Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-28 / 306. szám, péntek

Folyamatosság és elkötelezettség LADISLAV SNOPEK HATVANÖT ÉVES A Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeinek, hőseinek emléket állító legelső alkotások Ladislav Snopek nevéhez fűződnek. Első felkelési emlékművét 1950-ben ké­szítette, majd ezt követte a többi (Štrbské Plesón, Topoľčany ban, Strečnóban, Trnavában és má­sutt). A bratislavai Slavín szobrának elkészítésére meghirdetett pályá­zatokon rendszeresen részt vett, s az ő tervei alapján létesült a be­lépő homlokfal gránit dombormű­ve, amelyért 1960-ban Klement Gottwald állami díjat kapott. Az Alacsony-Tátrában, Ostredky köz­ségben felállított Ján Šverma em­lékoszloppal két évvel később több díjat is nyert. A gránit oszlo­pon az epikusán ábrázolt ese­ménysor figurális domborművű alakjait spirálformában képezte ki. Snopek művei egy részének a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadulás az ihletője. Sok­oldalú művész, aki mind a monu­mentális szobrászat, mind a kis­plasztika területén többféle anyag­gal dolgozik: gránittal, márvány­nyal, homokkővel, kígyókóvel, dio- rittal, travertínóval, betonnal, alu­míniummal, de bronzba, cinbe is önti, fába is faragja elképzeléseit. Nagyméretű szobrai két csoportba sorolhatók: egy részük kimondot­tan politikai jellegű, a társadalmi elkötelezettség szándékával meg­formált mű; ezeken az elkoptatott szimbólumokat új, szokatlan megoldásokkal helyettesíti. Másik részük általános, bensőségesebb emberi problémákkal foglalkozik. Az 1919-ben, Mafaticében szü­letett művész szakmai tudását a trnavai, majd a horicei kőfaragó ipariskolában és a prágai Képző­művészeti Főiskolán (1945 és 1949 között) szerezte. Az ötvenes évek végén kulturális életünk több neves alakjának mellképét min­tázta meg. A kisebb-nagyobb for­mai stilizáltság ellenére mindvégig figuralista maradt, aki a realizmus közérthető nyelvén kíván szólni a széles körű közönséghez. A hatvanas években készült egy-, de gyakran kétalakos nagy­méretű kompozíciói - melyek a meghitt emberi kapcsolatokat ábrázolják - legjobb munkái közé tartoznak. Ezekkel tanúsította, hogy az epikus forma mellőzésé­vel, tömör szobrászi eszközökkel is expresszív tud lenni. Mindezt a humánus mondanivaló, s az egyszerű formák belső feszültsé­gével éri el. Ezek a szabadtéri alkotásai városaink köztereit, parkjait, új lakótelepeit díszítik, például az Ifjú emberek (1971, homokkő Trnavában), Család (1967, bronz, Piešfanyban), az If­júság (1971, a kassai - Košice - Terasz lakótelepen). Snopek 1950-től hol a bratisla­vai Képzőművészeti, hol a Műsza­ki Főiskolán tanársegédként, ké­sőbb docensként működött, majd 1972-ben a Képzőművészeti Főis­kola professzora lett. 1973 óta a szobrászati tanszék vezetésével bízták meg. Közben - egyéb mun­kássága mellett - rendszeresen vissza-visszatért a Szlovák Nem­zeti Felkelés témájához. A kezek- puskák motívum először 1969- ben jelent meg nála, később ezt több ízben is variálta. Trnavai és martini felkelési emlékművein (1969-ben) nemeckái Partizán­puskák és tüzek című dombormű- vén (1971 -ben), a bratislavai Szlo­vák Nemzeti Felkelés emlékmű­tervén (1971-ben), a brnói és Spišská Nová Ves-i Felszabadu­lás emlékművein (1974-ben és 1975-ben) ezeket az alapeleme­ket a vízszintesek, függőlegesek és diagonálisok kombinálásával váltogatta. Monumentális emlék­mütervei megvalósítása során ál­talában Ladislav Beisetzer épí­tésszel dolgozott együtt. A pus- kák-kezek motívuma 1969-ben egyik emlékplakettjén is megje­lent. Snopek érméinek és plakett­jeinek túlnyomó része történelmi tárgyú, gyakran a jelenre való uta­lással. Az érmék egész sora Brati­slava történelmi múltját dolgozza fel, s ezt a város új arculatával, friss eseményeivel kapcsolja össze. Mindehhez a szerző mind várostörténeti, mind építészettör­téneti ismereteit is felhasználja. Érméivel többször vett részt nem­zetközi érmekiállításokon (Párizs­ban, Helsinkiben, Prágában, Krak­kóban). Az ó műve a bratislavai Városi Múzeum és a Benka-díj bronzplakettje, s Bratislava főpol­gármesterének díszérméje is. Kisplasztikáinak eddigi legkiemel­kedőbb alkotása a főpolgármester aranyozott bronz ünnepi nyakéke, melynek egyes elemeit a város múltjából és jelenéből merített epi­zódok díszítik. Ladislav Snopek munkásságá­ra a folyamatosság jellemző, mely határozott, társadalmilag elkötele­zett programjában, valamint a vá­lasztott anyag iránti érzékenysé­gében, a beidegződött formák mellőzésében, s újfajta kompozí- ciós megoldások keresésében nyilvánul meg. A. GÁLY TAMARA Ladislav Snopek felkelési emlékműve a bratislavai Partizán réten (ČSTK-felvétel) Több jelentkező Dél-Szlovákiából Hazánkban két állatorvostudo­mányi főiskola van: az egyik Brnó- ban, a másik Kassán (Košice). Ez utóbbi harminchat éve foglalkozik az agrártermelés szakembereinek nevelésével. Rektorával, Ottó Ja­roslav Vrtiak akadémikussal és helyettesével, Ján Lazar profesz- szorral az intézmény oktató-neve­lő munkájáról beszélgettünk.- Kétszáz évvel ezelőtt kezdő­dött hazánkban a rendszeres állat­orvosképzés - a prágai Károly Egyetemen s azóta ez a tudo­mányág óriási utat tett meg, óriásit fejlődött. Az állategészségügynek ma igen fontos helye és szerepe van a társadalmi életben, hiszen azáltal, hogy az állatbetegségek leküzdésével és megelőzésével foglalkozik, biztosítja az állatte­nyésztés eredményességét és se­gíti a közélelmezést. Jelentős a természetvédelemben és az életkörülmények formálásában betöltött szerepe is. Tevékenysé­günk tehát sokrétű és összetett. Az állatorvosok munkájának fő célja a biológiailag és egészség­ügyileg teljes értékű állati eredetű élelmiszerek, illetve nyersanyagok előállítása. Ez nem kis feladat, hiszen az állategészségügyben dolgozóknak úgy kell megtervez­niük munkájukat, hogy azzal az embert is védjék a különböző ál­latbetegségektől, ugyanakkor mi­nél gazdaságosabb termelésre kell törekedniük és az ökológiai szempontokat sem szabad figyel­men kívül hagyniuk. Természete­sen, a háziállatokon kívül gondos­kodnunk kell a vadon élő haszon­állatokról is. Persze, munkájához az állatorvosnak nemcsak kellő elméleti tudásra van szüksége, hanem tökéletesen értenie kell a különböző munkaeszközökhöz, műszerekhez, ismernie s tudnia kell alkalmazni a gyógyszereket, gyógymódokat. A főiskolának az a feladata, hogy minderre alapo­san megtanítsa a hallgatókat- mondta Ottó Jaroslav Vrtiak.- A mezőgazdasági szakem­berektől az élet egyre többet köve­tel - veszi át a szót Ján Lazar.- Az életszínvonal emelését, a köz­élelmezés növekvő feladatait ugyanis nem egyszerű megoldani, hiszen a földterület és a mezőgaz­dasági dolgozók száma csökken, ugyanakkor a világ gazdasági helyzetének alakulása minden té­ren takarékosságra kényszeríti Anyanyelvűnkön is szépen A csehszlovák oktatási rend­szer távlati fejlesztése programjának szerves része volt az a kutatómunka, amely öt éven keresztül folyt a pedagógiai kuta­tóintézet irányításával annak ér­dekében, hogy az új tankönyvek, módszertani könyvek, tantervek az új programnak megfelelően ké­szüljenek és a magyar nyelv taní­tása a legmagasabb szintű le­gyen. Ez az igényes feladat ala­pos felkészülést kíván a tanártól, hogy a legkorszerűbb módszere­ket alkalmazva vegyen részt a sokoldalúan művelt ember for­málásában. Fokozni akarjuk az oktató-ne- veló munka hatékonyságát, szem előtt tartva, hogy az oktatás egyút­tal nevelés is. Az új program a he­lyes kiejtés, a gazdag szókincs, a jó fogalmazás, a magyaros szó­rend, a határozott és bátor meg­nyilatkozás, a szabatos beszéd elsajátítását tűzte ki célul. Az új tankönyvek is ezen célok elérésére törekszenek. A tanítási folyamat egyik jellemzője, hogy teljes mértékben megváltozott a nyelvtani órák felépítése, s meg­változott a pedagógus szerepe. A tanár feladata az irányítás, a ta­nulók pedig a tanítási óra aktív résztvevői. Munkaeszközük a tan­könyv, amely lehetővé teszi a leg­modernebb módszerek alkalma­zását: a szövegből való kiindulást, A magyar nyelv középiskolai tanításának jelentősége az ismétlést, a munkáltató mód­szert. Minden feladat gondolko­dásra készteti a tanulót, sok alka­lom adódik az önálló fellépésre és szereplésre az órákon, mód van a csoportos oktatásra is. A kérdé­sek és feladatok sokasága bizto­sítja a tanulók önálló tevékenysé­gét, a tanár választhat az igényes, illetve kevésbé igényes feladat ki­jelölésében. Az új elsős tankönyv öt na­gyobb egységre tagolja az anya­got: Általános ismeretek a nyelv­ről; A nyelvtanulás segédeszkö­zei; Leíró nyelvtani ismeretek; Be- szédmúvelés és stilisztika; Fogal­mazás-szerkesztés. Az elsó évfolyam tananyaga a kommunikációs tevékenység legfontosabb elemeinek, a beszéd jellemző jegyeinek felhasználásá­val, a beszédhelyzet kialakításá­val olyan feladat elé állítja a tanu­lókat, hogy a tanítás aktív részesei legyenek. Hallgató és beszélő, vagy adó és vevő párokat alakíta­nak az információ közléséhez. A gyakorlatok során a jelzés leg­különbözőbb formái alkalmazha­tók, például információt közölni hangosan, suttogva, különböző gesztussal, hang nélküli jellel stb. Gyűjthetnek a tanulók különböző információt közlő jegyeket. Fon­tos, hogy megismerjék és jól be­gyakorolják a különféle szótárak­nak, a helyesírási tanácsadó szó­tárnak, a magyar nyelv értelmező szótárának, az idegen szavak ké­ziszótárának, az idegen nevek ki­ejtési szótárának használatát. A felsorolt könyvek minden nyelvi órán kéznél lehetnek, s a kívánt helyzetben sor kerülhet használa­tukra. N agyon helyes, hogy tan­könyveinkben érvényesül a szövegközpontúság. Ezáltal a tanuló az új anyag tárgyalása során aktív részese az órának, elemzi és figyeli a szöveget, be­kapcsolódik a szövegből történő kiindulás minden mozzanatába. Sokat szerepel a diák önállóan, ez a munkáltató jellege is megvan minden évfolyam tananyagának. Színessé teszik a nyelvtanórákat az olyan gyakorlatok, mint például egy mondatot más-más tanuló suttogva, ordítva, halkan, csodál­kozva, szótagolva, gyanakodva, hirtelen kitöréssel, idegesen, gő­gösen, vidáman, parancsolva, kérve, akadozva... és még sorolni lehetne, hogy hányféle színezet­tel, milyen érzelemmel old meg. Sor kerülhet az egész osztály sze­repeltetésére is ilyen feladatok se­gítségével. Mindez növeli a bátor fellépést és tanulóink önbizalmát. A tananyag minden egyes té­makörének tanításakor a módosí­tott módszereket alkalmazzuk, a pedagógus tetszés szerint vá­laszthat a gyakorlatok és feladatok tömegéből, így alkalma nyílik a fel­dolgozásnak megfelelő módszert is kiválasztania. H ogy a magyar nyelv oktatá­sában is tért hódíthat a modern pedagógia, a korszerű módszerek alkalmazása, azt há­rom magyar tanítási nyelvű gim­názium - Bratislava, Somorja (Ša- morín, Dunaszerdahely (Dunajs­ká Streda) - gyakorlata is igazolja, ahol öt éven keresztül az új prog­ram szerint tanított három peda­gógus. A kutatóintézet munkatár­sainak gyakori óralátogatásai, a szakmai megbeszélések a ta­nárok tapasztalatainak cseréje, a számtalan felmérés, a tanulók véleményének meghallgatása azt igazolják, hogy a magyar nyelv tanításának feladatai megvalósít­hatók; a tanterv által kitűzött célok és feladatok teljesítése érdekében alkalmazni kell az anyanyelv taní­tásának legújabb módszereit, s ér­vényesíteni a szövegközpontúsá­got;, a helyesírási és nyelvhelyes­ségi ismereteket a tankönyv szö­vegének jobb, részletesebb feldol­gozásával meg lehet tanítani; tá­maszkodni lehet a tanulók öntevé­keny ismeretszerző képességeire, a munkáltató módszer felszínre hozza ismereteiket, aktivizálja az osztályt; a problémamegoldó fel­adatok alkalmazása fejleszti a tanu­lók logikus gondolkodását, hozzá­járul értelmi képességeik fejlesz­téséhez, kulturáltabb gondolko­dásmódjuk és szép nyelvhaszná­latuk kialakulásához. VÖRÖS VERONIKA a termelőket. Ezek a körülmények pedig egyre intezívebb és gazda­ságosabb termelésre késztetik a mezőgazdaságot; ennek követ­keztében mind nagyobb teret kap­nak a műszaki berendezések, a gépek, a termelők egyre több és egyre hatásosabb vegyi anyagok­kal, nagyobb hozamokra képes növényfajtákkal és nagyobb ha­szonértékű állatfajokkal kísérle­teznek. Nos, nekünk, állategész­ségügyi dolgozóknak, s intézmé­nyünknek a változásokhoz, új fel­tételekhez rugalmasan kell alkal­mazkodnunk - összhangban az állatgondozókkal, a növényter­mesztőkkel, a kémikusokkal, az építészekkel, a technológusokkal s többek között a közgazdászokkal.- Iskolánk eddig 2700 szakem­bert nevelt, s az állategészségügyi dolgozók rendszeres továbbkép­zéséről is gondoskodik - tájékoz­tat a rektor. - Az érdeklődők szá­ma minden évben nagy. Szlovákia összes kerületéből általában 500-600-an jelentkeznek s mi en­nek az egyharmadát vehetjük fel. Jelenleg a nappali tagozaton közel 1300-an tanulnak, köztük néhány dél-amerikai és afrikai diák is. A hallgatók három szak közül vá­laszthatnak. Az egyiken az általá­nos állategészségügy jövő szak­embereit, a másikon a biotechno­lógusokat, a harmadikon pedig az állati eredetű élelmiszerek leendő szakértőit oktatjuk. A közeljövőben újabb szakot nyitunk, a trópusi állategészségüggyel foglalkozót. A szakosítás lehetővé teszi, hogy a hallgatók minél alaposabban el­sajátítsák a tananyagot, illetve fel­készüljenek az életre. Figyelem­mel kísérjük a magyar nemzetisé­gű diákok előmenetelét is, hiszen Dél-Szlovákia jelentős mezőgaz­dasági vidék és nem mindegy, hogy elegendő-e ott a kor követel­ményeinek megfelelő tudású szakember. Nos, ezen a téren az utóbbi időben javul a helyzet, de még korántsem tökéletes. A ma­gyar tanítási nyelvű középiskolák végzősei közül többen is jelent­kezhetnének hozzánk.- Intézményünk épületeinek többsége régi; szerencsére ez a megállapítás az oktatás anyagi­tárgyi feltételeire nem vonatkoz­tatható - teszi hozzá Ján Lazar.- Tantermeinkben, laboratóriuma­inkban korszerű műszerekkel, se­gédeszközökkel dolgozunk, van néhány teljesen új épületünk, s a közeljövőben bővítéssel, to­vábbi épület elkészülésével szá­molunk. A Zempínska Teplica-i tangazdaságunk teljesen új üzem.- Az oktatással párhuzamos kutatómunka is folyik nálunk. Ál­landó kapcsolatban állunk az or­szág mezőgazdasági termelőüze­meivel, s a reánk háruló feladato­kat közösen próbáljuk megoldani. Iskolánk kezdeményezésére Kas­sán két évvel ezelőtt alakult meg az állategészségügyi intézmények tudományos munkaközössége. Együttműködésünk gyümölcsöző. Tavaly például közösen rendeztük meg az állatbiológusok világkong­resszusát, az idén áprilisban a nemzetközi rákkutatási tanács­kozást, szeptember elején pe­dig nemzetközi állategészségügyi konferenciát tartottunk. Jelenleg a nyolcadik ötéves terv kutatási programjának az előkészítésén dolgozunk. Tudományos mun­kánkban nagy segítségünkre van- és főleg lesz - a Zemplínska Teplica-i tangazdaságunk. Egyes létesítményei - istállói és labora­tóriumai - most kezdenek üzemel­ni. Többek között ott folytatjuk majd az irányított szarvasmarha­szaporításban, a génsebészet­ben, a fajnemesítésben, az embri­óátültetésben, a tejtermelésben, a takarmányhasznosításban, a számítógépes irányításban, a fertőző betegségek elleni véde­kezésben és más területeken vég­zett eddigi kutatásainkat, illetve ezeknek a gyakorlati ellenőrzését és lehetőség lesz az eredmények alkalmazására is. Ugyanezen a munkahelyen már megkezdő­dött a kerület állattenyésztőinek bentlakásos szakképzése- mondja befejezésül Ottó Jaros­lav Vrtiak. _ GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 6 1984. XII. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents