Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-18 / 299. szám, kedd
Értékünk: cselekvésünk minősége A PRÁGAI NEMZETI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA ■ mm hí mm mm hb mm mmi mm wmm mi mm ^ mm — — — —- ÚJ FILMEK Nyom nélkül (magyar) Két mai szerző darabjával vendégszerepeit november végén Szlovákia fővárosában a prágai Nemzeti Színház. Aligha véletlenül választották ki a vendégjátékra éppen ezeket az előadásokat. A történelmi dráma műfajával mind Josef Bouček, mind pedig Oldrich Danék sok tekintetben korunkról, korunkhoz szól, ami egyben azt is jelenti, hogy drámáik valójában az örök emberi értékeket, a megrendíthetetlen szabadság- és békevágyat, a kollektív emlékezetet, a humánumot, a társadalmi igazságosságot keresik, vizsgálják a legkülönbözőbb, de mindig sorsdöntő történelmi helyzetekben. Josef Bouček Pásztorok éjszakája című színmüve a prágai Nemzeti Színház előadásában valójában új darab,'bár egyik változatát már két más színház (Cheb és Liberec) is bemutatta. A prágai változat elsősorban szerkezetében érdekes, amit végül is Václav Hudeček rendező eredeti módon állított színpadra. A Zbynék Kolár tervezte színpadkép elsősorban puritánságával, bejátszhatóságá- val és stilizált gondolatiságával hívja fel magára a figyelmet. Az egyes bútordarabokat úgy helyezték el a térben, hogy az ott megjelenő emberek egymáshoz való viszonyát, kapcsolataikat, a várható konfliktust is jelezzék. Ezen a színpadon ritkán látható térben jelenik meg Jakub Ryba, a rožmi- táli kántortanító, aki a tizennyolc és tizenkilencedik század fordulóján élt. Tanító, zeneszerző, költő, s egyike volt azoknak, akik a cseh nép, a cseh nyelv egyenrangúságát hirdették az elnémetesítéssel szemben. Bár a felvilágosodás eszméje és II. József, a kalapos király sok tekintetben visszaszorította a katolikus klérus világi hatalmát, birtokaik, szellemi hatalmuk a népet továbbra is befolyásolta. A jozefiánus iskolatörvény az állami iskolák kötelező látogatását írta elő, de meghagyta az egyház helyi A Hradzsin festői környezetében méreteiben ugyan nem nagy, de a maga nemében lenyűgöző szépségű kiállítás várja a prágai közönséget. Negyvenhárom, Kelet-Szlovákia 21 helységéből származó, a 15-18. században keletkezett ikont láthatunk itt. A tárlat a prágai és a bratislavai Nemzeti Galéria együttműködésének újabb gyümölcse. Az előkészületekben a bardejovi, a kassai (Košice) a prešovi, a Dolný Kubín-i múzeum, valamint a svidníki ukrán néprajzi múzeum is részt vett. A fára, vagy fémre festett, aranylemezekkel, olykor drágakövekkel díszített táblaképek - Bizánc, Oroszország és a délszláv államok ikonművészete - szlovák területre feltehetőleg Cirill és Metód közvetítésével kerültek. A kiállított ikonok a kárpát-gali- ciai ikoncsoportba tartoznak. Már az első pillanatban szembetűnik méreteik és ábrázolásmódjuk sokfélesége. Ezen a területen, mely a bizánci művészet legtávolesőbb pontja volt, - s innét a keletszintű ellenőrzését. A rožmitáli kántor és a pap konfliktusa ebben a játékban a nemzeti öntudatra ébredés és a gyengülő hatalmát felismerő egyházi hatalom összetűzését is képviselte. Ugyanakkor Bouček elevenbe vágóan veti fel a birtokkal még hatalmat is gyakorló egyház kiszolgálásának, elvtelen segítésének etikai problémáját. A magánélet és a közösségi áldozatvállalás szülte konfliktus a játéknak egy más rétegében vet fel aktuális gondolatokat. A hatalom beígért jutalmának reményében nemcsak a Ryba iránti személyes ellenszenv, de a kicsinyes/ hatalom- és bosszúvágy is munkál Pokorný városi tanácsosban. Ugyanakkor az egyházi uradalmat irányító Tichý emberséggel, Ryba személyének és művészetének tiszteletével védelmezi a kántort a bosszúvágytól sarkalt Kašpar Zachar, rožmitáli lelkésszel szemben. A dráma összetettségének igazolására csupán még annyit, hogy a lelkész saját segítőjében sem talál vak követőre és támogatóra, hiszen a fiatal káplán szembeszáll ármánykodásával. Václav Hudeček rendezésében elsősorban ezekre a gondolatokra koncentrált. A színészi játék meghatározó eleme az előadásnak, ugyanakkor a sajátos tér adta lehetőséget igen intenzív, a nézőben mély érzelmi azonosulást kiváltó szimultán játékra használta ki. Rendkívülien szuggesztív jelenet az, amikor az egyház érdekeinek, tekintélyének védelmére hivatkozó lelkész, egyéni korlátoltsága miatt az őt ért sérelmet akarja megtorolni, s az imaszéken térdepelve küzd önmagával; Jakub Ryba pedig Annával, a feleségével vitázik, miközben megjelenik a színen a belé titokban szerelmes Pavla, az egyházi uradalom intézőjének a lánya. Persze ez csupán egyetlen kiragadott jelenet, amely az előadás többrétűségét hivatott bizonyítani. Az idő, mint tényező ebben az írói és rendezői szlovákiai ikonok sajátos helyzete,- meglepően nagy számú, művészileg magas színvonalú ikon született. A lakosság összetétele itt a kolonizációs hullám következtében meglehetősen tarka volt. A 14. században Erdélyből, a 15. és 16. században pedig Bulgáriából is érkeztek erre a tájra újtelepesek. A különféle etnikai csoportokat a közös vaiíás és az azonos, egyszerű életmód egyesítette. A 15. században küllemükben szerény, fatemplomok épületek, egyszerűségükkel ellentétben állt gazdag belső ikondíszitésük. A főfalat általában hatalmas ikonosz- táz fedte. A művészettörténet a bemutatott kollekció legértékesebbjeinek a 15-16. századból származó darabokat tartja, melyek a bizánci hagyományokat viszik tovább. Ábrázolásmódjukban pontosan megtartják az ikonfestés törvényszerűségeit. Jellemzőjük a frontális ábrázolás, az arcok szimmetriája- ovális arc, mandula vágású szemek -, az egyes testrészek felnamegközelítésben drámai hatáselemként jelenik meg, hiszen egyszerre lehet tanúja a néző a másmás helyszínen egyidejűleg zajló történésnek - konfliktusnak. A Rybát játszó František Némec, az Annát alakító Jana Brezinová, a Pavla szerepében látott Zora Jandová és a két lelkészt megszemélyesítő Josef Vinklár illetve Petr Štépánek színészi teljesítményei ebben a nem mindennapi írói és rendezői remeklésben kiemelke- dőek voltak. Annak idején három esztendővel ezelőtt az ostravai színházi fesztivál kapcsán már írtam Old- rich Danék A valdštejni seregek vezére című színpadi történelmi freskójáról. Danék darabjának az érdekessége, hogy ugyanannak a személynek más-más korú portréjának a „megrajzolásával“ is megpróbálkozik, s így hőse mintegy kívülállóként kommentálhatja korábbi énjének életét. Kevés ilyen megrázó háborúellenes darab íródott napjainkban, amely a történelmi hátteret lényegében „csak“ az embert elaljasító, szörnyeteggé nyomorító háború ábrázolására használja. Annak idején osztatlan sikert aratott ez az 1980- ban bemutatott dráma, amelyet elsősorban a kiváló színészek játéka és Miroslav Macháček olykor merész rendezése fémjelez. Az 1980-ban született produkciónak lassan már története lesz, hiszen 1983-ban egy teljes esztendőn át nem játszották, egyrészt Dana Medrická váratlan halála, majd a Tyl Színház átépítésének elkezdése miatt. Természetszerűnek tűnik fel, hogy egy ilyen elementáris erejű produkciót az akkor elkészült Nemzeti Színház Új Színpadán is felújítsanak. A Bratislavában látott előadásban azonban az időközben megbetegedett Ludék Munzar sem játszhatott már. Ennek ellenére sem veszített értékéből ez a produkció, hiszen Jana Hlaváčová, Jana Brezinová, Blažena Hoiišová, Maximiiián Hornyš Josef Som r, Josef Kemr és Václav Postránecký színészi játéka megőrizte az eredeti változat kegyetlen humorát, megrázó tragikumát. Nem kevésbé az átkomponált térben felújított játék rendezői megoldásai, amelyek a zenét oly szerves részévé tették a produkciónak. A harmincéves háború idején játszódó történet így lehet a háború kegyetlenségeiről szóló előadás, de mindenekelőtt az emberek háborúval szembeni viszonyát, elítélő vagy torzultan lelkesedő magatartását, tragikus sorsát ábrázolja. S éppen ez adja az előadás legmegrázóbb felismerését: az ember minden korban, még az ordas eszmék irányította történelmi időszakban is, felelős önmagáért, tetteiért - felelős a korért, amelyben cselekedni kénytelen. Értékeit a cselekvés minősége adgyítása, határozott gesztus- és szimbólumrendszer, kötelező szín- kombináció. A 17. és a 18. századi ikonok a népi figuravilág, a közvetlen környezet és a hagyományok együttélésének érdekes ötvözetei. Ezek a századok az ábrázolásmód megváltozását hozták magukkal. A fő eltérés a színezés módjában, a lineáris ábrázolásban, az ikonok eredeti tartalmától való eltérésben, az ikonográfia törvényeinek mellőzésében mutatkozott. Egyre érezhetőbbé vállt a barokk művészet hatása, megváltozott a képek szerkezete, korabeli ötletek jelentek meg az immár túlnyomó többségükben vászonra festett, gazdag díszítésű keretekbe ültetett ikonokon. A kiállítás katalógusa - Keleti Magda értékes, színes reprodukciókkal gazdagított kitűnő, átfogó tanulmánya - szakavatottan végigvezeti az érdeklődőket a művészettörténeti és esztétikai szempontból rendkívül jelentős, Kelet- Szlovákia régi kultúráját felidéző ikonvilágon. A kiállítás 1985. január 6-ig várja a látogatókat. TARICS ADRIENNE Műfaját tekintve álkrimi ez a magyar film. Hőse Péter (Cseh Tamás, a tehetséges énekes jeleníti meg), magányos budapesti fiatalember, foglalkozását tekintve kirakatrendező. Egyszer azonban- miért, miért nem, ez örök titok marad - zseniális bűnügyek kiagyalására adja a fejét. Bűntervezőként és bandavezérként tökéletes, szinte földeríthetetlen akciókat gondol ki és hajtat végre. Módszerének lényege, hogy mindenki csak részfeladatot végez, a legmodernebb technika segítségével hajtva végre az agyafúrt rablásokat. A címben is jelzett alapötletet- hogy tudniillik léteznek „nyom nélkül“ elkövetett bűntettek, melyeket a rendőrség hagyományos nyomozással nem tud felderíteni, ezért meg sem kísérli a nyomozást - a film meglehetősen gyermeteg példákkal illusztrálja. Arról, hogy az egyéni passzióból bűnözéssel is foglalkozó kirakatrendező hogyan, miképp kerüi kapcsolatba nyugatnémet mükincskeres- kedőkkel, a film említést sem tesz. Széles körű antifasiszta mozgalom kialakulásáról a náci Németországban aligha beszélhetünk. S nagyobb méretű ellenállásról sem, különösen a második világháború kezdetén. Mégis, már 1942- ben a müncheni egyetemen Hitler ellenes röplapokat találnak, Fehér rózsa aláírással. Ilyen röplapok aztán a város más részein is láthatók. A Gestapo eleinte tanácstalan, majd . földalatti szervezkedésre gyanakszik. A Fehér rózsa fedőnév mögött a müncheni egyetem hallgatóinak kis csoportja húzódott meg, Hans és Sophie - a Scholi- testvérek-, akik három társukkal és .filozófiatanárukkal együtt megpróbálták a lehetetlent. Kellő tapasztalat híján jobbára ösztönösen cselekedtek, ezért Hitler-ellenes harcuk gyorsan kudarcba fulladt. Néhány hónap után lebuktak és a vésztörvényszék azonnal halálra ítélte őket. A Scholl-testvérek hiteles történetét - Michael Verhoeven rendezésében - tavaly nyáron a csehszlovákiai közönség is láthatta. Az utolsó öt nap ennek a. komor és megrázó történetnek a folytatása, Az alkotók (Nemes István író és Fábry Péter rendező) történetükből száműzték a logikát, a nyomozást, a bűncselekmények előkészítését és a bűnözők személyiségének bemutatását, csupán az egyes esetek végrehajtásának folyamatát rögzítették, logikai hibákat is megengedve maguknak. Nyom, bizonyíték, vallomás - a krimi „ósdi“ szabályaival együtt ezt is félresöpri ez az újmódi detektívtörténet. Természetesen az újszerű, modern rablócsapathoz modern bűnüldözési módszer szükségeltetik. Ennek értelmében számítógépek hivatottak arra a csodára, amelyre felkészült nyomozók hada képtelen: megtalálni az összefüggéseket az összefüggéstelennek tetsző bűnesetek között. _S meglelni persze a tetteseket, s a tervek kiagyalóját. Zűrzavar, logikátlanság, unalom bosszanthatja majd a bűnügyi históriák kedvelőit, mert furcsa, vegytiszta, ráérősen művészkedő álkrimi ez a film, melynek legnagyobb hibája alighanem mégiscsak az unalom. s amint az a címéből is kiderül, a testvérpár életének utolsó napjait, kivégzése előtti óráit mutatja be. Percy Adlon forgatókönyvíró-ren- dező Sophie cellatársának, Elsa Gebeinek az emlékiratai alapján forgatta a filmet. Érdeklődésének középpontjában a huszonegy éves egyetemista lány áll, s Sophie és a nála jóval idősebb Elsa beszélgetéseinek a két nő párbeszédének ábrázolásával tárja fel azokat a belső indítékokat, amelyek a Scholl- lányt elvezették az antifasiszta ellenállásig, érzékeltetve tetteinek és magatartásának okait is. A rendező hűvös tárgyilagossággal kíséri végig Sophie börtönben töltött napjait; nem háborodik fel, nem kommentál, nem szépít és nem torzít el semmit. Visszafogott képsorokban, korhű, nyomasztó légkörben ábrázolja a lány tragikus bukását. Rokonszenves, tisztességes film Az utolsó öt nap; hatásosságát és meggyőző erejét csak fokozza, hogy valóban megtörtént esetet dolgoz fel. Az antifasiszta és háborúellenes kicsengésű mű az áldozatvállalás szép példáját láttatja, kivételes művészi erővel. -ymElsa és Sophie (Irm Hermann és Lena Stolze) a börtöncellában ja. DUSZAISTVÁN Letűnt korok tanúi Kelet-szlovákiai ikonok Prágában Cseh Tamás, a magyar film főszereplője Az utolsó öt nap (NSZK-beli) ÚJ SZ Ô 4 1984. XII. 18. Vladimír Brabec, Jaroslav Mareš és Sobéslav Sejk a Bouček-darab egyik jelenetében. (Jaroslav Svoboda felvétele)
