Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-10 / 267. szám, szombat

Haláláig hű maradt OJ SZÚ 1984. XI. 10. A szabad Ki- jevből egy szep­temberi napon szállt fel a repü­lőgép. Pontosan meghatározott feladattal. Start: Kijev - cél: Bans­ká Bystrica. A gép legénységén kívül két férfi repült. Köpenyükbe burkolózva kémlelőn tekintettek az ablakon át a mélybe. A termékeny földek, a falvak és a városkák, amelyek felett a levegőben elúsz­tak, súlyos harcok nyomait mutat­ták. A felégetett és romba döntött házak, melyek felett még ott go- molygott a lángok füstje és a rob­banások pora, beszédes látványt nyújtottak. A távolból morajlás hal­latszott. A repülőgép a szovjet -német arcvonal közelébe ért. Ki­csiny,- a magasból alig észlelhető labdacsok alakjában robbantak a gránátok, csak visszhangjuk ha­tolt be a zárt fülkébe. A férfiak türelmetlenül figyelték a távot. Végre! A látóhatáron hegyvonulat sötét körvonalai jelentek meg. A szlovák határhegységek körvo­nalai. Azokon túl ádáz küzdelmet vív a nép a náci megszállók ellen. A gép még egy frontvonalat repült át, és a sötétség leple alatt a Zvo­len melletti Tri Duby repülőtéren szállt le. Végre a szülőföld talaján! A gép a leszállóhely rögös terepén gördült nagyokat zökkenve, majd megállt... 1944. szeptember 28-a volt. Ján Šverma a felszabadított szlovák területen való tartózkodá­sa első perceitől kezdve teljes ere­jével a felkelés szolgálatába állt. Késő éjszakáig dolgozott Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Titkárságán, Banská Bystricában, ahol részt vett min­den fontos ülésen és politikai érte­kezleten. Első útjának egyike a Pravda szerkesztőségébe veze­tett, s azután már szinte naponta odajárt. Tanácsokat adott, bátorí­tott, észrevételeivel, helyzetelem­zéseivel segített, kiváló cikkeket írt. Šverma szólt az arcvonalban küzdő katonákhoz, a hátország­ban harcolókhoz, felszólalt a váro­sokban és falvakban megtartott nyilvános gyűléseken, és elment a munkások közé Podbrezovára, ahol részt vett az üzemi tanácsok értekezletén. Mennyire különbözött Šverma tevékenységével és munkájával a nyugati emigráció küldötteitől! Azok szlovákiai tartózkodásuk fo­lyamán másra sem gondoltak, csak önmaguk érdekeire. Arra, hogy miképp gátolják meg, hogy a nép ne tegyen szert túlontúl sok jogra és hatalomra. Csak október tizedikétől, amikor már közeledett a front és feszültebb lett a helyzet, kezdtek a londoni csehszlovák kormány képviselői komolyabb ér­deklődést tanúsítani a felkelés iránt. Elsősorban azonban azon fáradoztak, hogy mielőbb eltűn­hessenek Szlovákiából és bizton­ságban legyenek. Jan Šverma egészen más volt. Betegeskedett, de eszébe sem ju­tott egy percre sem, hogy elrepül­jön Szlovákiából. Néhányszor megkísérelték rábeszélni a felke­lés vezetői, hogy legalább egy időre hagyjon fel munkájával és pihenjen. Jan šverma sok energiát szen­telt annak, hogy megvilágítsa az alapelveket, melyekre az új Cseh­szlovákiában a cseh és a szlovák nép viszonya épül majd. Emléke­zetes, amit 1944. október 3-án mondott a Szlovák Nemzeti Ta­nács történelmi jelentőségű ülé­sén: „Az új Csehszlovákiának nemzeti politikájával is egészen újjá kell alakulnia. Mindenekelőtt a szláv nemzetek köztársasá­gunkhoz való viszonyáról van szó. Ami a szlovák kérdést illeti, állás­pontunk világos: a szlovák nemzet sajátszerú és önálló szláv nemzet. Mint minden szláv nemzetnek, tel­jes joga van, hogy uralja a földjét. Az új Csehszlovákiát a csehek és a szlovákok két szabad és egyen­rangú nemzetének testvéri kötelé­keként kell kiépítenünk... S mi mindannyian együttes erővel épít­jük fel a közös államot, azzal a meggyőződéssel, hogy a sza­badság és a nemzetek kölcsönös tiszteletben tartása a Csehszlovák Köztársaságot újra szilárddá, erőssé és megbonthatatlanná te­szi.“ Šverma e szavai sokat jelen­tettek a csehszlovák államegység gondolatának érvényesülése szempontjából. Október 24-én új­ra összeült a Szlovák Nemzeti Tanács. A nemzeti bizottságokról szóló törvényt készítettek elő. A törvényjavaslat megszövegezé­sén Jan Šverma is tevékenyen munkálkodott. Október 22-én megjelent a Pravdában utolsó cik­ke, A végső harc - a legnehezebb harc címmel. „Harcban állunk - írta Jan Šverma. - Nehéz, de végső harc­ban. A földalatti munka hosszú hónapjai folyamán és nemzeti fel­kelésünk viharos két hónapja alatt sok próbát álltunk ki. E végső küzdelemben is győznünk kell. Sok feladat áll hadseregünk előtt, melyet népünk szeretete övez. Hadseregünk az utóbbi időben végrehajtott haditettei révén kato­nailag megedződött. Azonnal és mindenütt gyakorlati értékelés tár­gyává kell tenni a katonai tapasz­talatokat, amelyeket oly drágán fizettünk meg: minden egyén ta­pasztalatát valamennyiünk ta­pasztalatává kell tennünk, hogy megtanuljunk még jobban küzdeni s védeni szabadságunkat - hogy megtanuljuk úgy verni a némete­ket, ahogy orosz testvéreink verik őket. Ezt várja el a nemzet a hadse­regtől. S a nemzet, az egész nemzet adjon meg a hadseregnek min­dent, ami erejéből telik. Minden üzemben, minden faluban és min­den hivatalban meg kell ma tár­gyalni a kérdést: mi a teendő ná­lunk, hogyan segítsünk a hadse­regnek, hogy szilárdabbá tegyük fegyveres erőnket. Ennek a kér­désnek kell alávetnünk minden helyi vagy egyéni érdeket - a hon védelme ma a legelőbbre való ügy. Még sok nálunk a kiaknázat­lan lehetőség, mindent ki kell ak­náznunk, mégpedig haladéktala­nul. Felszabadított területünk Szlovákiának csupán egy része. Ámde az egész szlovák föld a sza­badságért vívott harc arcvonala. S ezen az egész fronton meg kell indítani a harcot a sebzett német fenevad ellen, amely a Vörös Had­sereg elől menekülve ezen a föl­dön akar átvánszorogni, vérrel itatva és saját bűzével árasztva el. Verni a németeket a szlovák nyu­gaton és keleten - ez a felszaba­dított területeken minden hazafi feladata, elsőrendű feladata ez partizánjainknak, dicső fiainknak, akik oly sokszor bizonyították ha­zaszeretetüket bátor tetteikkel. Egyetlen szlovák kézben levő fegyvernek sem szabad hallgatnia ebben a nehéz végső harcban. Ezt várja el a nemzet a partizá­noktól.“ A nehéz fegyverekkel tökélete­sen ellátott német hadsereg nagy túlereje a harcoló népet minden hősies kiállása ellenére a hegyek­be való visszavonulásra kénysze­rítette. Ezért a Szlovák Nemzeti Tanács Belügyi Megbízotti Hivata­la a csehszlovák hadsereg szlová­kiai parancsnokságával egyetért­ve elrendelte Banská Bystrica la­kosságának evakuációját. Októ­ber 25-én este vettek búcsút egy­mástól a felkelés vezető személyi­ségei. Tesvéri és baráti volt a lég­kör, mindenkit a háború közelgő befejezésének és a Vörös Hadse­reg dicső győzelmének gondolata hatott át Jan Šverma az Alacsony- Tátra körzetébe beosztott csoport­ba került. November tizedike volt. A szél­vihar, amely aznap az Alacsony- Tátra lejtőin tombolt, hóval szórta be a fenyőfák ágait. Addig tépte a fehér takarót, amíg ki nem lát­szott alóla a piszkosfekete, gyűrött föld. A fehér hegyi terepen kirajzo­lódó sötét ágszövevény ráhajlott az ösvényre, amelyen néhány száz alak haladt, egymás után, sorban. Végre elértek a hegy tövé­hez. A Chabenec majdnem két­ezer méter - erre a magaslatra kellett a halálra fáradt harcosok­nak felhágniuk. Két lehetőség kö­zött választhattak. Felvehették az egyenlőtlen harcot a túlerőben le­vő, jól felfegyverzett németekkel, vagy visszavonulhattak a hegyek védelmébe, hogy megóvják életü­ket a további küzdelemre. A má­sodik lehetőséget választották. Reggel nyolc óra tájt kezdődött a tragikus végű menetelés. A hegyoldalba, amelynek felületét a szélvihar ostromolta folyvást, kis osztagok és csoportok lépdeltek. A törzskar tagjait Aszmolov ezre­des vezette... Nehéz léptekkel kö­vette őket segédtisztje támogatá­sával Jan Šverma, láztól legyen­gültem kimerültén; valószínűleg tüdőgyulladása volt. Szellemileg azonban töretlen maradt. A hegy­csúcs alatt derékig hóban gázoltak a férfiak. Gépiesen rakták lábukat az előttük haladó bajtárs nyomá­ba. Ha valaki megkésett, a nyomot azonnal hóval fújta be a szél. Új utat taposni nagy erőkifejtést kí­vánt, erejének pedig mindenki fogytán volt. Egyesek fekve ma­radtak a mély hófúvásban - nem bírták tovább. Itt vagy amott a me-' redek lejtón a mélybe zuhant a harcosok valamelyik csoportja. A mentés még inkább igénybe vette a kimerült emberek erejét... S beállt a szörnyű pillanat, amikor már Šverma sem bírta. Fáradt tár­sai eldobták hátizsákjaikat és megpróbálták vinni ót. E lassan haladó csoport mellett vonult el a hatszáz harcosból álló ember­lánc. Sokan ismerték fel švermát és igyekeztek segítségére lenni. Hiába... Kulacsaikkal mozdulatlan száját érintették... A tomboló szél­viharban a haldokló Šverma testét vitték. Végül a csehszlovák ejtőer­nyős egység osztagának katonái maradtak mellette. Ok jelentették aztán parancsnokaiknak, hogy Jan šverma a késő esti órákban kiszenvedett. Lepelbe burkolt tete­mét reggel levitték a Lomnistá völgybe, s délelőtt hú elvtársai búcsút vettek a halott hőstől... ZDENÉK PROVAZNÍK A fáradhatatlan kombájnos A napraforgó aratását fejezte be a gépesített csoport tagjaival. Nehéz körülmények között dol­goztak az átázott földön, de mégis teljesítették feladatukat. A termést kis veszteséggel és jó minőségben takarították be. Nem győzte emlegetni, hogy a napraforgó párját ritkította az érsekújvári (Nové Zámky) járá- ban. A gépeket a lehető legna- gobb mértékben kihasználták, hogy minél gyorsabb ütemben végezhessék el ezt az igényes munkát. Lelkiismeretes, muhkaszerető ember Csepedi István, a komjáti (Komjatice) Csehszlovák-Szov­jet Barátság Efsz kombájnosa. Azt tartja, ha dolgozik, akkor an­nak legyen eredménye. Hozza a hasznot a nagy család pénztá­rába. Mert így lehet boldogulni, így lesz miből díjazni a tagok munkateljesítményét. Fiatal kora óta a közösségért dolgozik. Mint a Szocialista Ifjú­sági Szövetség nagykéri (Mila- novce) alapszervezetének tagja agitált, szervezett, és a termelő­munkában is példát mutatott. Kezdeményezóen benevezett a legigényesebb szocialista munkaversenybe is. A tizenki­lenc éves kora óta a szövetke­zetben dolgozó kombájnos 1976-ban munkacsoportjával or­szágos méretben is első helyre került az aratási versenyben. Az ifjúsági munkaverseny szervezői gyakran találkoztak nevével az élenjárók listáján. Megkapta a SZISZ Központi Bizottságának „A munkasikerekért“ kitünteté­sét, és a Peter Jilemnický em­lékérmet. Idén a járási gabo­natermesztési konferencián át­vette „Az érsekújvári járás fej­lesztéséért“ emlékérmet. Az élenjáró kombájnos nem szívesen beszél a számos állami és ágazati kitüntetésről, oklevél­ről, inkább munkasikereinek tit­kát fejtegeti. Másfél évtizede dolgozik különböző gyártmányú kombájnokkal. Jó pár évvel eze­lőtt SZK-4-es kombájnnal kezd­te, később hat éven át Kolosz kombájnnal dolgozott a gabona­táblákon. Szerette azt a gépet, mert megbízható volt. Igaz, nem sajnálta az időt karbantartására. Minden berendezését jól átvizs­gálta, hogy folyamatosan üze­meltethesse. Haladási sebessé­gét a gabona sűrűségének és magasságának figyelembe véte­lével határozta meg. Tapasztal­ta, hogy ez a gép jól dolgozik, ha nincs túlterhelve. Ha ilyen körül­mények között aratott vele, ak­kor kevés volt a szem veszteség, öt évvel ezelőtt az E-516-os nagy teljesítményű kombájnt bízták rá. Elsó dolga volt, hogy alaposan áttanulmányozza a használati utasítást, megvizs­gálja berendezéseit, és termé­szetesen alaposan elvégezte rajta a karbantartási munkát. Naponta újabb tapasztalatokat szerzett üzemeltetése közben. Lassan megismerte teljesítőké­pességét, gyengéit, és ezek fi­gyelembe vételével dolgozott vele. A lelkiismeretes kezelés eredménye, hogy ez a gép is kevés veszteséggel dolgozott. Bár az idei aratás elhúzódott, a kombájnos gépével most is nagy teljesítményt nyújtott. A nyári időszakban szövetkeze­tében 230, a senicai járásban pedig 180 hektár gabonát aratott le. Később 110 hektárról takarí­totta be a napraforgót. Jól star­tolt a szemes kukorica betakarí­tásában is. Amikor lehet ugyan­csak meg nyújtja a műszakot. Volt időszak amikor megállás nélkül 24 órát dolgozott. Alapel­ve, akkor kell menni a géppel amikor lehet, mert rossz időjárás esetén nehéz körülmények kö­zött csak nagy üzemanyag-fo­gyasztással takaríthatja be a ter­mést. Úgy tervezi, hogy a sze­mes kukoricát legalább 200 hek­tárról takarítja be. Eddig a napi teljesítmény kielégítő volt, remé­li, hogy a jövőben is helyt tud állni gépével. Amikor az efsz-ek X. kong­resszusának előkészületeiről beszélgetünk elmondja, mint küldött arról szeretne hallani az országos tanácskozáson, hogy milyen korszerű és a helyi adott­ságoknak legjobban megfelelő gépeket kap majd a mezőgazda­ság. Olyan gépekre lenne szük­ség, amelyek még kisebb vesz­teséggel, nagy teljesítményt nyújtva takarítják be a termést. Reméli, erről szó lesz majd Prá­gában, és a jövőben az új gé­pekkel fáradhatatlanul tovább, és az élen dolgozhat a gabona­félék betakarításában. BALLA JÓZSEF A FIATALOK LEGFONTOSABB DOLGÁRÓL November 10. az ifjúság nemzetközi napja Alig ért véget a második világ­háború, 63 ország mintegy 30 mil­lió fiatalja képviseletében több száz küldött és megfigyelő tanács­kozásra gyűlt össze Londonban. A világ ifjúságának ezen a nagy konferenciáján, az Albert Hall ha­talmas hangversenytermében, 1945. november 10-én alakult meg a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség, a DÍVSZ. Azóta a fi­atalok nagy, nemzetközi szerve­zetének születésnapját, november 10-ét az ifjúság nemzetközi napja­ként tartjuk számon. És ezen a na­pon, mivel az ifjúság a jövőt jelenti, mindig szóba kerül a fiatalok dolga. Annak idején ott, a londoni hangversenyteremben is, főként erről volt szó. A marseillei és lon­doni diákok, a szovjet munkás és értelmiségi fiatalok, a liverpooli tengerészek, az oxfordi egyete­misták, a frontot járt fiatal tisztek és közkatonák, a küldöttek szá­mára ez volt a legfontosabb. Akadt a küldöttek között brit parlamenti képviselő, olasz partizán, minisz­ter, olyan személyiség is, mint Sir Stafford Cripps, aki VI. György királyt képviselte, de ők is fontos­nak tartották, hogy a fiatalok dol­ga, feladata legyen a tanácskozás legjelentősebbnek minősülő té­mája. Kezdetlegesek voltak a tanács­kozás technikai feltételei. A terem­ben hangos szóval mondták el a beszédeket és a felszólalókat állandóan megszakította a nyo­mon követő fordítás. Nem volt gyakorlatuk a fiataloknak a határo­zatok kialakításának módjában sem, de a több tucatnyi nyelven elhangzó eskü szavait mindenki szentnek érezte: „Esküszünk, hogy szerte a vilá­gon az ifjúság egységét építjük, bármely fajhoz vagy nemzethez tartozunk is, bármilyen legyen is a bőrünk színe vagy meggyőződé­sünk. Esküszünk, hogy megsem­misítjük a fasizmus nyomait is, hogy a népek között őszinte barát­ságot teremtünk, megőrizzük az igazságos és tartós békét, meg­szüntetjük a nyomort, a kizsákmá­nyolást és a munkanélküliséget.“ Lelkes volt az eskü. Ám az egyik küldött, Viktor Khmara szov­jet újságíró, nagyon jól emlékszik rá, hogy az elsők között felszólaló Williams Connor, néger fiatalem­ber, aki Trinidadból, a távoli kis szigetről érkezett, mit mondott, és hogyan igyekeztek egyesek rá­szólni. Amikor ez a fiatalember a fasizmus és a háború még min­dig lappangó kísértetéról beszélt, rászólt valaki: Hagyjunk fel a politi­zálással, ez nem a fiatalok dolga! Nem hagyták válasz nélkül a küldöttek ezt a felkiáltást. A to­vábbi felszólalók sorban bebizo­nyították: aki a politizálásról kíván­ja lebeszélni a fiatalokat, ómaga nagyon is politizál, mert a békéért, a boldog jövőért vívott harc útjáról akarja letéríteni a fiatalokat. És nagyon sokan hangoztatták, hogy akkor cselekszik helyesen és jól az ifjúság, ha a turisztikáról, a sportról, a nyári pihenésről, a bélyeggyújtésröl, a táncról be­szélve és vitatkozva is politizál, mégpedig a béke, a barátság és a szolidaritás jegyében. A DÍVSZ alapokmányát is ilyen értelemben fogalmazták meg, majd a különféle, nemzetközi és nemzeti akciókat, a Világifjúsági Találkozókat is a béke, a barát­ság, a szolidaritás jegyében, tehát politizálva szervezte, rendezte meg a DÍVSZ. A fiatalok nagyszerű nemzetkö­zi szervezete sokszorosan bebi­zonyította, hogy hivatott képvise­lője az ifjúság érdekeinek. Es mi­vel 39 év, közel négy évtized telt el a DÍVSZ megalakulása óta, több ifjú nemzedék tapasztalatára hi­vatkozva emlékeztetjük a mai na­pon, az ifjúság nemzetközi napján a fiatalokat: legfontosabb dolguk a béke, a barátság és a szolidari­tás jegyében, politizálva küzdeni és dolgozni. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents