Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-19 / 300. szám, szerda

Ú J szú 5 1984. XII. 19. Ami mindennél értékesebb iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A harmadik helyen... Nem nehéz jót írni a ^Zselizi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumról. Nem ne­héz, mert a tanári kar az iskola megalapítása óta kemény, kitartó és céltudatos munkát végez, így nem véletlen, hogy a gimnázium az utóbbi években országos vi­szonylatban is az élvonalba került. Pedig az oktatás feltételei nem a legmegfelelőbbek. Az iskola ugyanis az első perctől kezdve komoly helyhiánnyal küzd. Nyolc osztálya van, tanterme meg csak hét, s hol vannak akkor még a szaktantermek. A helyzet előre­láthatólag csak három év múlva változik meg, amikor a tervek sze­rint megtoldják a gimnázium épü­letét, s a korszerű feltételek még jobb munkát tesznek majd lehe­tővé. Azon a november végi, hűvös­ködös pénteki napon, amikor Zse- lizen jártam, Zábrenszky Imre, aki második éve látja el az igazgatói teendőket, házon kívül, értekezle­ten volt, így Geró János, a gimná­zium korábbi igazgatója tájékozta­tott a tanárok, diákok, szülők kö­zös erőfeszítéseiről, több mint hu­szonöt év munkájáról, eredmé­nyeiről.- Iskolánk az 1956/57-es tan­évben kezdte meg működését- tekint a múltba Geró János, magyar-angol szakos tanár, aki 1965-tól tizennyolc évig volt az iskola igazgatója. - Nehéz kezdet volt, higgye el, rendkívül szűkös körülmények között tanítottunk. Közös épületünk volt az alapisko­lával, képzelheti. Aztán 1969-ben új szárnnyal bővült az épület. Mit mondjak: ezzel sokat javult a hely­zetünk, de tantermünk még így is kevés van. Hogy legalább két szaktantermet is berendezhes­sünk, két tantermet vettünk köl­csön az alapiskolától. Reményke­dünk. Az újabb hozzáépítés tervei már elkészültek, ha minden igaz, az 1986/87-es tanévben megol­dódnak a gondjaink, örömmel jegyzem meg viszont, hogy ez év szeptemberére elkészült a helyi sportszervezet tornaterme, ame­lyet a szlovák gimnáziummal együtt használhatunk. Építésén- Z-akcióban - iskolánk tanárai, diákjai és a szülők több mint tizen­öt ezer órát dolgoztak. Igen. Mi mindig számíthatunk a szülök se­gítségére, szívesen jönnek, ha kell, mert bizalommal vannak irán­tunk, s ez nem mellékes. Bíznak bennünk, mert tudják, látják, hogy a nehézségek ellenére is szíwel- lélekkel tanítjuk a gyerekeket és mindent megteszünk érvényesü­lésükért. tudásukat, felkészültsé­güket a különböző felmérések eredményei is jelzik.- Milyen eredményekre gon­dolt?- Csak az utóbbi évekből emlí­tek néhányat. A hetvenes években"* a magyar középiskolák tudás- szint-felmérésében magyar nyelv­ből elsők, szlovák nyelvből máso­dikok lettünk, a Duna utcai gimná­zium mögött, s matematikából is a második helyre kerültünk, csu­pán a galántaiak bizonyultak ná­lunk jobbnak. Ezek az évek már iskolánk felfutását, előrelépését jelzik, így nem csoda, hogy 1980- ban, az országos matematikai fel­mérésben a nyugat-szlovákiai ke­rületben a Piešťanyi gimnázium mögött a második helyen végez­tünk, megelőzve ezzel az összes magyar tanítási nyelvű középisko­lát. Eredményeink persze a külön­böző olimpiákon való szereplésen is lemérhetók. Diákjaink évről évre bekapcsolódnak a matematikai, a fizikai, a földrajzi, a kémiai, a biológiai olimpiába, s nem egy esetben szlovákiai első helyezést szereztek. S bár a matematikai olimpiákon nem tartozunk a leg­jobbak közé, többször is kerületi elsők voltunk. Berek Géza, a har­madik évfolyam diákja jelenleg az ország legjobb példamegoldói kö­zé tartozik a matematikai levelező versenyben. S ha már az olimpiák­ról beszéltem, megemlítem Fa- šanga Jánosné, Gubik Jenő, Kuczmann Imre, (Jr. Nagy Béla és Víglaš Tibor tanárokat, akik oda- adóan és lelkiismeretesen foglal­koznak a diákokkal, hogy felké­szítsék őket a versenyekre. A ter­mészettudományi vetélkedőkön kívül rendszeresen részt veszünk és sok esetben első díjat is nye­rünk a magyar, a szlovák és az orosz nyelvi versenyeken. Szív­ügyünk, hogy tanulóink mind ma­gyar, mind szlovák nyelvből helyt­álljanak, ezért évek óta minden nyáron szlovák nyelvtanulással egybekötött úszótanfolyamot ren­dezünk. Megemlítem még a sport­ban elért jó eredményeket is, erről azonban a tornatanár szóljon bő­vebben.- Nem fogom túlságosan rész­letezni a sport terén elért eredmé­nyeinket, mindössze annyit sze­retnék mondani, hogy diákjaink aktívak, a tömegsportnak és a honvédelmi versenyeknek pedig hagyományai vannak iskolánkban- veszi át a szót Princzkel József.- Mindig voltak élsportolóink, kézi­labdában, női gimnasztikában, at­létikában kerületi, sőt országos helyezést is elértünk. A szülők az iskolának, az iskola a szülőknek nevű versenyben országos vi­szonylatban rendszerint a tizedik, tizenkettedik helyen végzünk, s ez azt jelenti, hogy a nyugat-szlová­kiai kerület iskolái között mindig bejutunk a legjobb hat közé, a ma­gyar iskolák között pedig az elsők vagyunk. Évről évre benevezünk a rátermettségi versenybe is. S bár eddig nem voltak meg a fel­tételeink a kellő felkészüléshez, diákjaink valamennyi spartakiádon jól szerepeltek, s gyakorlatukat Prágában is bemutathatták. Azt hiszem, a lehető legjobbkor kap­tuk meg az új tornatermet: a jövő évi spartakiádra már itt készülünk fel. Egy iskola rangja persze azon is lemérhető, hány tanulóban éb­reszti fel a továbbtanulási vágyat, hány diákja jut be az egyetemekre, főiskolákra, s ott hányán állnak helyt. Erről a kérdésről dr. Nagy Bé/ával, az iskola pályaválasztási felelősével beszélgetünk.- Gimnáziumunk kétszázhét di­ákjából ebben a tanévben ötvenki-. lene érettségizik. A végzősök épp ezekben a napokban döntöttek jö­vőjükről; a továbbtanulást negy- ventöten választották, közülük tí­zen jelentkeztek műszaki főiskolá­ra. Az arány, tudjuk, lehetne egy csöppet jobb is, de mivel az érett­ségizők között csak húsz fiú van, a helyzeten nehezen tudunk vál­toztatni. Fájó gondunk ez, hiszen a lányok többnyire nem akarnak továbbtanulni, de azt hiszem, más gimnáziumok is hasonló cipőben járnak. Addig, míg a fiúk a szakkö­zépiskolát vagy a szakmunkás­képzőt részesítik előnyben a gim­náziummal szemben, s hozzánk is gyakran csak kényszerből jönnek, komoly változás e téren nem igen várható. Tizenkét éve vagyok az iskola pályaválasztási felelőse, te­hát nyugodtan állíthatom: jól isme­rem gimnáziumunk helyzetét. S bár a továbbtanulás iránti érdek­lődés fokozatosan nő, kiemelkedő éveink a korábbiakban is voltak, amikor az osztály nyolcvankét százaléka jelentkezett főiskolára, s harmincegy diákból huszonné­gyen szereztek diplomát. Célunk persze nemcsak az, hogy minél többen jelentkezzenek egyetemre, főiskolára, hanem az, hogy a pá­lyázók közül minél többet fel is vegyenek, s azok aztán eredmé­nyesen fejezzék be tanulmányai­kat. Visszajelzéseink alapján megelégedéssel mondhatom, hogy aki bejut valamelyik főiskolá­ra, az ritkán esik ki, növendékeink lemorzsolódása kisebb az orszá­gos átlagnál. Büszkék vagyunk ar- 1 ra is, hogy diákjaink közül évente többen is külföldön folytatják ta­nulmányaikat. A Banská Stiavni- ca-i gimnázium negyedik, előké­szítő évfolyamába tőlünk veszik fel a legtöbb tanulót, évente hár­mat, négyet, de tanult ott már öt növendékünk is. Az idén négyen készülnek külföldi egyetemre. Orosz-angol szakos tanárnőnk, Bogolepova Dóka Klára is Volgog­rádban végezte tanulmányait, de egykori növendékeink között van­nak külföldön tanult agrármérnö­kök, orvosok, tanárok, tengeré­szek, környezetvédelemmel fog­lalkozó tudományos dolgozók is.- És hogyan alakul azok pályá­ja, akik nem tanulnak tovább? Az ő sorsukat is figyelemmel kísérik? Akik nem mennek egyetemre vagy főiskolára, azok közgazda- sági vagy egészségügyi szakosító tagozaton szereznek képesítést, mások munkát vállalnak, a több­ség a környék mezőgazdasági üzemeiben, a cukorgyárban vagy a tejfeldolgozó üzemben. Elhe­lyezkedésük során előnyükre vá­lik, hogy szakmai képzésben is részesültek. Eddig a mezőgazda­sági termelés alapjaival ismerked­hettek meg, ez év szeptemberétől szakosítási lehetőségeink újabbak­kal bővültek, hiszen vagy a mú­szaki kémia, vagy a számítástech­nika alapjait sajátíthatják el. Az elózó években talán sehol sem fordítottak olyan nagy gondot a ta­nulók szakképzésére, mint nálunk. Nyolc évvel ezelőtt a mi gimnáziu­munkban vezették be kísérletileg a mezőgazdaság alapjainak a ta­nítását, s az eltelt idó alatt végzős növendékeink plusz tantárgyként érettségi vizsgát is tettek belőle. Ezt a lehetőséget mind a diákok, mind a szülők örömmel fogadták, mert biztonságot látnak benne, fontos lenne azonban, ha a mun­kahelyek az eddigieknél jobban figyelembe vennék, hogy a mosta­ni gimnazisták felkészültsége eltér a régiekétől. Gerő János ennyit tesz még az elmondottakhoz:- A szülőkkel való jó kapcsola­tunkról már szó volt, de nem be­széltünk még arról, hogy az üze­mektől is nagy segítséget kapunk. Gondolok most az oroszkai (Poh­ronský Ruskov) cukorgyárra, a helybeli földművesszövetkezetre és állami gazdaságra. Az együtt­működés persze korántsem egyoldalú. Diákjaink minden év­ben részt vesznek az őszi betaka­rításban, náluk töltik a nyár egy részét, ugyanakkor szakmai gya-, korlatra is hozzájuk járnak. így aztán ennek a kapcsolatnak nem­csak pénzben kifejezhető haszna van, hanem erkölcsi értéke is, hi­szen az, hogy a munka szereteté- re, megbecsülésére munkával ne­velhetjük a diákokat - mindennél értékesebb. TÖLGYESSY MÁRIA A Kelet-szlovákiai Kerületi Me­zőgazdasági Igazgatóság részle­tesen értékelte a mezőgazdasági vállalatoknak a 7. ötéves terv ed­digi szakaszában elért eredmé­nyeit. A kétszázharminchat mező­gazdasági vállalat közül Csány (Čaňa) és Smižany után a harma­dik helyet sikerült megszereznie az Újbódvai (Nová Bodva) Egysé­ges Földművesszövetkezetnek. Ez az országos viszonylatban is figyelemre méltó eredmény nem született meg magától, kemény, lelkiismeretes munkát, jó szerve­zést igényelt. Az értékelésnél min­den gazdasági mutatót figyelembe vettek, és ezek alapján állapították meg a sorrendet. Persze, a legjob- baknál is előfordult, hogy egyes gazdasági ágazatokban gyengébb eredményeket értek el, ugyanak­kor más területen túlszárnyalták a legmerészebb terveket is. Ez mondható el az újbódvai szövet­kezetről is. Eddigi eredményeik­hez viszonyítva ebben a gazdasá­gi évben is jó munkát végeztek, s a kedvezőtlen időjárás ellenére az átlagosnál jobb eredményre számítanak.-. Még korai volna végső követ­keztetést levonni, pontos adatokat felsorolni - mondja Papp Sándor főnövénytermesztő. - A nehézsé­gek ellenére is megállapíthatjuk, hogy jó gazdasági évet fogunk zárni, s az a fokozatos fejlődés, mely évek óta jellemzi szövetke­zetünk eredményeit, az idén is folytatódik. A munkaidővel is jól gazdálkodtunk, bizonyítja ezt az is, hogy az őszi betakarítási és földmunkákat november derekáig befejeztük. Az őszi munkák vég­zésére külön tervet dolgoztunk ki, s ennek a tervnek, az irányítóknak és a dolgozóknak, nagyon rugal­masnak kellett lenniük, alkalmaz­kodni kellett az időjárás szeszé­lyeihez, a talajviszonyokhoz, őszi­eket 605 hektáron vetettünk. A terv szerint október 15-re kellett volna befejezni, de az említett okok miatt itt is csúszott a határidó öt napot, s így húszadikára kerül­tek az ősziek a talajba. Ez az időeltolódás egész évi munkánkra jellemző, de nem ment a termelés mennyiségi és minőségi rovására.- Az őszi munkák közül az egyik legfontosabb a szemes ku­korica betakarítása volt. Az érési időszak itt is eltolódott. A betakarí­A Bátorkeszi (Vojnice) efsz üze­mi pártszervezete a közelmúltban ideológiai konferenciát tartott, amelyen részt vett Béke József, a Komáromi (Komárno) Politikai Művelődés Háza igazgatója és je­len voltak a községben működő vállalatok, iskolák pártalapszerve- zeteinek elnökei, a pártelóadók, propagandisták és még sokan mások. Az ideológiai konferencia beszámolóját Szegi István, a szö­vetkezet pártalapszervezetének elnöke terjesztette elő. Hangsú­lyozta, hogy a pártoktatásnak a pártéletben meghatározó szere­pe van. Ezért az 1984-85-ös okta­tási évben még jobb feltételeket kell biztosítani arra, hogy minden kommunista és pártonkívüli helye­sen tájékozódjon az időszerű poli­tikai-gazdasági feladatokról és problémákrók. Különös gondot kell fordítani a fiatal párttagok és tagjelöltek eszmei-politikai neve­lésére. E célból a fiatal kommunis­ták számára létrehoznak egy kü­lön csoportot, amelyen részlete­sen átveszik a CSKP történetét és szerepét a nemzetközi politiká­ban. A másik két csoport a fejlett szocialista társadalom építésének időszerű kérdéseivel foglalkozik majd. A pártalapszervezet elnöke szólt a 7. ötéves terv feladatainak teljesítéséről is. A két éve tartó katasztrofális szárazság nagyban befolyásolta a kitűzött feladatok teljesítését. A szövetkezet tagsá­ga szocialista kötelezettségválla­lást tett a jobb eredmények eléré­tást október ötödikén kezdhettük meg, és november kilencedikén fejeztük be. Gépekkel, kombáj­nokkal jól felkészültünk, meggyor­síthattuk volna a betakarítási mun­kákat, de szárítási és raktározási gondjaink voltak. A termés ned­vességtartalma meghaladta az át­lagosat, kétszer is át kellett szárí­tanunk, hogy az előírt tizenöt szá­zalék nedvességtartalomra csök­kenthessük. Segítséget kértünk olyan mezőgazdasági üzemektől, ahol még nem volt kihasználva a szárítási és raktározási kapaci­tás. így Pelsőcre (Plešivec), Rozs­nyóra (Rožňava) és Dobšinára szállítottuk a kukoricát. Nehézsé­geinket fokozta az is, hogy a felvá­sárló üzemek nem tudták teljesíte­ni a szerződésben vállalt felvá­sárlási és szállítási ütemet. Mind­ezek ellenére fedél alá került a ter­més, s az eredménnyel is elége­dettek lehetünk. Hozzávetőlege­sen megtermeltük a hektáronkénti 5,7-6 tonna átlagot. Silókukoricá­ból azonban a tervezettnél keve­sebbet takarítottunk be. A hiányt Úgy igyekszünk pótolni, hogy a si­lózott kukoricaszárat répaszelettel dúsítva tároljuk. A nehéz talaj miatt aránylag gyakran elromlottak a gépek, de a karbantartók gyorsan kijavították a hibákat. A szerelők közül ki­emelkedik Kapczi István és Köte­les János. A kombájnosok közül- éppen úgy, mint az aratás idején- Hegedűs Ferenc és Pallai Já­nos, de dicséretet érdemel az őszi munkákban részt vett minden dol­gozó.-Valóban így van - folytatja a fóagronómus. - A tavaszi mun­káktól kezdve minden dolgozónk tudja, hogy nehéz munka vár ránk, s csak jó szervezéssel, a munkai­dő maximális kihasználásával tel­jesíthetjük feladatainkat. A kukori­ca betakarításával párhuzamosan végeztük az istállótrágya szétszó­rását és a mélyszántást. Az időjá­rás egyre romlott, már talajmenti fagyok is jelentkeztek, ezért meg kellett gyorsítanunk a munkálato­kat, s a mélyszántásnál bevezet­tük az éjszakai műszakot is. Gondok és eredmények válta­koznak. A nehézségek ellenére a szövetkezet vezetői és dolgozói jogosan bíznak abban, hogy ered­ményes, jó évet zárnak, mely a népgazdaság és a tagság részé­re is hasznot jelent. FECSÓ PÁL sére. Az efsz-ben működő 7 szo­cialista munkabrigád tagjai már eddig is maximálisan eleget tettek vállalásaiknak. Az idei aratási eredmények is azt bizonyítják, hogy jó úton halad a szövetkezet, hiszen búzából 5,21, árpából 5,61, borsóból 3,2 t átlagos termésho­zamot értek el, ami a szövetkezet fennállása óta a második legjobb eredmény. Ha az 1985-ös évben is sikerül hasonló eredményt elér­ni, akkor biztosított az ötéves terv teljesítése. A szövetkezet vezető­sége bízik a speciális csoportok 1 (dohány, kertészet, szőlő) munká­jában. Az eddig elért jó eredmé­nyekkel köszöntötte a párt és a szövetkezeti tagság a SZNF 40. évfordulóját, a mezőgazdaság szocializálásának 35. évfordulóját, a járási szövetkezeti konferenciát, valamint a szövetkezetek X. or­szágos kongresszusát. Az ideológiai munka terén is nem kis feladat hárul a pártszerve­zetre. Elsőrendű feladat lesz to­vábbra is a tudományos világné­zet, a marxista-leninista tanok el­mélyítése. A pártelóadóknak és a propagandistáknak úgy kell ér­telmezniük a feladataikat, hogy az ne csupán elmélet maradjon, ha­nem a tagságot mozgósítsa a CSKP XVI. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítésére. Őszinte meggyőződéssel és példamuta­tással, továbbá a pártoktatás töké­letesítésével kell és lehet eredmé­nyes harcot folytatni a hiányossá­gok kiküszöböléséért. MIRIÁK FERENC „...előnyükre válik, hogy szakmai képzésben is részesülnek.“ (Mácsady János felvétele) Meggyőződéssel és példamutatással Hatékony ideológiai munkával a termelés növeléséért

Next

/
Thumbnails
Contents