -szovjet kapcsolatok útjában. Peking a Szovjetunió harmadik országokhoz - Afganisztánhoz, Vietnamhoz, Mongóliához - fűződő viszonyát minősíti ezeknek az „akadályoknak“. Szovjet részről határozottan értésére adták, hogy a szovjet-kínai normalizálódás semmiképpen sem történhet a harmadik országok rovására. Ivan Arhipov azt a moszkvai meggyőződést tolmácsolta, hogy a gazdasági együttműködés szálainak a szorosabbra fűzése elősegítheti a kapcsolatok normalizálásáról jövő év tavaszán Moszkvában folytatódó tárgyalások sikerét is. Reagan-Thatcher találkozó A januári Gromiko-Shultz találkozó közeledtével megkülönböztetett érdeklődés előzte meg Margaret Thatcher brit kormányfő washingtoni látogatását, aki Kínából hazatérőben szakította meg útját az Egyesült Államokban. Amerikai lapok véleménye szerint a brit kormányfő látogatása része annak a tanácskozás-sorozatnak, amelynek keretében Reagan elnök a januári genfi külügyminiszteri találkozó előtt meg kívánja ismerni NATO-n belüli szövetségeseinek véleményét. Thatcher előtt a nyugatnémet kancellár járt a Fehér Házban, a jövő héten pedig a japán kormányfőt várják Washingtonba. Amerikai hírmagyarázók szerint a brit kormányfő nem véletlenül Mihail Gorbacsovval, az SZKP Központi Bizottságának titkárával folytatott megbeszélések után látogatott el tengerentúli szövetségeséhez, mivel Reagan elnök arra számított, hogy brit vendége részletesen tájékoztatja őt a szovjet politikussal- lezajlott megbeszéléseiről, s így Moszkva tárgyalási elképzeléseiről is. A Thatcher-Reagan találkozó annál is inkább nagy érdeklődést váltott ki, mert a londoni konzervatív kormány vezetője a korábbi napokban feltűnést keltő nyilatkozataiban olyan húrokat pendített meg, hogy a Reagan-kormánynak fel kellene adnia űrfegyverkezési programját a Szovjetunióval történő átfogó fegyverkorlátozási megállapodások sikere érdekében. Egyes lapok már arról cikkeztek, hogy komoly nézeteltérések vannak a Fehér Ház és a Downing Street között „a csillagháború“ kérdésében. Thatcher éppen ezért- útban az Egyesült Államokba- enyhített korábbi megfogalmazásán és azt állította, hogy szó sincs nézeteltérésről, s ezzel a kijelentésével semmissé igyekezett tenni azt a korábbi véleményét, hogy a kozmikus fegyverkezést a fegyverkezési verseny újabb veszélyes szakaszának tekinti. Pedig Mihail Gorbacsov előtt pár nappal korábban kijelentette, hogy az űrfegyverkezéssel kapcsolatos kutatások semmi mást nem hozhatnak mint azt, hogy a másik fél követni fogja a „kezdeményező felet“. A Washington közelében levő Camp David-i elnöki rezidencián lefolyt megbeszéléseken Reagan elkötelezte magát a nukleáris elrettentés politikájának a folytatása mellett. A tárgyalásokról nem túl sok szivárgott ki, Thatcher repülőtéri nyilatkozatában azonban any- nyit elárult, hogy a vártnál többet foglalkoztak az űrfegyverkezéssel. Washingtoni politikai megfigyelők a Reagan-Thatcher megbeszéléseket a genfi külügyminiszteri találkozóra való előkészületek fontos állomásának tekintik. Felteszik a kérdést azonban, hogy miért éppen az említett témával foglalkoztak elsősorban Camp Dávidban és miért tartja Washington szükségesnek, hogy nyugat-euró- pai szövetségeseit felsorakoztassa űrfegyverkezési programja mögé. Nyilván az sem véletlen, hogy a Pentagon vezetője a héten ismét úgy nyilatkozott, hogy a szovjetamerikai tárgyalásoknak az amerikai űrfegyverkezéssel párhuzamosan kell folyniuk. A moszkvai Pravda vasárnapi számában viszont világosan ismét úgy fogalmazott, hogy az űrfegyverkezés megakadályozása nélkül nem lehet reménykedni a nukleáris korlátozás eredményében más területeken sem. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Moszkvában hétfőn nagy részvét mellett temették el a 77 éves korában elhunyt Dmitrij Usztyinov marsallt, az SZKP KB PB tagját, szovjet honvédelmi minisztert. Az elhunyt földi maradványait tartalmazó urnát a Kreml falánál helyezték el. (Telefoto - ČSTK) KIS _________ NY ELVŐR A burcsák - magyarul Ősszel olyan emberekkel is találkozhatunk néha az utcákon, akik bizonytalanul mozognak, szemük keresztbe áll, tekintetük a semmibe réved, s általában tudomást sem vesznek a világról, a többi járókelőről.- No ezek már jól benyakaltak burcsákból - jegyezte meg egy ilyen alkalommal ismerősöm. Majd mint akinek fontos kérdés ötlik az eszébe, felém fordult:- Valóban, mi ennek az italnak a magyar neve? Nálunk ugyanis mindenki burcsák-nak nevezi. Igaza volt, csakugyan ősszel „burcsákozik" itt mindenki: az is, aki issza, az is, aki nem; mintha nem is volna ennek az italnak magyar neve. Pedig nyilván Magyarországon is ismerik ezt az italt, s akkor kell, hogy magyar neve is legyen. Van is. De talán nézzük meg előbb egy kicsit alaposabban a szlovák nevét! A burčák alak a név cseh változata, de a nyugatszlovák nyelvjárásban is ezzel találkozunk, sőt a kevésbé választékos köznyelvben is gyakori. A helyes szlovák forma a burčiak, vagyis a második szótagban nem á hang, hanem ia hangkapcsolat van, amely a kiejtésben já-nak hangzik. Maga a név már utal a fogalomra is: a ‘lázad’, ‘forrong1, a borra, illetve a mustra vonatkoztatva a ‘forr* jelentésű búriť sa igének a főnévi származéka a burčiak, vagyis olyan valamit jelöl, ami forrásban van, ez esetben az erjedő mustot. Mi ezt a szót halljuk ősszel szinte naponként, s eszünkbe sem jut, hogy a magyar neve után kutassunk. Pedig kettő is van. A zajos erjedés után, tehát az utóerjedés idején a még édeskés, de már erősen széndioxidos, csípős folyadékot - amely már nem must, de még nem is bor - a legtöbb helyen murci-nak nevezik. Ez a név található meg az értelmező szótárakban is a fogalom legáltalánosabb neveként, ezt említik a szőlészetiborászati szakkönyvek is. Aki a ‘piszkos’, ‘maszatos1, ‘szurtos* jelentésű murcos nyelvjárási melléknevet ismeri, az a két név összefüggését is megérti, ugyanis a murcos mint főnév is jelölője- sőt az volt az eredeti jelölője - a szennyező anyagokat tartalmazó, erjedésben levő mustnak, s ennek murc tövéből keletkezett képzővel a murci. Kevésbé gyakori, de előfordul a karcos név is a fogalom jelölőjeként; ez az ital érdes, csípős ízére utal. Ezzel a névvel nevezik meg a savanyú, rossz minőségű borokat vagy hasonló más italokat is. És mi a rámpáé megfelelője? A szlovák ugyanis' ezzel a szóval nevezi meg a már kiforrott, de még le nem tisztult bort. És nálunk is gyakran hallunk ilyen minősítést magyarul: „Ez már nem burcsák, ez már rámpás.“ Ez a német eredetű szó rámpás alakban a magyarban is előfordul csípős ‘óbor1, ‘vinkó‘, ‘kerti bor' jelentésben, de csak nyelvjárási szóként; tehát nem általános, illetve nem köznyelvi használatban. A borászati szakemberek sem használják, ók a must erjedésének négy szakaszát különböztetik meg, illetve a borok kor szerinti megkülönböztetésére négy nevet használnak; ezek a következők: murci, újbor, fiatalbor, óbor. Prohászka Ferenc Szőlő és bor című könyvéből (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977) idézzük e nevek értelmezését: „A még le nem tisztult és gyakran még utóerjedésben levő, esetleg cukrot is tartalmazó bort murcinak, az első fejtésig újbornak, majd egyéves koráig fiatalbornak, egy év után óbornak nevezzük“ (286. lap). Ebből nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, hogy a burčiak a magyarban murci, a rámpáé meg újbor - egybeírva az új és a bor szavakat, hiszen ez esetben az új melléknév nem, önálló jelzőként szerepel a bor főnév előtt, hogy magát az italt a régitől, esetleg a tavalyitól megkülönböztesse, hanem a két szó, összetételt alkotva, a bort egy érési szakaszában jelöli. A fiatalbor, óbor megnevezések hasonlóképpen összetett szavak. Talán jó szolgálatot teszünk a szőlőtermesztőknek, illetve a borfogyasztóknak, ha közöljük a borok szín és minőség szerinti magyar elnevezését is. Színe szerint lehet a bor: fehér bor - ez zöldesfehér, zöldessárga vagy sárga színű; sillerbor - élénkpiros színű ital; vörös bor - törkölyön erjesztett vagy melegítéses eljárással készített sötétvörös színű bor. Minősége szerint megkülönböztetünk: asztali bort-ez a legegyszerűbb bor; pecsenyebort - az asztaliénál nagyobb a szesztartalma, minőségi bort- a termőhelyre és a fajtára jellemző illat- és zamatanyagokat kell tartalmaznia; és különleges minőségű bort - ezt a tőkén túlérett szólóból készítik; ilyen például az aszú és a szamorodni. JAKAB ISTVÁN Rövid ital Minden nyelvben szép számmal vannak olyan meggyökeresedett kifejezésformák, amelyeken a nyelvben mindig logikát kereső beszélők - ha nem ismerik a nyelvi előzményeket - könnyen fennakadhatnak. Persze, nincs igazuk, de erről most ne beszéljünk. Ellenben szóljunk néhány szót a rövid ital-ró\\ Erről egy haragos levelezőnk a közelmúltban ezt írta: „Miért rövid? Hát az italt nem literrel, hanem méterrel mérik? Hé, pincér, hozzon nekem másfél méter teát tíz centiméter rummal!“ Nos, a haragos levelező ezúttal téved, mégpedig rövid szavunk jelentését illetőleg. A rövid nemcsak azt jelentheti, hogy ’hosszirányban kicsi’, hanem sok egyebet is. Lehet rövid valaminek az időtartama (pl. rövid idő, rövid látogatás), valamilyen képesség, tulajdonság (pl. rövid emlékezőtehetség, rövid ész), sőt még annak is van nyelvünkben hagyománya, hogy valamilyen folyadékot nevezünk rövidnek. Az, hogy a szakács rövid lével főzi a pörköltet, csupán azt jelenti, hogy a szokásosnál kevesebb vizet tesz bele, a rövid dupla vagy rövid szimpla kifejezés rövid szava szintén a víz mennyiségére utal, a rövid ital pedig - a jelentés további módosulásával - ’nagy szesztartalmú, erős ital, pálinkaféle, amelyből kis mennyiséget szokás inni, ill. kimérni.’ Gondoljunk csak a rövid szó ellentétére, a hosszúra! A hosszúlépés az egy deci borból és két deci szódavízből álló, tehát a szokásosnál hígabb fröccsöt jelenti, arra pedig, aki túl híg, gyenge levest főzött, már a régi Háromszék megyében azt mondották, hogy hosszú lére főzte a levest. Nem véletlen, hogy a hosszú lére ereszt kifejezést még átvitt értelemben is használjuk, az olyan beszéd jellemzésére, amelyben kevés a tulajdonképpeni tartalom, vagyis amelynek „híg a leve“. GRÉTSY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1984. XII. 29.
