Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-11 / 241. szám, csütörtök

ÚJ szó 3 1964. X. 11. Hanoi ünnepelt (ČSTK) - A vietnami fővá­ros, Hanoi 30 évvel ezelőtt szabadult fel a francia gyarmati uralom alól. Ebből az alkalom­ból a Hi Linh téren katonai díszszemlére és a dolgozók felvonulására került sor. A díszemelvényen megjelen­tek a VKP KB PB tagjai: Vo Hi Cong, Do Muoi, Van Tien Dung és Le Van Luong. Lu Giang tábornok, a hanoi katonai körzet parancsnoka beszédében elmondta, a mos­tani ünnepség igazolja azokat a sikereket, amelyeket az eltelt 30 esztendő alatt a főváros fejlesztésében elértek. Köszö­netét mondott a vietnami tarto­mányok dolgozóinak a főváros fejlesztéséhez nyújtott aktív tá­mogatásért. A salvadori hazafiak elfogadták Duarte elnök tárgyalási javaslatát (ČSTK) - A salvadori hazafias erők rádióadójukon kedden bejelentet­ték: elfogadják Napoleon Duarte elnök javaslatát, hogy folytassanak tárgyalásokat. Az államfő hétfőn az ENSZ-közgyűlés általános vitájá­ban felszólalva ajánlott párbeszédet a salvadori hazafias erőknek. A Pentagon puhatolózik (ČSTK) - Az USA-ban tartózko­dik a kinai haditengerészet kül­döttsége. Michael Burch, a Pen­tagon szóvivője újságírókkal kö­zölte, a pekingi képviselők a kínai­amerikai katonai együttműkö­désről folytatnak tárgyalásokat. Hozzáfűzte. Washington azt akar­ja megállapítani, hogy hogyan já­rulhatna hozzá a kínai haditechni­ka korszerűsítéséhez. Mint isme­retes, Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszter legutóbbi pe­kingi látogatása alkalmával a felek ,,a katonai cseréről“ kötöttek megállapodást, ami a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy amerikai fegyvereket és haditechnikát ad­nak el Kínának. A partizánszervezetek már rég­óta sürgették a béketárgyalások megkezdését, az elnök azonban mindeddig elfogadhatatlan feltéte­leket szabott azok megkezdésé­hez. Megfigyelők ezért gyanak­vással fogadják a mostani tárgya­lási készséget, rámutatva, a ja­vaslatot anélkül terjesztette elő, hogy előzőleg a tanácskozás lét­rejöttéhez szükséges kapcsolato­kat felvette volna az ellenzéki erőkkel. Ezen felül a tárgyalások időpontját október 15-re, La Pal­ma városába tűzte ki, tehát egy hetet sem hagyott a hazafiaknak a tanácskozásra való felkészülés­re. Nyilván azzal számolt, hogy váratlan tárgyalási ajánlatával meglepi a Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Front és a For­radalmi Demokratikus Front koalí­cióját. A két szervezet azonban közös nyilatkozatában leszögezte, elfo­gadják az elnök javaslatát, csupán azt kívánják, hogy Belisario Be- tancur kolumbiai elnök közvetít­sen a két fél között, s hogy a sal­vadori elnököt kísérjék el a katonai főparancsnokság képviselői is. Ja­vasolják emellett, hogy a tárgyalá­sok színhelyén 10 kilométeres körzetben ne legyenek jelen a két fél fegyveres erői. A salvadori kormány képviselői egyelőre nem voltak hajlandók megjegyzést fűzni a hazafias erők bejelentéséhez. Az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője ugyan­csak nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, összehangolt ak­cióról van-e szó, vagy pedig Duarte javaslata Washingtont is meglepetésként érte. Szovjet - japán fórum Moszkvában (ČSTK) - Szovjet és japán köz­életi személyiségek 4. konferen­ciája kezdődött Moszkvában, melynek jelszava: „A barátság és a jószomszédság az egyedüli út, amely a békéhez, a Szovjet­unió és Japán közötti bizalom­hoz vezet“. A tanácskozás részt­vevőihez a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége üd­vözlő táviratot küldött, amely meg­állapítja: következetesen törek­szünk a szovjet-japán kapcsola­tok és a két ország közötti sok­oldalú együttműködés fejlesztésé­re, ami megfelel nemzeteink érde­keinek, valamint hozzájárul a Tá­vol-Kelet és az egész világ béké­jének erősítéséhez. néhánySmB BBSaSORBAN A NATO-manövereken résztvevő katonai gépek többször megsértették Görögország légiterét (ČSTK) - A görög légierő repülőgé­pei kedden több mint 90 alkalommal - szálltak fel, hogy távozásra kényszerít­sék azokat a török és amerikai katonai gépeket, amelyek az Égei-tenger tér­ségében tartott NATO-hadgyakorlat keretében megsértették az ország légiterét, vagy a görög ellenőrzés alatt levő légifolyosókba hatoltak be. Ezt Athénban Antonisz Drosszo­vannisz hadügyi államtitkár közölte. Görögország hétfőn a NATO-had- gyakorlatra való tekintettel kénytelen volt két napra lezárni az Égei-tenger déli része fölött húzódó légifolyosót. Görögország egyébként nem vesz részt a Display Determination fedő­nevű gyakorlaton, mégpedig a Török­országgal fennáló nézeteltérései miatt. A laoszi panaszról tárgyal a Biztonsági Tanács (ČSTK) - A Biztonsági Tanács kedden este megkezdte a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság panaszának a megtárgyalását, miszerint a thaiföldi reakciós erők fokozzák agresszív akciójukat az ország területe ellen. Phoun Sipraseuth laoszi mi­niszterelnök-helyettes, külügymi­niszter beszédében elmondta, hogy a thai kormány tovább foly­tatja expanzionista politikáját La­osszal szemben. Thaiföld megen­gedi, hogy területén állomásozza­nak a polpotista bandák és más reakciós erők, amelyek fegyveres támadásokat hajtanak végre a la­oszi, vietnami és kambodzsai nép ellen. A kambodzsai képviselő fel­szólította a Biztonsági Tanácsot, követelje a thai csapatok teljes és feltétel nélküli kivonását ab­ból a három laoszi községből, amelyet ez év júniusában szálltak meg, s igy tegyék lehetővé, hogy a laoszi szervek visszaállítsák szuverenitásukat a falvak felett. Az érintett felek képviselőinek meghallgatása után a BT úgy dön­tött, hogy a tanács tagjaival folyta­tott konzultációk után ismét napi­rendre tűzik a kérdést. DAVIDSON NICOL, a ENSZ- Társaságok Világszövetségének elnöke a Szovjet ENSZ-Társaság meghívására október 2-a és 10-e között látogatást tett a Szov­jetunióban. DELHIBEN megkezdődött az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának négynapos ülése, melynek résztvevői az ország bel­politikai és gazdasági helyzetével foglalkoznak. Megvitatják továbbá az év végén sorra kerülő parla­menti választásokon követendő stratégiát és a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet időszerű kér­déseit. Az IZRAELI megszálló hadse­reg földgyalui a földdel tettek egyenlővé két lakóházat Masgara dél-libanoni városkában és egy házat egy nem messze levő falu­ban. Ezt a hírt izraeli katonai forrá­sok közölték. A megszállók azt állítják, hogy a házak lakói mene­déket adtak Izrael libanoni jelenlé­te ellen harcoló partizánoknak. A NEMZETKÖZI ŰRHAJÓZÁ­SI SZÖVETSÉG (IAF) 35. kong­resszusán, amely október 8-a óta ülésezik Lausanne svájci város­ban, rendkívüli ülésen vitatták meg a szovjet tudományos űrkuta­tási programot. Az ülésen megje­lent szovjet küldöttséget Vlagyimir Kotyelnyikov, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia alelnöke, az Inter- koszmosz tanácsának elnöke ve­zette. FRANCIAORSZÁGBAN vala­mennyi szakszervezeti központ elutasította azt a tervet, amelyet a Framatome és az Usinor cégek terjesztettek elő. Ennek értelmé­ben a cégek üzemeinek többségét a Creusot-Loire társaság venné át, amely 2600 munkahely be­szüntetésére készül. A vietnami háború kulisszatitkai egy amerikai bíróság előtt (ČSTK) - A hét elején kezdődött és várhatóan hónapokig tart az a per, amelyet Westmoreland tábornok a CBS televíziós társaság ellen indított. A tábornok, aki 1964 és 1968 között a Vietnamban harcoló amerikai csapatok főparancsnoka volt, 120 millió dollár kártérítést követel a személyét ért „rosszindulatú, goromba, előre megfontolt“ vádak miatt. A per azonban több lesz, mint egy katonai vezető és egy tévéhá­lózat bírósági vitája; a vietnami háború kulisszatitkai kerülnek nyil­vánosság elé. A CBS tévéhálózat 1982. január 23-án sugárzott 90- perces dokumentumfilmje azt a té­telt kívánta bizonyítani, hogy az amerikai katonai vezetés, minde­nekelőtt Westmoreland 1967 és 1968 között tudatosan hamis in­formációkat adott a délvvietnami hazafias erők létszámáról. A meg­tévesztő adatokkal a Johnson­kormányzatnak azt a tételét kíván­ták alátámasztani, hogy „már kö­zel az alagút vége“, s némi „több- let-erőfeszítés“ árán (értsd: újabb százezer amerikai katona frontra küldése) hamar be lehet fejezni a háborút. Az adás után Westmoreland, aki maga is megszólalt a műsor­ban, helyreigazítást követelt, majd miután nem kapta meg, beperelte a CBS-t. A per előkészítése más­fél éve tart. Az első pillanattól ugyanis világos volt, hogy a kér­dés eldöntése: rágalmazott-e a té­véműsor, vagy pedig igazat mon­dott, csakis úgy lehetséges, hogy a bíróság bepillantást nyer a viet­nami háború kulisszái mögé. A per kimenetele kérdéses. De igazán nem is annak eldöntése érdekes, vajon létezett-e a „kato­nák összeesküvése“ a hadi hely­zet megszépítése céljából. Az amerikai közvélemény azért várja érdeklődéssel a tanúvallomásokat és a dokumentumok nyilvános­ságra kerülését, mert talán némi bepillantást nyer azokba a wa­shingtoni politikai manőverekbe, amelyek a háború elhúzódásához vezettek, s amelyek következmé­nye oly sok - vietnami és amerikai - élet elvesztése volt a még éve­kig folyó harcokban. NICARAGUA Kiútkeresés - korlátokkal J emm Kirkpatrick, az USA l»Qtrányos megnyilatkozá­sairól híres-hírhedt ENSZ-nagy- követe a napokban spanyol ajkú amerikaiak előtt jelentette ki: no­vember 6-a után, Reagan újravá­lasztása esetén „nicaraguának végre a bőréről lesz szó“. A diplo­mataasszony eddig sem válogatta meg túlságosan szavait (pl. - hogy Latin-Amerikánál maradjunk - szerinte Somoza „hagyomá­nyos típusú vezető volt“, Pinochet tábornok „megnyitotta az utat Chi­le progresszív liberalizálása és demokratizálása előtt“, a grenadai inváziót pedig „erkölcsös és jo­gos“ akcióként értékelte), de amit becsülni lehet benne, az az őszin­tesége, amivel elárulja, mi is lé­nyegében az USA célja a Rio Grandétól délre, jelen esetben Ni­caraguában. Nem véletlenül idéztük Kirkpat­rick asszonyt, kijelentése - amel­lett, hogy rámutat: Washington nyíltan a sandinista rendszer fegy­verekkel történő megdöntésére koncentrál - egy igen fontos körül­ményre hívja fel a figyelmet. Ne­vezetesen a november 6-i ameri­kai elnökválasztások és a két nap­pal előbbre kiírt nicaraguai általá­nos választások közötti összefüg­gésre. Managua részéről kifeje­zetten szándékot láthatunk az idő­pont megválasztásában. A sandi­nista vezetés még az amerikai választások előtt rendezni akarja a belső politikai viszonyokat, ha úgy tetszik, törvényesíteni szeret­né a forradalmi rendszert. Jogo­san tart attól, hogy (Kirkpatrick kijelentése ezt csak megerősíti) Reagan esetleges újraválasztása után úgy érezheti, felhatalmazást kapott a sandinistákkal való végső leszámolásra - akár egy amerikai katonai intervenció formájában is. A helyzet jelenleg azonban az, hogy a közvetlen beavatkozás egyelőre valószínűleg háttérbe szorul (bár amerikai lapjelentések szerint a konkrét terveket már el­készítették), s Washingtonban az ellenforradalmi csoportoktól vár­ják, hogy még e hónapban „dűlőre viszik a dolgot“. Nyilván megbíz­hatóak a nicaraguai vezetők infor­mációi, miszerint az időközben egyesült, s az USA „jóvoltából“ jól kiképzett és korszerű fegyverekkel ellátott, többezer fős hadsereggé formálódott ellenforradalmi szer­vezetek a jövő héten összpontosí­tott támadásra készülnek az or­szág egész területén. Minimális céljuk, hogy polgárháborús légkört teremtsenek, s így meghiúsítsák a választások megtartását. Mert azt Washingtonban is jól tudják, hogy a nicaraguai lakosság túl­nyomó többsége a sandinista front mögött sorakozik fel, s a szavazás az ő győzelmét eredményezné. K ulcsfontosságú tehát Nica­ragua számára az ország történetében első szabad és de­mokratikus választások megtartá­sa. S Managua mindent megtett a szavazás érdekében, olyan kompromisszumokat is kötött, amelyek már-már lehetőségeinek határát súrolták. Először is több­ször elhalasztotta a politikai pártok és a jelöltek bejegyeztetésének határidejét, s még a választások elhalasztásáról is tárgyalt a legna­gyobb ellenzéki tömörülés, a Nica­raguai Demokratikus Koordináció (CND) vezetőjével, Arturo Cruz- zal. A CND azonban indulása fejé­ben teljesíthetetlen követelésekkel állt elő (kapjanak amnesztiát a gyilkosságokért elítélt somozista tisztek és fogságba ejtett ellenfor­radalmi zsoldosok, Managua foly­tasson barátságos politikát az USA iránt, és határolja el magát a Szovjetuniótól, valamint Kubá­tól). így önmagát zárta ki a nicara­guai politikai életből. Hozzá kell tenni: tudatosan, az USA ösztön­zésére; Washington jelezte, hogy az ellenzéki szövetség részvétele nélkül nem ismeri el törvényesnek a választásokat. Ebből az követ­kezik, hogy nem is akar semmiféle választásokat, főleg nem olyano­kat, amelyek a sandinisták győzel­mét hoznák. A választások körüli események mindazonáltal azt bi­zonyítják, hogy a sandinista veze­tés komolyan végre akarja hajtani a demokratikus rend megteremté­sére irányuló programját, s ebbe a folyamatba be akarja vonni az ország valamennyi politikai erejét. Nicaragua a választások mellett kénytelen készülni a védelemre, a háborúra is. Az ellenforradalmi támadások és az amerikai akciók (pl. kikötők elaknásítása, gazda­sági blokád) amúgy is súlyos káro­kat okoztak az ország gazdaságá­nak, s most komoly terheket jelent a hadköteles férfiak kivonása a termelésből. Nicaragua számára ezért lenne a szó szoros értelmé­be létfontosságú, hogy megszűn­jön az ellene folytatott hadüzenet nélküli háború. Managua ezért ke­reste a párbeszéd legkisebb lehe­tőségét is az Egyesült Államokkal. A mexikói Manzanillo hónapokon keresztül amerikai és nicaraguai képviselők rendszeres tárgyalása­inak színhelye volt, bár kezdettől fogva sejteni lehetett: az USA csak látszatra, nem utolsó sorban az amerikai közvélemény megté­vesztése céljából tárgyal, s egyol­dalú engedményeket vár Nicara­guától. K iderült végre, hogy nincs az a kompromisszum, amely ki tudná elégíteni Washingtont, tehát bebizonyosodott, hogy az USA nem hajlandó semmiféle körülmé­nyek között sem megegyezni a sandinistákkal. Erre a legjobb példa a Contadora-országok bé­ketervezete. Mexikó, Panama, Kolumbia és Venezuela kétéves fáradságos munkával végre olyan tervet dolgozott ki, amely ugyan Közép-Amerika minden országá­tól kér valamilyen engedményt, de igazságos, s megvalósítása nyo­mán a térség államai békében élhetnének egymással. Amíg a terv készült, az USA elvileg támogatásáról biztosította a Con- tadora-erőfeszítéseket, s úgy lát­szott, valamennyi érdekelt ország (Guatemaláról, Hondurasról, Sal­vadorról, Costa Ricáról és Nicara­guáról van szó) hajlandó elfogadni a legutóbbi, már módosított válto­zatot. Amikor a „közép-amerikai béke és együttműködés aktája“ nevet viselő dokumentumot nyilvános­ságra hozták, Washington előre kétségbe vonta, hogy Nicaragua kész lesz azt elfogadni. Miután azonban Nicaragua a múlt héten kinyilvánította: feltétel nélkül telje­síti az egyezmény pontjait, az USA annak érdekében aktivizálta diplomáciáját, hogy a többi ország ne fogadja el a béketervet. Ennek meg is lett az eredménye: Guate­mala, Honduras, Salvador és Cos­ta Rica is visszakozott, s most „lényegbevágó módosításokat“ szorgalmaz, főleg az ellenőrzést illetően. Átlátszó trükk! Ha sorba vesszük az egyez­ménytervezet legfontosabb pont­jait, mindjárt láthatjuk, hogy ennek elfogadása a fegyveres megol­dásra összpontosító amerikai poli­tika kudarcát jelentené (ugyanak­kor Nicaragua részéről is kompro­misszumokat feltételez). A doku­mentum többek között kimondja: ne tartsanak a térségben nemzet­közi hadgyakorlatokat; zárják be a külföldi támaszpontokat; vonják ki a külföldi katonai tanácsadókat; az egyes országok területét ne használják a szomszédos orszá­gok elleni fegyveres akciókhoz; csökkentsék a fegyverzetet és a csapatok létszámát; ne rendsze­resítsenek az erőviszonyokat be­folyásoló új fegyvertípusokat; ren­deljenek el amnesztiát; tartsanak szabad választásokat stb. Látha­tó, ez egyet jelentene az amerikai katonai jelenlét megszüntetésével a térségben. A Contadora-javaslatok elfo­gadásának kilátásai tehát nem biztatóak, s ennek fő okát Ricardo Valero mexikói külügymi­niszter-helyettes is abban látja:. „Washington nem egyszerűen nem támogatja a térség konfliktu­sainak tárgyalásos rendezését, hanem minden befolyását felhasz­nálva megakadályozza azt“. A do­kumentum valóban a közép-ame­rikai béke terve lehetne, meghiúsí­tásával azonban az USA nem csak a térség békéjét teszi kocká­ra... PAPUCSEK GERGELY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents