Új Szó, 1984. november (37. évfolyam, 259-284. szám)

1984-11-19 / 274. szám, hétfő

A Himalája vastörvénye: Mindenki csak önmagát mentheti EGY SIKERES HEGYMÁSZÁS TRAGIKUS VÉGE * ÚJ SZÚ .5 1984. XI. 19. amerre a fix kötelek vezettek. Sőt, egy részen azoknak is nyoma ve­szett, mert egy lavina korábban betakarta. Lassan mentem, mert már nem bírtam, holtfáradt voltam. Fogalmam sem volt tehát, meny­nyire lehetek a tábortól. Időnként pihentem, aztán tovább folytattam az utam, de egyre nehezebb volt. Amikor egyszercsak elértem a gleccser szélét, rájöttem, nincs más lehetőségem, mint elérni a második tábort, amely 6400 mé­ter magasan van, vagyis, a csúcs­ról lefelé több mint 2400 méteres szintkülönbséget kellett megtenni. A gleccserben nappal nem nehéz járni, de éjszaka, ráadásul lámpa nélkül a repedéseket kerülgetni, amelyek 6-8 méter szélesek és néha akár 100 méter mélyek is lehetnek...- Szóval amikor csak tehettem, a hóra feküdtem, hogy megpihen­jek, de tudtam, hogy nem szabad elaludnom, mert akkor már nem ébredek föl. Aztán mégiscsak elju­tottam a sziklák közé, ahol már a második tábornak kellett lennie, Nagyjából egy hónappal ezelőtt, október 17-én adtak hírt róla az újságok, hogy sikerrel végződött a csehszlovák Himalája-expedíció, amely a Mount Everest (Sagarmatha vagy Csomo Lungma) megmászá­sát tűzte ki célul. Két hegymászó: az 50 éves JOZEF PSOTKA és OEMJÁN ZOLTÁN egy nepáli hegyi kísérővel - vagy ahogy minden nyelven használatos sherpával - ANG RITÁVAL feljutott a világ tetejére. Egy nappal később pedig egy szomorú hírről is beszámoltak az újságok, mégpedig a csúcsra sikeresen feljutott 50 éves hegymászó Jozef Psotka haláláról. Ennek körülményeiről a társ, a lapunkat a „Hegyek Királyának“ megmászásáról (pontosabban az előkészületekről) tudósító Demján Zoltán számolt be Nepálból történt visszatérése után:- Még a nyáron, amikor a Lhot- se Sharról visszatértünk, és utána a hegymászásról beszélgettünk - s az az Új Szó hasábjain is megjelent - elmondottam, hogy a hegymászásban mindig a visz- szaút a nehezebb. Az ember szin­te végső erőfeszítésével feljut va­lahová, és utána rövid - pihenő­nek alig nevezhető - lélegzetvé­telnyi szünet után elindul visszafe­lé. A középhegységekben a visz- szatérés kevésbé, sőt ritkán ve­vőit a legjobb a közérzetem, és hármónk közül a legjobb kondíci­óm. A mintegy 200 kilométeres óránkénti sebességű szélben a déli nyeregben kellemetlen meg­lepetés ért. A szél a hollandok sátrait széttépte, a felszerelést el- hordta, így ott nem maradhattam. Igyekeztem tehát elérni a hollan­dok harmadik táborát, sötétben lámpa nélkül. Balszerencsénkre a hollandok a tábort vagy 50 mé­terre állították föl attól a helytől, és végül meg is találtam. Megpi­hentem, elsősegélyben részesí­tettek, de azt mondták, le kell menni az alaptáborba, hogy meg­felelően ápolhassák megfagyott lábaimat, mert esetleg baj lehet... • Mikor értesült a tragédi­áról?- Másnap reggel lejött a sher- pa, Ang Rita, s amikor láttuk, hogy egyedül, megijedtünk, hogy miért nincs vele Jozef Psotka. Elmond­ta, hogy mindketten lejutottak a hol­landok negyedik táborának helyé­re a déli nyeregbe, de ugyanazt tapasztalták, amit én. Igaz, ők hat órával később jártak ott, akkorra már elállt a szél. Folytatták az utat, és később a déli nyeregben Juzek- igy hívtuk Psotkát egymás közt- azt mondta, hogy ö fáradt, és nem megy tovább. Mivel a szél a nyeregben mindent elfújt, a hó­ban akart aludni egy odúban. De a hó olyan kemény volt, hogy nem tudott bele odút vájni. A sherpa megpróbált valamit találni a sátrak körül, és mivel semmit sem talált, hívta Juzeket, jöjjön vele. Ó azon­ban azt mondta, marad, (gy Ang Rita elindult egyedül a mintegy 8000 méter magasból. Mivel ők erre a helyre hat órával később értek, hat órával többet töltöttek nyolcezer méter fölött, ahol lénye­gesen ritkább a levegő mint lej­jebb. A sherpa valamikor éjjel há­rom órakor - október 16-án- megtalálta a hollandok harmadik táborát, de ott sem volt semmi. Ott volt 2-3 óráig, de attól tartott, megfagy, ha nem indul tovább.- Azonnal megszervezték a mentőakciót, és a többiek, akik még a csúcsra mentek volna, elin­dultak Psotka keresésére. Just elérte az ötödik tábort, aztán a len­gyel útról oxigénpalackokkal át­ment a déli nyeregbe. Ekkor még azt hittük, hogy a hó belepte Juze­ket. -Végül aztán Just elkezdett keresgélni a nyugati katlanban azokon a helyeken, ahol feltéte­lezhetően megtalálhatta volna Ju­zek holttestét, ha lezuhant. Mint­egy 6600 méter magasan talált rá.- Aki tudott, mindenki odament, és azon a helyen mély részvét mellett eltemettük. Szinte el sem tudtam hinni, hiszen annak ellené­re, hogy korát tekintve akár apám is lehetett volna, Justtal és velem együtt ő volt egész idő alatt a leg­jobb kondícióban. Ezért nem fo­gok tudni sohasem felhőtlenül örülni annak, hogy sikerült feljut­nom a Mount Everestre, ami csak keveseknek sikerült. Juzek egyéb­ként a legidősebb volt azok közül, akik fennt jártak a csúcson. A sike­res felérés után nem ilyen tragikus befejezést képzeltünk... Feljegyezte: MÉSZÁROS JÁNOS A ,,Hegyek Királya“ a Pumori lejtőjéről nézve. A nyugati gerinc határt képez Nepál (a kép jobboldalai) és Tibet között, ahová a képen látható baloldali lejtők tartoznak, valamint az előtérben látható nyereg, amelynek a neve Lho La (Demján Zoltán felvételei) Jozef Psotka az alaptáborban szélyes, mert egy-egy csúszás még nem okoz feltétlenül tragédi­át. A Himalájában viszont egy csú­szás azt jelenti, hogy néha 1500-2000 méteres távon tehe­tetlenül csúszik az ember, a csú­szást időnként zuhanások váltják, ezt kellene az embernek kibírnia. Mindenki számára világos, hogy az ilyen baleset után már szinte mindegy, hogy a szerencsétlenül járt hol áll meg, hiszen azt nem lehet túlélni. Ráadásul az óriás­hegységekben a kisebb sérülé­sek, amelyek a tengerszinten, de akár a középhegységekben még nem okoznának különösebb nagy gondot - például egy könnyű láb­törés - itt szinte mindig halálos balesetek, mert itt mindenki csak önmagát tudja megmenteni. A társtól nem várhatja, hogy segít­se, kötélen vagy anélkül több ezer méteren át. Ha pedig megcsú­szik ... • Ez történt Jozef Psotka esetében is?-Tulajdonképpen csak talál­gatni lehet, mi okozhatta a tragédi­át, amely társam halálával végző­dött, hiszen én is csak az alaptá­borban tudtam meg, és talán mon­danom sem kell, mennyire lesúj­tott. Tehát a csúcsról visszafelé megegyeztünk, hogy a könnyebb úton, azon, amelyen a hollandok jöttek, igyekszünk lefelé. Meg­egyeztünk abban is, hogy az aki a legjobban bírja, előre megy, és a hollandok negyedik táborában a déli nyeregben bevárja a másik kettőt. Ehhez hozzátartozik, hogy a hollandok nyomait belepte a hó. így kellett, hogy valaki még a söté­tedés előtt odaérjen, és annak nyomait követve a másik kettő a homloklámpákkal még a sötét­ben sem tévedhet el. Mivel Psotka a lámpáját valahol lejjebb felejtet­te, én nála hagytam az enyémet. Úgy döntöttünk, hogy én megyek előre lámpa nélkül, mert nekem Szorgalmasan gyakorolnak a lányok és asszonyok. Az előtérben Motu- sová Marta, a nók gyakorlatának egyik vezetője (Fogas felvétele) & Československa •MKTAKlAaAtMf Az országos premier színhelyén Hol tartanak a spartakiádelőkészületek a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban? Országszerte lázasan folyik a készülődés az 1985-ös spartakiádra. A minap Dunaszerdahelyen tartottunk helyzetfelmérést. A helyszín kiválasztása nem a véletlen müve volt, köztudott, hogy a hagyományok­hoz híven rendre ez a járás kezdi elsőnek a nyilvános fellépéseket. Munkában a törzs Ágh István, a járási spartakiád- törzs titkára készségesen tájékoz­tatott az eddig elvégzettekről s az időközben fel-felmerülö kisebb- nagyobb gondokról is.- Harmincháromtagú törzs irá­nyítja a felkészülést a járásban, élén Váradi Pál jnb-titkárral. A ta­gok között számos spartakiádot megért emberek kaptak helyet, többek között a Csallóköz főszer­kesztője is, s természetesen min­den tömegszervezet képviselője. Tavaly ősztől dolgoznak a területi spartakiádstábok Nagymegyeren (Čalovo) és Somorján (Šamorin). A hat körzeti törzs csak az idén szeptemberben kezdte tevékeny­ségét. Tiz-tizenöt helyi fellépést is tervezünk, ott, ahol legalább há­rom-négy gyakorlatot bemutathat­nak. A május 9-10-re tervezett járási bemutatón tizenhárom gya­korlat szerepel, mindössze a kato­nák és a főiskolások programja marad el. A hagyományokhoz hí­ven számolunk a mélniki testvér­járás küldöttségével is, tőlük száz­negyvennégy nő és hetvenkét férfi mutatja be gyakorlatát. Természe­tesen, ez csereakció, tőlünk ugyan- ennyien mennek Neratovicébe. Itt lesz újra a győri Kazinczy Gimná­zium négyszáz diáklánya, akik a moszkvai VITmotívumaira koreo- grafált ritmikus sportgimnaszti- kai egyveleget adnak elő. Tömegfellépések Mint megtudtuk, a járásban 5817-en gyakorolják a 13 bemuta­tót. A dunaszerdahelyi fellépésen viszont 6444 emberrel számíta­nak; az előbb említett vendégek­kel együtt. A begyakorlás szep­tembertől folyik, s a titkár vélemé­nye szerint rendszeres és sikeres az elsajátítás. Egyedüli gondot a kellékek érkezése okozta, bi­zony sok helyütt számottevő volt a késés.- Valószínűleg a nyolcvanas si­ker okozza, hogy ismét a szülő­gyermekek gyakorlata iránt érdek­lődnek a legtöbben, örömmel álla­píthatom meg azt is, hogy népsze­rűbb lett a nók bemutatója is: já- rásszerte háromszázötvennégy asszony és lány készül. A legjob­ban haladnak a Csilizköz Egysé­ges Földmüvesszövetkezetben, a Slovlik dunaszerdahelyi üzemé­ben és a bósi (Gabčíkovo) Állami Gazdaságban. Tehát megy minden simán... Vagy mégsem? A férfiak itt is gondot okoznak (a hírek szerint országszerte). 144 férfi jelentke­zett, de ez - tisztelet a kivételnek! - csak papíron kimutatott szám. A legtöbb helyütt nem gyakorol­nak, így aztán a vezetőség a leg­utóbbi törzsülésen elhatározta, hogy a járási szakszervezeti ta­nácshoz fordul segítségért. Meg­oldás lenne az is, ha az egyes helyeken, üzemekben, vállalatok­ban változtatnának a hozzáállá­son, a szervezési formán, s akkor a férfiak is nyilván nagyobb kedv­vel látnának hozzá az egyébként vonzó műsor begyakorlásához. Sport- és turisztikai rendezvények Ezek célja, hogy minél nagyobb tömegeket nyerjen meg a rend­szeres testnevelésnek. A CSSZTSZ dunaszerdahelyi já­rási bizottságának dolgozói a spartakiád felkészülés időszaká­ban ügyesen, nem hagyományos rendezvényekkel igyekeztek e cél­kitűzést elérni. Itt van például a 500x50 méteres úszóváltó, amelyet júniusban rendeztek.- Eleinte sokan pesszimisták voltak - árulta el Ágh István. - Hol szedtek ti ennyi embert?!“ - kétel­kedtek sokan. S az eredmény? A résztvevők és a szervezők is dicsérték a végén, s jövőre már Nagymegyeren is készülnek ha­sonlót rendezni. Természetesen az újonnan be­iktatott akciók mellett voltak ha­gyományosak is. Megemlíthetjük a III. mezőgazdasági sportolimpi­át, amelynek versenyeibe a ta­vasszal 1000 dolgozó kapcsoló­dott be. Hasonlóan sikeres volt az SZKT serlegéért kiírt rendez­vény, valamint a pionírok és SZISZ-tagok sportligája és olimpi­ája, amelyen több mint ötezren vettek részt. A legnépszerűbb ak­ció talán a vnb elnökének serlegé­ért lebonyolított verseny volt: ezen 270 fiatal tehetség mérte össze erejét - a hazaiak mellett a mélní- kiek és a győriek is. Ez tulajdon­képpen erőfelmérést is jelentett a rátermettségi jelvényért folyó versengés brnói döntőjére, ahol a dunaszerdahelyiek az összesí­tésben a 3. helyet szerezték meg. Szép sikert értek el a lányok: a du­naszerdahelyi Hviezdoslav utcai alapiskola tanulója. Volner Éva megnyerte kategóriáját, majd csa­patban a nagymegyeri Udvaros Máriával és a dióspatonyi (Ore­chová Potôň) Lukács Erzsébettel karöltve ugyancsak első lett. A fi­úknál a nyárasdi (Topoľníky) Caj- lík Tibor második lett egyéniben, s a Cajlík-Egri-Majtényi trió csa­patban is ezüstérmet nyert.- Rendkívül népszerűek lettek a járásban a futóversenyek - egé­szítette ki Ágh elvtárs. - Dióspa­tonyban és Nagymegyerben ha­gyomány nélkül is sikeres akciót szerveztek, s ráadásul ezek most már bekerültek a szlovákiai és az országos tömegsportnaptárba is. Eddig elég fájó pontunk volt a tu­risztika. Három éve alakult a járás­ban a szakszövetség, s a rövid idő alatt szép eredményeket ért el. Látogatásunkkor meggyőződ­tünk, hogy a dunaszerdahelyiek ezúttal is mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a jövő évi spartakiád premierje vonzó és si­keres legyen. S ami még fonto­sabb, hogy ennek befejeztével se szűnjön meg a folyamatosság. A május 9—10-i bemutatóval ugyanis nem fejeződik be a ren­dezvénysorozat. Mindjárt másnap, május 11 -én kerül sorra a béke- és barátságváltó; amelybe tíztagú csapatok nevezhetnek. A versenyt a Györ-Dunaszerdahely útvona­lon bonyolítják le, maratoni, azaz 42 195 kilométeres távon .. URBÁN KLÁRA ■m®*

Next

/
Thumbnails
Contents