Új Szó, 1984. december (37. évfolyam, 286-307. szám)

1984-12-17 / 298. szám, hétfő

M intha már nem hinnék a vers öntörvényüségében. Mintha megcsalattam volna az egyre szaporodó költők által, kik­nek „neo“, „pszeudo", ,,poszt“ és „ilyenista“, „olyanista“ verseit úgy olvasom már mint kötelező amelyből meríthet az ember. Van azonban egy szinte vég nélkül verset kínáló média, amely a nyomtatott sajtóval ellentétben többszörös szigorúsággal válogat: a rádió Napjainkban ott hallható a legtöbb vers, mégsem mondha­tó el, hogy a rádió versműsoraiban akár egyszer is rossz verset halla­na az ember. Ennek oka lehet az, hogy a szerkesztőket szigorúbb szabályok - az idő szabályai - ve­zérlik. De nemcsak a szerkesztők, hanem a versek előadói is elvég­zik a maguk ellenőrző, szűrő mun­káját. Az évek folyamán így jöhe­tett létre az ajtóját egyre gyakrab­ban megnyitó hangarchívum. Gazdagságát azok a hangleme­zek bizonyítják, amelyek egyre nagyobb számban jelennek meg a hanglemezpiacon. Latinovits Zoltán azonos című könyvére? Bár a versek címének egymás­utáni sorjázása gondolat- és érze­lemviláguk előzetes ismerete alap­ján sem mindig jelzi a szerkesztő teremtette kapcsot. Meghallgatva a lemezt nyilvánvalóvá válik, hogy a szerkesztő nemcsak a Latinovits elmondta verseket, de az előadó- müvészet egyik legnagyobbjaként alkotó művész előadói világát is jól ismeri. Arra is ügyelt, hogy a ver­sek a lemez mindkét oldalán mo­nolitikusán hassanak, szinte so­dorják magukkal a hallgatót. így lesz érthető a szerkesztőnek az a törekvése, amellyel Latinovits Zoltán előadóművészetén túl Ady Endre, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Babits Mihály, Karinthy Frigyes verseinek egy­Jókai-napok, Dunamenti Tavasz - ’85 Olykor csak a szépség... valamit. Pedig csak a szépséget keresem, amelyet így kimondani lassan már szégyellnivaló dolog lesz. A szépséget, amelyre az esztendő vége felé egyre fokozot­tabban áhítozik az ember. Talán a várás, a sorjázó napok évet jelző mérföldkövéhez érve az egy éjsza- kányi szeretet-révület hajt, sodor a vershez. Folyóiratok, irodalmi hetilapok versróvataiban, a napi sajtó alkal­mi és kényszerű versközlései kö­zött akad néhány, mely felvilla­nyoz: a szépség fátyla meglebben betűtestén. Ez az oázis, az a víz, Legutóbb a hangtár felvételei közül Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió irodalmi főosztályának ve­zetője, a Gondolat című irodalmi folyóirat szerkesztője válogatott. Latinovits Zoltán előadóművésze­tének újabb bizonyítéka a Verset mondok című hanglemez, amely­nek tizennyolc versét egytől-egyig a Nyugat első nagy nemzedéké­nek költői írták. Meghallgatva a le­mezt, kérdések sorjáztak bennem. Milyen szándékok vezérelték a szerkesztőt? Miért ezek a ver­sek? A lemez címe csupán vélet­lenszerű, vagy szándékos utalás Eldoradoll A népszerű Favorit-lemezek sorozatban jelent meg a közel­múltban a nagy sikerű Dolly Roll együttes második nagylemeze. Már az első is, a Vakáció-ó-ó címmel kiadott Pepita-lemez je­lezte, hogy a feloszlott Hungária- együttes tagjaiból megalakult Dolly Roll együttes a rock and roll stílus legrangosabb magyarorszá­gi képviselőjévé válik. Ez a mosta­ni lemez, az Eldoradoll arról ta­núskodik újfent, hogy az együttes tagjai nemcsak kiváló zenészek és énekesek, hanem alkotó művé­szekként is igen tehetségesek és termékenyek. Az új lemezen - az elsőhöz hasonlóan - ismét 14 re­mek számmal kedveskednek hí­veik egyre szélesedő táborának, s az új számok megalkotására mindössze alig egy esztendőre volt szükségük. A második nagylemez számai­nak döntő többsége alapján el­mondhatjuk, hogy a Dolly Roll együttes tagjai a népszerű melodi­kus muzsika kedvelői, kompozíciói szerkezetüket, felépítésüket és hangszerelésüket tekintve igen változatosak. A hangszerelésben nagyszerűen használják ki az egyes szólóhangszereket, össz­hangban a szám zenei mondani­valójával, témájával és szövegé­vel. Ezért hallgatjuk szívesen pél­dául a harmonikát az Angelo és a Gondolj rám egy gondolán című számokban, a szaxafont a Pech- men és a Fortuna Tour című szer­zeményekben és a gitárt a Kakas szerenád című hangulatos dalban. A Rockadili bál című jó ritmusú, a rock and roll stílust remekül érvényesítő temperamentumos számban igen jó ötletnek tűnik fel a fütty-betétek alkalmazása. Hogy vokálegyüttesként is jól megállja a helyét a Dolly Roll, azt igazolja az ölelj át, baby című számuk. Lírai hangvételével, kissé romantikus hangulatával, a vokál és a zene­kar nagyszerű összmunkájával a szám az új lemez egyik legszebb produkciója. A lemez dramaturgiája ellen sem lehet ellenvetés. Az együttes tehetséges és minden kétséget kizáróan kreatív alkotó készséggel rendelkező tagjai ismét jelesre vizsgáztak. Az egyébként szelle­mes és elsősorban a fiatalok igé­nyeihez és gondolatvilágához ido­mított dalszövegekkel, a dalok té­maválasztásával kapcsolatban azonban talán akaratlanul is fel­merül egy kérdés. Számos daluk­nak (Gina, a bestia, Mária Maka­róni, Angeio, Kolibri panzió, Sóha­jok hídja, Gondolj rám egy gondo­lán, Fortuna Tour stb.) mesterkél­ten „olaszos“ a mondanivalója (a szöveg, és nem a zene vonatko­zásában), nem egy dal szövegét „teletömik“ olasz szavakkal, s le­hetetlen nem észrevenni, hogy a Dolly Roll kedveli ezt a témakört. Talán az első lemezükön szereplő (hosszú ideig a slágerlistát vezető) Arrividerci Amore című daluk nagy sikere adta ahhez az ösztön­zést? SÁGI TÓTH TIBOR Zenésztalálkozó A közelmúltban a komáromi (Komárno) ifjúsági klub adott ott­hont fiatal népzenészeinknek. A parasztzenekarok találkozóját a CSEMADOK KB másfél éve szervezte meg először. A java­részt főiskolásokból álló együtte­sek azóta rendszeresen, negyed­évenként találkoznak egymással. Egy-egy összejövetelen megis­merkednek valamely tájegység népzenéjével, új dallamokat, tech­nikai fogásokat tanulnak egymás­tól. A továbbképzésen rendszere­sen négy csoport vesz részt, de a szervezők szívesen fogadnák újabb csoportok vagy akár szólis­ták jelentkezését is. örvendetes, hogy a népzene hódít a fiatalok körében. Egyre növekszik azoknak a tábora, akik az elektromos zenétől visszatalál­nak a népdalhoz, i a diszkóból a táncházakba. Épp ezekre a fia­talokra vár a feladat, hogy mind több társukat elvezessék a zenei gyökerekhez. Hogy a népzene új­ra élő népzenévé váljék. -csi­máshoz kapcsolódó világát is fel­mutatja. Ha van ilyen versesztétikai megkülönböztetés, hogy „férfias vers“, akkor ezek mind olyanok. Az első oldalon a versek sorjázása egyben az ember önmagára döb- benése, a sors- és helyzetfelisme­rése, az állapot, a lét szülte terem­tő nyugtalansága. A másik oldalon a „férfias" létezésnek olyan ver­seit hallhatjuk mint a Babits Mihály Esti kérdés, Jónás imája, Tóth Árpád Esti sugárkoszorú, Az ősök ritmusa, valamint Karinthy Frigyes Előszó című költemények. S mindez olyan művész előadásá­ban, mint Latinovits Zoltán. Szán­dékosan nem használtam a múlt időt, hiszen éppen az ilyen hang­lemezek bizonyítják, hogy a hang­tárban még mindig találhatók olyan felvételek, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem hallhatók. Például Ady Endre A Hadak Útján című verse előadóművészek mű­során is ritkán szerepel. Ilyeneket felfedezve mindvégig olyan gon­dolata támad az embernek, hogy a hangrögzítés az előadóművész hallhatatlanságának biztosítéka... Olykor csak a szépség áhítása, várása az ami a vershez kénysze­rít, máskor a gyengeség, a gyáva­ság gebéje változik bennem tál­toslóvá parazsától. A létezés vál­tozó állapotai követelik maguknak azt a vers-szépséget, amely oly­kor hanglemezek barázdáiból is előbújik. DUSZA ISTVÁN Néhány esztendeje egy írószö­vetségi összejövetelen javaslat hangzott el irodalmi utánpótlá­sunkkal kapcsolatban: a szárny­próbálgató ifjak számára évenként legalább kétszer találkozót kellene szervezni, melyen megjelennének íróink, költőink, kritikusaink is, és tanácsaikkal, tapasztalataik áta­dásával egyengetnék a pályakez­dők útját. Nos, a javaslat sem akkor, sem később nem valósult meg. Illetve megvalósult, csak ép­pen más intézmény égisze alatt, egy kicsit más, jobb formában, és függetlenebbül a szóban forgó ja­vaslattól: a CSEMADOK érsekúj­vári (Nové Zámky) városi szerve­zetének és a járási könyvtárnak kezdeményezésére és szervezé­sében találkoznak időről időre az irodalom művelésével kacérkodó fiatalok, akik közül néhányan már komoly munkákat tettek le az asz­talra, és nemcsak kiadványukban, az Iródia-füzetekben. Ők tehát, mondhatnánk, megtalálták egy­mást. Megtalálták továbbá fiatal ama­tőr festő- és szobrászművészeink is. Képzőművészeti klubok alakul­tak például Királyhelmecen (Kráľ. Chlmec), Nagykaposon (Veľké Kapušany), Rozsnyón (Rožňava), Érsekújvárott, ahol már régóta működik, továbbá Dunaszerdahe- lyen (Dunajská Streda), Komá­romban (Komárno). Ezek a klubok nemcsak műhelyek, vitafórumok, hanem különböző intézményekkel közösen kiállításokat, sőt, nyári táborozásokat is szerveznek tag­A CSEMADOK Központi Bizott­sága hazánk felszabadulása 40. évfordulójának jegyében 1985. május 20-26 között rendezi meg a XXII. Jókai-napokat, Komárom­ban (Komárno). Tekintettel arra, hogy a versenyszabályok bizo­nyos vonatkozásban módosultak, ezúton szeretnénk tájékoztatni ol­vasóinkat a legfontosabb tudniva­lókról. A versenyről és a beneve­zés hogyanjáról részletes tájékoz­tatást a CSEMADOK járási bizott­ságai, a járási népművelési köz­pontok, a CSEMADOK KB és a Népművelési Intézet adnak. Je­lentkezni 1985. január 31 -ig lehet a CSEMADOK járási bizottságain vagy a járási népművelési köz­pontokban, itt vehetők át a jelent­kezési lapok is. Jelentkezéskor mellékelni kell a bemutatandó mű­sor szövegkönyvét. A XXII. Jókai-napokon ismét megrendezzük a színjátszó cso­portok versenyét. Azok az együt­tesek vehetnek részt, amelyek klasszikus színházi eszközökkel adják elő a kiválasztott színmüvet. Több éves tapasztalat tette szük­ségessé, hogy e kategóriába so­roljuk az egyfelvonásosokat is. A kisszínpadok közé soroljuk azo­kat az együtteseket, amelyek iro­dalmi összeállítást, dokumentum-, oratórikus vagy hasonló jellegű já­tékot adnak elő a műfajnak meg­felelő eszközökkel. A bábjátszó együttesek közül azok nevezhet­nek be, amelyeket felnőtt szereplők alkotnak (ide tartoznak a középis­kolások is), és felnőtteknek vagy gyerekeknek szóló bábjátékot ad­nak elő. Az előadóművészek egy­szereplős műsorokkal nevezhet­nek be, azaz monodrámával, ver­ses és verses-zenés összeállítás­sal, bábjátékkal. Ugyancsak meg­rendezzük a IV. és az V. kategóri­ába tartozó vers- és prózamondók versenyét. A bábjátszó együttesek, vala­mint az A és B minősítésű színját­szó csoportok műsorát a központi válogató bizottság azok működési helyén tekinti meg. Ugyanígy az előadóművészek műsorait. A kis­színpadok és a C minősítésű szín­játszó együttesek részt vesznek a járási versenyben, ahonnan a győztesek a kerületi döntőbe jutnak. Ezeket az előadásokat itt nézi meg a válogató bizottság. Tekintettel arra, hogy járásaink­ban jelentős eltérések vannak a működő együttesek számát ille­tően, a válogató bizottság további együttesek műsorát is megtekint­heti a járási és a kerületi népmű­velési központok javaslatára. A vers- és prózamondók eseté­TÁRSULNI jaik számára. Megtalálják egymást a fotósok is, sokan már az iskolá­ban csoportot alkotva. Talán még inkább vonatkozik mindez a zenészekre, a komoly és a könnyű zene művelőire egy­aránt, akik főként együttesekben lelnek pályatársakra, vitapartne­rekre. Olyan alkotóközösségre, melyben jól érzik magukat, hasz­nosan töltik szabadidejüket. Napjainkban, amikor hajlamos „bezárkózni“ az ember, különö­sen örvendetes ennek az egyéb­iránt természetes „társulási" igénynek a jelentkezése és erősö­dése, aminek nyomán klubok, csoportok, együttesek alakulnak azonos vagy hasonló érdeklődé­sű, magukban művészi hajlamot érző, próbálkozni-kísérletezni bá­tor fiatalokból. Kis alkotó közössé­gekben, viták tüzében edződhet­nek. S a valóban tehetségesek előbb-utóbb művekkel gazdagít­hatnak mindnyájunkat. Éppen ezért is nem szabad megfeledkez­nünk azokról sem, akiknek nincs módjukban ilyen közösségek tag­jaivá válni, például azért, mert ilyen közösség nincs a közelük­ben. Ki tudná megmondani, hány tizen-huszonéves fiatal él, ponto­sabban kallódik falvainkban, eldu­gott településeken, akiknek nincs kihez fordulniuk még tanácsért, szakmai véleményért sem, magá­nyosan próbálkoznak előbbre jutni a művészet felé vezető úton. Bár e sorok írójának meggyő­ződése, hogy az erős tehetség ben a továbbjutás feltételei ugyan­azok, mint az elmúlt évbekben voltak. A járási döntőbe a helyi, illetve a körzeti fordulók győztesei jutnak, innen pedig az első és a második helyezett jut tovább a kerületi döntőbe. A központi elő­döntőbe a nyugat-szlovákiai kerü­letből az első, a második és a har­madik helyezett, a közép- és a ke­let-szlovákiai kerületből az első és a második helyezett jut. Kivétele­sen jó eredmények esetében a zsűri javaslatára meghívót kap­hat a harmadik helyezett is. A köz­ponti elődöntőre Komáromban a Jókai-napokon kerül sor. Már ez a verseny is nyilvánosság előtt zajlik, akárcsak a döntő. A ver­senyszabályok értelmében az elő­ző év győztesei a kerületi forduló­ban kezdenek, abban az esetben, ha időközben nem változtattak ka­tegóriát. A Jókai-napok legnagyobb dija a fődíj; ezenkívül több különböző díjat is odaítél a zsűri, pl. a legjobb dramaturgiai munkáért, a leg­szebb színpadi beszédért stb. A X. Dunamenti Tavaszt 1985. június 11-15 között rendezzük meg Dunaszerdahelyen (Dunajs­ká Streda). A gyermek színjátszó együtte­sek közé tartoznak azok a csopor­tok, amelyek színdarabot, kisszín- padi összeállítást, kreatív játékot adnak elő. A bábjátszó együttesek tagjai gyermekek; s a bábok a fő­szereplők, nem puszta kellékként jelennek meg. Mindkét verseny­ben korosztályonként két-két ka­tegóriába csoportosítjuk az együt­teseket. Az elsó kategóriába tar­toznak azok, amelyekben a tagok kétharmada 1—4 osztályos, a má­sodik kategóriába azok, amelyek­ben a tagok kétharmada 5-8 osz­tályos tanuló. A vers- és próza­mondók a korábbi évekhez hason­lóan ezúttal is három kategóriában versenyeznek. A jelentkezés és a továbbjutás ugyanolyan feltételek között zajlik, mint a Jókai-napok esetében. Vo­natkozik ez a díjazásra is. Mind a felnőttek, mind a gyermekek ver­senyében nagy hangsúlyt helye­zünk arra, hogy a fesztiváloknak oktató-nevelő jellegük is legyen, ezért minden előadást nyilváno­san értékel a zsűri. A cél az, hogy a fesztiválok, melyen lehetővé tesszük a részvételt minden cso­portvezető számára, tovább segít­sék hazai magyar amatőr színházi mozgalmunk fejlődését, anyanyel­vi kultúránk ápolását. MOLNÁR LÁSZLÓ, a CSEMADOK KB munkatársa előbb-utóbb jelentkezik, éljen bár­hol, azért az is igaz, hogy - amint a művészettörténet számos pél­dája bizonyítja - sokan éppen kül­ső ösztönzésre vagy segítséggel jutottak a pályára. Nem fölösleges tehát, sőt, a legnagyszerűbb dol­gok egyike: fiatal tehetség felfede­zése, támogatása, bevezetése olyan körökbe, ahol legalább al­kalmanként nyílik számára lehető­ség eszmecserére, tapasztalat- szerzésre, munkáinak megméret­tetésére. Közös ügy ez (is), a javá­ból. Következésképpen egyaránt lehet szép feladata egyénnek, in­tézménynek, szervezetnek. (bodnár) Csótó László: Halászok ÚJSZjl 4 1984. XII. 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents