Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-21 / 276. szám, szerda
Közös erővel, koordináltan a szolgáltatások fejlesztéséért Előtérbe a minőséget KOMMENTÁLJUK ------A CSKP KB 6. és az SZLKP KB rákövetkező ülése óta eltelt időszakban járásunkban a szolgáltatások terén jelentős fejlődést értünk el, a szolgáltatások egyre jobban kielégítik a lakosság szükségleteit. Az egy lakosra jutó bevétel járásunkban megközelíti a 640 koronát, s ez az összeg meghaladja a kelet-szlovákiai kerület és egész Szlovákia átlagát egyaránt. Ez az adat egyúttal rámutat, hogy a CSKP KB 6. és az SZLKP KB rákövetkező ülésének határozatai végrehajtása során átfogóan felmértük a szolgáltatások eddig elért színvonalát és kerestük a módját fejlesztésüknek, illetve javításuknak. Járásunkban aránylag nagy számú helyi ipari és szolgáltató vállalat, valamint ipari szövetkezet működik. Miközben a 7. ötéves tervidőszak eddigi éveiben jelentősen növekedett e vállalatok termelése, egyre nagyobb figyelmet fordítottak a szolgáltatások minőségi fejlesztésére is. A járás lakossága demográfiai szerkezetének átfogó felmérése és tanulmányozása, pénzügyi bevételük felmérése és egyéb tényezők vizsgálata adta meg az alapot a lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztési koncepciójának kidolgozásához, az ipari szövetkezetek, a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó kisrészlegek, a földművesszövetkezeti melléküzemágak, illetve a nemzeti bizottsági engedélyek alapján szolgáltatást nyújtó lakosok működésének fejlesztéséhez. Ezt a koncepciót a járási nemzeti bizottság tanácsa 1984 első felében hagyta jóvá, és a koncepció alapvető dokumentumává vált a szolgáltatások fejlesztésének. Arról van lényegében szó, hogy a kijelölt célok pontosítják, milyen konkrét feladatokat kell végrehajtani a szolgáltatások hozzáférhetővé tételében, a választék és a minőség javításában. Járásunk lakosainak száma több mint 180 ezer. Az 5 ezer lakosúnál nagyobb településeken kb. 80 ezren laknak. A járás három városában és 133 községében mindössze 37 stabilizálódott szolgáltatási részleg működik. Ez azt jelenti, hogy csaknem 100 olyan kisebb település van a járásban, amelyben még az alapvető szolgáltatások is hiányoznak. Ezek az adatok megmutatják a fejlesztés útját, megmutatják, hogy milyen irányban kell gyara- pítanunk a szolgáltatások anyagi- műszaki bázisát, illetve miként kell növelnünk a mozgó szolgáltatási létesítmények számát. A járás székhelyén - ahol egyébként gazdag a szolgáltatások választéka - még szintén van fejlesztenivaló. Az új lakótelepeken lassan folyik a járulékos létesítmények építése és a prešovi szövetkezeti szolgáltatási ház építése is mintegy két évnyit késik. E rendkívül szükséges létesítmény az ipari szövetkezetek eszközeinek összevonásával épül. A befejezés reális időpontja: 1985 vége. Az elkövetkező időszakban azt akarjuk, hogy a vállalatok elsősorban a központi községek és a helyi jelentőségű települések részlegei hálózatának építésére összpontosítsanak. Már említettem, hogy járásunkban viszonylag sok helyi gazdálkodási vállalat és ipari szövetkezet működik. Ezek teljesítőképessége jelentős, tevékenységük elemzése során azonban kiderült, hogy a szervezetek kevéssé törődnek a lakossági szolgáltatások fejlesztésével. A helyi gazdálkodási vállalatoknál 24 százalék, az ipari szövetkezeteknél pedig csak nem egészen 11 százalék a lakossági szolgáltatásokból eredő bevétel részaránya (az összteljesítményekhez viszonyítva). Ez kedvezőtlenebb a kelet-szlovákiai kerület átlagánál, nem is beszélve a szlovákiai átlagról. Látjuk, hogy e téren komoly lehetőségeink vannak az említett szervezetek tevékenysége szerkezetének módosítására. Más szóval: e vállalatok a jövőben többet termelhetnek az árualapok gyarapítására, és többet törődhetnek a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésével. Ehhez azonban fel kell számolniuk bizonyos kooperációs tevékenységeket. A szolgáltatások fejlesztésének irányítása során döntő szavuk van a nemzeti bizottságoknak. Különösen sok függ attól, hogy a jnb, illetve a vnb-k illetékes osztályai milyen színvonalon hangolják össze e tevékenységet, illetve hogy miként törődnek a szolgáltatásfejlesztés minőségi tényezőinek alakulásával (a kivitelezési határidők megtartása, a nyitvatar- tás ésszerűvé tétele, a reklamációk számának csökkentése). Az új részlegek építésének összehangolása során törődünk vele, hogy figyelembe vegyék a lakosság érdekeit és szükségleteit, és hogy ne tévesszék szem elől a társadalom egészének szempontjait. Ez azt jelenti, hogy új szolgáltatásokat kell bevezetni, ugyanakkor törődni kell a meglévők tökéletesítésével. E tevékenységben aktív szerepet játszik a helyi gazdálkodási vállalatok és az ipari szövetkezetek készsége és kezdeményezése. Számunkra komoly előnyt jelent, hogy Prešovban működik az ipari szövetkezetek szlovákiai szövetségének kerületi bizottsága, amely aktívan bekapcsolódott a szolgáltatásfejlesztési koncepció kidolgozásába. Az összehangolás során bevált az a gyakorlat, hogy értekezleteket szervez a jnb az érdekelt nemzeti bizottságok, a helyi gazdálkodási vállalatok és az ipari szövetkezetek képviselőinek részvételével. Viszont több kezdeményezésre lenne szükség a városi, illetve a helyi nemzeti bizottságok részéről. Ezek vezetőinek közvetlenül a helyi gazdálkodási vállalatok és az ipari szövetkezetek képviselőivel kellene kapcsolatba lépniük, igy tájékoztatva őket a lakosság, Hasznos munkát végeznek egy-egy város vagy község specifikus igényeiről. Ugyanakkor a helyi vezetőknek a szolgáltatások minőségének javítására is nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk. ^ A szolgáltatási szférában elért eredmények azt mutatják, járásunkban a helyi gazdálkodási vállalatoknál és az ipari szövetkezetekben működő pártszervezetek és kommunisták nagy felelősségtudattal láttak hozzá a CSKP KB 6. és 8. ülése, illetve az SZLKP KB rákövetkező ülései határozatainak konkretizálásához és céltudatos végrehajtásához. Az ipari szövetkezetekben például 1984-ben a belkereskedelembe kerülő termékek 30 százalékát innoválják. Ugyanakkor bővítették a motorosoknak nyújtott szolgáltatásokat, legújabban már telefonon is házhoz hívhatók a szerelők, a javítóműhelyekben tanácsadó szolgálatot létesítettek, és nagyobb javítások után díjmentesen tesztelik a motorokat. A járás néhány helyén kerékpárjavító-műhelyt, illetve varrógépjavítót létesítettek. Az új részlegek felsorolását még hosszan folytathatnánk. Ezekben az ipari szövetkezetekben a mű- szaki-fejlesztési tervek a végrehajtási tervek szerves részét képezik. A belkereskedelmi ellátás, illetve a szolgáltatások fejlesztését még gyakran gátolják az anyagiműszaki ellátás fogyatékosságai. Különösen sok gondot okoz, hogy nincs elegendő gépkocsi-pótalkatrész, hogy a készruhagyártó-rész- legek nem tudnak elegendő divatos anyagot vásárolni, hogy nincs megfelelő mennyiségű öntöttvas radiátor stb. Még a minőségszabályozás komplex rendszerében is vannak fogyatékosságok, és nem mindenütt lehetünk elégedettek a szolgáltatási dolgozók megrendelőkkel szembeni magatartásával sem. Tovább kell szilárdítani a munka- és technológiai fegyelmet, tökéletesíteni a normaképzési tevékenységet. A problémák megoldása érdekében a pártalap- szervezetek figyelmét az eszmei- nevelő és tömegpolitikai munka színvonalának emelésére, a gazdasági propaganda, a szemléltető és egyéni agitáció fejlesztésére összpontosítjuk. Ebben látjuk ugyanis az egyének és a kollektívák munkához fűződő szocialista viszonyának rendszeres elmélyítését, valamint a szolgáltatások minősége javításának feltételét. ANDREJ KOLLÁR, a prešovi járási pártbizottság titkára Hol vannak a pótalkatrészek? Anyagbeszerzők a megmondhatói, hogy esetenként milyen nehézségekbe ütközik egy-egy pótalkatrész vagy kellék beszerzése, jóllehet gyártói azt állítják, eleget küldtek belőle az illetékes raktárakba. Ha a legyártott pótalkatrész- mennyiségről szóló adatokat tanulmányozzuk, és ehhez figyelembe vesszük az egyes alkatrészek tervezett élettartamát, valóban úgy tűnik, hogy elégnek kellene lenniük a kialakított készleteknek. De ha ez valóban helytálló következtetés, akkor miért van az, hogy időnként - más-más termékből - felüti fejét a pótalkatrészhiány? Miért van jogos oka jó néhány anyagbeszerzőnek az elégedetlenségre? A Szövetségi Statisztikai Hivatal felmérést végzett, hogy az elektrotechnikai, a kohászati, a nehéz- és általános gépipari, valamint az építőipari ágazat raktáraiban milyen készletek vannak pótalkatrészekből és a különböző kellékekből. A felmérés során megállapították, hogy az említett ágazatokban összesen több mint 800 millió korona értékű pótalkatrész és egyéb kellék képezte az e célú készleteket. Jó, jó - mondhatja a vállalat tehergépkocsi-parkjának folyamatos pótalkatrész-ellátásáért felelős dolgozója. - Ez valóban nem kevés, de ha egy bizonyos alkatrészt ö maga hiába keres, az azt jelenti, hogy a választékkal van baj, tehát számára az említett adat nem megnyugtató. Tény, amint az említett felmérés is megállapította, hogy vannak termelésigazdasági egységek, vállalatok, amelyeknél aránytalanul hosszú időre - esetenként akár két esztendőbe is - tartalékolnak alkatrészeket. Vajon gazdaságos az ilyen gyakorlat? Bizonyára nem, hiszen a szükséges mennyiségen felül felhalmozott pótalkatrész-készletek ugyancsak fölöslegesen anyagi eszközöket kötnek le egy-egy gazdálkodó egységben, s ez - persze - kivetítődik a mindenkori gazdasági eredményekbe is. Hogy miért alakult ki ez a nem éppen hatékony készletgazdálkodásra valló gyakorlat, az is közismert: a pótalkatrész-ellátásban évek hosszú során át tapasztalt nehézségek következtében. így a felelős anyagbeszerzők ma akkor igyekeznek feltölteni egy-egy pótalkatrészből, kellékből a készleteket, amikor van belőlük, és nagyon gyakran nemcsak annyit szereznek be egy-egy termékből, amennyi gazdaságos és szükséges, hanem a kelleténél többet rendelve „túlbiztosítják“ magukat. És ennek a gyakorlatnak a következménye, hogy amíg az egyik vállalatnál alkatrész- hiánnyal küszködnek, másutt ugyanabból a termékből aránytalanul nagy készletet halmoztak fel. Az anyagbeszerzési nehézségeket pedig csak tetézi, hogy ez a két fél többnyire csak sok utánjárás, vagy a véletlen folytán szerez tudomást egymásról, akkor, amikor az anyagbeszerzők egy része már jó néhány kilométert leutazott az országban. Persze, vannak - és egyre nagyobb számban - jó példák is arra vonatkozóan, hogy egy-egy termelési-gazdasági egység igyekszik megtalálni a módját, miként szavatolhatja az egyenletes pótalkatrész-ellátást. Sokat segít a pótalkatrészekkel való gazdálkodás színvonalának javításában a nyilvántartás tökéletesítése, mégpedig elsősorban a számítás- technika segítségével. Számítógépes adatfeldolgozással és nyilvántartással elérhető, hogy naprakész és pontos tájékoztatást adjanak egy-egy vállalat, termelési-gazdasági egység mindenkori alkatrészkészletéről. Tájékozottság hiányában ugyanis továbbra is nehezen találhat egymásra az alkatrészt kereső és az ugyanazt az alkatrészt „készletező“ fél, s nehezen billenhet helyre az alkatrész-gazdálkodási mérleg nyelve. Hol vannak tehát a pótalkatrészek? Kisebb-nagyobb raktárakban, amelyek dolgozói szükség esetén nehezen találnak egymásra. Nem érdekeltek a vállalatok anyagilag sem a gazdaságosabb készletgazgálkodásban, és az is nehezíti az e téren ismert gondok enyhítését, felszámolását, hogy az alkatrészeket szállító vállalatok nem mindig fogadják el a kis tételű megrendeléseket. Az ok ebben az esetben is bizonyára az érdekeltség hiánya... PÁKOZDI GERTRÚD Szüntelen tanulással Túlsúlyban a gyakorlati kérdések Egy időben üzleteinkben hiánycikknek számított a könnyen kezelhető, egyszerű szabású, sötétkék színű férfi- és nói munkaruha. A keresett termékből ma már nincs hiány, s ez részben annak a 32 lánynak és asszonynak köszönhető, akik Füleken (Fiľakovo) a helyi iparvállalat részlegében napi két műszakban kizárólagosan e keresett ruhák készítésével foglalkoznak. A két évvel ezelőtt létrehozott műhelyben főként betanított munkásokat foglalkoztatnak, ennek ellenére nem okoz gondot a tervfeladatok teljesítése, s a megrendelőtől függően havonta három-négyezer munkaruha is elkészül. Felvételünkön Sipos Klára látható zsebvarrás közben. H. A. Már mindenütt javában folyik az 1984-1985. évi pártoktatás, melynek első témája: ,,A cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának forradalmi hagyatéka“.- Nálunk ezt a témát én adtam elő - mondja Czibulya Vidor, az Ipolyszalkai (Salka) Egységes Földművesszövetkezet pártalap- szervezetének alelnöke, a helyi iskola igazgatója. Külön falusi szervezet nincs a községben. Október második felében kezdték meg a pártoktatást, melyet a község mindenes klubhelyiségében tartanak. Többek között az agitációs központ is itt van. A pártoktatásra a pártbizottság az alapszervezet tagjait sorolta be, kivéve a beteg nyugdíjasokat. A betegeket a pártbizottság megbízott tagjai a taggyűlések után meglátogatják, s tájékoztatják a tanácskozásokon elhangzottakról. Párton kívüli részvevői nincsenek az oktatásnak. Az alapszervezet keretében egy kör létesült, amely ,,A fejlett szocialista társadalom építésének időszerű kérdései“ témakörrel foglakozik. Mindenképpen említést érdemel, hogy az idei első előadáson az oktatásra besoroltak mind jelen voltak.- Milyen segítséget kapnak munkájukban a pártelőadók?- kérdem Czibulya elvtárstól. Mielőtt válaszolna, egy meghívót vesz elő, melyet az érsekújvári (Nové Zámky) járási pártbizottság politikai nevelési házától kapott.- Minden előadás előtt meghívnak bennünket, hogy átvegyük a soron következő témát. - Most ,,A Szovjetunió döntő szerepe a fasizmus legyőzésében, a világ békéjéért és a haladásért vívott harcban“ című témára készülünk fel. Ezeken-az összejöveteleken ismertetik a felhasználható irodalmat is. Ha lehetséges, adnak is megfelelő anyagot. Az első témához például brosúrát kaptunk. Természetesen a marxizmus-leniniz- mus klasszikusainak szüntelen tanulmányozása is igen fontos. Vagyis arról van szó, hogy a pártelőadó mindig alaposan fel- készülten lépjen hallgatói elé, s lehetőleg gazdag tapasztalatai legyenek. Czibulya Vidor még 1965- ben elvégezte a Marxizmus-Leni- nizmus Esti Egyetemét, de már azt megelőzően is szert tett előadói tapasztalatokra. A pártoktatásban természetesen mód nyílik sokéves pedagógiai tapasztalatainak hasznosítására is. Ugyanakkor - s ezt külön hangsúlyozza- az iskolában nagy hasznát veszi a pártoktatáson szerzett politikai ismereteinek. Főleg a polgári nevelés tanítása közben. Tapasztalatai szerint az embereket érdeklik az egyes témák. Az előadások után kérdéseket tehetnek fel. Elsősorban a saját munka- és lakóhelyi tapasztalataikat mondják el. Például a munkatermelékenység fokozásának lehetőségeiről. Bírálják, hogy a községben nincs művelődési ház. Sürgetik a futballpálya építésének befejezését, bevásárlóközpont építését kérik, mivel az üzletek nagy része szükséghelyiségben van elhelyezve- Sokat várnak a helyi nemzeti bizottság új titkárától, a fiatal Jendrusák Józseftől. Ugyancsak az időszerű, gyakran emlegetett kérdések közé tartozik az, hogy a hnb és az iskola vezetősége az új iskola építésének a mielőbbi megkezdésén fáradozik. A korszerű iskolának tornaterme és szaktantermei is lesznek. Az iskolával egyidejűleg tanítói lakások is épülnek majd a faluban. A község lakosságát érdeklik a közügyek, s ezt nemcsak az előadások során elhangzott kérdések bizonyítják, hanem az a segítség, tenniakarás is, amely az eddigi sikeres akciókban megnyilvánult. Például a parkok létesítése, a vendéglő, az óvoda építése során. FÜLÖP IMRE ÚJ szil 4 1984. XI. 21.
