Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-13 / 269. szám, kedd
A népi hagyományokra építve MAI MONGOL GRAFIKA A Mongol Népköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója adott alkalmat a kortárs mongol grafika bemutatására, melyre a bratislavai Gorkij utcai kiállítóteremben került sor. A kiállítás távoli és legtöbbünk számára ismeretlen világot idézett meg. A világnak ezen a táján is a népművészetből, pontosabban a népi díszítőművészetből fejlődtek ki az egyes képzőművészeti ágak. A hagyományt ma is számos hímző, ötvös, fafaragó művész őrzi Mongóliában. A mongol művészet egyik legrégibb technikája a grafika: egyes elemeit már a „mongol zurag“ elnevezésű népi festészetben fellelhetjük. Éles kontúrok, gazdag díszítések jellemzik ezeket a többnyire fanyomással készült könyveket, Budha- képeket. Ám a mai értelemben vett grafikáról csak a mongol nemzeti forradalom győzelme (1921) után beszélhetünk. Ekkor új korszak kezdődött az ország, a nép életében és úgyszintén a kulturális fejlődésben. Nagy lendülettel kezdődött meg az építkezés, az iparosítás; a festők és szobrászok ecsettel, vésővel harcoltak a néptömegek felemelkedéséért. E célt követve az első grafikák plakátok voltak, nagy részük B. Sarava alkotásai. De ez már a múlté. A bratislavai tárlaton bemutatkozó grafikusok az újabb nemzedékhez tartoznak - a legidősebb művész 1931-ben, a legfiatalabb 1958- ban született. Ók is követik a forradalmi korszak hagyományait, ők is többnyire az új Mongólia életét ábrázolják, de mai látásmóddal, kifinomult, iskolázott technikával. A grafikai alapismereteket otthon, az ulánbátori művészeti iskolákban szerezték meg, tudásukat külföldön, főleg a Szovjetunióban és Bulgáriában gyarapították, s itt kerültek a modern grafikai irányzatok áramkörébe. Ennek ellenére a kiállítás anyagát tekintve, nem távolodtak el a realista szemlélettől és kifejezésmódtól. A bemutatott képek, grafikai lapok különböző technikákkal készültek és különböző a témakörük is. Ami közös bennük: a múlt kon- frontálása a mával, az országban végbement nagy változások, építkezések, érzékeltetése, az ősi néphagyományok őrzése, a békevágy kifejezése. A legmaradandóbb hatást talán L. Erdenbat sötétzöld tónusú linómetszetei váltották ki: a Mongol leány portréja, valamint az Este című kompozíció az alkonyati fényben legelésző állatokkal, a háttérben jurták sorával. Lágy poézist sugároz D. Gunga száraztűvel készült lapja, a Jövőnk. A háborús évek fojtott légkörét érzékelteti R. Áltanhujag négy rézkarca, illetve akvatintával készült műve, Az 1939-es év. Kevésbé tetszett a Rajt című stilizált metszet: némileg mesterkéltnek tűnik fel rajta a kislány, űrhajósokkal és űrhajókkal a háttérben. Különben a gyermek sokszor szerepel a kortárs mongol grafikában. De menynyire mások a bebugyolált, a rettegés légkörében „nyugvó“ gyermekek az egyetlen grafikusnó, Togs-Ojun képén, a Forradalom gyermekein, mint például a békevágyat kifejező Mindig süssön ránk a nap derűs gyermekarcai. Szellemes a múlt és a jelen szembeállítása D. Erdentogsz Segítség című képén, melyen a „bedöglött“ autót bivaly vontatja; ugyanez a témája a grafikus A sztyeppe ma címú kőnyomatának: elégedetten pipázgató férfi, kezében tranzisztoros rádió, a háttérben lovasok vágtatnak a sztyeppén. Lovak. Nélkülük még ma is elképzelhetetlen az élet mongol földön. T. Batcsulun metszete dombos tájba „ágyazott“ lovakat ábrázol, gazdáikkal új legelők felé ügetnek, R. Ceder ugyancsak a mongol ember négylábú társait ábrázolja határozott, célratörő vonalak futtatásával; vagy D. Zsadamba színes linómetszete, a Kumisz, mely a pány- vába fogott ló és a lovas harcát írja le. Elnagyolt Sz. Zsamc linómetszete, az Építés. Az előtérbe helyezett katona alakja elnyomja a tulajdonképpeni mondanivalót: az építő munkát, arnit csak a háttér érzékeltet. Kifejező színek, aprólékos kidolgozás, biztos rajzvezetés jellemzi C. Dagvanjam színes litográfiáit (A fehér hold ünnepe, Aratóünnepély, Nadom népünnep), melyeken a szemlélő betekintést kap a mongol nép mindennapi életébe. A kortárs mongol grafika tárlata azt tanúsítja, hogy e művészeti ág gyorsan fejlődik a Mongol Nép- köztársaságban. A fiatalok, de a középnemzedékhez tartozó művészek is új kifejezési formákat és eszközöket keresnek, hogy minél hűségesebb képet adhassanak az ország mai arculatáról, egyben korunk legégetőbb kérdéseiről DELMÁR GÁBOR Sikeres rendezvénysorozat A román kulturális napok után Október második felében rendezték meg hazánkban a román kulturális napokat. Értékelve a látottakat elmondható, hogy a gazdag és változatos rendezvénysorozat legkiemelkedőbb eseménye kétségkívül a konstancai Fantasio balettegyüttes négy fellépése volt. A Fantasio fellépései mellett nagy figyelmet keltett a mai romániai képzőművészek kiállítása is. A festészeti és grafikai tárlat Prága után hazánk más városaiban is megtekinthető lesz. A kiállítás mintegy negyven művész hetven alkotását mutatja be. A tárlatot úgy állították össze, hogy az méltó keresztmetszete legyen a mai romániai festészetnek. Érdemes megnézni Aurel Ciupe Csendéletét, Horia Bernea tájképeit, Carolina lacov mitikus fogantatású alkotását vagy Virgil Almasanu olajképeit. A tárlaton három romániai magyar festő Kovács Zoltán, Szász Lukrécia és Vincze Edit képei is helyet kaptak. Rendkívül szép Vincze Edit zöld alaptónusú, furulyázó nőt ábrázoló képe, mely a zene allegóriájaként jellegzetes erdélyi alkotás. Szovjet műsorok a képernyőn A csehszlovák-szovjet barátsági hónap minden esztendőben jó alkalom a televízió számára is, hogy szovjet kulturális értékekkel ismertesse meg nézőit. Ilyen értékekkel természetesen az egész év folyamán találkozhatunk a Csehszlovák Televízió képernyőjén, de a barátsági hónapban változatosabb és teljesebb a kínálat. Köztudott, hogy a televízióban a szovjet filmstúdiók alkotásaiból a cseh vagy szlovák szinkronizált változatok mellett hétfőnként feliratos filmek is képernyőre kerülnek. Ez utóbbi formában, tehát eredeti nyelven láthatjuk-hallhat- juk ezekben a hetekben a Béke házatokra című filmet, melynek története Tádzsikisztánban játszódik a forradalom utáni esztendőkben. Egy türkmén asszony a főszereplője a Dzsamalin fája című filmnek. A további alkotások: Bölcs Jaroszláv, Vigyázni velük és Vörös sátor. A soknemzetiségű szovjet próza-, illetve drámairodalomból úgyszintén kapunk ízelítőt. Tévéjáték készült például Valeria Vrublevsz- ka Szemtől szembe című színművéből, amelynek témája napjaink hőstípusának a keresesése két - különböző életszemléletet, magatartásformát képviselő - nő történetének a bemutatásával. A rendező Ján Zeman, a főszereplők Magda Vašáryová és Kamila Ma- gálová. A mai szovjet értelmiség életével foglalkozik Alekszej Arbuzov Emlékezés című drámája, amelyből a bratislavai stúdióban Pavol Haspra rendezett tévéjátékot Soňa Valentová, Ivan Letka, Vlado Černý és Zuzana Tlučková főszereplésével. Jurij Trifonov Hosszú búcsúzás című novellájából a brnói stúdió készített tévéjátékot. A bilinák és mesék gazdag világát idézi meg a gyermeknézök számára a Tizenöt nővér című meseciklus, melyben kazah, azerbajdzsán, türkmén, lett és belorusz mesemotívumok alapján készült történetek elevenednek meg a képernyőn. A barátsági hónap televíziós kínálatában szerepelnek ezenkívül más szovjet műsorok is, dokumentumfilmek, szórakoztató és zenés programok, sportadások. M.B. A grafikai és rajz kiállításon 35 mai román művész alkotásait tekinthetjük meg. Itt is a stílusok sokfélesége ragad meg elsősorban. Amint a katalógusból kiderül több alkotás már nívós nemzetközi díjat is kapott. Kissé szürkébbre sikerült a román filmek fesztiválja, melyen nem tudni miért, jórészt hiányoztak az utóbbi évek művészileg legmeggyőzőbb és legsikeresebb alkotásai. Kivételt képez A színész és a vadak című, 1976-ban készült film a tragikusan elhunyt nagy román színésszel, Torna Ca- ragiuvala főszerepben. A film művészi értéke időtálló, s antifasiszta mondanivalója ma is időszerű. Utolsó előadás címmel annak idején nálunk is vetítették. A prágai irodalmi esten Virgil Teodorescu és Gheorghe Tomo- zei írók beszéltek a mai romániai kulturális életről, írókról, műveikről, saját munkájukról. Elismeréssel szóltak többek között a romániai kisebbségek kulturális fejlődéséről is, a magyarok közül kiemelve Sütő András, Balogh Edgár és Méli- usz József munkásságát. Hazánkban vendégszerepeit néhány román táncegyüttes is, s több cseh és szlovák színház román szerzők darabját tűzte ez alkalomból műsorára. A mai romániai színházi kultúra igen magas színvonalát figyelembe véve azonban csak sajnálni lehet, hogy egy román színház vendégjátéka már nem fért bele a műsorba. A román előadóművészek közül igazi élmény volt Liliana Ciueleihegedűművész és Liliana Bezinache operaénekesnö prágai fellépése, mindketten nagy sikert arattak a nézők és a szakemberek körében. A kulturális rendezvényeken kívül sor került a csehszlovák és a román művészeti alkotószövetségek képviselői közti tárgyalásokra, megbeszélésekre is. összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy ez a nagyszabású rendezvénysorozat sikeres és hasznos volt. Segített közelebbről megismerkedni a mai Románia kultúrájával, társadalmi valóságával. Viszonzásul jövőre csehszlovák kulturális napokat tartanak Romániában. KOKES JÁNOS- ÚJ FILMEK Megtalálni és ártalmatlanná tenni (szovjet) Szibéria. Vadregényes tájak, végeláthatatlan erdőségek, vadállatok és kemény emberek világa. Néhány moszkvai fiatal érkezik ide, hogy a szibériai tajgában töltse el vakációját. A kedélyesen induló nyári kikapcsolódást azonban rögtön az első napon drámai fejlemények zavarják meg. Egy fegyveres banda megtámadja és megöli a helybeli bánya idős pénztárosnőjét, a rablott pénzzel, a bányászok fizetésével pedig elmenekül. Nagy apparátussal indul meg a hajsza a gyilkosok kézreke- rítésére. Az üldözésben a moszkvai fiatalok is részt vesznek, akik mellesleg kiváló sportlövők. Az események gyorsan peregnek. Sebesült kamionsofőrt, két ismeretlen férfi túszul ejti a moszkvai fiúkkal vakációzó lányt és az erdőőr feleségét, gyilkos hajsza, fogva tartott geológusnő, rendőrségi helikopter, eszeveszett menekülés és hamarosan dörögni kezdenek a fegyverek... A színes, szélesvásznú szovjet film - Gennagyij Bokorjov forgatókönyvíró, és Georgij Kuznyecov rendező munkája - bővelkedik izgalmas fordulatokban, kalandokban; az elvetemült banditák üldözésének képsorai lendületesek, remekül fényképezettek, a rendezés az akció-jelenetekben professzionális, de a szereplők jellemzése általában gyengére sikeredett. Valódi kalandtörténet ez a film, melyben az alkotó azt is bemutatja, hogyan állnak helyt és válnak felnőtté a rokonszenves városi fiúk a kemény és veszélyes megpróbáltatások során. Jelenet a szovjet filmből Ámok (marokkói) Maláji eredetű szó az ámok, őrjöngést, bőszültséget jelent. De Johannesburg kétmilliós elővárosának, Sowetónak a fekete lakói így hívják a fajüldöző fehér rendőrség akcióit is. Ennek a marokkói- -guineai-szenegáli koprodukcióban készült filmnek a cselekménye ugyanis elejétől a végéig Dél- Afrikában játszódik és az ottani robbanásig feszült helyzetről szól: a faji megkülönböztetésről, a feketék és fehérek egymás mellett éléséről, a feketék elkeseredett küzdelméről az egyenlőségért. A történet hőse egy zulu falucska tanítója, aki Johannesburgba utazik, ahol bátyja, húga és fia él. A derék középkorú ember életében először teszi lábát a nagyváros aszfaltjára. S találkozik olyan világgal, amilyet rémálmaiban sem tudott volna elképzelni. Döbbenten figyeli a hétköznapi erőszakot, a hihetetlen nyomort. Kiderül, hogy húga prostitúcióval és kábítószer-kereskedelemmel foglalkozik. A tanító bátyja illegális szakszervezet vezetője egy üzemben, épp sztrájkot szerveznek. De látja, átéli azt is, hogy a fekete bányászok sztrájkját hogyan fojtja el a fajüldöző hatalom rendőrsége. (Minél több fekete pusztul, annál jobb!) S végül megkerül a tanító fia is: apja a börtönben találkozhat vele. A fiú gyilkos. A rendőrség megbízásából megöli azt a liberális újságírót, aki megírta az igazat a sztrájkról, a rendőrség provokációiról és aki éppen a feketék egyenjogúságáért harcolt. Megvesztegették a fiút a fehérek, az elnyomók, a zsarnokok, ő meg hitt ígéreteiknek, mert bármi áron szeretne megszabadulni szolgaságából. A tanító mindenre kész lenne fiáért, de még a tisztességes védőügyvéd sem tud segíteni. Souheil Ben Barka, a film marokkói rendezője sodró erejű, izgalmas történetben beszéli el a fekete bőrű tanító odisszeáját és hozzátartozóinak balsorsát. Úgy tudott fontos politikai tartalmakat elmondani, hogy közben a néző figyelme egy percre sem lankad. Valójában a becsületes, naiv vidéki tanító fokozatos öntudatosodását ábrázolja, hitelesen és árnyaltan mutatva be a fajüldöző ország képtelen helyzetét, politikáját, mindennapi viszonyait. Keserű a film, amint keserű ember a tanító is, ahogy a sok szenvedés, borzalmas élmények után hazatér. De vérlázító is a film; mértéktartóan, elfogulatlanul ábrázolja a dél-afrikai embertelenséget, szörnyű valóságot. Néhány kiváló színészi alakítást láthatunk a filmben. Robert Liensol tanítója mellett feltétlenül meg kell említeni Miriam Ma- keba nevét, a világhírű, nagyszerű énekesnőét, aki a tanító húgának szerepét játssza, s ó szerezte a film zenéjét is. Az Ámok több nemzetközi filmfesztiválon osztatlan sikert és elismerést aratott.-ymA barátság hónapjában látható szovjet filmek közül az egyik legvonzóbb az Anna Pavlova, mely a világhírű balett-táncosnő kalandos életútját mutatja be. Az Emil Lotjanu rendezte film címszerepét Galina Beljajeva (a képen) játssza * ÚJ SZÚ 4 1984. XI. 13. Csótó László: Gyümölcstartók
