Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-22 / 303. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban December 15-töl 21-ig Szombat: Mihail Gorbacsov vezetésével szovjet parlamenti küldöttség érkezett Londonba - Amerikai-kubai bevándorlási egyezményt írtak alá Vasárnap: Két kormányon levő nyugat-európai szocialista part, a francia és a spányol fejezte be kétnapos kongresz- szusát Hétfő: Mengisztu legfelsőbb etióp párt- és állami vezető Moszkvába érkezett - Az SZKP és a Japán KP küldöttsége befejezte megbeszéléseit Kedd: Mintoff máltai kormányfő a szovjet fővárosban kezdett tárgyalásokat - Befejeződött az ENSZ-közgyülés idei ülésszaka Szerda: Pekingben aláírták a brit-kínai megállapodást Hongkongról - Román-bolgár csúcstalálkozó volt Bukarestben Csütörtök: Az USA végérvényesen távozik az UNESCO-ból, közölték Washingtonban - Arhipov, a szovjet kormányfő első helyettese Kínába utazott Péntek: Andreotti olasz külügyminiszter Varsóban a lengyel vezetőkkel tárgyalt - Thatcher brit kormányfő Hongkongból az Egyesült Államokba indult Gorbacsov Londonban Nagy érteklődés kisérbe a Mihail Gorbacsov vezette szovjet parlamenti küldöttség nagy-britan- niai tárgyalásait. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, aki egyben a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke, megbeszélést folytatott Thatcher kormányfővel, Howe külügyminiszterrel, az ellenzéki pártok vezetőivel, a brit parlament képviselőivel, s egyhetes programjába több üzemlátogatás is belefért. A sajtó egyöntetű véleménye szerint a Gorbacsov-látogatás legfontosabb eredménye, hogy kedvező, befolyással lehet általában a nemzetközi helyzet, a keletnyugati kapcsolatok pozitív irányú fejlődésére. Emellett - vagy ezen belül - pedig a szovjet-brit viszony alakulása szempontjából is a kedvező tendenciákra helyezheti a hangsúlyt. Ami a két ország kapcsolatait illeti, az elmúlt másfél évtizedben talán hűvösebbek voltak, mint a Szovjetunió és más nyugat-európai országok viszonya. Ezt támasztja alá, hogy Koszigin egykori kormányfő 1967-es látogatása óta nem járt magasrangú moszkvai politikus Londonban, s szovjet parlamenti küldöttség legutóbbi látogatására is tíz évvel ezelőtt került sor. Szovjet hivatalos vélemény szerint ennek okát a brit magatartásban kell keresni. Pedig a háború után voltak olyan időszakok, amikor Nagy-Britannia pozitív szerepet játszott a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bizalom és együttműködés elményítésében. Az USA-val és a Szovjetunióval együtt részt vett a fegyverkezés korlátozását célzó első széles körű intézkedések előkészítésében, pl. az atomsorompó egyezmény kidolgozásában. A brit diplomácia azonban az elmúlt években elsősorban az amerikai kormányzat azon erőfeszítéseit támogatta, amelyek a Szovjetunióval szembeni katonai erőfölény megszerzésére irányultak, (pl. rakétatelepítés). Ez szükségszerűen vezetett a kapcsolatok megromlásához mind a Szovjetunió és Nagy-Britannia, mind pedig általában az európai politikai légkör viszonylatában. Tény, hogy Nagy-Británnia - gazdasági és katonai potenciáljára való tekintettel - képes befolyásolni a nemzetközi élet folyamatait, főleg Európában. Ezért is tartják szovjet részről örvendetes körülménynek, hogy az utóbbi időben a brit kormány mindjobban keresi a kontaktusokat a szocialista országokkal. A Gorbacsov-látogatás létrejötte összekapcsolható a brit kormány-politika realista tendenciáinak erősödésével - írta minapi számában a moszkvai Pravda, de az Izvesztija megjegyezte, hogy a párbeszéd felújítása felé tett londoni lépésekben szerepet játszott a szigetországnak a rakétatelepítések miatt aggódó közvéleménye is. A kölcsönös kapcsolatok mellett a fegverzetkorlátozás kérdései álltak a szovjet parlamenti küldöttség valamennyi londoni tárgyalásának előterében. Gorbacsov többször is kifejtette a Szovjetunió álláspontját, különösen a brit parlament képviselőivel folytatott megbeszélése alkalmával adott átfogó képet róla. ,,A szovjet vezetés - szögezte le - olyan tárgyalások mellett van, amelyek előmozdítanák, hogy kölcsönösen elfogadható alapon döntsenek a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés kérdéseiben - mindenekelőtt a nukleáris fegyverek vonatkozásában -, egészen ezeknek a fegyvereknek a megsemmisítéséig. E téren hajlandók vagyunk elmenni egészen odáig, ameddig a nyugati tárgyalópartnereink hajlandók. Természetes, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság minden tárgyalás alapja.“ Ez utóbbi mondatát Gorbacsov nyilván azoknak szánta, akik Washingtonban (és Londonban is) a katonai erőfölény megszerzésének hiú ábrándját kergetik, s az erő pozíciójából kívánnak tárgyalni a Szovjetunióval. A szovjet politikus ilyen értelemben is utalt a küszöbön álló genfi szovjet-amerikai tárgyalásokra, melyek témája várhatóan a nukleáris fegyverkezés korlátozása és az űrfegyverkezés megelőzése lesz. A Szovjetunió hajlandó a legradikálisabb megoldásokra is - hangsúlyozta Gorbacsov. A tengeren túlról is érkezett visszhang Gorbacsov megállapításaira. A Fehér Häz szóvivője üdvözölte a Szovjetunió konstruktív tárgyalási szándékát, s kijelentette, az USA is kész építő szellemben tárgyalni Genfben. A hét híreiből ehhez csak annyit, hogy Reagan elnök épp hétfőn erősítette meg: az USA folytatja az MX-programot. S ha ehhez hozzávesszük a NATO-tanács egy héttel korábbi - a nyugat-európai rakétatelepítés folytatására, a tömb fegyverzetének korszerűsítésére vonatkozó - határozatát, máris más megvilágításba kerül a nyugati országok egyelőre csak szavakba foglalt megegyezési szándéka. Mindemellett bíztató, hogy felpezsdült a nemzetközi politikai élet, gyakoribbá vált a kelet-nyugati érintkezés. A Gorbacsov-látogatás mellett itt elsősorban Genscher nyugatnémet külügyminiszter prágai, Andreotti olasz külügyminiszter varsói, valamint Mintoff máltai kormányfő moszkvai tárgyalásait említhetjük meg a hét eseményei közül (hétfőn jelentették be azt is, hogy Andrej Gromiko februárban Rómába utazik). „Az ENSZ a jobb világért“ A kelet-nyugati kapcsolatokban mutatkozó pozitív jelek egyelőre nem tudták kedvezően befolyásolni az ENSZ-közgyűlés kedden befejezett idei ülésszakát. A tanácskozásra inkább az amerikai konf- rontációs politika nyomta rá bélyegét. Az USA és szövetségesei az obstrukció módszereihez folyamodtak ezúttal is, ami a közgyűlés zárónapján mutatkozott meg a legképletesebben, ugyanis a leszerelésre irányuló egész sor határozati javaslat ellen szavaztak. (Itt jegyezzük meg, hogy az USA a világűr kizárólag békés célú kihasználását célzó határozati javaslatra is nemmel szavazott, ami előrevetíti a washingtoni tárgyaló- küldöttség magatartását a Szovjetunióval folytatandó genfi megbeszéléseken.) Persze nem sikerült megakadályozniuk a tagállamok többségét abban, hogy mai világunk égető problémáinak konstruktív megoldását állítsák előtérbe. Több mint hatvan határozat született az ülésszakon az államok közötti bizalom erősítésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az atomháborús veszély csökkentésére. Már ez a magas szám is jelzi, hogy a világ államainak túlnyomó többsége miben látja a békés jövő biztosítékát. Hozzá kell fűzni, hogy számos fontos határozat kezdeményezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország volt (példaként említhetjük meg a világűr militarizálásának megakadályozására, az állami szintű terrorizmus megengedhetetlensé- gére vagy az atomhatalmak közötti kapcsolatok bizonyos normáinak kidolgozására tett indítványokat). A napirenden szereplő másik fontos kérdéskör a nemetközi gazdasági kapcsolatokat ölelte fel. A fejlődő országok helyzetét javítani szándékozó határozatok különös hangsúlyt kaptak az Afrikában pusztító éhínség vagy akár az indiai gázrobbanás okozta súlyos tragédia kapcsán. A közgyűlés részletesen megvitatta a fajüldözés és a faji megkülönböztetés kérdését, s a Dél-afrikai Köztársaságot, valamint az ót támogató nyugati országokat elmarasztaló határozatokat hozott. A világ különböző feszültséggócaival kapcsolatos dokumentumokból kitűnik: az ENSZ-tagállamok többsége az átfogó nemzetközi helyzet javítása szempontjából is fontosnak tartja békés rendezésüket. Jövőre lesz negyven éve, hogy megalakult a világszervezet. A tagállamok óhaját fejezi ki az ünnepségek - a most befejezett ülésszakon elfogadott - központi jelszava: ,,Az ENSZ a jobb világért". Összeállította: PAPUCSEK GERGELY A kommunista és munkáspártok közötti együttműködés elmélyítésének jelentős eseménye volt az SZKP és a Japán KP küldöttségének moszkvai megbeszélése. Képünkön: a Konsztantyin Csernyenko vezette szovjet és a Mijamoto Kendzsi vezette japán delegáció a tárgyalóasztalnál (Telefoto: CSTK) C K1S V NYELVŐR „Igen bíráló szemmel“ Nyelvi ismeretterjesztő Írásainknak vissza-visszatéró témája a magyartalan tükörszerkezetek használata. A közélet és a sajtó nyelve ezeket minduntalan újratermeli, egyre újabbakat és torzabbakat kell tollhegyre tűznünk. A magyartalan és pongyola tükörszerkezetek áradatából az utóbbi időben olyanokat sikerült összegyűjtenem, mint amilyen például ezt a mondatot ékteleníti: „Minden előre vezető lépésünk küzdelem az új életért...“ Az ..előre vezető lépés“ olyan tükörszerkezet, amely feleslegesen pontoskodó és pongyola. Lépni általában előre szokás, ezt tehát felesleges külön kiemelni. Egyszerűbb, magyarosabb kapcsolattal így fejezhető ki a szóban forgó tény: „Minden (megtett) lépésünk küzdelem az új életért..." Sokszor az óvatoskodó fogalmazásmód szül idegen hangzású, terjengős szerkezetet. Ilyen tompított élű, ám körmönfont és magyartalan fogalmazású ez a mondat: „Igen bíráló szemmel kell tekintenünk mindenkire, aki hanyagul végzi a munkáját...“ Nem hiszem, hogy megváltoznának a hanyagságban megrögzöttek, ha szemrehányóan vagy netán görbe szemmel nézünk rájuk. Hatásosabb lesz, ha egyértelműen megmondjuk nekik a véleményünket. Tehát: „Igen szigorúan kell bírálnunk mindazokat, akik hanyagul végzik munkájukat...“; vagy: „Igen szigorúan kell bírálnunk mindenkit, aki hanyagul végzi munkáját...“ Egyes tükörszerkezetek a nyelvhasználatban már olyan gördülékeny kifejezéssé kerekedtek, hogy bizonyos stílusnemekben már-már a szakszerűség jegyének számít használatuk. Közéjük sorolható a „problémák“, „feladatok“ ilyen vagy olyan „megközelítése“. Ilyet találtam például egy politikai évfordulóra készült kommentárnak a mondatában: „.. megszűnt a problémák osz- tálvszempontból való megközelítése...“ A ,,megszűnt a problémák osztályszempontú megítélése“ magyarosabb és egyértelműbb is. Újabban egyre többször találkozunk gazdaságpolitikai írásokban a ..megszilárdított terv“* „a megszilárdított tervfeladat“ kapcsolatokkal. Mint a következő mondat tanúsítja, nem valamiféle állandósított tervről, tervfeladatról van szó: „Az eredeti megszilárdított évi tervfeladatukat... 300 ezer tonnával túlteljesítették“. A szó szerinti fordítás termette kapcsolat egyértelműbb magyaros megfelelőjével a mondat így hangzik: „A megemelt évi tervfeladatokat ... 300 ezer tonnával túlteljesítették.“ A ,,megszilárdított tervfeladat“-nak ezt a jelentését több példából következtettem ki. MORVAY GÁBOR Helyesen használjuk a feltételes módot? Mindenki megfigyelheti, hogy a bennünket körülvevő emberek közül egyesek ehhez, mások meg ahhoz értenek jobban, bizonyos szakterületen otthonosabbak, mint mások. Közöttük szép számban vannak olyanok is, akik minden kínálkozó alkalmat megragadnak, hogy feltűnjenek az átlagosnál nagyobb tudásukkal. Azt szokták róluk mondani, hogy felvágnak. A kérkedés, a felvágás ellentéte a szerénység. Valamilyen közlésünk szerénységét vagy kérésünk udvariasságát kifejezhetjük az igei állítmány feltételes módjával: Lehetnék a segítségére?- Nem zavarnánk ma este? - Mikor érdeklődhetném meg, melyik darabban lép fel a művésznő legközelebb? Az ilyen nyelvhasználat helyénvaló. Sokan viszont nyilván úgy gondolják, hogy a feltételes mód sűrű használata szerénységükről tesz tanúbizonyságot, s ezért beszédükben, felszólalásaikban lépten-nyomon efféle mondatokat szerepeltetnek: Hozzászólásomat talán azzal kezdeném, hogy...; Volna egy javaslatom..Úgy vélném, hogy... Az előttem szóló javaslatát még azzal egészíteném ki... Azt javasolnám, hogy...; Az elhangzottakat én is helyeselném..Arról volna szó, hogy... A szerény magatartás kétségkívül rokonszenves tulajdonság, ha azonban valaki túlzásba viszi, könnyen nevetségessé válhat. A feltételes módban álló igealakokra általában olyankor van szükségünk, amikor valamilyen feltételtől függ az, aminek megtörténtét óhajtjuk, kívánjuk. Mivel az említett mondatok megfogalmazóit senki sem akadályozta abban, hogy felszólalhassanak, és kifejthessék véleményüket, a feltételes mód ismételt szükségtelen használata néha olyan benyomást tesz a hallgatóságra, mintha a beszélő nem volna meggyőződve igazáról, kijelentése, állásfoglalása, nézete helyességéről, és ezért óvatosságból a kijelentő mód helyett (azzal kezdem - van egy javaslatom - úgy vélem - azzal egészítem ki - azt javaslom - én is helyeslem- arról van szó) a feltételes módot részesíti előnyben. Senki sem helytelenítheti, ha olykor-olykor igénybe vesszük a szerénykedő feltételes módot, de sorozatosan ne használjuk. A volna és a lenne feltételes módban álló igealakok használatában elég gyakori a keveredés, amit nemcsak az idegenek beszédében figyelhetünk meg, hanem a magyar anyanyelvű emberekében is. Ez azzal függ össze, hogy nem tudatosítjuk, mikor helyes az egyik igealak használata és mikor a másiké. Ha a feltétel jelen idejű történéssel van összefüggésben, a volnék, volnál, volna stb. igealakok használata a helyes: Ha nem volnék (most) rekedt, én is felszólalnék. - Ha (jelenleg) otthon volna, már jelentkezett volna. - Ha (ebben a pillanatban) volna pénzem, ajándékokra költeném. , Amikor viszont a feltétel jövő idejű történéssel függ össze, a lennék, lennél, lenne stb. igealakok használata a helyénvaló: Ha a napokban szép idő lenne, kisebb kirándulásokat tehetnénk.- Ha a gyerekek a jövő héten már egészségesek lennének, együtt utazhatnának a csoporttal. HASÁK VILMOS ÚJS£Ó 4 1984. XII. 22.
