Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-29 / 283. szám, csütörtök
Huszonöt év a Zobor alatt A „kis“ csodatevők A Tátika Gyermek Néptánccsoport bemutatója Ünnepi sajtóértekezletre érkezem, melyet a főiskola vezetősége szervezett az intézmény fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából. A kezdésig van még egy kis időm, benézek hát a magyar tanszékre, ahol az elmúlt években is meg-megfordultam, valahányszor Nyitrára (Nitra) vagy Nyitrán át vitt az utam. Nemcsak azért álltam meg, hogy újságíróként elbeszélgessek a tanszék tanáraival, megkérdezzem, mi újság, esetleg könyvkritikát, évfordulós írást kérjek tőlük lapom számára, hanem azért is, mert - hadd legyek ennyire személyes - volt tanáraimról van szó, akikhez baráti szálak fűznek. Amikor hatvanki- lencben, mintegy kilencvenen megkezdtük tanulmányainkat e főiskola magyar tagozatán, mindjárt ösztönöztek közösségi cselekvésre is, így aztán az előadások, szemináriumok után ugyancsak sok órát töltöttünk együtt - a Juhász Gyula Ifjúsági Klubban, az Új Fórum önképzőkörben, irodalmi és vitaesteken, baráti összejöveteleken, a magyar tagozat diáklapjának, a Fórumnak a szerkesztése közben. Mindezek emlegetése, lám, most emlékezésre késztet, aminek a folytatását az évforduló indokolná is, de maradjunk egyelőre a jelenben. A magyar tanszék éppen költözik, a főiskola Lomonoszov utcai főépületéből, ahol eddig volt, a Szaratov utcai régi épületbe. Szeberényi Zoltán tanszékvezető tanár szobájában és a többi helyiségben már csak a könyvek várnak elszállításra, összekötött csomókban. Átszervezés miatt kell elhagynia a tanszéknek az épületet, amelyben több száz magyar pedagógust képeztek a hatvanas évek derekától (1960-tól összesen több mint négyszázat, az alapiskolák felső tagozata számára). Elnézést kér Szeberényi Zoltán, hogy nem tud hellyel kínálni, ó maga is ingázik a két épület között, s még fog is egy darabig. A sajtóértekezleten sok mindenről szó esik, tények, számok hangzanak el, szemléletesen érzékeltetve a huszonöt év alatt végbement változásokat, a fejlődést. Ezek közül most emeljünk ki annyit, hogy 1983 júniusáig közel 14 ezer pedagógust képeztek itt, ami azt jelenti, hogy Szlovákiában minden harmadik tanító a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hallgatója volt. Jelenleg 1250-en tanulnak a nappali tagozaton, 19 százalékuk magyar nemzetiségű diák; ennél azonban jóval alacsonyabb azoknak a pedagógusjelölteknek a száma, akik majd a magyar iskolákba kerülnek, összesen 109, ebből 37-en középiskolákba. És még egy érdekes adat arról, hogy alakult a magyar tagozat végzett hallgatóinak a száma egyes esztendőkben: 1964-ben 122-en végeztek a nappali tagozaton, levelezőket 63-an. 1970: 57 - 23, 1972: 57 - 16, 1976: 63 - 16, 1980: 45 - 23, 1983: 27 - 0. A további részletezéstől tekintsünk el itt, egyrészt azért, mert az évforduló alkalmából mindjárt a sajtóértekezlet után külön beszélgetésre kértem meg Michal Soták professzort, a főiskola dékánját, másrészt, mert ugyanő történeti áttekintést készített lapunk számára, és ezt rövidesen közöljük vasárnapi számunkban. Beszélgetésünk elején Michal Soták professzor elmondja, hogy Elkészült a négykötetes Az Orosz Irodalom Története című kiadvány, a Puskin Ház és a Szovjet Tudományos Akadémia közös gondozásában. A hatalmas tudósgárdát foglalkoztató irodalomtörténet 1979-ig öleli fel az orosz irodalmat. Az Encyklopédia Universalis nemrégen megjelent huszonkét kötete a Le Monde szerint a legméltóbb tisztelgés Diderot, az első encyklopédia atyjának műve előtt. A 21 000 szócikkes művön 'integy négyezer tudós dolgozott. Az ■'lopédia inkább a megismeréssel, * az ismeretekkel foglalkozik. ■’elő Antonioni - aki ♦ forgajta Legénység ■‘•Imkészítésen kívül évről évre emelkedik a diákok szakmai és módszertani képzésének színvonala. Hogy a jelenlegi időszakban mit tartanak elsősorban fontosnak a pedagógusjelöltek oktatásában-nevelésében?- Egyebek között azt, hogy önálló munkára ösztönözzük a hallgatókat. Mindegyiküknek igyekszünk külön feladatot adni: így dolgoznak pionírszervezetekben, sportegyesületekben, amatőr művészeti csoportokban, ifjúsági lektori testületek tagjaként, mások tudományos diákköri tevékenységet végeznek. Külön figyelmet szentelünk az ideológiai nevelésnek, valamint annak, hogy hallgatóink népművelőként is megállják helyüket, hiszen sokan közülük falura kerülnek. Ami pedig a szakmai felkészítést illeti, nekünk előre kell gondolnunk, húsz-harminc évre, ennek tudatában kell cselekednünk. Nem maradhatunk el a világ mögött.- Említette az önálló munkát. De vajon van-e a diáknak lehetősége és ideje arra, hogy ez az önálló munka alapos legyen, hogy elmélyülhessen a diák egy-egy témában, ami a biztos tudásnak és a gyakorlati készség elsajátításának egyik lényeges feltétele.- A hallgatóknak elegendő idejük van, csak sokan nem ésszerűen használják ki. Meg kell tanulniuk beosztani, tervezni az időt. Persze, a mi részünkről is lehetne javítani az órarenden.- A hetvenes évek közepe táján rohamosan kezdett csökkenni a magyar tagozaton tanuló diákok száma, jóval kevesebb jelentkezőt vettek föl, mint korábban, és azokat is csak az alsó tagozatra képezték. Mi volt ennek az oka?- Gondolom az, hogy lényegében be voltak töltve a helyek mind az alap-, mind a középiskolákban. De most már újra növelnünk kell a pedagógusjelöltek számát, hisz hovatovább a háború utáni idősebb nemzedék eltávozik az iskolákból. Mi egyébként az iskolák igényeiből indulunk ki, melyeket a minisztérium közvetít felénk.- A már említett hetvenes években és azelőtt a tantárgyak nagy Már jópár éve figyelem a középiskola matematikai felvételi vizsgák eredményeit és meghallgatom a kartársak észrevételeit is, s ezek igen sok negatív tapasztalatra hívják fel a matematikát tanító pedagógusok figyelmét. Sok esetben hiányosságok vannak a tanulók numerikus számolási készségében. Ezek a hiányosságok mind a szakmunkás- képzőkben, mind a szakközépiskolákban, de még a főiskolai felvételi vizsgákon is tapasztalhatók. Nem egy főiskolára jelentkező tanulónak hiányosságai vannak a százalékszámításban, amelyet a gyakorlati életben pedig sokszor kell alkalmazni. Mindnyájunk örömére - a szülőé, a pedagógusé és a tanulóé is -, ha a felvételi vizsga jól sikerül. Ennek érdekében a pedagógus igyekszik mindent megtenni, de fáradozása hiábavaló, ha a szülő a festészettel és az irodalommal foglalkozik. Nemrég kiállítást rendezett Olaszországban, hamarosan pedig Párizsban nyílik meg tárlata. A mexikói Legaria Színház és egész Latin-Amerika legnagyobb színházi eseménye ödön von Horváth He- gyiv^sút című színművének ősbemutatója. A (spanyolul) La presa címmel játszott darabot Frank Debray vitte színre, s eddig ötvenszer játszották telt ház előtt. Germanus Gyula születésének 100 évfordulója alkalmából tudományos ülésszakot tartottak Budapesten. A tanácskozáson előadások hangzottak el Germanus Gyula orientalisztikai eredményeiről. részét, köztük a legfontosabbakat magyar nyelven oktatták a magyar tagozaton. Hogy van ez ma? És mindjárt egy másik kérdés. Tervezik-e a szakok számának növelését.- A szakmai felkészítés során a szlovák nyelvet figyelembe kell vennünk, hogy az iskolánkból kikerülő pedagógusok két nyelven készíthessék fel tanítványaikat. A tanítók képzése erre irányul Nyitrán. Az oktatás egy része magyar nyelven folyik. Külön hangsúlyt helyezünk a szlovák nyelv oktatására, de ugyanígy az anyanyelv oktatására is. Ami a tervezést illeti, az nem tőlünk függ, hanem a minisztériumtól. További szakokkal kellene bővíteni az eddigieket. Minden tantárgyból kellene felkészíteni pedagógusokat a magyar iskolák számára. Főiskolánkon mintegy hetven, tudományos fokozattal rendelkező oktató tud magyarul, úgy, hogy előadni is képes ezen a nyelven.- Hogyan értékelné a magyar hallgatók eredményeit?- Először is: egyforma igényeket támasztunk valamennyi hallgatónkkal szemben. A magyar diákok semmivel sem gyengébbek szlovák társaiknál. Abszolvens- ként és pedagógusként sem. Kezdetben nehézségeket okoz a nyelv, később némely esetben, még jobbak is, mint szlovák társaik. Most például itt van az orosz -zene szakos csoport a második évfolyamban.- ön szerint milyennek kell lennie a ma pedagógusának?- Sokoldalúan műveltnek. Továbbá tudatában kell lennie annak, hogy a nevelés folyamatában a személyes példa is hat. Tehát legyen szerény, adjon külsőjére; legyen türelmes a gyerekekhez. Legyen igényes, elsősorban önmagával szemben, és csak aztán követeljen a gyerekektől. Szeresse szakját, a tantárgyat, amelyet tanít, mert azt a gyerekekkel is csak így tudja megszerettetni. Szüntelenül művelődnie kell, továbbképeznie magát. BODNÁR GYULA vagy a tanuló nem ismeri fel a felkészítés nehézségének fokát. Ahhoz, hogy a tanuló az alapiskolából a középiskolába kerüljön, soksok többletórát kell a pedagógusnak és a tanulónak eltöltenie a kötelező tanítási órákon kívül. Ennek tudatában megfelelő hozzáállást is kell tanúsítaniuk. A felvételi előkészítésében a szülő és a pedagógus összehangolt, közös munkája nélkül kevés siker érhető el. A felvételi eredménytelenségnek több oka lehet. Én csak a legegyszerűbb okokat szeretném megemlíteni, azokat, amelyek felszámolásában minden szülő segítségünkre lehet, hisz ezek nem követelnek semmilyen szaktudást. Fontos, hogy a tanulónak fejszámolási készsége legyen;rendszeresen felkészüljön az órára, hogy ne keletkezzenek hézagok a tudásában. Egy összetettebb feladat megoldása sok anyagrész tudását követeli meg: a tanulónak a legegyszerűbb számolási műveletekkel tisztában kell lennie; sok tanuló írása szinte olvashatatlan. Ez nemcsak a nyelvekre, hanem a matematikára is jellemző. A rendszertelen és rendetlen számolgatások miatt az írásbeli dolgozatok nehezen áttekinthetők. Nemegyszer előfordul, hogy a tanulók a számjegyek olyan alakját használják, amelyek a következő sorokban már tévedést okoznak. Az egyik tanuló dolgozatában is az okozta a tévedést, hogy a 3-as számjegy helytelen alakja miatt a következő sorban már ezt a számjegyet 8-asnak olvasta. Természetesen rossz eredményt kapott. VARGA MÓRIC Amikor néhány perccel a kezdés előtt megérkeztem, alig jutott számomra szék a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Háza ötszáz férőhelyes termében. Ünnepélyes aktussal kezdődött a Tátika jubileumi műsora. A járási nemzeti bizottság, a CSEMADOK központi és járási bizottsága, valamint a járási népművelési központ képviselői üdvözölték az együttest, méltányolták eddigi sikereit és támogatást ígértek a csoportnak, s vezetőjének, Hodek Máriának. Aki nem ismeri az ekeli (Okolič- ná na Ostrove) Tátika eddigi működését, eredményeit, talán rövidnek is tarthatja ezt az öt évet ahhoz, hogy ok legyen az ünneplésre. A Tátika azonban öt év alatt megnyerte a zselizi országos népművészeti fesztivál nagydíját, részt vett az összes országos rendezvényen - Strážnicében, Východnában, Myjavában, Gombaszögön, Trenčínben. Szerepelt Magyarországon és a Csehszlovák, valamint a Magyar Televízió műsorában. Megnyerte a prešovi gyermek néptánc-fesztivál fődíját, amelyet Szlovákia legjobbjának adnak át. A jubileumi előadás volt az együttes 125. fellépése; ennyi fellépéssel kevés felnőtt csoportunk dicsekedhet. Az ilyen módon megszerzett színpadi rutin is közrejátszott abban, hogy ezen az estén a szlovákiai gyermek néptánccsoportok műsoraihoz viszonyítva olyan színvonalas bemutatót láthattunk, amihez hasonlót még soha. A szlovákiai magyar gyermek- tánccsoportok vezetői évek óta igénylik a kellő szakmai irányítást. Ezentúl, ha valaki ilyen kéréssel fordul hozzám, azt mondom neki. nézze meg a Tátika műsorát. Ezért is tartom fontosnak a szokásos beszámolókon túllépve, alaposabban megvilágítani a sikeres bemutató összetevőit. A műsor három részből állt. Az első harmadában a Tátikát láttuk, a másik részben a magyarországi Téka zenekar és a Summások léptek fel, s az utolsó harmadban az Ekeii Summások zárták az előadást. A magyarországi vendégek kitűnő hivatásos művészek, ezt műsorukkal is igazolták. Részvételük azonban nem a véletlen műve volt. Szakértelmük és segítőkészségük sokat jelentett az ekeliek- nek az eddigi eredményeik elérésében, így hát az azonos név egyben jelképes is. Az Ekeli Summások a Tátikából kinőtt gyerekek voltak, akik a felnőttek közé a tőlük megszokott határozottsággal léptek. Fél évvel a kamaraegyüttes megalakulása után második díjat nyertek az idei zselizi fesztiválon; ezzel a versenyszámmal fejezték be a mostani műsort is. Erdély táncait, dalait ötvözték egy fél órában úgy, hogy sikeresnek mondhatjuk az egész est kicsengését. Talán akad, aki furcsának találja, hogy a csallóközi gyerekek ilyen távoli vidék népművészetét hitelesen képesek tolmácsolni. Aki azonban ismeri a táncházak táncra nevelési eredményeit, az nem lepődik meg ha ezek a gyerekek a prím, kontra és bőgő húrjainak rezdülésére ösztönösen táncraperdülnek. Szilágyi Zoltán, Lakatos József és társaik az egyetemes magyar néptánckultúra hű tolmácsolói, szerelmesei lettek. Ugyanezért a természetességért aratott óriási sikert a jubiláló Tátika. Programjuk martosi, ké- méndi, csallóközi, majd szatmári táncokból állt. íme, micsoda széles skálája tájegységeinknek és a táncstílusainknak. Ez nemegyszer tapasztaltabb táncosoknak is problémát okoz. Itt azonban problémáról szó sem lehetett. Azok a gyerekek, akik az elején olyan közvetlen, hiteles és szemet gyönyörködtető módon táncolták a martosi gyertyástáncot, a bukóst és a mártogatást, néhány perc múlva ugyanolyan meggyőzően változtak át kéméndi, vagy szatmári gyerekekké. Ez a tánckészség lett ennek a társaságnak a fő erénye. A szabad, közvetlen színpadi tánc mögött rengeteg táncóra rejlik. Olyan táncórák, melyeket valaki nagy alapossággal előkészített és megtöltött olyan tartalommal, hogy a gyerekek nem kötelességnek érezték a táncot, hanem nagyszerű szórakozásnak. A koreográfiákról annyit el kell mondani, hogy azokat nem koreográfusok alkották. Hodek Mária, Keszegh István, Kalúz Árpád, Czuczor Péter - tácosok, zenészek, pedagógusok. Alkotásaik legfőbb erénye a mértéktartás, az egyszerűség. Az ember legtöbbször úgy érzi, hogy a kerítés fölött vagy az albakon át néz egy táncoló, daloló, muzsikáló falusi közösséget. Amikor ,,koreografálni“ kezd valamelyikük, akkor problémák is adódnak. Na, de! Az az alkotó vesse rájuk az első követ, aki egy fergeteges szatmári csapónál nem táncoltatja egy jó ideig a nyolc fiút szembe a közönséggel. Az ilyen csábításnak egyszerűen nem lehet ellenállni. A táncokról, azok színpadi felépítéséről lehetne még szaporítani a szót, de a műsor mottója ,,Műveld a csodát, ne magyarázd“ (Nagy László verséből) féken tartja a toliamat. Amit a tánckészség megszerzésénél még fontosnak tartok, az az állandó érintkezés az élő zenével. Szűri Gábor zenekara olyan szerves része az együttesnek, hogy szinte lélekben a gyerekekkel táncol, amit tagjainak az átlagéletkora is indokol. Ez egyben tanács a többi gyermektánc- csoport, de még a felnőtt együttesek számára is. Az énekléssel vagy zongorakísérettel (sicc!) betanult táncok ezzel a meggyőző eredetiséggel soha nem fognak bírni. Visszakanyarodva mondókám elejére: öt évvel ezelőtt megszületett egy gondolat, megtörténtek az első lépések és ma már az akkori újszülöttre senki sem ismer rá. Ez a mai, izmos, életrevaló együttes azonban nem lett csakúgy magától. Az iskola, annak tanítói, Kulcsár Nándor igazgató, a szülők, a szövetkezet, Nagy Lászlóval az élen, támogatták Hodek Máriát. Nyilván a jövőben is támaszkodhat rájuk. A bevezetőben említett szervek bővíteni akarják a támogatást nyújtók sorát. Úgy gondolom, segítségre a jövőben is szükség lesz, elsősorban olyan dolgokban, amelyekben az együttes eddigi támogatói már nem tudnak segíteni. Például: Jól jönne a Tátikának, ha egy olyan cím megszerzése után, mint a Szlovákia legjobb gyermektánccsoportja, egy külföldi turnét ajánlanának fel nekik. GÁLGYÖRGY KULTURÁLIS HÍREK Mit tehet a pedagógus? Részlet a Tátika műsorából (Gyökeres György felvétele) ÚJSZŰ 6 1984. XI. 29.
