Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)
1984-12-03 / 286. szám, hétfő
’mm Alkonyi félhomály. A mese világát benépesítő hősök megjelennek az olvasólámpa fénykörében. Meglódult a gyermeki képzelet... (Könözsi István fevétele) Krónika a hősiességről A z ember különböző eszmék, gazdasági és társadalmi körülmények vonzáskörében él. Ahhoz, hogy a hatások útvesztőiben el ne tévedjen, kevés csupán a megérzéseire támaszkodnia. A tudat, a tudás és az öntudat magasabb szintjére van szüksége az összefüggések, a viszonyok feltárásához, a lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetéséhez és a jövő mítoszoktól mentes ideáljainak megvalósításához. A történelem megismerése elképzelhetetlen az emberi műveltség teljességének elsajátítása nélkül; amint azt a marxizmus-le- ninizmus egyik alaptétele is kifejti, a munkásosztály jogos örököse mindazoknak az értékeknek, amit az emberiség eddig alkotott. Megfontolandó viszont, hogy ki mit keres a múltban. Sokszor a társadalmi kapcsolatok, az azonosságtudat és perspektívák hiányában az ember idóérzéke megzavarodik. Ez elől menekül a múlt kuriózumai felé és csak a számára szépet és kedvezőt keresve elveszti az összefüggések lényegének a fonalát. Nem azt látja, ami volt, hanem azt, amit benne látni szeretne. Az ilyen illuzórikus és mitizált múlt-tudat aztán illuzórikus jövőt feltételez. Ennek tömeges megjelenése egy egész társadalmat beárnyékolhat, aminek késői felismerése olyan tragédiákhoz is vezethet, mint a fasizmus rémuralma volt. Bár a történelem nem mindig produkál ilyen szélsőséget, de jellemzőit idejében felismerhetjük, ha a dolgok és történések dialektikusán megalapozott vizsgálatát tartjuk szem előtt. Erre tesz kísérletet Zelei László, aki jeles filozófiai szaktekintélyeket kért fel a kérdés vizsgálatára, s a népszerű rádiósorozat most könyvalakban is hozzájárulhat tárgyszerűbb és emberközelibb világlátásunk formálásához. Többek között An- csel Éva, Ágh Attila, Buda Béla, Hermann István, Nyíri Tamás, Poszler György, Ranschburg Jenő és a közelmúltban elhunyt Mátrai László segítségével világosítja meg azt a gondolatkört, amit talán Milka Zimková: A GYILKOS MENTA Milka Zimková első könyve (amely rövid két év alatt két kiadást ért meg, s Betonlegelő címmel meg is filmesítették) tizenhárom novellát tartalmaz, de ez a tizenhárom kis terjedelmű novella elég a szerzőnek ahhoz, hogy a szlovák irodalomban teljesen új, sajátos világot teremtsen. A magyar irodalomban már létezik valami hasonló: Zimková népi szürrealisztikus, balladikus faluképével ismerkedve a költő Kiss Anna népi hiedelmekből, parasztJózsef Attila fejezett ki legtömörebben: „a múltnak már adósa szelíd jövővel”. A történelmi tapasztalatok, a megismerés lehetőségei és a társadalom formálása napjaink- ’ ban elképzelhetetlen a filozófia, a természet- és társadalomtudomány, a kultúra helyének és szerepének tisztázása nélkül. Az emberiség problémái elméletileg megragadhatók. Sajnos, a köznapi gondolkodás, mely már elszakadt a teoretikus ismeretektől, elbizonytalanodott és gyakorta helyet ad az áltudományosságnak, aminek az a veszélye, hogy a mitikus világfelfogás ebben igazolást talál jelenlétére. Pl.: Az egyoldalú természettudományosság, melynek az a célja, hogy mindent megtegyen, amire képes, nem veti fel azt az etikai kérdést, hogy meg szabad-e mindent csinálni, amire képes (gondoljunk a neutronbombára!). Esztétikai és etikai nevelés híján az ember a műalkotásokból is csak a történést, a cselekményt fogja fel és a gondolati, az érzelmi tartalmak elsikkadnak. Vannak igények, melyek a személyiség szerepét eltúlozzák, melyek ezáltal a személyt az eszme fölé helyezik, elhomályosítva ezzel a gondolat lényegét, melynek nevében, de annak lényege ellen cselekednek. Aki tágabb perspektívában csak az ígéretekbe vetett hitre épit, az ezáltal megteremti az ígért dolgok mítoszát és megmerevíti a gondolkodást. A mai polgári hamis tudat alapja a válság, amelyből nem látnak racionális kiutat. A történelem mozgatóerejét nem abban a folyamatban keresik, melyben az emberi lényeg megvalósul, melyben az ember a természethez való viszonyát megváltoztatva önmagát is átformálja. Ehelyett a szellemiségben, elrendeltetésben, végzetben, fajban stb. Ezáltal az emberi élet lényegét sem annak az egyenlőségnek az elérésében látják, melyben mindenki számára egyenlő lehetőség nyílik ahhoz, hogy különböző legyen (mert az egyenlőség nem egyformaság!), így jöhetett létre a múlt század vége óta ezeknek a hamis világképeknek az egész skálája, mely a megrendült és addig szilárdnak hitt idealista világkép helyébe a társadalmi válságok problémáinak elfedése céljából újabb mítoszokat teremtett. Legdrasztiku- sabb következménye a fasizmus ideológiája volt, amely az ember- fölötti ember, a faj, a vezérmitosz, a félelem, a rettegés, a kisemmi- zés állapotának megteremtésével együtt a felelősség helyébe az autonómiáról való lemondást és mesékből és a mai falu motívumaiból megépített fojtott levegőjű, mégis egy kicsit ironikus-játékos világára kell gondolnunk. A szlovák irodalomból ez a falukép eddig hiányzott, pedig a szlovák prózának Kalinčiaktól és Kukučintól szinte máig a legjelentősebb témája a falu. Zimková teljesítményének értékét ez a tény még inkább növeli: a részletekig kidolgozott poétikájú szlovák faluképbe nem volt könnyű új színeket hozni. Érdekes stílusmegoldás a könyvben a figurák tájnyelven beszéltetése: funkciója ennek távolról sem a magyar prózában megszokott helyi szín hangsúlyozása, esetleg a beszélő ironizálása, hanem a „lelkek“ egyfajta ar- chaizálása, s így azt az alapellentétet és drámaiságot szolgálja, amely „az új világ és régi emberek“ helyzetből következik. Vincent Šikula: A KATONA Vincent šikula nagy sikerű elbeszélései (Nyár derekán, 1975), regénytrilógiája (Mesterek, 1979, Muskátli, 1980, Vilma, 1981) és két kisregénye (Mogyoróbokrok, 1982, Sárgarigó, 1983) után most A katona című munkáját veheti kézbe a magyar olvasó.' Azt a könyvet, amelyet a szlovák iroaz automatikus parancsteljesítést helyezte. Ennek igazolására még a tudomány eredményeit is bevonták a hamis tudat rendszerébe, így válhatott torzképek zsákmányává az etikátlan tudományosság. Az utóbbi évek polgári gondolkodásában ismét megfigyelhetünk ilyen jelenségeket, melyek az ellene lázadó osztályok harcát is olykor tévutakra terelik. Míg a görög mítoszok mélyén mindig ott volt maga az ember, ezért a szimbólummá nemesedett művészi megfogalmazásaik a mában humánumot sugároznak, addig a mai polgári mítoszok a valóságtól való menekülés tárházát kínálják, ahol a problémák megoldása helyébe a „jóság beteljesedésének“ pasz- sziv várása lép. Korunkban egyetlen nemzedék a forradalmi változások egész sorát élte át; az egyén cselekvési köre, bár tágult, de a megismert világ egészéhez képest viszonylagosan kiseb- bedett. Az egyén védettségét már nem a kisközösségeknek, hanem az egész társadalomnak kell biztosítania, ezért senki sem élhet a történelmen kívül. Ennek tudatosítására sem hitek, sem dogmák, hanem csakis az emberközpontú és emberi mértékre szabott marxista-leninista társadalmi elmélet képes. Ennek történelmi felelőssége a felnőtt nemzedék vállára nehezedik, de ennek a gondolatrendszernek továbbadására sem a torzító kényszer, sem az abszolutizált értékrendszer nem alkalmas. Csakis az érzékeny, gondolkodásra és tevékenységre ösztönző, öntudatot és meggyőződést formáló oktatás és példaadó magatartás képes rá. Nem mindegy, hogy a fiatalok miként szembesülnek korunk ellentmondásaival, s hogy a pillanat látszólagos fogságából tudnak-e előre lépve szabadulni. Zelei László e könyvbéli beszélgetéseit a távlatok megfogalmazására Marxtól vette idézettel zárja, amely a beszélgetésekben felvázolt kérdések tisztázása után számunkra is érthetővé válik: „A társadalmi életfolyamatoknak... az alakja csak akkor veti le misztikus ködfálylát, amikor mint szabadon társult emberek terméke ezek tudatos, tervszerű ellenőrzése alatt áll majd. “ Az ismeretterjesztés közérthető nyelvén ez a könyv olyan problémák látszólagos szövevényes rendszeréből vetít elénk tisztán értelmezhető képeket, melyek meglátása nélkül könnyen fennakadhatunk a kicsinyes gondolkodás kivetett hálójában. Másrészt a beszélgető partnerek elméleti munkáinak alaposabb tanulmányozására is ösztönöz. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ VINCENT ŠIKULA A KATONA MADÁCH/HJBŐPA dalomkritika maradéktalan elismeréssel fogadott, s melyben ismét jellegzetesen šikulai „egyszerű“ hőssel találkozhat. A kisregény az első világháborúból hadirokkantként hazatérő katona, Ďuriš sorsát kíséri nyomon, akit - bármilyen hős volt is, bármennyi kitüntetéssel tért is meg a háborúból - odahaza a nyomor, a koldusok sorsa várt, s akit a második világháború idején mint „ellenállót“ a fasiszták felakasztanak. A látszólag csapongó, sokfelé ágazó elbeszélés így végül a katona balladájává s a fasizmus embertelenségét példázó művé nemesedik. Gyakran ismételgetjük: senkit és semmit nem feledünk. A Kortárs Kiadó gondozásában megjelenő, a Nagy Honvédő Háborúról szóló tizenkét kötetes antológia azoknak állít emléket, akik a hazáért, a szabadságért, az életünkért harcoltak. Az antológia első kötete most jelent meg Kelj fel, óriás föld... címmel. Ezt olvashatják a szerkesztői előszóban: „a Dicsőség koszorúja nemcsak népünk bátor helytállásáról, hősiességéről szóló irodalmi-publicisztikai művek gyűjteménye, hanem egyszersmind örök emlékeztető arról a nemzedékről, amely hősiességből az egész embehségnek példát adott. “ Milyen lesz ez az antológia? Hogyan készült az elsó kötet? Ezekre a kérdésekre az antológia felelős szerkesztője, az elsó kötet összeállítója, V. F. Zalivako válaszol.- Az elmúlt évek során számos, a Nagy Honvédő Háborút bemutató gyűjteményes kötet (sorozat, válogatás stb.) jelent meg. Többek között 1965-66-ban a Szimonov,- Szurikov, Kozsevnyikov által szerkesztett több kötetes mű A Nagy Honvédő... címmel, valamint Piszkunov válogatásában egy kétkötetes elbeszélésgyűjtemény, a Kelj fel, óriás föld... Mi indokolta most mégis ennek az újabb antológiának a kiadását?- Az emberek újból és újból visszatérnek ehhez a témához, de minden kor másképpen értékeli a múlt eseményeit. Csak az utóbbi néhány évben is sok új, érdekes mű jelent meg a Nagy Honvédő Háborúról. Megérett a helyzet tehát arra, hogy újabb szinten összegezzük a háborúról írott műveket, úgy, hogy a szintézis a ma emberének érzéseit, véleményét tükrözze.- Kitől származik az antológia megjelentetésének gondolata?- Ahogyan mondani szokták: „már benne volt a levegőben“. Ezt érezték meg az OSZSZK Kiadói Főigazgatóságának munkatársai és annak elnöke, Ny. V. Szviri- dov, és hozzáláttak a megvalósításhoz.- Miben különbözik majd ez az antológia a korábban megjelentektől?- Először is abban, hogy irodalmi művek tükrében igyekszünk összeállítani a Nagy Honvédő Háború krónikáját. Óriási anyagot dolgoztunk fel. Másodszor - eltérően a korábbi kiadványoktól - az antológia tematikus-kronológikus sorrendben rendszerezi az anyagot. Nyomon követi az első naptól, sőt szinte az elsó órától az utolsóig az eseményeket, emberi sorsokat mutat be, és azt a küzdelmet, amit a nép folytatott a földön, a levegőben, a vízen és a víz alatt a fasiszta megszállókkal. A nagyobb művekből, regényekből verses elbeszélésekből csak részleteket közlünk, de lesznek benne versek, karcolatok, háborús visz- szaemlékezések. A most megjelent első kötet a háború első napjairól, a határőrök, a breszti erőd, Szmolenszk, Kijev, Ogyessza védőinek hősies küzdelmeiről szól.- Milyen elvek vezérelték a szerkesztő bizottságot válogató munkájuk során?- Két fő szempontot vettünk figyelembe. Az egyik az volt, hogy csak igazán értékes, magas művészi színvonalat képviselő művek kerüljenek be az antológiába, a másik pedig az, hogy ezek a művek valóban hű tükrét adják a történelmi eseményeknek. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújtott, konzultánsként, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének történésze, Andronyikov ezredes. Erről az időről sokan és sokféleképpen írtak már. Az ötvenes évek publikációiban nagyon leegyszerűsítve, az áldozatokat, nehézségeket elhallgatva írtak a háborúról. A hatvanas években éppen a fordítottja történt, a tragikus momentumókra terelődött a figyelem, és elsősorban a hibák bírálata kapott hangot. Mi most megpróbálunk objektív képet adni a háború első napjairól. Sztadnyjuk regénye, a Háború, Szimonov Élők és holtak, vagy Pervomajszkij Vadméz című művei talán hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy megértsük az elsó idők bonyolult eseményeit. Nagyon nagy érdeklődésre tarthat számot V. Musta- jev dokumentumírása, a Látom Berlint, amely a szovjet légvédelem 1941-es, Berlint támadó, kevéssé ismert akciójáról szól. Külön fejezetben mutatjuk be, hogy milyen szerepet játszottak a kommunisták ezekben a harcokban. A fejezetnek ezt a címet adtuk: A párttagsági könyv.- Megdöbbentő a dokumentumok sokasága és sokfélesége ebben az elsó kötetben: a fronton működő Főparancsnokság operatív naplójának részlete, katonalevelek, frontnaplók, írótalálkozók ismertetése stb...- Arra törekedtünk, hogy a háborút minden szépítés nélkül, a maga valóságában mutassuk meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy a könyvet nem rajzokkal illusztráljuk, hanem eredeti fotódokumentumokkal. A könyv első és utolsó lapját pedig a Kreml toronyórájának két felvétele díszíti: az első világos; derűs kép, a háború előtti békés éveket szimbolizálja, míg a második, a sötét tónusú a háború komor napjait. SZERGEJ JELKIN Korok, válságok és az ember Zelei László: A pillanat fogságában ÚJ KÖNYVEK ÚJ SZÚ 4 1984. XII. 3.
