Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-05 / 236. szám, péntek

Csehszlovákia síkraszáll az atomháborús veszély elhárításáért ÚJ szú 3 1984. X. 5. az általános és teljes leszerelésért (Folytatás az 1. oldalról) ben - ilyen rövid idő alatt - a lázas fegyverkezés sosem látott mére­teket öltött. Az atomfegyver-kész­letek olyan hatalmasra duzzadtak, hogy elegendőek a sokszoros és általános pusztításra, s ezáltal to­vábbi felhalmozásuk értelmét vesztette. A leszerelési tárgyalá­sok akadoznak. A párbeszéd ugyancsak veszélybe került. Erő­södött az államok közötti bizalmat­lanság. Sor került a belügyekbe való nyílt beavatkozásokra és ag­ressziókra. Ugyancsak fokozódott az erő pozíciójából történő politika végrehajtása és mélyült a nemzet­közi kapcsolatok destabilizálódá­sa. Folytatódott mindannak a pozi­tívumnak a felszámolása, amelye­ket az enyhülés éveiben értünk el. Az események ilyen alakulá­sa miatt közvetlenül a legreakci- ósabb imperialista erőket, min­denekelőtt az USA-t terheli a fe­lelősség. Azokat a köröket, amelyek a legszembetűnőbben juttatják kifejezésre a katonai­ipari komplexum érdekeit. Eze­ket a szükséges katonai-stratégiai egyensúly megőrzése és a paritás egyre alacsonyabb szintre szorítá­sa helyett az erőpolitikát alkalmaz­zák, a hegemonizmusra, diktá­tumra törekedve az állami szintű terrorizmus politikáját követik, ka­tonai fölényre törekszenek, ösz­tönzik a feszültséggócok keletke­zését, más országokra akarják kényszeríteni imperialista követe­léseiket és nem tartják tiszteletben a megállapodásokat. Ezt a valójában veszélyes hely­zetet a közepes hatótávolságú új amerikai rakéták nyugat-európai telepítése csak élezte. Mindenek­előtt azért, mert minőségileg új, elsőcsapásméró és stratégiai ha­tásfokú atomfegyverekről van szó. Telepítésükkel egészen új kato­nai-stratégiai és politikai helyzet alakult ki, meghiúsultak a genfi tárgyalások; és jelentős károso­dást szenvedett az atomfegyverek korlátozása és csökkentése folya­matának perspektívája. Tavaly ugyanezen a helyen voltam kény­telen kijelenteni, hogy a Pershing 2 típusú rakétákat határainktól 180 kilométerre kívánják telepíteni, ma sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezeket a fegyvereket már rendszerbe is állították. Hozzá kell fűzni, hogy szövetségeseinkkel együtt nem tehettünk mást, s megfelelő ellenintézkedéseket hoztunk a megnövekedett hatótá­volságú harcászati-hadműveleti rakéták telepítésére, aminek kö­vetkeztében - nem a mi hibánkból - az európai kontinens nem nyert semmit, hanem csak vesztett. Az egyensúly magasabb, veszélye­sebb szinten lett felújítva. Az új fegyverek megjelenése Nyugat- Európában tehát egyáltalán nem vezetett a biztonság megerősíté­séhez, éppen fordítva, az ered­mény a biztonság általános csök­kenése, az államok közötti kap­csolatokban a feszültség és a bi­zalmatlanság növelése lett. Ugyancsak kedvezőtlenül ha­tottak az általános helyzetre azok a kijelentések, amelyek megkér­dőjelezték a jaltai és a potsdami konferencia eredményét Európa háború utáni elrendezéséről. E fe­lelőtlen állítások szerzői - akik lényegében az európai status quo ellen lépnek fel - rendkívül veszélyes útra léptek, amely az európai béke alapjait fenyegeti. Mindenki tudja: bármilyen kí­sérlet az európai határok revízi­ójára - e határokat a szocialista közösség erejének összessége garantálja - már eleve történel­mileg kudarcra van ítélve. Tovább nehezítette a helyzetet az a hatás, amit az ilyen kijelenté­sek azon erőkből váltottak ki, amelyek nem nyugodtak bele a nácizmus vereségébe és Euró­pa háború utáni határainak kiala­kításába. Figyelemmel kísérhettük ugyanis, hogy milyen ösztönző hatással voltak a nyugatnémet re- vansizmusra, hogy az mennyire feléledt. A revansista szervezetek Münchenben s másutt is követel­ték Európa háború utáni határai­nak megváltoztatását - szöges el­lentétben azokkal a szerződések­kel, amelyeket az NSZK Cseh­szlovákiával, a Szovjetunióval, Lengyelországgal és az NDK-val kötött. A „hazára való jogot“, va­lamint „a nyitott német kérdés“ rendezését követelték. Mindezt a legfelsőbb állami és kormány- képviselők patronálásával. Ahhoz, hogy fellépjünk az ilyen konfrontációs lépések ellen, fel­számoljuk ezek hatásait - legyen szó akár a rakéták vagy az űrhá­ború veszélyéről, a háború utáni határok megkérdőjelezéséről vagy a revansizmus újjáéledéséről bölcs hozzáállásra, türelemre, nyugalomra van szükség, olyan képességre, hogy ne az erő és az ideológiai illúziók, hanem a politi­kai realitások talajáról szemléljük a dolgokat. Tehát nem a retorika hangváltására van szükség, ha­nem a hozzáállások megváltozta­tására. Nem gesztusok kellenek, hanem megoldások. Nem szava­kat, tetteket várunk. Éppen azért, mert a bizalom is oszthatatlan. Más szavakkal, a Hitler-ellenes koalíció legjobb hagyományainak szellemében kell megnyilvánulnia annak, hogy az előítéleteket a kapcsolatokban jelentkező prob­lémákat alárendeljük annak az ob­jektív és elsőrendű kritériumnak - azaz az emberiség és saját nemzetünk érdekének -, amely az enyhülési politikához, a tartós bé­kéhez való visszatérést szorgal­mazza. Csehszlovákia a szocialista or­szágokkal összhangban kész hoz­zájárulni az ilyen irányvonalhoz. Elnök úr, a jelenlegi helyzetben sajnos nem tapasztaljuk, hogy az impe­rializmus fel akarna hagyni az eddigi erőpolitikával. Annak sincs jele, hogy az USA kész lenne konkrét tettekre a jelenlegi problé­mák megoldása, a kölcsönösen előnyös együttműködés politikájá­nak megvalósítása érdekében. Az ilyen tárgyalások iránti hajlandó­ságunkat már többször kinyilvání­tottuk szövetségeseinkkel együtt, azoknak a jelentős békekezdemé­nyezéseknek a széles skálájában, amelyek a jelenkor legégetőbb problémáinak a megoldását szor­galmazzák. Mindenekelőtt a Vár­sói Szerződés 1983 januárjában elfogadott prágai politikai nyilatko­zatáról, az 1983 júniusi nyilatko­zatról, valamint a KGST ez évi legfelsőbb szintű tanácskozásán megfogalmazott nyilatkozat javas­latairól van szó. Amint Gustáv Husák, a CSSZSZK elnöke a kö­zelmúltban kijelentette, a szocia­lista közösség országai „kezde­ményezéseikkel és javaslataik­kal a nemzetközi problémák konstruktív megoldására töre­kednek, az enyhüléshez való visszatérést, a válsághelyzetek és feszültségforrások felszámo­lását szorgalmazzák a becsüle­tes és egyenjogú tárgyalások útján, az azonos biztonság alapján“. Abból a megalapozott feltétele­zésből indulunk ki, hogy a nemzet­közi helyzet javítása csak a komo­lyan folytatott gyümölcsöző tár­gyalások útján érhető el, amely dialógust át kell hatnia az emberi­ség sorsáért érzett felelősségnek. Csak így lehet teljesíteni a legsür­getőbb és legfontosabb feladatot, az atomháborús veszély elhárítá­sát, amely az egész emberiség számára létkérdést jelent. Ennek érdekében kivétel nélkül minden államnak össze kell fognia. Ehhez maximális mértékben ki kell hasz­nálni az ENSZ adta lehetősége­ket. Elérhető az, hogy a nukleá­ris hatalmak egymás közötti kapcsolataikban betartsanak bi­zonyos alapelveket, mindenek­előtt azt, hogy külpolitikájuk legfontosabb célja az atomhá­borús veszély felszámolása le­gyen. Úgy, ahogy azt Konsztan­tyin Csernyenko, legfelsőbb szovjet vezető ez év március 2- án előterjesztett rendkívül fon­tos javaslata feltételezi. Joggal nevezik ezt az atomhatalmak ma­gatartását szabályozó kódexnek. Elfogadása jelentős mértékben hozzájárulna a katonai konfrontá­ció veszélyének csökkentéséhez, az országok kapcsolatainak stabi­lizálásához, a biztonság erősíté­séhez. Csehszlovákia határozottan síkraszáll a nukleáris fegyverke­zési verseny azonnali megszünte­téséért és a nukleáris fegyverek felhalmozott készleteinek csök­kentésére, majd teljes felszámolá­sára irányuló hatékony intézkedé­sek elfogadásáért. Ebben az összefüggésben pozitívan értékel­jük a hat ország állam- és kor­mányfőinek a nukleáris hatalmak­hoz intézett felhívását is. E célok elérése szempontjából rendkívül jelentős lépésnek tart­juk, hogy az atomfegyverekkel rendelkező államok fagyasszák be ezeket a fegyvereket mind mennyiségileg, mind minőségi­leg, ahogy azt az ENSZ-közgyű­lés tavalyi ülésszakán elfoga­dott rendkívüli időszerű szovjet javaslat feltételezi. Ugyancsak a nemzetközi biza­lom megszilárdításához vezető pozitív politikai fordulat lenne olyan intézkedés elfogadása, mi­szerint a nukleáris hatalmak - azok, amelyek még nem tettek így - köteleznék magukat az atomfegyver elsőkénti alkalma­zásáról való lemondásra. A nukleáris leszereléshez veze­tő úton határkő lenne a nukleáris fegyverkísérletek általános és tel­jes betiltásáról szóló szerződés kidolgozása. Nem tartjuk visszafordíthatat­lannak azt a helyzetet sem, amely az amerikai elsőcsapásméró fegy­verek elhelyezésének megkezdé­sével alakult ki Európában. A megoldás lehetséges. Azonnal meg kell szüntetni e rakéták továb­bi telepítését és vissza kell térni ahhoz az állapothoz, amely tavaly ősszel állt fenn. Támogatjuk azokat a javaslato­kat, amelyek arra irányulnak hogy a világ különböző részeiben atommentes övezeteket hozza­nak létre. Készek és hajlandók vagyunk megvizsgálni az ilyen övezetek kialakítására irányuló valamennyi konstruktív kezdemé­nyezést, főleg azokat, amelyek Európára vonatkoznak. A nukleáris leszereléssel egy- időben rendkívül időszerűnek, je­lenkorunk valóban halaszthatatlan feladatának tartjuk a fegyverkezé­si verseny világűrre történő kiter­jesztésének a megakadályozását. Teljes mértékben támogatjuk azt az új jelentős szovjet kezde­ményezést is, amelyet ezen az ülésszakon Andrej Gromiko ter­jesztett elő, s amely javasolja: valamennyi állam fogadjon el történelmi kötelezettségválla­lást arra vonatkozóan, hogy biz­tosítják a világűr kizárólag bé­kés célú, az emberiség jólétét szolgáló kihasználását, ami a jö­vőben az ezt a célt szolgáló világ- szervezet megalakításához vezet­hetne. A genfi leszerelési konferencia fórumán aktívan lépünk fel a vegyi fegyverek betiltásáról és felszá­molásáról szóló megállapodás mi­előbbi kidolgozásáért. Ehhez jó alapot teremt az a javaslat, ame­lyet az ENSZ-közgyűlés II. rendkí­vüli leszerelési ülésszakán 1982- ben a Szovjetunió terjesztett elő, továbbá más kiegészítő szovjet javaslatok, beleértve a legutóbbit, amely a vegyi fegyverek felszá­molásának ellenőrzésére vonat­kozik. A vegyi fegyverek általá­nos betiltásának eléréséhez je­lentős mértékben hozzájárul a Varsói Szerződés tagállamai­nak a NATO tagországaihoz in­tézett javaslata a vegyi fegyve­rek Európában történő felszá­molására. Rendkívül fontosnak tartjuk a hagyományos fegyverek terüle­tén folytatott fegyverkezési ver­seny korlátozására irányuló erőfe­szítések fokozását. E feladat idő­szerűsége annál is nagyobb, mivel a NATO militarista köreinek hibá­jából a hagyományos fegyverek olyan új generációja jelenik meg, amely tulajdonságait tekintve kö­zel áll a legpusztítóbb fegyverek kategóriáihoz. Már több hónapja vár válaszra a Varsói Szerződés egyik jelentős kezdeményezése - az a javaslat, hogy a NATO-államokkal kezdje­nek tárgyalásokat a katonai kiadá­sok kölcsönös befagyasztásáról, majd csökkentéséről. Hasznos lenne, ha a javasolt intézkedések végrehajtásában részt vennének azok az államok is, amelyek nem tagjai egyik katonai-politikai tömö­rülésnek sem. Az európai bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedésekről és a leszerelésről szóló stockholmi konferencián elsősorban a jelen­tős katonai-politikai intézkedések­re vonatkozó javaslatok megvaló­sítására törekszünk. Mindeneke­lőtt a katonai erő alkalmazásá­ról való kölcsönös lemondásra és a békés kapcsolatok fenntar­tására vonatkozó szerződés ja­vaslatáról van szó. Ennek meg­kötése jogi-politikai garanciája lenne a bizalom és a biztonság megszilárdítása során elért pozitív fordulatnak. A Varsói Szerződés tagállamai épp ebben a tudatban fordultak május 7-én a NATO tag­államaihoz azzal a felhívással, hogy kezdjenek sokoldalú konzul­tációkat erről a javaslatról. A stockholmi konferencián ed­dig folytatott tárgyalások egyértel­műen megmutatták: a megállapo­dáshoz vezető út elképzelhetet­len a bizalom és a biztonság időszerű alapkérdéseinek konstruktív megvitatása, vala­mennyi előterjesztett javaslat egyenjogú megvitatásának biz­tosítása nélkül. Meggyőződé­sünk: a konferencia pozitív eredményeket érhet el. Ehhez azonban több kölcsönös meg­értésre, felelősségteljes hozzá­állásra és valamennyi résztvevő politikai akaratára van szükség. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkenté­séről szóló bécsi tárgyalásokon szövetségeseinkkel annak a zsák­utcának az áthidalására törek­szünk, amelybe ezek a tárgyalá­sok a Nyugat hibájából jutottak. A bécsi tárgyalások feladatának megvalósításához vezető egy­szerű és kölcsönösen elfogad­ható utat jelent a szocialista or­szágok 1983-as javaslat-komp­lexumában lefektetett hozzáál­lás. Ennek megfelelő érvényesíté­se megkönnyítené az ún. létszám­akadály leküzdését és meggyor­sítaná az olyan kölcsönösen elfo­gadható megállapodás megköté­sét, amely lehetővé tenné Közép- Európában a fegyveres erők és fegyverzetek lényeges csökken­tését. A leszereléssel összefüggő va­lamennyi kérdés megoldása során elérendő pozitív irányú változás érdekében Csehszlovákia - csak­úgy mint az előző években - a je­lenlegi ENSZ-ülésszakon is tovább fogja fejleszteni a leszere­lés céljainak elérését előmozdító nemzetközi együttműködésről szóló nyilatkozat gondolatait, amely nyilatkozatot 1979-ben e fórum a mi kezdeményezésünk alapján fogadott el. Ha bizonyos államok politiká­jukban nem sajátítanák ki a jogot más országok független létének leplezetlen destabilizálására, tár­sadalmi és politikai rendjük aláak- názására, a nemzetközi helyzet vitathatatlanul nyugodtabb és ke­vésbé veszélyes lenne. Éppen ezért teljes mértékben támogat­juk a Szovjetunió új, valóban rendkívül időszerű javaslatát, hogy az ENSZ kategorikusan ítélje el az állami szintű terroriz­mus politikáját és gyakorlatát, amely alapvetően ellentmond az ENSZ Alapokmányában lefekte­tett nemzetközi jogi normáknak. Elnök úr, szervezetünk legsürgetőbb fel­adatai közé tartozik az elhúzódó konfliktusok és feszültséggócok megoldása. Ezzel kapcsolatban szeretném hangúlyozni annak a felhívásnak az időszerűségét és fontosságát, amelyet a Szovjetunió idén július 29-én hozott nyilvánosságra a kö­zel-keleti rendezésre irányuló kol­lektív nemzetközi erőfeszítések haladéktalan felújítása céljából. A felhívást úgy értelmezzük, mint a térségben az Izrael agresszív, expanzív politikája és az imperia­lista beavatkozás következtében kialakult veszélyes helyzet átfogó rendezésére irányuló realista ja­vaslatot. Sikraszállunk az iraki-iráni har­cok mielőbbi megszüntetéséért és a konfliktus politikai eszközökkel - az ENSZ ide vonatkozó doku­mentumai, elsősorban a Biztonsá­gi Tanács 540. és 552. számú határozata szellemében - történő megoldásáért. Határozottan elutasítjuk a Kuba beiügyeibe való beavatkozást, a Nicaraguával szembeni agresz- szív militarista akciók eszkaláció­ját. Ismételten elítéljük a Grenada elleni agressziót. Egyetértünk azokkal, akik a robbanékony közép-amerikai és karibi helyzet okát nem a kelet- -nyugati globális konfrontációban, hanem a mély politikai, szociális és gazdasági válságban látják, amelyet az imperializmus részéről megvalósított durva kizsákmányo­lás és beavatkozás okozott. Nagyra értékeljük és teljes mér­tékben támogatjuk az Afgán De­mokratikus Köztársaságnak a tér­ségben kialakult kapcsolatok javí­tását célzó indítványait és hisszük, hogy az ENSZ-főtitkár és külön- megbízottja lépései hozzájárulnak az e cél eléréséhez vezető realista utak megtalálásához. Ennek felté­tele az afgán belügyekbe való kül­ső imperialista beavatkozás meg­szüntetése. Csehszlovákia teljes mértékben Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek oldalán áll szabadságuk és függetlenségük védelmében, támogatja azokat az erőfeszítései­ket, amelyek a béke és a stabilitás megteremtésére, a térség államai közötti együttműködésre irányul­nak. Követeljük, hogy az ENSZ- közgyülés helyezkedjen realista álláspontra a kambodzsai nép va­lódi képviselete kérdésében, va­gyis az ENSZ-ben az ország né­pét a Kambodzsai Népi Köztársa­ság kormányának kell képviselnie. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az el nem kötelezett országok mozgalma aktivitásának, a jelen­legi nemzetközi kapcsolatokban játszott pozitív szerepének. Teljes mértékben támogatjuk a fejlődő országoknak a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok igaz­ságos és demokratikus alapokon történő átépítésére vonatkozó kö­veteléseit és törekvéseit. Elítéljük a fejlődő országok újgyarmatosító kizsákmányolásának kiéleződé­sét, csakúgy, mint az imperialista államoknak azt a gyakorlatát, hogy gazdasági válságuk követ­kezményeit a fejlődő országokra hárítsák. A KGST-tagállamok júniusi moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozatban egyértelműen sík- raszálltunk a kiszákmányolás bár­miféle módjának felszámolására irányuló hatékony intézkedések elfogadásáért. Megerősítettük, szilárd elhatározásunk, hogy fej­lesszük gyümölcsöző gazdasági, kereskedelmi és tudományos-mű­szaki kapcsolatainkat minden olyan állammal, amely erre kész­nek mutatkozik. E politika szellemében, a békés együttélés bevált elveinek követ­kezetes megvalósítása mellett továbbfejleszjük kapcsolatainkat a nyugati országokkal. A rendezett viszony körülményei között több­ségükkel folytatjuk azt a párbe­szédet, amely vitathatatlanul konstruktív eredményeket hoz. Ezt az átfogó nemzetközi légkör pozitív elemének tartjuk. Ugyan­akkor azonban nyíltan kimondjuk, hogy az új elsőcsapásméró fegy­verek elhelyezése néhány nyugat­európai országban nem maradha­tott negatív következmények nél­kül ezekre a kapcsolatokra.

Next

/
Thumbnails
Contents