Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-28 / 306. szám, péntek
Következetesen az intenzív fejlesztés útján (Folytatás a 3. oldalról) lyamatos fejlesztése érdekében olyan intézkedéseket foganatosítottunk, hogy a szemesek 1984- ben elért terven felüli termelését az abraktakarmány-tartalékok erősítésére használjuk fel, s ne következzen be az állatállomány, főleg a sertésállomány túlzott mértékű növekedése, s további megtakarításokat érjünk el a takarmányfogyasztásban. A mezőgazdasági termelés növelésére Szlovákiában is lehetőségeket látunk a cukorrépa és a burgonya, valamint a szemes kukorica hektárhozamainak növelésében. Mint ismeretes, a kukorica termesztése főleg Szlovákia területére összpontosul. Jelentős tartalékokat látunk továbbá a tömegtakarmányok, főleg a rétek és a legelők növényzetének jobb hasznosításában, a még mindig magas betakarítási, kezelési és raktározási veszteségek csökkentésében. Továbbra is törekedni fogunk a talaj termőképességének növelésére, határozottan gondoskodni fogunk a mezőgazdasági földalap védelméről, melynek csökkentését az eddigi intézkedésekkel nemcsak megállítani sikerült, hanem az aktív megoldások eredményeként szántóterületünk bizonyos mértékben is bővült. Az élelmiszeripar és a kereskedelem szakaszán hozott intézkedésekkel mielőbb kifejező mértékű haladást akarunk elérni a mezőgazdasági termékek jobb hasznosításában, a termékek minőségi színvonalának javításában és választékuk kiszélesítésében, ahol esetenként még mindig lemaradás tapasztalható a fejlett országokhoz és a Cseh Szocialista Köztársaság élelmiszeripari vállalatainál elért színvonalhoz viszonyítva. A beruházások szakaszán, az építőipari munkák irányításában az elfogadott koncepcióval összhangban arra törekszünk, hogy csökkentsük a megkezdett építkezések számát, s a kapacitásokat a legfontosabb építkezésekre, a jelentős beruházásokat megvalósító körzetekbe összpontosítsuk. Ennek eredményeként a befejezett építkezések száma már néhány éve meghaladja a megkezdettekét, így az állóalapok növekedési dinamikája lényegesen gyorsabb, mint a beruházásoké. A feladatokat már tartósan jobban sikerül teljesíteni a kötelező és a központilag kiemelt építkezéseken. Szlovákia építőipari dolgozói jelentős feladatokat teljesítenek a CSSZSZK fővárosa, Prága fejlesztésében, az észak-csehországi kerületben, és az SZSZK fővárosában, Bratislavában. Az 1985-ös évben a fő figyelmet a jelentős energetikai építkezések kivitelezésére irányítjuk, amilyen például a Jaslovské Bohunice-i és a mochovcei atomerőmű, a dunai vízi erőműrendszer, a tranzit gázvezeték és az ehhez tartozó kompresszorállomások. Nagy figyelemben részesítjük a gépipari, kohászati, vegyipari és élelmiszeripari kapacitások építését, továbbá a tudományos kutatási eredmények hasznosítására szolgáló kísérleti gyártóegységek gyors létrehozását, valamint a lakosság ivóvízellátására szolgáló, a környezetvédelmi és a lakásépítési beruházások kivitelezését. Határozottan fel akarjuk számolni a beruházások területén előforduló problémákat és fogyatékosságokat, többek között a 8. ötéves tervidőszak előkészítése szempontjából is. Főleg arról fogunk gondoskodni, hogy a beruházások terjedelme és szerkezete összhangban legyen a kivitelezési kapacitások teljesítőképességével és összetételével, beleértve a műszaki tervezést, s hogy a tervezési és kivitelezési munkák elsősorban a termelési állóeszközök és a lakásalap korszerűsítésére és rekonstrukciójára irányuljanak. Figyelemmel kísérjük továbbá az építőipar teljesítőképességének növelését célzó intézkedések megvalósítását, amelyek első eredményeit már tapasztalhatjuk. Azonban az irányító és a szervező munka javításában még itt is jelentős tartalékok vannak, amiket határozottan jobban ki kell használnunk. adat, tekintettel a fejlett vegyiparra, a vas- és színesfém-kohászatra, a fejlett magnezit és szilikát- iparra. A helyzetet bonyolítja, hogy az egyes ipari körzetek szűk völgyekben vannak, ami nehezíti a légkörbe kerülő anyagok eloszlását, illetve olyan sekély vizű folyók mentén, amelyek a legkisebb szennyeződésre is érzékenyek. Akárcsak a többi ipari országban, nálunk is a hetvenes évek kezdetén fogtak hozzá e kérdések céltudatos megoldásához. Napjainkban ügyelünk arra, hogy az új beruházások esetében párhuzamosan oldják meg az ökológiai berendezések építését is, s azt, hogy ezek rendesen működjenek. A népgazdasági lehetőségek szerint fokozatosan felszámoljuk a legnagyobb szennyezódési forrásokat, hogy Szlovákia természeti értékeit és szépségét a jövő nemzedékek számára is megőrizzük. Az 1982-83-as, csapadékban szegényebb évek leleplezték, hogy az ivóvízellátásban hol vannak a gyenge láncszemeink, s ez a beruházási programok végrehajtásán kívül arra kényszerített bennünket, hogy e téren is intézkedéseket tegyünk a vízvezetékhálózatban keletkező veszteségek csökkentésére, az indokolatlan vízfogyasztás csökkentésére a technológiai folyamatokban, illetve arra, hogy kisebb és olcsóbb új vízforrásokat nyerjünk. Úgy tűnik, hogy ezekre a kérdésekre a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Rugalmasabb irányítást és következetesebb ellenőrzést A lakossági szükségletek kielégítéséért Az eddigi, egészében véve kedvező eredmények lehetővé teszik pártunknak a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött fő gazdaságpolitikai feladatai végrehajtását, vagyis azt, hogy megőrizzük és az erőforrások képzésétől függően emeljük, illetve minőségileg fejlesszük a lakosság életszínvonalát. Az 1985. évi terv értelmében Szlovákiában a lakosonkénti személyi fogyasztás 1984-hez képest 2,2 százalékkal növekszik, s így 4,8 százalékkal lesz nagyobb az 1980. évi szintnél. Persze, feltételeink között, ilyen magas szintű anyagi fogyasztás mellett a globális megközelítés nem elegendő mérce. Fontos szerepet játszik itt az is, hogy milyen az áruellátás szerkezete, milyen az áru minősége, illetve hogy folyamatos-e az áruellátás. E szempontból van javítanivaló az élelmiszereladásban is, bár a termelés lehetővé teszi az alapvető élelmiszerekből való folyamatos ellátást. Még inkább van tennivaló az iparcikkek eladásában; bár fokozatosan sikerül szűkítenünk a hiánycikk-listát, egyes árufélékből még nem megfelelő a választék. Ez mind a termelés, mint pedig a kereskedelem részéről sokkal felelösebb, szakszerűbb megközelítést követel meg, kezdve a tervezéstől, az árukollekciók jóváhagyásán keresztül a szerződések következetes teljesítéséig. A nemzeti bizottságokban és az illetékes központi szervekben továbbra is kezdeményezőbben kell eljárni a lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatások fejlesztésére és minőségi javítására irányuló intézkedések végrehajtásában. Bár e téren is túlteljesítjük a dinamikus növekedés tervét, még mindig egyenlőtlen az egyes szolgáltatások színvonala, illetve területi elosztása. Továbbra is figyelmet kell fordítani a szolgáltatások anyagi-műszaki bázisának bővítésére és korszerűsítésére, az ipari tanulók nevelésére, illetve a kiegészítő szolgáltatási formák, mint például a kisrészlegek, a működési engedély alapján a lakosság által nyújtott szolgáltatások fejlesztésére. Egészében véve sikeresen oldjuk meg a lakáskérdést, amennyiben az 1985. évi terv szerint teljesítjük a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott kivitelezői formában végrehajtott lakásépítési terveket. Bizonyos adósságunk lesz a csa- ládiház-építésben, a régi lakások korszerűsítésében, illetve a járulékos beruházások terén levő lemaradásunk felszámolásában. A következő ötéves -tervidőszakban sokkal következetesebben kell megoldani a lakásépítési és a járulékos beruházási kérdéseket, összhangban a termelőerők fejlesztésének szükségleteivel, illetve a települések ésszerű fejlesztésével. A lakásállomány korösszetételének megfelelően elegendő kapacitást kell biztosítanunk a karbantartásra és a javításra is. Az életszínvonal fontos része a társadalmi fogyasztás, amely mind az utóbbi években, mind 1985-ben a felhasznált nemzeti jövedelem legdinamikusabban növekedő részét képezi. Ez teljesen indokolt, hiszen a korszerű és dinamikusan fejlődő társadalom megköveteli az egyre műveltebb, szakképzettebb és kulturáltabb embereket, akik fizikailag és szellemileg egészségesek, olyanokat, akik szociális biztonságban élnek. Az emberi élet e vonatkozásainak megfelelő figyelmet kell szentelnünk, mivel az anyagi érdekeltséggel együtt a béreken, a jó munkafeltételek megteremtésén és a megfelelő emberi környezet kila- kításán keresztül jelentős tényezőjét képezik az egyén elégedettségének és teljesítőképességének, s ugyanez vonatkozik a kollektívákra, s végső soron az egész társadalomra is. Ez napjainkban még fokozottabb mértékben érvényes, s érvényes lesz a tudományos-technikai forradalom további szakaszában is. Gyakorlatilag ugyanis minden munka nagyobb igényeket támaszt az emberi tudással szemben, és a munka igényesebbé válásának kell, hogy megfeleljen az emberek kulturáltsága is. Ezt a célt mindenütt szem előtt kell tartani, akkor, amikor arról döntünk, hogy a társadalmi fogyasztásra szánt összegeket milyen módon használjuk ki, és e téren is - akárcsak a termelésben - következetesen szem előtt kell tartani a társadalmi hatékonyság követelményét. Nagy erőt fejtünk ki a környezetvédelmi kérdések megoldására is. Ez Szlovákiában komoly felA gazdaság intenzív fejlesztése és hatékonyságának növekedése sokkal nagyobb mértékben függ majd attól, miként leszünk képesek tökéletesíteni az irányítást. Ez szüntelen folyamat, melyben az irányítómunka színvonalának olyan mértékben kell emelkednie, hogy az összhangban legyen a gazdasági élet bonyolultabbá válásával. Az elmúit időszakban szerzett tapasztalatok alapján látható, hogy e téren milyen irányban kellene haladnunk. Bebizonyosodik például, hogy az irányítás központi és középfokú láncszemeiben erősíteni kell a koncepciózus munka részarányát az operatív munka rovására, erőteljesebben kell javítani az elemzéseknek, mint a reális és hatékony megoldási javaslatok feltételének színvonalát. A tervező munkában szorosabban és tartó- sabban együtt kell működni a köz- társasági központi szerveknek, illetve azok középfokú láncszemeinek, hogy célszerűen oldják meg a gyártásszakosítás kérdéseit, a termelési programok elosztását, a kooperáció kérdéseit, és stabil szállítói-megrendelői kapcsolatok kialakítására van szükség. Az operatív irányító munkában következetesebben ki kell használni az önelszámolási alapelveket, főleg a kollektívák és egyének