Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-24 / 304. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1984. XII. 24. Szabadságunk harcosainak hagyatéka örökké él Gyökeres változások évtizedei öt évvel a felszabadulás után, a járás pártaktívájának és a nem­zeti bizottság tisztségviselőinek hosszas előkészítő és agitációs munkáját követően 1950. február 25-én Rimaszécsen (Rimavská Seč) is megalakult az első földmű­vesszövetkezet. A korra jellemző feszült belpolitikai viszonyok miatt a szövetkezet csak néhány hétig, jószerivel a papíron működött. Két évvel később viszont már szilár­dabb alapokra helyezték a közös gazdaságot, melynek alakuló gyű­lésén Szarka Kálmánt választották elnökké. Nemcsak a környék me­zőgazdasági központjában, ha­nem a szomszédos falvakban, a mai társközségekben is a kollek­tív gazdálkodás mellett döntött a földművesek többsége. Egy év­vel később a hat község (persze külön-külön) már összesen 3034 hektáron gazdálkodott, s a taglét­szám meghaladta a négyszáz főt. Gyötrelmesen nehéz volt a kez­det, hiszen az új termelési formá­nak nemcsak a sivár anyagi ellá­tottsággal és a szegényes munka- körülményekkel, hanem a szavát bizony olykor még hangosan hal­lató osztályellenséggel és a mara­di életszemlélettel is fel kellett vennie a harcot. Bár a helyzet évről évre valamicskét javult, bi­zony még az évtized végén is gyakran volt üres a szövetkezetek pénztára, s a fizetséget csak meg­késve, vagy természetbeni járan­dóságok formájában kapták meg a dolgozók. Emlékezetesen nehéz volt például a gyakori esőzések miatt az 1955-ös aratás, de moz­gósították erejüket a gazdaságok, s így sehol nem veszett kárba a termés. Három évvel később a rimaszécsi gazdaságot már trak­torokkal segítette a helyi gépállo­más, egy évvel ezután pedig újabb egyénileg gazdálkodók döntöttek a közös mellett. Az érdekesség kedvéért érde­mes megjegyezni, hogy huszonöt évvel ezelőtt búzából 18,3, árpá­ból 22,6, cukorrépából 175 mázsát értek el hektáronként Gömörnek ezen a termékeny vidékén. A hatvanas évek lassú fejlődé­se után 1971 igen fontos dátum: a szécsiek egyesültek Zádor, Jéne (Janice) és Harmac (Chrámec) községek földművelőivel, Iványi (Ivanice) pedig Cakóval (Cakov). öt évvel később aztán Rimaszécs és Iványi is „házasságra“ léptek. Új, fiatalokból álló szakembergár­da került ekkor a gazdaság élére. Határtalan lelkesedésük és menet közben szerzett tapasztalataik so­ha nem látott ütemű fejlődéséhez vezettek. A 4031 hektáron gazdál­kodó szövetkezet termelési értéke 1982-en meghaladta a 70 millió 600 ezer koronát - 7 millióval produkáltak többet a tervezettnél. Tavaly már 78 milliót tett ki az össztermelés, az idei pedig min­den bizonnyal meghaladja a 80 millió koronát. A kalászosok idei termésered­ménye minden korábbinál jobb volt, meghaladta a hektáronkénti 61,7 mázsát, s 140 vagonnal értek el többet a tervezettnél. Annak ellenére, hogy a kapásnövények­nek igazán nem kedvezett az idei időjárás, minden növényfajta ter­mesztésében elérték a tervezett hozamokat és a bevételi tervet. Szinte bizonyosra vehető, hogy az állattenyésztés minden termelési mutatóját túlteljesítik. A fejési átlag az elmúlt két év alatt csaknem hatszáz literrel növekedett, az idén várhatóan eléri a 3600 litert, s év végéig terven felül mintegy 180-200 ezer liter értékesítését tervezik. Száz tehéntől 99 borját választottak el az idén átlagosan, s 300 tonnás marhahús-eladásu­kat már napjainkban teljesítették. A sertéstenyésztés eredményei is kiválóak; egy anyakocától 20 ma­lacot választanak el átlagosan, s a hízóknál elérték a napi 58 dekás súlygyarapodást, ugyanak­kor az abrakfogyasztás jóval ki­sebb a tervezettnél. A közép-szlo­vákiai viszonyok közepette szinte egyedülálló fejlődés láttán szinte magától adódik a kérdés Juhász István mérnökhöz, a gazdaság el­nökéhez: miben rejlik sikerük titka?- Az évröl-évre javuló eredmé­nyeket elsősorban szövetkeze­tünk tagságának köszönhetjük, akik a legutóbbi hat-hét esztendő­ben bebizonyították, hogy megfe­lelő irányítással szinte csodákra képesek. Másodsorban vezető társaimat kell megemlítenem, aki a siker érdekében rengeteg pluszmunkát vállaltak. Szeren­csére a mindig többre, jobbra vá­gyás egyikükből sem hiányzott, s úgy látom, olyan hajtóerő ez, amely záloga lehet további előre­haladásunknak is. Ami az én ve­zetői stílusomat illeti, nem titok: Juhász István, a szövetkezet el­nöke minden kollégának önálló cselek­vési lehetőséget biztosítok, ter- mésztesen az előzetesen megbe­szélt stratégiánk keretében. A fel­adatok végrehajtását viszont szi­gorúan számon kérem. Nagyon fontosnak tartom a kölcsönös bi­zalmat, a kollektív szellemet és a demokráciát. Nálunk minden lé­nyeges dologról közös elhatáro­zás alapján döntünk, s minden esetben kikérjük a tagság vélemé­nyét is. A fiatal vezetés az elmúlt évek során számos hasznos szerkezeti változtatás kezdeményezője volt. A dolgozók jutalmazásában áttér­tek az ösztönző formákra, s lerak­ták a jövedelmező melléküzemá­gak alapjait is. A progresszív mun­kamódszerek alkalmazásával egyenes arányban növekedtek a bérek, évről évre magasabb a dolgozók átlagkeresete. Talán éppen ezért ma már nemcsak a ve­zetés fiatal Rimaszécsen, hanem a tagság is. A 690 állandó dolgozó közül 450-en fiatalabbak negyven esztendősnél, közülük tizenheten főiskolát, hatvanan középiskolát végeztek.- Célunk, hogy a jövőben min­den egyes munkahelyre szakem­ber kerüljön - mondja az elnök, - ezért támogatjuk dolgozóink to­vábbtanulási elképzeléseit. Külö­nösen vonatkozik ez 440 nódolgo- zónkra, egy részüknek a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Üzem révén biztosítottunk bér­munkát. Községeinkből az utóbbi években már nem kívánkoznak városba a fiatalok, számításukat ugyanis minden vonatkozásban megtalálják a szövetkezetben. Való igaz, a tisztes jövedelem biztosításán túlmenően a szövet­kezet szociális vonatkozásban is sokat tett tagjai életkörülményei­nek javításáért. Többek között megoldották a közétkezetetést, hatvan férőhelyes szövetkezeti óvodát építettek, mellette úgyne­vezett mikrobölcsőde is működik. A tagok segítséget kapnak a ma­gánépítkezésekben, ezenkívül negyven szövetkezeti lakás is fel­épült, ami a tanulmányaikat befe­jező fiatal agrármérnökök és más szakemberek számára is vonzóvá tette a letelepedést.- A nyolcvanas évek közepére tagságunk mind az önképzés, mind pedig a művelődés terén elért egy bizonyos szintet - folytat­ja a korábbi gondolatmenetet az elnök -, melyet hagyományos for­mákkal már nehezen tudnánk továbbfejleszteni. Az úgynevezett szövetkezeti munkaiskolák és továbbképző tanfolyamok új for­máival próbálkozunk hát. A jövő­ben nem lesznek hosszas, a téli napokon gyakran az unalomba fulladó szakmai előadások, ha­nem amint megépül kétszáz férő­helyes klubházunk - szakmai Ki mit-tud-okat rendezünk. Egy-egy ágazat, pl. a cukorrépatermesz­tés, vagy a szarvasmarhatenyész­tés új ismereteit egyénileg sajátít­ják el (ehhez beszerezzük a tan­könyveket), s tudásukról szóra­kozva, zenés kvízműsorok kereté­ben adnak számot. Fiataljaink kul­turális szükségleteiről is gondos­kodni szeretnénk. Mind nagyobb az igény például a művészetek, ezen belül a képzőművészet iránt. Nos, napjainkban már két szakembert is foglalkoztatunk a melléküzemági termelés kereté­ben (akik megrendelésre készíte­nek különböző alkotásokat) s emellett a fiatalokkal is foglal­koznak az iskolai szakkörökben. Igo Aladár népművész a faragók­kal és a szobrászokkal foglalkozik, míg Majoros Ernő a grafika és a festészet alapjaira oktatja a gye­rekeket. A későbbiek során termé­szetesen kiállításokat is szeret­nénk rendezni alkotásaikból, s fontolgatjuk vándorkiállítások rendezését is. Megfelelően felké­szült szakemberek foglalkoznak táncosainkkal is, akik legutóbb a nitrai Agrokomplexen is nagy sikert arattak. A könyvnek, az iro­dalomnak is nagy szerepe van az ifjúság és a jövő nemzedékének nevelésében, ezért fogadjuk szí­vesen olvasói találkozókon a ha­zai magyar írókat, költőket. Egy­szóval arra törekszünk, hogy az emberek anyagi jóléte és szociális biztonsága tudással, szellemi gaz­dagsággal is párosuljon. Nemes, követésre méltó törek­vések, ám mindezek feltétele - s ezt jól tudják a gazdaság dolgozói is - a gazdasági fejlődés volt és marad a jövőben is. Azzal is tisztában vannak a mezőgazda- sági nagyüzem dolgozói, hogy gondtalan életük, anyagi és szel­lemi gyarapodásuk elképzelhetet­len lett volna a négy évtizeddel ezelőtti történelmi esemény, ha­zánk szovjet hadsereg általi fel­szabadítása nélkül. HACSI ATTILA (Folytatás az 1. oldalról) badságunk harcosainak áldozatos küzdelméről, s joggal soroljuk kö­zéjük Ladislav Novomeskýt, az antifasiszta harcost történelmi tet­teivel. Hagyatékuk örökké él nem­zeteink alkotó együttélésében, megbonthatatlan egységében - hangsúlyozta végezetül Horení elvtárs. Az ünnepi gyűlés résztvevői a szovjet népnek üdvözlő levelet küldtek, amely megállapítja, hogy csak a Szovjetunióval való szilárd szövetség és testvéri együttműkö­dés szavatolja nemzeteink szocia­lista fejlődését. Ezt követően Senicában, ahol Ladislav Novomeský fiatalkorát töltötte, ünnepélyesen megnyitot­ták a róla elnevezett múzeumot. Beszédében Vladimír Mináč nemzeti művész, a Matica slo­venská elnöke méltatta Ladislav Novomeský személyiségét, vala­mint üzenetét a jelen és a jövő nemzedékek számára. Kiemelte, hogy igazi szlovák nemzeti hős volt és marad. Sem jelenünket, sem jövőnket, sem pedig a szlovák köl­tészetet, kultúrát és politikát nem képzelhetjük el Ladislav Novo­meský nélkül. A szlovák életre gyakorolt hatását csak a Štúr-is- koláéval hasonlíthatjuk össze. Zdenék Horení, a CSKP KB küldöttségének vezetője a múze­um új épülete előtt leleplezte La­dislav Novomeský bronzszobrát (alkotója Ján Kulich nemzeti mű­vész). Ezt követően a jelképes szalag elvágásával Horení elvtárs megnyitotta a Ladislav Novo­meský Múzeumot. A múzeum gyűjteménye ismer­(ČSTK) - Karácsonyi légkör ho­nol a szlovákiai katonai alakula­toknál is. A katonák az egységek parancsnokaival és a törzskarok tisztségviselőivel együtt a gazda­gon megterített asztalokhoz ülnek, s az ünnepi vacsorához a hagyo­mányos gyümölcs- és édesség- csomag sem hiányzik. A kará­csonyest hátralevő részét kulturá­lis programok töltik ki, amelyeket az egyenruhás fiatalok saját szó­rakoztatásukra rendeznek. Az ünnepek idején további ren­dezvényeket is tartanak, amelyek kellemessé teszik a szolgálatban éppen nem levő katonák szabad­idejét. Zászlóaljanként megrende­zik a művészeti versenyek fordu­lóit, kiállításokat nyitnak a katonák teti Ladislav Novomeský, a politi­kus és művész életét és személyi­ségének kialakulását, továbbá je­lentős tevékenységét a társadalmi folyamatokkal és változásokkal összefüggésben. A kiállítás célja az, hogy szintézist adjon Novo­meský munkásságáról. A három részre osztott anyag megrajzolja legújabb kori történelmük e jelen­tős személyiségének portréját. Az első témakör anyaga költői és publicisztikai munkásságát mutat­ja be, s ugyancsak itt kapott helyet a más művészeti ágakban, a saj­tóban és a kiadói munkában kel­tett visszhang. Az élet és a költé­szet fája című képzőművészeti kompozíció költeményeinek rész­leteit is tartalmazza, kifejezi a költö hitvallását hazájáról és népéről, s a jövőbe vetett hitét. Novomeský munkásságának külföldi visszhangját mutatja be műveinek számos fordítása. A fel­tétlen hűségű című audiovizuális műsor dokumentumokat tartal­maz, megismertet költeményeivel, életrajzi adataival, rádióbeszédei­vel. Ennek központi része, amely­nek címe „összeállítás életéből és alkotásaiból“ azt a gazdag, a közönség számára kevésbé is­mert vagy teljesen ismeretlen mú­zeumi anyagot adja közre, amely a Matica slovenská, a Szlovákiai Állami Központi Levéltár, valamint a prágai Nemzeti írásbeliség Em­lékhelye gyűjteményéből és La­dislav Novomeský személyes ha­gyatékából származik. A múzeum nemcsak közvetítője lesz a legújabb kori csehszlovák történelem e kiváló személyisége örökségének, hanem egyúttal do­kumentumtár a korral foglalkozó kutatóink számára. műszaki alkotásaiból, vitaesteket és sportversenyeket szerveznek. A katonai filmelosztónak sikerült eleget tennie az alakulatok mozijai igényeinek, s jó filmeket kiosztania az év utolsó napjaira. A karácsonyi és az újévi ünne­pek jó eltöltéséhez a katonai mű­vészeti ügynökségek területi köz­pontjai is hozzájárultak. így a szlo­vákiai alakulatoknál 124 hivatásos művész lép fel, köztük a Szlovák Nemzeti Színház, a bratislavai Új Színpad, a prešovi Pavol Jonáš Záhorský Színház színészei és énekesei, a Szlovák Népművé­szeti Együttes és a Ján Nálepka százados katonai művészegyüttes tagjai, a Hečko testvérpár a Kno- kaut együttessel és mások. Az elnök mindennapos vendég a földeken (A szerző felvételei) Történelmi események krónikája 1944. december 24-30. • december 24. - a 2. ukrán front csapatai felszabadítot­tak több mint 40 települést, köztük Slatinát, Palástot (Pláštovce), Déméndet (De- mandice), valamint több Mátra vidéki községet- a szövetséges csapatok az Ardennekben megállítot­ták a német ellentámadást • december 25. - a német csapatok Bastogniban be­kerítették a 3. amerikai had­sereg egységeit- az amerikai légierő ismét bombázta Plzeňt • december 26.- a 2. és 3. ukrán front csapatai körül­zárták Budapestet és kör­nyékét, ahol 188 ezer német és magyar katona tartózko­dott- Esztergom felszabadult • december 27. - a 2. ukrán front csapatai felszabadítot­ták. Garamgyörgyöt (Jur nad Hronom), Tekovot és több községet az Ipoly és a Ga- ram közötti területen- Budapest térségében fel­szabadult Csömör, Maglód és Veres- Michalovcéban megtartot­ták az SZLKP első területi konferenciáját • december 28. - a 2. ukrán front csapatai átlépték a Ga- ramot, felszabadították Pár­kányt (Štúrovo) és több más községet • december 29. - a szovjet katonai parancsnokság fel­szólította a Budapesten kö­rülzárt fasiszta csapatokat, hogy adják meg magukat. A fasiszták meggyilkolták a szovjet parlamentereket. A 3. ukrán front egységei behatoltak Budapest nyugati részeibe. Folytatódtak a harcok a Budapesttől északnyugatra fekvő terüle­teken is- a 2. ukrán front csapatai felszabadították Sídet, Cso­rnát (Öamovce), Almágyot (Gemerský Jablonec), Opa- tovcét és más településeket • december 30. - az Alacsony Tátrában harcoló Klement Gottwald partizánbrigádban megalakult a kommunista párt alapszervezete-tm­Karácsony a kaszárnyákban tur mirillIÍHkílHír tüKRI

Next

/
Thumbnails
Contents