Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)
1984-11-19 / 274. szám, hétfő
A Himalája vastörvénye: Mindenki csak önmagát mentheti EGY SIKERES HEGYMÁSZÁS TRAGIKUS VÉGE * ÚJ SZÚ .5 1984. XI. 19. amerre a fix kötelek vezettek. Sőt, egy részen azoknak is nyoma veszett, mert egy lavina korábban betakarta. Lassan mentem, mert már nem bírtam, holtfáradt voltam. Fogalmam sem volt tehát, menynyire lehetek a tábortól. Időnként pihentem, aztán tovább folytattam az utam, de egyre nehezebb volt. Amikor egyszercsak elértem a gleccser szélét, rájöttem, nincs más lehetőségem, mint elérni a második tábort, amely 6400 méter magasan van, vagyis, a csúcsról lefelé több mint 2400 méteres szintkülönbséget kellett megtenni. A gleccserben nappal nem nehéz járni, de éjszaka, ráadásul lámpa nélkül a repedéseket kerülgetni, amelyek 6-8 méter szélesek és néha akár 100 méter mélyek is lehetnek...- Szóval amikor csak tehettem, a hóra feküdtem, hogy megpihenjek, de tudtam, hogy nem szabad elaludnom, mert akkor már nem ébredek föl. Aztán mégiscsak eljutottam a sziklák közé, ahol már a második tábornak kellett lennie, Nagyjából egy hónappal ezelőtt, október 17-én adtak hírt róla az újságok, hogy sikerrel végződött a csehszlovák Himalája-expedíció, amely a Mount Everest (Sagarmatha vagy Csomo Lungma) megmászását tűzte ki célul. Két hegymászó: az 50 éves JOZEF PSOTKA és OEMJÁN ZOLTÁN egy nepáli hegyi kísérővel - vagy ahogy minden nyelven használatos sherpával - ANG RITÁVAL feljutott a világ tetejére. Egy nappal később pedig egy szomorú hírről is beszámoltak az újságok, mégpedig a csúcsra sikeresen feljutott 50 éves hegymászó Jozef Psotka haláláról. Ennek körülményeiről a társ, a lapunkat a „Hegyek Királyának“ megmászásáról (pontosabban az előkészületekről) tudósító Demján Zoltán számolt be Nepálból történt visszatérése után:- Még a nyáron, amikor a Lhot- se Sharról visszatértünk, és utána a hegymászásról beszélgettünk - s az az Új Szó hasábjain is megjelent - elmondottam, hogy a hegymászásban mindig a visz- szaút a nehezebb. Az ember szinte végső erőfeszítésével feljut valahová, és utána rövid - pihenőnek alig nevezhető - lélegzetvételnyi szünet után elindul visszafelé. A középhegységekben a visz- szatérés kevésbé, sőt ritkán vevőit a legjobb a közérzetem, és hármónk közül a legjobb kondícióm. A mintegy 200 kilométeres óránkénti sebességű szélben a déli nyeregben kellemetlen meglepetés ért. A szél a hollandok sátrait széttépte, a felszerelést el- hordta, így ott nem maradhattam. Igyekeztem tehát elérni a hollandok harmadik táborát, sötétben lámpa nélkül. Balszerencsénkre a hollandok a tábort vagy 50 méterre állították föl attól a helytől, és végül meg is találtam. Megpihentem, elsősegélyben részesítettek, de azt mondták, le kell menni az alaptáborba, hogy megfelelően ápolhassák megfagyott lábaimat, mert esetleg baj lehet... • Mikor értesült a tragédiáról?- Másnap reggel lejött a sher- pa, Ang Rita, s amikor láttuk, hogy egyedül, megijedtünk, hogy miért nincs vele Jozef Psotka. Elmondta, hogy mindketten lejutottak a hollandok negyedik táborának helyére a déli nyeregbe, de ugyanazt tapasztalták, amit én. Igaz, ők hat órával később jártak ott, akkorra már elállt a szél. Folytatták az utat, és később a déli nyeregben Juzek- igy hívtuk Psotkát egymás közt- azt mondta, hogy ö fáradt, és nem megy tovább. Mivel a szél a nyeregben mindent elfújt, a hóban akart aludni egy odúban. De a hó olyan kemény volt, hogy nem tudott bele odút vájni. A sherpa megpróbált valamit találni a sátrak körül, és mivel semmit sem talált, hívta Juzeket, jöjjön vele. Ó azonban azt mondta, marad, (gy Ang Rita elindult egyedül a mintegy 8000 méter magasból. Mivel ők erre a helyre hat órával később értek, hat órával többet töltöttek nyolcezer méter fölött, ahol lényegesen ritkább a levegő mint lejjebb. A sherpa valamikor éjjel három órakor - október 16-án- megtalálta a hollandok harmadik táborát, de ott sem volt semmi. Ott volt 2-3 óráig, de attól tartott, megfagy, ha nem indul tovább.- Azonnal megszervezték a mentőakciót, és a többiek, akik még a csúcsra mentek volna, elindultak Psotka keresésére. Just elérte az ötödik tábort, aztán a lengyel útról oxigénpalackokkal átment a déli nyeregbe. Ekkor még azt hittük, hogy a hó belepte Juzeket. -Végül aztán Just elkezdett keresgélni a nyugati katlanban azokon a helyeken, ahol feltételezhetően megtalálhatta volna Juzek holttestét, ha lezuhant. Mintegy 6600 méter magasan talált rá.- Aki tudott, mindenki odament, és azon a helyen mély részvét mellett eltemettük. Szinte el sem tudtam hinni, hiszen annak ellenére, hogy korát tekintve akár apám is lehetett volna, Justtal és velem együtt ő volt egész idő alatt a legjobb kondícióban. Ezért nem fogok tudni sohasem felhőtlenül örülni annak, hogy sikerült feljutnom a Mount Everestre, ami csak keveseknek sikerült. Juzek egyébként a legidősebb volt azok közül, akik fennt jártak a csúcson. A sikeres felérés után nem ilyen tragikus befejezést képzeltünk... Feljegyezte: MÉSZÁROS JÁNOS A ,,Hegyek Királya“ a Pumori lejtőjéről nézve. A nyugati gerinc határt képez Nepál (a kép jobboldalai) és Tibet között, ahová a képen látható baloldali lejtők tartoznak, valamint az előtérben látható nyereg, amelynek a neve Lho La (Demján Zoltán felvételei) Jozef Psotka az alaptáborban szélyes, mert egy-egy csúszás még nem okoz feltétlenül tragédiát. A Himalájában viszont egy csúszás azt jelenti, hogy néha 1500-2000 méteres távon tehetetlenül csúszik az ember, a csúszást időnként zuhanások váltják, ezt kellene az embernek kibírnia. Mindenki számára világos, hogy az ilyen baleset után már szinte mindegy, hogy a szerencsétlenül járt hol áll meg, hiszen azt nem lehet túlélni. Ráadásul az óriáshegységekben a kisebb sérülések, amelyek a tengerszinten, de akár a középhegységekben még nem okoznának különösebb nagy gondot - például egy könnyű lábtörés - itt szinte mindig halálos balesetek, mert itt mindenki csak önmagát tudja megmenteni. A társtól nem várhatja, hogy segítse, kötélen vagy anélkül több ezer méteren át. Ha pedig megcsúszik ... • Ez történt Jozef Psotka esetében is?-Tulajdonképpen csak találgatni lehet, mi okozhatta a tragédiát, amely társam halálával végződött, hiszen én is csak az alaptáborban tudtam meg, és talán mondanom sem kell, mennyire lesújtott. Tehát a csúcsról visszafelé megegyeztünk, hogy a könnyebb úton, azon, amelyen a hollandok jöttek, igyekszünk lefelé. Megegyeztünk abban is, hogy az aki a legjobban bírja, előre megy, és a hollandok negyedik táborában a déli nyeregben bevárja a másik kettőt. Ehhez hozzátartozik, hogy a hollandok nyomait belepte a hó. így kellett, hogy valaki még a sötétedés előtt odaérjen, és annak nyomait követve a másik kettő a homloklámpákkal még a sötétben sem tévedhet el. Mivel Psotka a lámpáját valahol lejjebb felejtette, én nála hagytam az enyémet. Úgy döntöttünk, hogy én megyek előre lámpa nélkül, mert nekem Szorgalmasan gyakorolnak a lányok és asszonyok. Az előtérben Motu- sová Marta, a nók gyakorlatának egyik vezetője (Fogas felvétele) & Československa •MKTAKlAaAtMf Az országos premier színhelyén Hol tartanak a spartakiádelőkészületek a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban? Országszerte lázasan folyik a készülődés az 1985-ös spartakiádra. A minap Dunaszerdahelyen tartottunk helyzetfelmérést. A helyszín kiválasztása nem a véletlen müve volt, köztudott, hogy a hagyományokhoz híven rendre ez a járás kezdi elsőnek a nyilvános fellépéseket. Munkában a törzs Ágh István, a járási spartakiád- törzs titkára készségesen tájékoztatott az eddig elvégzettekről s az időközben fel-felmerülö kisebb- nagyobb gondokról is.- Harmincháromtagú törzs irányítja a felkészülést a járásban, élén Váradi Pál jnb-titkárral. A tagok között számos spartakiádot megért emberek kaptak helyet, többek között a Csallóköz főszerkesztője is, s természetesen minden tömegszervezet képviselője. Tavaly ősztől dolgoznak a területi spartakiádstábok Nagymegyeren (Čalovo) és Somorján (Šamorin). A hat körzeti törzs csak az idén szeptemberben kezdte tevékenységét. Tiz-tizenöt helyi fellépést is tervezünk, ott, ahol legalább három-négy gyakorlatot bemutathatnak. A május 9-10-re tervezett járási bemutatón tizenhárom gyakorlat szerepel, mindössze a katonák és a főiskolások programja marad el. A hagyományokhoz híven számolunk a mélniki testvérjárás küldöttségével is, tőlük száznegyvennégy nő és hetvenkét férfi mutatja be gyakorlatát. Természetesen, ez csereakció, tőlünk ugyan- ennyien mennek Neratovicébe. Itt lesz újra a győri Kazinczy Gimnázium négyszáz diáklánya, akik a moszkvai VITmotívumaira koreo- grafált ritmikus sportgimnaszti- kai egyveleget adnak elő. Tömegfellépések Mint megtudtuk, a járásban 5817-en gyakorolják a 13 bemutatót. A dunaszerdahelyi fellépésen viszont 6444 emberrel számítanak; az előbb említett vendégekkel együtt. A begyakorlás szeptembertől folyik, s a titkár véleménye szerint rendszeres és sikeres az elsajátítás. Egyedüli gondot a kellékek érkezése okozta, bizony sok helyütt számottevő volt a késés.- Valószínűleg a nyolcvanas siker okozza, hogy ismét a szülőgyermekek gyakorlata iránt érdeklődnek a legtöbben, örömmel állapíthatom meg azt is, hogy népszerűbb lett a nók bemutatója is: já- rásszerte háromszázötvennégy asszony és lány készül. A legjobban haladnak a Csilizköz Egységes Földmüvesszövetkezetben, a Slovlik dunaszerdahelyi üzemében és a bósi (Gabčíkovo) Állami Gazdaságban. Tehát megy minden simán... Vagy mégsem? A férfiak itt is gondot okoznak (a hírek szerint országszerte). 144 férfi jelentkezett, de ez - tisztelet a kivételnek! - csak papíron kimutatott szám. A legtöbb helyütt nem gyakorolnak, így aztán a vezetőség a legutóbbi törzsülésen elhatározta, hogy a járási szakszervezeti tanácshoz fordul segítségért. Megoldás lenne az is, ha az egyes helyeken, üzemekben, vállalatokban változtatnának a hozzáálláson, a szervezési formán, s akkor a férfiak is nyilván nagyobb kedvvel látnának hozzá az egyébként vonzó műsor begyakorlásához. Sport- és turisztikai rendezvények Ezek célja, hogy minél nagyobb tömegeket nyerjen meg a rendszeres testnevelésnek. A CSSZTSZ dunaszerdahelyi járási bizottságának dolgozói a spartakiád felkészülés időszakában ügyesen, nem hagyományos rendezvényekkel igyekeztek e célkitűzést elérni. Itt van például a 500x50 méteres úszóváltó, amelyet júniusban rendeztek.- Eleinte sokan pesszimisták voltak - árulta el Ágh István. - Hol szedtek ti ennyi embert?!“ - kételkedtek sokan. S az eredmény? A résztvevők és a szervezők is dicsérték a végén, s jövőre már Nagymegyeren is készülnek hasonlót rendezni. Természetesen az újonnan beiktatott akciók mellett voltak hagyományosak is. Megemlíthetjük a III. mezőgazdasági sportolimpiát, amelynek versenyeibe a tavasszal 1000 dolgozó kapcsolódott be. Hasonlóan sikeres volt az SZKT serlegéért kiírt rendezvény, valamint a pionírok és SZISZ-tagok sportligája és olimpiája, amelyen több mint ötezren vettek részt. A legnépszerűbb akció talán a vnb elnökének serlegéért lebonyolított verseny volt: ezen 270 fiatal tehetség mérte össze erejét - a hazaiak mellett a mélní- kiek és a győriek is. Ez tulajdonképpen erőfelmérést is jelentett a rátermettségi jelvényért folyó versengés brnói döntőjére, ahol a dunaszerdahelyiek az összesítésben a 3. helyet szerezték meg. Szép sikert értek el a lányok: a dunaszerdahelyi Hviezdoslav utcai alapiskola tanulója. Volner Éva megnyerte kategóriáját, majd csapatban a nagymegyeri Udvaros Máriával és a dióspatonyi (Orechová Potôň) Lukács Erzsébettel karöltve ugyancsak első lett. A fiúknál a nyárasdi (Topoľníky) Caj- lík Tibor második lett egyéniben, s a Cajlík-Egri-Majtényi trió csapatban is ezüstérmet nyert.- Rendkívül népszerűek lettek a járásban a futóversenyek - egészítette ki Ágh elvtárs. - Dióspatonyban és Nagymegyerben hagyomány nélkül is sikeres akciót szerveztek, s ráadásul ezek most már bekerültek a szlovákiai és az országos tömegsportnaptárba is. Eddig elég fájó pontunk volt a turisztika. Három éve alakult a járásban a szakszövetség, s a rövid idő alatt szép eredményeket ért el. Látogatásunkkor meggyőződtünk, hogy a dunaszerdahelyiek ezúttal is mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jövő évi spartakiád premierje vonzó és sikeres legyen. S ami még fontosabb, hogy ennek befejeztével se szűnjön meg a folyamatosság. A május 9—10-i bemutatóval ugyanis nem fejeződik be a rendezvénysorozat. Mindjárt másnap, május 11 -én kerül sorra a béke- és barátságváltó; amelybe tíztagú csapatok nevezhetnek. A versenyt a Györ-Dunaszerdahely útvonalon bonyolítják le, maratoni, azaz 42 195 kilométeres távon .. URBÁN KLÁRA ■m®*
