Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-24 / 279. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban November 17-től 23-ig Szombat: A TASZSZ hírügynökség közzé tette Konsztantyin Csernyenko nyilatkozatát az NBC amerikai tévétársaság tudósítójának - Brüsszelben megkezdődött az európai biztonság és együttműködés bizottságának kibővített ülése Vasárnap: Washingtonba utazott Claude Cheysson francia külügyminiszter - Berlinben befejeződött az európai katolikusok nemzetközi szimpozionja, amelyen 31 ország képviselői foglaltak állást a világbéke megőrzése mellett Hétfő" Bukarestben megnyílt a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa - Felújították az ENSZ égisze alatt folyó libanoni-izraeli katonai tárgyalásokat - Mitterrand-Kohl találkozó volt Párizsban Kedd* A Koreai NDK és Dél-Kórea vöröskereszt-szervezeteinek képviselői Panmindzsonban megállapodtak a rendszeres plenáris ülések felújításáról - Jeanne Kirkpatrick, az USA állandó ENSZ-képvise- lője sajtókonferencián jelentette be lemondási szándékát - A mexikói Manzanillóban előrelépés nélkül fejeződött be a nicaraguai-amerikai tárgyalások nyolcadik fordulója Szerda: Csehszlovák-román barátsági nagygyűlés volt Bukarestben a CSKP Jozef Lenárt vezette küldöttségének részvételével - Hans Dietrich Genscher lemondta lengyelországi útját Csütörtök: Véget ért az RKP XIII. kongresszusa - Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg bejelentették, hogy a jövő év elején szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozót rendeznek Genfben Péntek: Hágában befejeződött az európai NATO-tagállamok hadügyminisztereinek kétnapos találkozója A román pártkongresszus Hétfőn nyílt meg a bukaresti kongresszusi palotában a Román Kommunista Párt XIII. kongresz- szusa. A tanácskozáson 3112 küldött és a világ 92 országából érkezett 135 külföldi delegáció vett részt. A CSKP küldöttségét Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára vezette. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára terjesztette elő több mint négyórás beszédében a központi bizottság jelentését a párt tevékenységéről a XII. kongresszus óta, valamint a társadalmi, gazdasági, középtávú és távlati fejlesztési terv irányelveiről. Leszögezte, hogy a fasiszta uralom alóli felszabadulás óta eltelt negyven év alatt Románia gyengén fejlett mező- gazdasági országból ipari agrárállammá változott. 1945-től a román ipar termelése több mint százszorosára, a nemzeti jövedelem pedig 32-szeresére emelkedett. A továbbiakban értékelte az 1980 óta tartó ötéves terv eredményeit, amelyet - mint hangsúlyozta - az 1982-es pártkonferencia által kitűzött módosított céloknak megfelelően főbb vonalakban sikerült teljesíteni. Az 1982-1985-ös időszakban az ipari termelés évi átlagban hat százalékkal fog nőni, az egész tervidőszakban a nemzeti jövedelem 25 százalékkal, a belső áruforgalom pedig 7 százalékkal emelkedik. A következő, 1985-1990-es tervidőszak céljairól szólva azt mondta, hogy a periódus fő feladata a teljes szocialista társadalom felé való továbblépés anyagiműszaki bázisának erősítése lesz. Az intenzív fejlődésre, a minőségi mutatók javítására, a népgazdaság még meglévő ellentmondásainak felszámolására helyezik a fő hangsúlyt. A beszámoló szerint ebben az időszakban 34-37 százalékkal emelkedik az ipari árutermelés, s azt tervezik, hogy a román termékek 95 százaléka megfelel a nemzetközi normáknak. A beszámoló terjedelmesen foglalkozott napjaink nemzetközi helyzetének elemzésével, elsősorban a béke és biztonság megszilárdításának problémájával. Állást foglalt a két nagyhatalom közti párbeszéd mielőbbi felújítása mellett, nagyra értékelte a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más államainak javaslatait a feszültség enyhítésére és a leszerelésre. Leszögezte, Románia teljesiti a Varsói Szerződés Szervezetében rá háruló kötelezettségeket. Kiállt a regionális problémák békés, tárgyalások útján történő megoldása mellett. Nicolae Ceausescu hangsúlyozta a kommunista és munkáspártok közti szolidaritás és egység erősítésének szükségességét. Létfontosságúnak nevezte a haladó mozgalmak összefogását a béke és a biztonság megvédéséért, a nemzetközi haladásért folytatott harcban. A kongresszus első napján a délutáni ülésen olvasták fel a külföldi delegációk írásbeli üzeneteit, majd a kongresszus a beszámoló feletti vitával folytatta munkáját. A tervezettnél egy nappal korábban befejeződött kongresszus küldöttei egyhangúlag ismét Nicolae Ceausescut választották meg az RKP főtitkárává, majd megválasztották az új Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Határozatot fogadtak el a beszámolóval kapcsolatban és a párt előtt álló fő feladatokról. A delegátusok jóváhagyták a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, a 8. ötéves terv irányelveit és néhány gazdasági fejlesztési programot. A palesztin parlament ülése A hónap elején hívta össze Jasszer Arafat, a Palesztinai Fel- szabaditási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke Ammanba, a jordán fővárosba a Palesztin Nemzeti Tanács, vagyis a parlament 17. ülésszakát. Ezzel a lépéssel a vita újabb hulláma indult meg a palesztin ellenállási mozgalmon belül, s egyes megfigyelők szerint a most felszínre került ellentétek minden korábbinál súlyosabb következményekkel járhatnak. A testület összehívása óta eltelt két hét eseményei ezt sokban igazolni látszanak. A 381 tagú parlament tanácskozását akkor lehet megtartani, ha tagjainak legalább kétharmada, vagyis 254 fő jelen van. Az Arafat- hoz közel álló palesztin források már az összehíváskor közölték: 274-en máris jelezték részvételüket. A tervezett időpontban, csütörtökön össze is ült a „hontalanok parlamentje“, mégpedig - amma- ni jelentések szerint - a határozat- képességhez szükséges kétharmados többségben. A távolmaradók ezt kétségbe vonják, s máris kijelentették, hogy az ammani határozatokat nem fogják magukra nézve kötelezőnek tartani. De kik is a távolmaradók, és miért bojkottálják a PNT ülését? Először is Damaszkuszban székelő, az elsősorban szíriai támogatást élvező szervezetek mondták le részvételüket. Csak abban az esetben lettek volna halandók részt venni a testület munkájában, ha Arafat lemond. Kifogásolták a tanácskozás helyszínét is. Damasz- kuszhoz hasonlóan elítélik Am- mant, amiért felvette a diplomáciai kapcsolatokat Kairóval, s nem hívei a mind szorosabbá váló pa- lesztin-jordán szövetségnek sem. A PFSZ-t támogató palesztin marxista szervezetek is a helyszínt kifogásolva maradtak távol. Azzal érveltek, hogy a PFSZ-nek, az Al- Fatahnak Tuniszban van a székhelye, a többi tagszervezetnek, a többségnek Damaszkuszban, tehát e két város valamenyikébe kellett volna összehívni a parlament ülését. Arafat ezzel szemben azzal érvelt, hogy a megszállt területek közelsége tette indokolttá az ammani helyszínt. Nehéz megjósolni, hogy mire jut a palesztin parlament olyan tekintélyes tagszervezetek jelenléte nélkül, mint amilyen a Najef Havatmeh vezette Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért, a George Habbas vezette Népi Front Palesztina Felszabadításáért vagy Talaat Jakubnak, a Palesztinai Felszabadítási Front főtitkárának a csoportja. Ha egyértelműen elítéli lépésüket, ha kísérletet sem tesz a távolmaradók álláspontjának megértésére, akkor félő, hogy a PFSZ-en belül bekövetkezik a végzetes szakadás. Ha a PNT nélkülük is képes lesz az ellenállási mozgalom helyzetének higgadt és józan megítélésére, ha hajlandóságot mutat a kompromisszumra, akkor minden valószínűség szerint a következő parlamenti ülésszaknak már lehetősége lesz az érdemi tanácskozásra is a palesztin nép jövőjéről. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Nyikoláj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az elmúlt szombaton Tbilisziben adta át a Grúz SZSZK-nak a Lenin-rendet, amelyet a köztársaság dolgozóinak a gazdasági és kulturális életben elért eredményeiért, az Oroszország és Grúzia közti barátsági szerződés aláírásának 200. évfordulója alkalmából ítéltek oda. (Telefoto: ČSTK) 0 kis : NYELVŐR Mit takar a „jelentős“ jelző? Hallgatom a rádiót, belepillantok az újságba, s hallom és látom, hogy az utóbbi időkben csupa „jelentős“ dolog vesz körül. Egy jelentős napon jelentős intézményt avattak egy mind jelentősebb szerepet játszó városkában; máshol éppen jelentős pénzösszeget fordítottak bizonyos helyi gondok megoldására; itt jelentős ipart telepítettek,*ott jelentős mértékben csökkentek a termelés önköltségei, s ez a körülmény jelentős arányban kedvez az ár- és bérviszonyoknak; ez meg ez a kormányzati szervünk jelentős intézkedést hozott, miközben a könyvpiacon jelentős új művek várják türelmetlenül az olvasót. És így tovább. Lassan, mint a szivárgás, szétáradt és mindent összemosott ez a jelző egy látszólag emelkedett, valójában semmitmondó minőség jegyében. Fölkapott jelző ez a javából, mint egykor, nem is olyan rég, társa, a hasonló helyzetekben nyakló nélkül használt „nagy“ melléknév volt. Aki azonban a „nagy“ jelző helyett, de egy kaptafára, megint csak gépiesen használja a „jelentős“ melléknevet a dolgok minősítésére, nem tett mást, mint átbillent a ló másik oldalára. Elvetett egy nyelvi klisét, s hozott helyette egy másikat. A nyelv nem a dolgok elkenésére, hanem pontos megnevezésükre és minősítésükre hivatott. A beszélőnek és az írónak igaza van, amikor kerüli az általános jelentésű és ilyképp semmitmondó „nagy“ jelzőt, de nincs igaza, amikor kényelemből, gondolati renyheségből vagy a nyelvi divatnak engedve nem forgolódik egy kicsit a melléknevek nagyon is népes táborában, hogy egy-egy tárgyhoz, dologhoz, jelenséghez vagy folyamathoz a legpontosabban minősítő és legérzékletesebb jelzőt állítsa. A hallgató, az olvasó, a beszélgető társ nemcsak pontos tényekre, hanem pontos értékelésükre is kíváncsi; joga van rá, amelyet kötelességünk kielégíteni. A „jelentős“ melléknév többszörösen képzett szó. Alapjának, a finnugor eredetű, a „jegy" szóval ikertestvér és sok jelentésű i,,jel" főnévnek most az a tartalma érdekel bennünket, amely szerint egy-egy, érzékszerveinkkel fölfogható jelenség önmagán túl még egy sor egyéb, sokszor csak sejthető tér- és időbeli dologra is utalhat. Az, amit érzékelünk, s ami a mögöttes felé mutat, a jel; a mögöttes, a jelzett, rejtőzködő dolgok a jel okának, létfeltételeinek, előzményeinek és folyományainak sokszor csak nehezen és hiányosan föltárható, éppen ezért titokzatosnak, sőt misztikusnak tetsző birodalma. Egy mezei virág „jel“-éből például olyan rejtett dolgokra következtethetünk, mint a talaj vegyi összetétele, a hónap, nem ritkán a hét, amelyikben az esztendő jár, az éghajlati övezet, a tengerszint fölötti magasság, a lehullott csapadék mennyisége, a napszak, a társnövényzet, a környék rovar- és állatvilága, és így tovább. Jelekből próbálja kihámozni a jövőt a népi időjós; másodszor is kivirágzott az akác, az idén hosszú ősz lesz, mondja. Madarak röptéből, tölgylombok zenéjéből vagy állatok belsőségeiből faggatták a jövőt az ókor jövendőmondói. A jelnek, mint mondtuk, mindig volt némi misztikuma, hiszen a ködös vagy teljesen ismeretlen mögöttesből, a múltból, sőt gyakran egyenesen a jövőből tört fel vagy - vissza. Ebből az izgalmas jel főnévből képezzük az -ént képzővel a jelent igét, ebből az -ö képzővel a jelentő melléknévi igenevet, végül belőle a -s képzővel melléknevünket, a jelentős jelzőt, esetleg a jelent igéből közvetlenül az -ős képzővel a végeredményt. „Jelentős“ tehát az, ami jelent valamit az életben, aminek önmagán túli értéke, súlya, fontossága is van, aminek a gazdasági, társadalompolitikai, művelődési, művészeti vagy erkölcsi hatása erősen és tartósan meg fog mutatkozni a sorsunkban. Fontos, számottevő, jelentékeny, kiemelkedő, kimagasló, érdekes, tekintélyes, átlagon felüli, hatásos, figyelemre méltó, hatalmas, nagyon nagy, sokatmodó, jelentőségteljes, súlyos, népes, nagyszámú, kiterjedt, nagy kiterjedésű, jókora, nagy (magas) összegű, drága, nagyvonalú, gazdag, bőkezű, bőséges, pompás, remek, kitűnő, kiváló, jeles, nagyarányú, tetemes, nagy horderejű, dolgokról van tehát szó minden ilyen esetben, s tekintsék olvasóim a felsorolt jelzőket az én szerény, távolról sem kimerítő, de egy kicsit talán mégiscsak jelentős ajánlatomnak a mindent egybemosó s még a fontoskodás vétkében is elmarasztalható jelző helyettesítésére. KONCSOL LÁSZLÓ A „felmerült zsákutca legyőzése“ A toliforgatók - az írók, újságírók - igyekeznek szemléletesen, képes kifejezések segítségével közölni mondanivalójukat, hogy egyrészt az olvasó minél pontosabban megértse azt, másrészt stílusukat szebbé, változatosabbá tegyék. A szándék tehát dicséretes, de megvalósítása nem mindig hozza meg a kívánt eredményt. A képből olykor képzavar lesz, s ez bizony nem segíti, hanem gátolja a mondanivaló megértését, arról már nem is szólva, hogy stílusunkon sem javít, hanem inkább ront a képzavar. Bizony nem volt szerencséje annak az újságírónak, aki ezt a mondatot leírta: „Le kell győzni azt a zsákutcát, amely a fejlett és a fejlődő országok közti párbeszéd során felmerült.“ Itt mindjárt két kérdés is kikívánkozik az olvasóból. Az egyik: hogyan merülhet fel a zsákutca, még ha átvitt jelentésben használjuk is a szót? A másik: hogyan lehet ezt a zsákutcát legyőzni? Vagyis a szerző nem megfelelően válogatta össze a szavakat gondolatai kifejezésére: sem a felmerül ige, sem a legyőzni főnévi igenév nem vonatkozhat a zsákutca szóra. A zsákutcába kerülni, jutni szokás. Személy kerülhet, juthat zsákutcába, ha kilátástalanná válik a helyzete, illetve valamilyen ügy is, ha nem tudjuk elintézni. Tehát a zsákutca szó átvitt értelemben olyan helyzetet jelöl, amelyből nem lehet eljutni a kívánt eredményhez, megoldáshoz. Legyőzni nem lehet a zsákutcát, vagyis a kilátástalan helyzetet, csak kikeveredni, kikerülni lehet belőle. A zsákutca szó eredeti jelentése ez: olyan utca, amelynek egyik vége nincs összeköttetésben egy másik utcával. Ez a jelentés meghatározza a más szavakkal való szerkezetbe állítását még abban az esetben is, ha átvitt jelentésben, kilátástalan helyzet értelemben használjuk e szót. Szerzőnk abban tévedett, hogy ezt a tényt figyelmen kívül hagyta. Nem akadtunk volna fenn a fogalmazásán, ha így szerkesztette volna a mondatát: „Ki kell kerülni abból a zsákutcából, amelybe a fejlett és fejlődő országok közti párbeszéd során jutottak." JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1984. XI. 24.
