Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-13 / 243. szám, szombat

Célunk a termelés intenzitásának és hatékonyságának további fokozása Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója a közélelmezést biztosító ágazatok feladatairól és fejlesztésük hosszú távú programjáról Szlovákiában (A beszámoló első részét la­punk tegnapi számában kö­zöltük) A tudományos-műszaki bázis feladata átfogó módon megoldani egyes olyan mezőgazdasági nyersanyagok összpontosított és szakosított termelésének kérdé­sét, amelyek viszonylatában a mennyiséget, a minőséget és a gazdasági hatékonyságot tekint­ve nem felelünk meg a várakozás­nak. Az olyan fontos mezőgazda­sági nyersanyagok termelésének hiányosságait kell megszüntet­nünk, amilyen a tej, a marhahús, a gyümölcs, a zöldség, a burgo­nya, az olajnövények stb. Céltuda­tosan és gazdaságilag előnyösen kell alkalmaznunk a hazai és a külföldi tudomány ismereteit. A tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásáért Különösképpen fontos meg­gondolni a tudományos-műszaki forradalom viszonylatában főleg a szocialista közösség országai­val, elsősorban a Szovjetunióval való intenzivebb nemzetközi együttmúködés kérdését és céltu­datosan rá kell térnünk erre az útra, mégpedig a KGST tagáilama' legmagasabb szintű tanácskozá­sának szellemében. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumtól, valamint a termelési-kutatási alap képvise­lőitől elvárjuk, hogy minél hama­rabb javaslatokat terjesszenek elő a tudományos-múszaki forrada­lom meggyorsítására, hatékony­ságának növelésére és gyakorlati felhasználására. Elvtársak, a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum fejlesztése prog­ramcéljainak elérése elsősorban az emberektől, szaktudásuktól, politikai fejlettségüktől, a tartalé­kok feltárásában cselekvő megkö­zelítésüktől, a termelőeszközök felhasználásától, a munka minő­ségéért és hatékonyságáért érzett magas fokú felelősségtudatuktól függ. Ezért a legfontosabbnak te­kintjük az emberekkel való foglal­kozást, gondoskodásunkat neve­lésükről és megnyerésüket célja­ink öntudatos elérésére. Az élelmiszertermelés intenzifi- kálására épül a lakosság ellátásá­val kapcsolatos céljaink elérése. Ezzel összefüggésben a tudo­mány és a technika szerepének növekedése fokozott követelmé­nyeket támaszt az irányító káde­rek, valamint a műszaki-gazdasá­gi dolgozók képesítésével, vala­mint rendszeres politikai és szak­mai felkészülésével szemben. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma, vala­mint Oktatási Minisztériuma kell hogy végérvényesen kialakítsa a legfontosabb hivatásokban dol­gozók szakadatlan oktatásának rendszerét. A műszaki-gazdasági dolgozók képzésének valamennyi ágazatában a tanulmányok tartal­mát főleg a főiskolákon össze kell hangolni azzal a követelménnyel, hogy a végzett hallgatók jobban elsajátítsák a termelés tervezésé­nek és szervezésének alapjait, a korszerű irányítási módszereket, hogy jobban formálják az élelmi­szertermelők gazdasági gondol­kodásmódját, jobban felkészítsék őket az emberek körében kifejtett tevékenységre. Elsősorban a főis­kolákon a szakoktatásnak kötőd­nie kell a fejlődő tudományos ága­zatokhoz. Elkerülhetetlenül szük­séges szüntelen figyelemmel kí­sérni a tudományos kutatás fejlő­dését és eredményeinek gyakor­lati alkalmazását. A fiatal nemzedék munkáshiva­tásokra történő felkészítésében el kell mélyíteni főleg a biotechnoló­giával és a környezetvédelemmel kapcsolatos szakismereteket. Az idénymunka kérdéseinek megol­dásával, a nem mezőgazdasági hivatást gyakorló dolgozók növek­vő hányadával összefüggésben szélesebb méretekben kell töre­kedni több mesterség elsajátításá­ra, s erre ösztönözni kell az anyagi érdekeltség rendszerével is. Egyes mezőgazdasági szakte­rületek meg nem felelő gyakorlat­tal rendelkező munkásai számára továbbra is bővíteni kell annak lehetőségét, hogy képesítésüket növelhessék a szakmunkás bizo­nyítvány elnyerésével, hogy így elsajátítsák az új technikát és technológiát és felkészüljenek munkahelyi alkalmazására. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum fejlesztésének igényes feladatai mind nagyobb követelményeket támasztanak az irányító munkával szemben, meg­hatványozzák az irányító káderek­kel, a képességeikkel, a tapaszta­lataikkal és a jellembeli tulajdon­ságaikkal szembeni követelmé­nyeket. Ez összefügg azzal az igénnyel, hogy rendszeresen tö­kéletesítsük gondoskodásunkat a munka és általában az élet ter­melési-tervezési és szociális-gaz­dasági feltételeiről, széleskörűen lehetővé téve a dolgozók részvé­telét a gazdasági és a szociális programok kimunkálásában, meg­valósításában és irányításában. Elkerülhetetlenül mind jobban tu­datosítanunk kell, hogy nálunk az ember nemcsak a javak létrehozó­ja, hanem felhasználója is, s ezért az érdemek szerinti helyes ösz­tönzés érdekeltté teszi a feladatok és a célok sikeres teljesítésében. Ott, ahol megértették ennek a tör­vényszerűségnek a jelentőségét, ott elmélyül az egyéni és a társa­dalmi érdek összhangja, jobb eredményeket érnek el és keve­sebb a probléma. Ezért az emberről, a káderekről való gondoskodás programszerű fejlesztésének tükröződnie kell a szociális fejlődés tervezésének, szociális programok kimunkálásá­nak és megvalósításának további tökéletesítésében és elmélyítésé­ben, ami lehetővé tenné a rendel­kezésre álló anyagot és pénzesz­közöket céltudatosan és egyezte­tetten összevonni a dolgozók szo­ciális, kulturális és egészségügyi szükségleteinek jobb kielégítésé­re, nevelésükre és a színvonalas munkára történő felkészítésükre, különösképpen a mezőgazdasági őstermelésben. Elvárjuk azt, hogy ezekben a kérdésekben a vállalatok és irá­nyító szerveik cselekvóen együtt­működnek majd a nemzeti bizott­ságokkal és egyéb szervezetek­kel, nagyobb elkötelezettséget ta­núsítanak különféle kommunális létesítmények építésében, hogy így a népgazdaság más ágazatai­val kiegyenlítődjenek a munka fel­tételei. Az élelmiszer-program megva­lósításában nagyobb szerepe lesz a gazdasági motivációnak és az elért eredményekben való érde­keltségnek. A gazdasági eszközök és az anyagi ösztönzés további tökéletesítésének alapelvei szá­molnak az érdemek szerinti java­dalmazás tökéletesítésével és nö­vekedésével. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum irányító dolgozói­tól elvárjuk, hogy az eddiginél aktí­vabban éljenek az önálló elszá­molás előnyeivel. A szocialista vállalat irányításának ezt a komp­lex módszerét azonban dialektiku­sán úgy kell értelmeznünk, mint a tervezésnek, a szervezésnek, a nyilvántartásnak, a javadalma­zásnak, a kezdeményezésnek és az egyéb gazdasági motivációnak időben és térben komplex módon ható eszközét. Az önálló gazdasá­gi elszámolás problémája nem oldható meg csupán előírásokkal és brosúrákkal, hanem a megva­lósításért felelős konkrét emberek cselekvő hozzáállásával. Elvtársak, a közvetlen irányítás és a gaz­dasági ösztönzés tökéletesítése mellett a párt irányvonala sikeres megvalósításának rendkívül hatá­sos tényezője a munkakezdemé­nyezés és a szocialista munkaver­seny, amelyben kifejezésre jut a dolgozók szocialista öntudatos­sága. Az efsz-ek X. országos kong­resszusa előkészítésének idősza­kában növekedett a szövetkezeti tagoknak, az állami gazdaságok dolgozóinak, valamint a mezőgaz­dasági-élelmiszeripari komplexum egyéb szervezetei dolgozóinak aktivitása. Huszonkét élenjáró mezőgaz­dasági vállalat példájára tömeg- mozgalom indult a hetedik ötéves terv feladatainak teljesítésére, vagy kívánatos irányú túlteljesíté­sére, illetve a lemaradás lehető legnagyobb mérvű csökkentésére. Ebbe a mozgalomba bekapcso­lódtak a szocialista munkabrigá­dok, a komplex racionalizációs bri­gádok, az újítók, a feltalálók és az ifjúsági kollektívák, mégpedig fel­használva a versengés minden bevált formáját, a közös kötele­zettségvállalásokat, valamint a ja­vadalmazás megszervezésének brigádrendszerű formáit is. A köte­lezettségvállalások célja - egye­bek között - a termelési feladatok teljesítésén túlmenően az energia, az alapanyagok megtakarítása, az együttműködés bővítése, a munka és a gyártmányok minőségének javítása, a gazdálkodás hatékony­sága, a tudományos-kutatási bá­zissal való együttmúködés tökéle­tesítése, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek gyor­sabb alkalmazása, a szállítói -megrendelői kapcsolatok javítá­sa és az újratermelés számos egyéb minőségi vetülete. Ennek a fejlődésnek velejárója azonban néhány probléma és fogyatékos­ság. Ezek sok esetben az elégte­len politikai-szervező munkával, a munkakollektívák termelési érte­kezleteinek alacsony színvonalá­val, a szocialista munkaverseny és a munkakezdeményezés fejlő­dése iránti formalizmussal magya- rázhatóak. Az igényes feladatok megkövetelik a politikai munka hatékonyságának fokozását A CSKP XVI. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának határozata igényes feladatokat szabott meg a lakosság ellátásá­nak biztosításával kapcsolatban, amelyeket konkretizált a hetedik ötéves terv. Ezeknek a tennivalók­nak, valamint a hosszú távú prog­ramba foglalt jövőbeli feladatok­nak teljesítése megkívánja a dol­gozók aktivitásának és kezdemé­nyezésének, a szocialista munka­versenynek további tökéletesíté­sét, a FSZM, a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetsége, a SZISZ, a Szlovákiai Nószövetség és az NF egyéb szervezetei politikai munkája hatékonyságának foko­zását. Különösképpen hangsúlyozni kell a fiatal dolgozók aktivitása növelésének igényét, hogy termé­szetes tulajdonságukká váljon a mindennemű innováció iránti kezdeményező magatartás. A jövő esztendőben, amikor megemlékezünk hazánk dicső szovjet hadsereg általi felszabadí­tásának 40. évfordulójáról, tovább kell fejlesztenünk a szocialista munkaversenyt, cselekvőbben és kezdeményezőbben előbbre kell lépnünk a hatékonyság és a minő­ség javításának útján. Ezzel bizto­sítjuk nemcsak ezen ötéves terv feladatainak sikeres teljesítését, hanem megteremtjük a nyolcadik ötéves tervidőszak éveire is a ked­vező kiindulási bázist. Az efsz-ek X. országos kong­resszusa előkészítésének súly­pontját a széles körű kongresszus előtti vita képezte. Ennek kereté­ben a szövetkezetek, az állami gazdaságok és az egyéb szerve­zetek dolgozói kifejezésre juttatták a CSKP politikája iránti pozitív vi­szonyukat, választ adtak a CSKP KB Elnökségének, a szövetségi kormánynak és a CSSZSZK NF Központi Bizottságának az efsz- ek X. kongresszusa előkészítésé­vel kapcsolatos felhívására és hozzászólásaikban keresték a ter­melés további dinamikus, intenzív és hatékony fejlesztésének módo­zatait. A kongresszus előtti vitá­ban már csaknem 12 ezer észre­vételt és javaslatot tartanak nyil­ván, amelyeknek majdnem 75 százaléka a vállalati szféra problé­máinak megoldását célozza. Első­sorban a földalapról való jobb gon­doskodásról, az állóeszközök jobb kihasználásáról, az irányító munka tökéletesítéséről, a gazdaságos­ság növeléséről, az önálló elszá­molás elmélyítéséről, a javadal­mazási rendszer tökéletesítéséről van bennük szó, továbbá olyan javaslatokról, amelyeknek célja a termelés intenzitásának és haté­konyságának növelése. A központi szerveknek címzett észrevételeknek túlnyomórészt al­kotó és ésszerű magjuk van. Célúk a mezőgazdasági-ipari komple­xum tervszerű irányítási rendsze­rének tökéletesítése, a nép ellátá­sát biztosító népgazdasági ágaza­tok terveinek jobb összehangolá­sa. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumnak, a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsé­ge Központi Bizottságának és a további központi szerveknek fel­adata, hogy ezeket a javaslatokat alaposan értékeljék és kezdemé- nyezően hasznosítsák. Az efsz-ek X. országos kong­resszusa előkészítésének része az állami gazdaságok fejlődésé­nek értékelése is. Az állami gaz­daságok fennállásuk 35 esztende­je alatt pozitív szerepet töltöttek be a szocialista mezőgazdaság fejlő­désének egyes szakaszaiban. Időszerű alapvető feladataikat a CSKP KB 1975. évi dokumentu­ma határozta meg, amely külön kiemelte azt a feladatot, hogy szi­lárdítani kell az állami gazdaságok helyzetét a tudományos-múszaki fejlődés folyamatában. Az állami szektor gazdálkodik a földalap 24,8 százalékán, 21,7- kal részesedik a bruttó termelési értékben és 24,5 százalékkal az árutermelésben, miközben a köz­pontilag irányított állami gazdasá­gok földalapja hozzávetőleg 30 ezer hektárral gyarapodott. Tevé­kenységük azonban fokozatosan koncentrálódik a biológiai szolgál­tatásokra, a vetőmag, a tenyészál­latok termelésére és a tudomá­nyos-műszaki fejlődés hordozóivá válnak. Az állami gazdaságok ed­digi fejlődésének elemzése és to­vábbi fejlesztésük irányai tárgyát képezték a legfelsőbb párt- és kormányzati szervek tanácskozá­sainak és foglalkozni fognak velük az állami gazdaságok szlovákiai konferenciáján. Azzal számolunk, hogy ez a konferencia alkalmat nyújt az állami gazdaságok minden dolgo­zójának, főleg kommunista dolgo­zóiknak aktivizálására, amelyek célja az állami gazdaságok terme­lésének további intenzív és haté­kony fejlesztése, a vállalatok gaz­dasági stabilitásának megszilárdí­tása, s ezzel egyidejűleg a terme­lés hasznosításának és összpon­tosításának elmélyítése. Ugyan­akkor elvárjuk a fokozott felelős­ségvállalást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól, a kerületi és a járási mezőgazda­sági igazgatóságoktól az állami gazdaságok sikeres fejlődéséért, továbbá a szakszervezeti szövet­ség teljes részvételét, főleg az állami gazdaságok dolgozóiról va­ló gondoskodás, szociális és kul­turális szükségleteik kielégítése területén. Elvtársak! Az SZSZK mezőgazdasági­élelmiszeripari komplexumában a kommunisták aktivizáló erőt képviselnek az élelmiszer önellá­tottságért, a dolgozók ésszerű táplálkozásáért vívott harcban. Az efsz-ek, az állami gazdaságok, a mezőgazdasági szolgáltató szervezetek, az élelmiszeripari vállalatok, a tudományos-kutatási bázis és az irányító szféra kom­munistáinak több tízezres hadse­rege magva a munkakollektívák­nak és adott hatáskörében bizto­sítja a párt vezető szerepének ér­vényesülését. Az utóbbi években jó eredmé­nyeket értünk el a tagállomány javításában. A következő években el kell azonban érnünk azt, hogy egyetlen vállalatban se ne legyen olyan szakasz, amelyen ne lenné­nek párttagok. El kell mélyíteni a párt befolyását a növényter­mesztés és az állattenyésztés döntő fontosságú ágazataiban. Ügyelni kell arra, hogy a párt so­raiba olyan dolgozókat válassza­nak ki és vegyenek fel, akik képe­sek javítani általában az alapszer­vezetek minőségét és cselekvőké­pességét. Nagyobb súlyt kell he­lyezni a fiatal párttagok nevelésé­re és a kommunisták széthelyezé- sére. * A mezőgazdasági-ipari komp­lexum céljainak sikeres elérése megkívánja, hogy céltudatosan emeljük a párt politikai-szervező, ideológiai, káder- és ellenőrző munkájának színvonalát, s így nö­veljük és elmélyítsük vezető sze­repét a gazdasági, az állami és a társadalmi szervezetek irányítá­sában. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumban a párt tevé­kenységében kell hogy előtérbe kerüljenek a hatékony intenzifiká- lás kérdései és problémái, mégpe­dig az ésszerű táplálkozás és az élelmiszer önellátottság komplex programjában. A párt szervei és szervezetei a közélelmezés biztosításában részt vevő valamennyi ágazatban értékeljék át munkájuk minőségét és színvonalát, dolgozzák ki mun­kájuk programjait és terveit, ame­lyek a CSKP KB 11. ülésének és az SZLKP ezen KB-ülésének ha­tározataira épülnek, s főleg mélyít­sék el az integrációs és az együtt­működés kapcsolatait, ésszerűsít­sék a komplexum tervszerű irányí­tását, tökéletesítsék kiegyensú­lyozottságát és kötődését. Növek­szik és objektíve növekedni fog minden szinten a párt megismerő és programalapozó tevékenysége tökéletesítésével szembeni igé­nyesség. Az alapszervezeteknek is rendelkezniük kell a fő feladatok hosszú távú tervével, amely a tár­sadalmi érdekekből és hatáskörük feltételeiből indul ki. Ez a feladat megfelelőképpen nem oldható meg a kerületi és a járási pártbi­zottságok, valamint aktivistáik ha­tékony és differenciált segítsége nélkül. Elsősorban a mezőgazdasági őstermelésben, az alapszerveze- tek tevékenységében következe­tesen és átfogó módon hasznosí­tani kell a termelési alapelvet. En­nek meg kell teremteni az előfelté­teleit is. A párt ilyen strukturális építése lehetővé teszi az ellenőr­zési jog jobb alkalmazását, a párt vezető szerepének jobb érvénye­sítését. Tekintetbe kell venni azo­kat a körülményeket is, amelyeket a területi tagozódás változásai idéztek elő a központi községek létrehozásával és az efsz-ek agyesítésével, hogy a párt befo­lyása nagyon hatékony legyen a lakóhely, a város és a falu prob­lémáinak megoldásában is. Az élelmiszer önellátottság és az ésszerű táplálkozás programját csak úgy lehet teljesíteni, ha az emberek eszmeileg fejlettek lesz­nek, politikailag és szakmailag jól felkészülnek a feladatok teljesí­tésére. Ezért továbbra is emelni kell az ideológiai munka, a propa­ganda és az agitáció, a gyakorlati tömegpolitikai tevékenység szín­vonalát, hogy teljesítsük a hetedik ötéves tervidőszak sikeres befeje­zésének igényes feladatait. Az ideológiai munka előterébe kerül a gazdasági propaganda és agitáció, valamint színvonalának emelése a mezőgazdaság és az élelmezésügy területén is. Az ész­szerű táplálkozás érdekében in­tenzívebb tevékenységet kell kifej­tenie a népművelésnek is, főleg egészségügyi vonatkozásban. Az ideológiai munkát még job­ban össze kell hangolni a politikai­szervező, az irányító és a gazda­sági tevékenységgel s azzal egy­ségben kell gyakorolni. Ezt tudatosítania kell a párt minden tisztségviselőjének, szer­vének és szervezetének, a társa­dalmi szervezeteknek, de főleg és elsősorban a kommunista gazda­sági és az állami irányító tisztség- viselőknek, mivel a jövőben az élelmiszerprogram igényes céljai (Folytatás az 5. oldalon) % ÚJ SZ 4 1984. X. 13. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents