Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-29 / 283. szám, csütörtök

ÚJ szó 3 1984. XI. 29. A sztrájkoló brit bányászok és családjaik számára számos ország - közöttük Csehszlovákia - szakszervezeti központjai élelmiszert küldenek. A brit bányászok tiltakozó sztrájkja a Thatcher-kormány nagyarányú bányabezárási tervei ellen immár nyolc hónapja tart. Képünkön chesterfieldi bányászfeleségek elosztják a szolidaritás­küldemények keretében érkezett élelmiszert. (Telefoto - ČSTK) Az ENSZ-közgyűlés határozatot hagyott jóvá a világűr békés célú kihasználásáról Folytatódott a közel-keleti vita (ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés első bizottsága határozati javaslatot fogadott el a világűr militarizálásának megakadályozásáról. A dokumen­tum, amelyet az el nem kötelezett országok terjesztettek elő, tekintetbe veszik a világűr kizárólag békés célokra történő kihasználására vonatkozó szovjet javaslatot. A szavazás során csupán az USA tartózkodott. JUGOSZLÁVIA NEMZETI ÜNNEPÉN Alkotó munkával a sokoldalú fejlődés i biztosításáért A fegyverkezést a leszerelésnek kell felváltania (ČSTK) - A Német Kommunista Párt Elnöksége nyilatkozatot adott ki a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója ünnep­ségeinek előkészítéséről. A doku­mentumot az Unsere Zeit, a párt lapja tette tegnap közzé. „A döntő történelmi tanulság: El a nukleáris rakétákkal országunk­ból!“ - hangsúlyozza a dokumen­tum. A leszerelés és az enyhülé­si politika folytatása kell, hogy a lázas fegyverkezés, a konfron­táció és az antikommunista ke­reszteshadjáratok helyébe lép­jen. A dokumentum rámutat a bal­oldal akcióegységének szüksé­gességére a jobboldal ellen, a bé­kéért és a munkáért vívott harc­ban. Ez különösen időszerű most, amikor az NSZK-ban 40 évvel a fasizmus veresége után válsá­gokkal küszködik a kapitalista rendszer, amely szítja a lázas fegyverkezést, újjáéled a revan­sizmus és az antiszovjetizmus. Negyven évvel a fasizmus alóli felszabadulás és a háború után a CDU-CSU vezető tisztségvise­lői ismét kétségbe vonják a háború utáni határokat, aktivizálódnak a revansista szövetségek, szaba­don garázdálkodnak az újnáci bandák, miközben a kommunis­tákkal szemben alkotmányellene­sen foglalkozási tilalmakat vezet­nek be. A 40. évforduló ezért a kö­vetkező célokat kell hogy szolgál­ja: a háború és a fasizmus gyöke­reinek a leleplezését, a német nagytőke, elsősorban a fegyver­monopóliumok akkori és mostani szerepének leleplezését. Az olyan fegyvergyártó konszerneket, mint például a Flick is, amely a nácikat éppúgy pénzelte, mint a jelenlegi bonni politikusokat, meg kell fosz­tani a politikai és gazdasági hata­lomtól - hangsúlyozza az NKP nyilatkozata. Rekordösszeg katonai célokra (ČSTK) - Rekordnagyságú, 73 milliárd márkás katonai költségve­tést hagyott jóvá tegnap Bonnban a nyugatnémet parlament. Ez az összeg az egész nyugatnémet költség- vetésnek több mint az egynegyede. Csupán a hadügyminisztérium számá­ra jóváhagyott összeg is megközelíti az 50 milliárd márkát, amely majd 4 szá­zalékkal több, mint az idei évben. Kato­nai célokra fordítandó összegek más ágazatok költségvetésében is szere­pelnek. A kormányzó jobboldali több­ség elutasította az ellenzéki szociálde­mokrata pártnak azt a javaslatát, hogy 1,6 milliárddaJ csökkentsék a hadikia­dásokat. A határozati javaslat felszólítja az államokat, aktívan járuljanak hozzá a világűr békés kihasználá­sához, s a béke, a biztonság és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekében foga­natosítsanak megfelelő intézkedé­seket. Viktor Iszraeljan szovjet képvi­selő a bizottságban rámutatott: a probléma kulcsfontosságú a fegyverkezés korlátozása és a háborús fenyegetés csökkenté­se szempontjából. A Szovjetunió kész kidolgozni az atomfegyverek teljes betiltásához és felszámolá­sához vezető legradikálisabb megoldásokat tartalmazó megál­lapodásokat, hangsúlyozta. Ľubomír Kovačič csehszlovák delegátus a közgyűlés politikai bi­zottságában ugyancsak síkraszállt a világűr békés célú kihasználása mellett. Felszólalásában hangsú­lyozta, elérkezett az idő olyan nemzetközi jogi előírások kidolgo­zására, amelyek megakadályoz­nák, hogy fegyverek jussanak el a világűrbe. Az ENSZ-közgyűlés folytatja ál­talános vitáját a közel-keleti hely­zetről. Bronislav Kulawiec cseh­szlovák delegátus felszólalásában a térségben tapasztalható feszült­ségért az USA-t és Izraelt tette felelőssé. Rámutatott, Washington imperialista törekvései és Izrael terjeszkedő politikája akadályozza az igazságos és átfogó rendezést. Megállapította, a Szovjetunió nemrég tett javaslata jó alapot teremt a közel-keleti konfliktus rendezéséhez. Oleg Trojanovszkij szovjet de­legátus emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió mindig támogatta az arab nép igazságos ügyét. Hang­súlyozta, hogy országa kész együttműködni mindazokkal, akik a közel-keleti probléma konstruk­tív megoldására törekednek. A KNDK döntése (ČSTK) - A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság úgy döntött, hogy el­halasztja a Dél-Koreával december 5- re tervezett kereskedelmi tárgyalások második fordulóját, tekintettel arra a súlyos incidensre, amelyre november 23-án került sor a két ország közti demilitarizált övezetben. Dél-koreai katonák tüzet nyitottak észak-koreai határőrökre és megölték őket. A KNDK döntéséről Li Szong Rok, a tárgyalásokon részt vevő küldöttség vezetője tájékoztatta a dél-koreai felet. A továbbiakban közölte, hogy országa továbbra is bízik a tárgyalások sikeres folytatásában és felszólította a dél­koreai felet, hogy felelős hozzáállással járuljon hozzá a feszültség elhárításá­hoz és a párbeszédhez szükséges kedvező légkör kialakításához. A JSZSZK november 29-én, nemzeti ünnepén emlékezik meg a köztársaság napjáról. Ez a jelen­tős dátum a jugoszláv nép életé­ben összefügg Jugoszlávia nem­zeti felszabadításának antifasiszta tanácsa (AVNOJ) második ülésé­vel, amelyet 1943. november 29- ről 30-ra virradó éjszaka tartottak a közép-boszniai Jajce városká­ban. Ekkor, két évvel ezelőtt, hogy 1945. november 29-én az alkot- mányozó nemzetgyűlés elfogadta a szövetségi népi köztársaság lét­rehozásáról szóló deklarációt, - amely véglegesen megpecsétel­te a monarchia sorsát - Jajceban lerakták Jugoszlávia demokratikus rendszerének alapjait. Az AVNOJ második ülése és a széles körű fejlődés, amelyet a nemzeti felszabadító mozgalom Jugoszlávia Kommunista Pártjá­nak vezetésével már akkor felmu­tatott, nyilvánvaló ellenállást vál­tott ki Nyugaton, és a legkülönfé­lébb intrikákhoz vezetett a nyugati hatalmak részéről. Az USA és Nagy-Britannia ugyanis Tito parti­zánjaiban „kommunista veszélyt“ látott, és ennek alapján foglalt ál­lást. Semmi áron sem akarták megengedni, hogy Jugoszláviá­ban szocialista forradalomra ke­rüljön sor, mivel az ország egye­düli törvényes képviselőjének az elmenekült II. Péter királyt és lon­doni emigráns kormányát ismerték el. A Nyugat elképzelése Jugosz­lávia jövő elrendezéséről azonban ellenkezett a jugoszláv nép érde­keivel, és végül teljes csődöt mon­dott a jugoszláv nemzeti felszaba­dító hadsereg és a partizánok har­ci sikereinek következtében s an­nak a sokoldalú szovjet támoga­tásnak köszönhetően, amelyben a Tito-vezetés részesült. A nemzeti felszabadító harcban a második világháború folyamán aratott győzelem a jugoszláv nép számára biztosította az alapvető feltételeket a minőségileg maga­sabb fokú társadalmi rend építé­séhez. Jugoszlávia népe a kom­munisták vezetésével most már csaknem 40 esztendeje halad a szocializmus békés építésének útján, habár a sokéves idegen uralom, a burzsoá elnyomás és a háború következményeinek fel­számolása, valamint á nemzetisé­gi kérdés megoldása óriási erőfe­szítéseket követel. Albánia népe november 29-én az ország újkori történelmének egyik legkiválóbb fejezetére emlé­kezik: a fasiszta megszállók feletti győzelem és a nemzeti független­ség helyreállítása 40. évfordulóját ünnepli. 1944-ben ezen a napon űzték ki az albán népi felszabadító hadsereg egységei az utolsó fa­siszta csapatokat és hazai kiszol­gálóikat, s a politikai hatalmat a nép vehette át. Az albán hazafiak nemzeti fel­szabadító harca több mint öt évig tartott. Már 1939-ben megalakul­tak az első partizánegységek. Az Albán Kommunista Párt (ma Albán Munkapárt) 1941-es megalakulá­sa után kidolgozott politikai prog­ramjában hangsúlyozta a Szovjet­unió döntő szerepét a fasizmus elleni felszabadító harcban. Épp a szovjet csapatok balkáni győzel­mes offenzívája hozta létre 1944- ben a kedvező feltételeket az al­bán nép felszabadító harcának győzelméhez. Albánia új élet építésébe fogott, s alapvető szociális és gazdasági változásokat hajtott végre. Rend­kívül nehéz örökséggel kellett megküzdenie: az ország Európa legelmaradottabb államai közé tartozott. A háború utáni években megvalósított mélyreható változá­sok elsősorban a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott sokoldalú együttműkö­dés révén váltak lehetővé. A Szovjetunió például 1957-ben átadta Albániának mindazokat az üzemeket, amelyeket az ország­ban az ő részvételével építettek, Ma a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége által vezetett dolgo­zók, az egész társadalom legfon­tosabb feladata azoknak a célok­nak az elérése, amelyeket a gaz­dasági stabilizáció hosszú távú programja tűzött ki. E program célja az országot kivezetni az idők folyamán felhalmozódott gazda­sági és szociális nehézségekből és elősegíteni a JSZSZK további sokoldalú fejlődését. Az elsó pozi­tív eredmények már a múlt évben megmutatkoztak, amikor megállí­tották a ipari termelés hanyatlását, sőt elérték növekedését, valamint a külkereskedelmi forgalom is emelkedett. Ez az irányzat az idei év folyamán is folytatódott, amikor a tavalyihoz képest a termelés mintegy 5 százalékkal, a kivitel pedig 4 százalékkal emelkedett. Egészben véve a mezőgazdaság­ban is sikerült fenntartani az utób­bi évek színvonalát, habár a két legfontosabb gabonafélének - a búzának (több mint 5 millió ton­na) és a kukoricának (mintegy 11 millió tonna) a termésmennyi­sége még mindig nem felel meg a tervezett céloknak. A JSZSZK legsúlyosabb, még mindig nem teljes sikerrel megol­dott problémái közé tartozik a ma­gas infláció és az árak emelkedé­se, a munkanélküliség, főként a fi­atalok munkanélküliségének nö­vekedése, a lakosság életszínvo­nalának csökkenése, valamint az egyes köztársaságok és autonóm területek egyenlőtlen gazdasági színvonala. Ez a maga módján kihat a politikai szférára is, ahol a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége küzdelmet folytat a társa­dalomban betöltött vezető szere­pének megszilárdításáért, és har­col az opportunizmus, a követke­zetlenség és az elégtelen akcióké­pesség megnyilvánulásai ellen. Amint a pártszervezetekben e problémákról éppen jelenleg fo­lyó vita is mutatja, a kommunisták­nak elég erejük van, e a dolgozók támogatják őket abban, hogy le­küzdjék azokat az akadályokat, amelyek Jugoszláviát gátolják a további fejlődésben és a lakos­ság életszínvonalának emelésé­ben. Jugoszlávia népe nemzeti ünnepét immár hagyományosan fokozott aktív munkával, új ipari és egyéb létesítmények üzembe he­lyezésével ünnepli meg. (č) s elengedte a korábban nyújtott hitelek visszafizetését. A szocialista országokkal az egyenjogúság, a kölcsönös elő­nyök alapján folytatott együttmű­ködés éveiben Albániában létre­jöttek a szocializmus alapjai. Albá­nia történelmileg rövid időszak alatt elmaradott agrárországból mezőgazdasági-ipari állammá változott, amelyben nagy fejlődés­nek indult a kultúra, a tudomány, az egészségügy is. A hatvanas évek elejétől azon­ban ez a gyümölcsöző együttmű­ködés - nem a szocialista orszá­gok hibájából - megszakadt. Saj­nos, Albánia továbbra is elszige­telten él korábbi barátaitól, A csehszlovák-albán kapcsola­tok különösen a háború utáni idő­ben indultak sikeres fejlődésnek. Csehszlovákia a politikai érintke­zés korlátozása után is fontos ke­reskedelmi partnere maradt Albá­niának. A jelenleg érvényben levő kereskedelmi megállapodás kere­tében elsősorban gépeket és be­rendezéseket, közlekedési eszkö­zöket, hengerelt anyagokat szállí­tunk, s cserébe színes fémeket, mezőgazdasági termékeket im­portálunk. A csehszlovák fél több ízben kifejezte, hogy kész létrehozni a feltételeket a kölcsönös előnyök, az egyenlőség alapján a csehszlo­vák-albán viszony javításához más területeken is. Ez minden­képp hasznára válna a két ország­nak, a szocializmus és a béke ügyének. (Rp) Uruguayi utak U ruguay végül is az argentin utat választotta, és nem a chileit, bár az elmúlt hónapokban többször fennállt a veszély, hogy a hadsereg - ahe­lyett, hogy visszavonulna a kaszárnyákba - a meg­torló intézkedések, az ellenzékkel szembeni ke­mény fellépés fokozása mellett dönt. Nos, a vasár­napi általános választásokon eldőlt: a katonák kénytelenek engedni a demokrácia helyreállítását szorgalmazó erőknek. Hosszú folyamat eredménye volt a vasárnapi szavazás, amelyen az uruguayiak civil kormányza­tot - államfőt, parlamentet és helyi közigazgatási testületeket - választottak. Az uruguayi katonák puccsa néhány hónappal megelőzte a chilei véres hatalomátvételt. A terror légköre megbénította az ország politikai életét, de az uruguayiak hamarabb felocsúdtak, mint a chileiek, s ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a montevideói tábornokok között nem volt olyan, aki a fegyveres erőket szilárdan a kézében tudta volna tartani. így már a hetvenes évek vége felé két szárnyra szakadt a hadsereg, s vezetői ekkor hirdették meg az alkotmányos rendhez való visszatérés első időrendi tervét. Csakhogy elképzeléseik szerint az egész folya­matot ők ellenőrizték volna, így a hagyományos polgári pártok (a Colorado és a Blanco) sem akartak ebbe belemenni. Mivel az 1980-as népszavazáson az uruguayiak határozott nemet mondtak a katonák tervére, új menetrendet kellett kidolgozni, amely elvezetett ahhoz, hogy több mint 11 éves katonai diktatúra után polgári kormányzatot választhatott az ország. A tavalyi év elejére tehető a széles néptömegek mind bátrabb fellépésének kezdete. Az 1983-as május 1 -i felvonulások már jelezték, a polgári pártok és a rezsim közötti párbeszéd kudarcát követő augusztusi elsó országos tiltakozó nap pedig bizo­nyította: az uruguayi nép nem kívánja kiengedni kezéből a kezdeményezést. A tiltakozó akciók soro­zatára a hadsereg megpróbált chilei módon vála­szolni, de már nem volt képes megállítani a lavinát, inkább engedményekre kényszerült: sok politikai foglyot bocsátott szabadon, köztük Liber Seregni tábornokot, a baloldali Széles Front vezéralakját, s enyhített a korlátozó intézkedéseken is (a kom­munista párt ugyan továbbra is illegalitásba kény­szerült, a front számos más tagszervezete számára azonban mód nyílt a szabadabb működésre). Fennállásának 13 éve alatt a Széles Front tizet illegalitásban volt kénytelen eltölteni, s a rezsim megtorló intézkedései is az ő sorait ritkították a leg­inkább. Ez csak fokozza választási eredményének jelentőségét: a baloldali erők frontja a szavazatok 20 százalékával a harmadik legnagyobb politikai erővé vált és megtörte a két politikai párt egyed­uralmát. Az új elnök, Julio Sanguinetti (48 éves, jogász) a Colorado párt jelöltje volt, s a Nemzeti Párt (Blanco) jelöltjét kb. 6 százalékkal előzte meg, de így is csak relatív többséget szerzett (38,63 száza­lék), úgyhogy az évek során felgyülemlett súlyos politikai, de főleg gazdasági problémák hatékony megoldásához a pártok széles körű együttműködé­sére lesz szükség. Sanguinetti azt nyilatkozta, hogy ,,a nemzeti egyetértés kormányát“ kívánja létre­hozni. E gyelőre azonban nincs egyetértés a három politikai csoportosulás között a jövőben kö­vetendő gazdaságpolitikát illetően, márpedig ez lenne az alapja az újra kivívott demokrácia további kibontakozásának. Végül figyelembe kell venni: a hadsereg árgus szemekkel figyeli az események alakulását, tehát igazán nem mondhatjuk, hogy könnyű út áll Uruguay előtt. PAPUCSEK GERGELY Az albán nép ünnepe

Next

/
Thumbnails
Contents