érdem szerinti javadalmazásának elvét, a brigádrendszerú munka- szervezési munkákat, határozottabban kell küzdeni a káros egyenlósdiség ellen, szilárdítani a technológiai és munkafegyelmet, és minden társadalomellenes megnyilvánulás ellen küzdeni kell. Az irányítás minden szintjén növelni kell az ellenőrző munka hatékonyságát, főleg a belső ellenőrzési rendszerét, amely a külső rendszerhez viszonyítva lényegesen gyengébb eredményeket mutat fel. Az irányítás javításának döntő feltétele a káderek helyes kiválasztása, nevelése és elhelyezése. Különös figyelmet kell fordítanunk a nemzeti bizottságok irányító munkája színvonalának emelésére azokban a vonatkozásokban, amelyeket a CSKP KB'6. ülése határozott meg. Ez mindenekelőtt az államigazgatás állampolgárokhoz való közelítésére, a nemzeti bizottságok gazdasági-szervező munkájának javítására, valamint arra vonatkozik, hogy intenzívebben kell hatni a területi egységek komplex gazdasági szociális és kulturális fejlesztésére. Bár az utóbbi években e téren jelentős lépést tettünk meg, nem mindenütt javult a helyzet. Az elmúlt időszakban elért eredményeink önbizalmat adnak számunkra és elhatározást ébresztenek bennünk az 1985. évi, vagyis az egész hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatainak teljesítésére, hogy ily módon a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának júbileumi, 40. évfordulójának évében sikeresen teljesíthessük feladatainkat. ORVOSI TANÁCSADÓ Az elhízás és az egészség Napjainkban egyre többetfoglal- kozunk az elhízással, amely nemcsak kozmetikai vagy esztétikai hátrányt jelent. Az elhízás ugyanis a szervezet zsírtartalmának kóros fokozódása, a testsúly növekedése. A kövér és elhízott ember között végeredményben nincs különbség. Amíg azonban a kövérség fogalmával rendszerint az egészség párosul, addig az elhízás fogalmával a betegség. A teljes igazság viszont az, hogy az egészséges kövér embert is betegnek tekinthetjük, mivel állapota magában hordja a betegség lehetőségét. Csak idő kérdése, mikor jelentkeznek nála az első kóros tünetek. Az enyhébbekhez tartozik az, hogy a kövér ember könnyebben fárad el és fullad ki, gyakrabban fáj a feje és rossz az emésztése. A kövér nők terhessége és szülése is komplikációkkal járhat. A kövér ember műtéténél nagyobb a kockázat, mint a normális súlyúnál. Az elhízottak hajlamosak különböző betegségekre (pl. cukor- betegségre, vesegyulladásra, köszvényre, asztmára, májbetegségre), de kárát vallja az elhízásnak a szív és az érrendszer is. Az elhízott emberek súlytöbblete megterheli a támasztórendszert (csontokat, izüléteket, izmokat), gyakran szenvednek mozgásszervi (főleg izületi) megbetegedésekben, sőt a balesetek is nagyobb számban fordulnak elő kövéreknél, mint a normális testsúlyúak- nál. Az is bebizonyított tény, hogy az elhízással arányosan csökken a várható emberi életkor is. Mi az elhízás oka? A válasz nem lehet egyértelmű. Sokan úgy vélik, hogy a kövérség örökölhető. Ez a tény jelenleg még nem bizonyított. Egy azonban már ma is biztos: örökölhetók a helytelen táplálkozási szokások. Az a gyermek, aki a szülői házban már kisgyermek korától megszokja a bőséges étkezést, az felnőtt korában is ezt teszi. De azok is elhízhatnak felnőtt korukban, akik gyermekkorukban soványak voltak. Ez bekövetkezhet tizenéves korban, a terhesség idején, a változás korában. De sor kerülhet rá környezetünk, foglalkozásunk vagy táplálkozási szokásaink megváltozása esetében - általában a lelki egyensúly felbomlása, elvesztése miatt. Sokan azt hiszik, hogy az elhízást hormonzavarok okozzák. Ez az önigazolást szolgáló állítás téves, mert a kövér emberek többségén végzett legalaposabb orvosi vizsgálatok sem találtak hormonális zavarokat. Csak az elhízottak elenyésző százaléka okolhatja hormonrendszerét (belső kiválasztású mirigyeit) a súlytöbbletért. Ez viszont nem ok az általánosításra. Az elhízás leggyakoribb oka egyszerűen az, hogy az emberek jóval többet esznek, mint ameny- nyire szervezetüknek szüksége van. Tudatosítanunk kellene tehát az életmóddal összefüggő káros táplálkozási szokásainkat. Alapigazság, hogy nem az hízik el, aki sokat eszik, hanem az, aki többet eszik a kelleténél. S ez lehet aránylag kevés is! Az ún. észrevétlen elhízásnak leggyakortbb előidézője a kényelmes, mozgásszegény életmód. Ha valaki pl. abbahagyja a rendszeres sportolást, étrendje azonban változatlan marad, elhízik. De általában véve is az életmódunk bármely területén keletkezett mozgáscsökkenést (pl. gyaloglás helyett autózás) mindig egy másik mozgással kellene egyensúlyozni (pl. turisztikával, kocogással). Ezen kívül az elhízottak nagy részénél az étvágy és a zsírraktározás közti agyi szabályozás zavara is fennállhat. Az elhízásnak ez a formája egyenletes, az egész testre kiterjed. Sokak kilói akkor gyarapodnak, ha leszoknak a dohányzásról. Pedig sem a nikotin „élvezete“ nem jár fogyással, sem abbahagyása nem hizlal. A hízás oka ilyenkor az, hogy a cigarettamegvonást kekszek, vagy más édességek végnélküli eszegetésével igyekeznek ellensúlyozni. Az alkohol káros hatásain túl tudni kell azt is, hogy a szeszes ital energiában gazdag. Minél töményebb, annál nagyobb az energiatartalma (1 del pálinka vagy likőr az egész napi energiaszükséglet egyötödét fedezi). Ehhez társul még az a tény is, hogy az alkohol mellé rendszerint valami harapnivaló is dukál. A feketekávézással elfogyasztott 1-2 kockacukor az energiaigény egy százalékát sem teszi ki (20 kilokalória, 80, kilojoule). Mégis ez a napi energiabevétel már szükségleten felüli, viszont évente 1-1,5 kilogrammal növelheti a testsúlyt. Az ilyen lassú súlygyarapodás az észrevétlen elhízás legveszélyesebb formája. Az elhízás veszélyeiről márszóltunk. Ehhez még hozzátesszük azt, hogy a kövér emberek hátrányos helyzetét elsősorban az növeli, hogy a legcsekélyebb tevékenység során is aránytalanul nagyobb „tömeget“ kell mozgásba hozniuk, mint a soványaknak. Ez jobb oxigénellátást is igényel, aminek következtében jelentkeznek a szívgyengeség vészjelző tünetei: a szívdobogás és az izzadás. Az egészséges és hosszú élet egyik biztosítéka tehát a normális testsúly. Nem szabad megvárnunk, míg súlyunk ennek határát alaposan túllépi. Ajánlatos évente gyakrabban megmérni magunkat és már kisebb súlyeltérés esetében is változtatni káros szokásainkon. A normális testsúly értékét akkor kapjuk, ha testmagasságunk mérószámából levonunk százat (pl. 180 cm - 100 = 80 kg). Az ideális testsúly pedig a normális testsúly 10 százalékkal csökkentett értéke (tehát 80 - 8 = 72 kg). Ha ezektől az értékektől eltérő eredményt kapunk, mindent el kell követni azért, hogy mielőbb visz- szaszerezzük és megtartsuk a szervezet élettani működésének legjobban megfelelő testsúlyt. Tény, hogy hihetetlenül nagy akaraterőre, lemondásra és fegyelemre van szükség ahhoz, hogy az ember elhagyja helytelen táplálkozási szokásait, ésszerűtlen életmódját. Egészsége érdekében azonban ezt mielőbb meg kell tennie. DR. SZÓKE ISTVÁN ÚJ£XÚ 4 1984. XII. 2
