Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-31 / 258. szám, szerda

iszŕ 3 . X. 31. Nyikolaj Tyihonov elvtárs beszéde MOYNIHAN SZENÁTOR MEGERŐSÍTETTE: A CIA-kézikönyv a vietnami háborúban alkalmazott módszerek „receptjeit“ tartalmazza (Folytatás az 1. oldalról) hangsúlyozta: a gazdasági elzár­kózás idegen tőlünk, mindig ké­szek vagyunk az egyenjogú és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködésre azokkal, akik ezt kíván­ják. Ezt a politikát erősítette meg az idén júniusban Moszkvában a legfelsőbb szintű gazdasági ér­tekezlet. Itt kitűzték országaink to­vábbi gazdasági és szociális fej­lesztésének programját és az együttműködés intenzivebbé téte­lét a szocializmus építése során. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa olyan határozatot hozott, amely konkrét feladatokat szabott meg a szovjet párt- és gazdasági szer­veknek a csúcstalálkozón megha­tározott feladatok teljesítése érde­kében. A júniusi találkozó irányel­veit tekintetbe vesszük pártunk XXVII. kongresszusának előkészí­tésekor, s ugyancsak beépítjük a Szovjetunió 1986-1990-es évekre szóló, valamint a 2000-ig szóló gazdasági és társadalmi fej­lesztés terveibe. A mostani tanácskozáson elő­terjesztették a végrehajtó bizott­ság jelentését, amely a 37. ülés­szak óta eltelt időszak alatt kifejtett együttműködés eredményeit érté­kelte. Egyetértünk a jelentésben foglalt értékeléssel és következte­tésekkel. A szovjet nép szorgalmasan tel­jesíti az SZKP XXVI. kongresszu­sának határozatait. Az irányítás tökéletesítését célzó intézkedése­inknek és a szovjet emberek alko­tó igyekezetének köszönhetően meggyorsult országunk gazdasági fejlődése. 1983-ban és 1984-ben az ipari termelés évi növekedése meghaladja a 4 százalékot. Az ötéves tervidőszak első két évé­ben ez 3 százalék volt. Rendkívül fontos, hogy mindezt intenzív fej­lesztéssel érjük el. Lépésről lépésre megvalósítjuk az élelmiszerprogramot. Nemrégi­ben, az SZKP KB októberi ülésén hosszú távú meliorációs progra­mot hagytunk jóvá, melynek célja az élelmiszeralap növelése a ter­mőföldek jobb kihasználásával. Szintén sikeresen teljesítjük a szociális intézkedéseket felölelő programot. A jelenlegi nemzetközi helyzetben - amely nem a mi hibánkból lett ilyen bonyolult - a Szovjetunió természetesen kénytelen nem kis erőfeszítéseket tenni védelmi képességének szi­lárdítására, hozzájárulva az egész közösség védelmi potenciáljának erősítéséhez^ De még ilyen felté­telek között .is biztosítjuk a nép életszínvonalának növekedését. Megelégedéssel szögezhetjük le, hogy a közösség más országa­iban is jó eredményeket érnek el. Az utóbbi két évben a KGST- tagországok bruttó nemzeti jöve­delmének növekedési üteme 50 százalékkal nagyobb volt, mint az ötéves tervidőszak elején. A mé­lyülő kölcsönös együttműködés a KGST-tagországok mindegyiké­ben a gazdasági fejlődés egyre fontosabb tényezőjévé válik. A közösség más országaihoz hasonlóan a Szovjetunió is hozzá­látott az elkövetkező öt évre, vala­mint a hosszabb időszakra szóló társadalom- és gazdaságfejlesz­tési tervek fő irányainak a kidolgo­zásához. Célul tűztük ki a gazda­sági növekedés minőségi ténye­zőinek a teljesebb kihasználását, az intenzív gazdaságfejlesztésre történő áttérést, az ehhez szüksé­ges alapvető műszaki átépítést s azt, hogy minőségileg új szintre emeljük a nép életszínvonalát. E feladatok teljesítésében fontos szerepe van az új ötéves tervek egyeztetésének - erről tárgyalunk a mostani ülésen. A KGST terve­zési együttműködési bizottságá­nak jelentéséből nyilvánvaló, hogy a csúcstalálkozón elfogadott meg­állapodások most a gyakorlatban valósulnak meg. Gazdagodott a közös tervező munka tartalma. Egyre több hosz- szú távú problémát ölel fel. A 2000. évig szóló együttműködés programját több ország már aláír­ta, másutt most készítik e progra­mokat. Tökéletesedik a termelés és a kölcsönös szállítások szerke­zete is. Röviden: a tervegyeztetés a gyakorlatban a gazdaságpolitika egyeztetésének egyre hatéko­nyabb eszközévé válik a népgaz­dasági problémák hatékony meg­oldása érdekében. Ez mindenek­előtt a tüzelőanyagok és nyers­anyagok problémájára vonatkozik. E probléma megoldásához jelen­tősen hozzájárul - minden egyes testvéri ország saját erőfeszítése mellett - kölcsönös együttműkö­désünk. E területre vonatkozó komplex intézkedéseket a tervek egyeztetése során koordináljuk. A Szovjetunió megerősítette, hogy továbbra is szállítani fogja a kőola­jat és más nyersanyagokat a kö­zösség országaiba, növeli a föld­gáz és a villamos energia kivitelét ezen országokba. Közös gazdasági stratégiánk egyik legfontosabb területe a tu­dományos-műszaki haladás meg­gyorsítása. A júniusi értekezleten megállapodtunk abban, hogy 2000-ig szólóan kidolgozzuk a tu­dományos-műszaki fejlesztés komplex programját. Ennek érde­kében már folyik a munka. A Szovjetunióban nemcsak a tu­dományos intézmények irányító szerveit bízták meg e programja­vaslatok kidolgozásával, hanem a Szovjetunió Állami Tervbizottsá­gát és az ágazati minisztériumokat is. Arra törekszünk, hogy ezt a munkát összekapcsoljuk az új ötéves terv előkészítésével. Jó lenne, ha hasonló módon szervez­nék a munkát a KGST szerveiben s a tervek egyeztetésénél úgy­szintén. Országaink megegyeztek abban is, hogy a tudományos­műszaki fejlesztés komplex prog­ramja öt alapvető területre irányul. Ezek: az elektronika, a komplex automatizálás, az atomenergetika, az új anyagok és technológiák alkalmazása, a biotechnológia. Néhánnyal kapcsolatban már megkötöttük a keretmegállapodá­sokat és az együttműködési prög- ramokat, amelyek a tudományos, konstrukciós és a termelőkollekti- vák szoros és kölcsönös együtt­működését feltételezik. Ezeket a megállapodásokat az összes említett területen határozottabban kell előkészíteni. Helyénvaló, hogy a tervegyeztetés során bővíteni kívánjuk az új technika cseréjét. Az új ötéves tervidőszakban a Szovjetunió és az európai KGST-országok közötti gépipari árucsere-forgalom 15 százalékát az elektronikai termékek, a számí­tástechnikai és a telekommuniká­ciós berendezések fogják képezni. Nyikolaj Tyihonov a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy az új ter­mékek gyártásának bevezetésé­vel párhuzamosan hatékony intéz­kedéseket kell foganatosítani a termékek minőségének javításá­ra. El kell érni, hogy a kölcsönös árucsere tárgyát képező termékek megfeleljenek a világszínvonal­nak. Ugyancsak jó lenne kidolgoz­ni a termelési együttműködés el­mélyítésének kérdéseit. Ebbe a munkába aktívan be kell kap­csolni a társulásokat és országa­ink vállalatait a kölcsönös közvet­len termelési kapcsolatok sok­oldalú fejlesztése útján. A tervegyeztetés egyik fontos irányvonalának tartjuk a gazdasá­gi értekezlet azon határozatának megvalósítását, amely a Vietnam­mal, Kubával és Mongóliával foly­tatott együttműködés elmélyítésé­re vonatkozik. Ezen országok a modern gazdaság alapjai meg­teremtésének időszakában van­nak, és a szocialista indusztriali- záció optimális útjait keresik. Kö­zös, internacionalista kötelessé­günk segítséget nyújtani nekik eb­ben. A Szovjetunió továbbra is aktívan támogatja Vietnam, Kuba és Mongólia azon irányú törekvé­sét, hogy gazdasági fejlettségük fokozatosan megközelítse az eu­rópai KGST-országokét, hogy megteremtsék a népgazdaság ki­egyensúlyozott növekedésének feltételeit, és aktívabban bekap­csolódjanak a nemzetközi szocia­lista munkamegosztásba. A továbbiakban Nyikolaj Tyiho­nov kijelentette: összességében pozitívan értékelhetjük, amit a terv­egyeztetés során eddig végeztünk. S ha még van is elég tennivaló, láthatjuk, hogy országaink gazda­ságának további megbízható fejlő­dése és együttműködése számára szolid alapot teremtettünk. Beszé­dének további részében emlékez­tetett arra, hogy a jövő évben ünnepeljük a fasizmus felett ara­tott győzelem 40. évfordulóját. E harc fő terheit a Szovjetunió viselte. A háború tanulságaihoz vissza kell térni a jelen feltételei között, amikor a lázas fegyverke­zés és az USA-nak az erőfölény megszerzésére törekvő irányvo­nala következtében mind nagyobb veszély fenyegeti a békét. Az egész világon növekszik az imperialista politikával' szembeni ellenállás; ez a politika a feszült­ségek szítására, katonai konfliktu­sok kirobbantására irányul. A világ nemzetei látják, hogy Közép- Amerikát és a karibi térséget ép­pen az USA változtatta a nemzet­közi feszültség veszélyes tűzfész­kévé, lerohanta Grenadát és mindmáig megszállva tartja, had­üzenet nélkül háborút folytat Nica­ragua ellen, durván beavatkozik Salvador belügyeibe, és felforgató akciókat szervez Kuba ellen. A szabadságért küzdő népeket azonban nem lehet legyőznLmivel ők formálják a történelmet, ők mondják ki az utolsó szót. A szovjet miniszterelnök a szo­cialista országok békepolitikáját elemezve megállapította: senkit nem fenyegetünk, senki biztonsá­gát nem veszélyeztetjük, a ma­gunkét viszont megvédjük. Az in­ternacionalista szolidaritás, népe­ink egysége és testvérisége, kö­zösségünk gazdasági és védelmi ereje - mindez megbízhatóan ga­rantálja, hogy nem engedjük meg a katonai erőfölény kialakítását közösségünkkel szemben, és megbízhatóan őrködünk népeink alkotó munkája felett. A szónok aláhúzta, hogy az utóbbi időben Washingtonban elhangzott béke­szólamokat nem támasztják alá a békére és együttműködésre tö­rekvő tettek. A szovjet-amerikai kapcsolatokról szólva kijelentette: Meggyőződésünk, hogy e kapcso­latok normalizálása - ez csak az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszte­letben tartásával érhető el - meg­felelne mindkét ország érdekei­nek, és pozitívan hatna az egész világhelyzetre. A Szovjetunió a Varsói Szerződés és a KGST keretében is több jelentős kezde­ményezést tett a háborús veszély elhárítására, a lázas fegyverkezés megállítása és a nemzetközi hely­zet megjavítása érdekében. E ja­vaslatok jól ismertek, és továbbra is érvényesek. A KGST júniusi csúcstalálkozó­ján körvonalazták azoknak a gya­korlati intézkedéseknek a prog­ramját, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok javítását szolgálják. A szocialista országok fellépnek az ellen, hogy a nemzet­közi gazdasági kapcsolatokat poli­tikai célokra használják fel. Amel­lett szállnak síkra, hogy ezekből a kapcsolatokból küszöböljék ki a kizsákmányolás, a diszkriminá­ció, a gazdasági agresszió, a nyo­más, az embergók és szankciók minden elemét. A továbbiakban hangsúlyozta: ismét megerősít­jük, hogy következetesen tá­mogatjuk a fejlődó országok har­cát politikai és gazdasági függet­lenségük megszilárdításátért. Az imperializmus ezekre az orszá­gokra akarja hárítani a kapitalista gazdaság válságának és a lázas fegyverkezésnek a súlyos követ­kezményeit. A szocialista orszá­gok ezért támogatják a fejlődők törekvését az új nemzetközi gaz­dasági rend megteremtésére. Egyetértenek azzal, hogy mielőbb globális tárgyalásokat kell kezdeni erről az ENSZ keretein belül. A KGST más országaihoz hason­lóan a Szovjetunió lehetőségeihez mérten továbbra is támogatni fog­ja a felszabadult országokat. Eze­ket a kapcsolatokat a teljes egyen­jogúság és a nemzeti érdekek tiszteletben tartása alapján épít­jük, nem keresünk katonapolitikai előnyöket. Beszédének végén a szovjet kormányfő annak a meggyőződé­sének adott hangot, hogy a jelen­legi ülésszak sikeres lesz, hozzá­járul a júniusi legfelsőbb szintű találkozó határozatainak megvaló­sításához a szocializmus, a társa­dalmi haladás és a béke érde­kében. (ČSTK) - Manzanillo mexikói tengerparti üdülőhelyen ismét tár­gyalt egymással Harry Shlg.ude- man, Ronald Reagan közép­amerikai különmegbizottja és Vic­tor Hugo Tinoco nicaraguai kül- ügyminiszter-helyettes. A két poli­tikus már hetedszer tárgyalt az USA és Nicaragua közötti feszült viszony rendezéséről. A nicaraguai ellenforradalmi bandák az USA támogatásával eközben újabb támadást intéztek a Nueva Segovia tartománybeli San Gregorio község ellen. Az ellenforradalmárok aknavetőkkel lőtték a falut, két földműves meg­sebesült és ugyancsak kettőt a tá­madók magukkal hurcoltak. A kommentár megállapítja, hogy már akadtak emberek, akik a tragédiából hasznot akarnak húzni. Alkalomnak tekintik arra, hogy kilépjenek a kulisszák mögül, hogy revánst vegyenek politikai vereségükért. Még nem volt isme­retes, hogy ki és miért rabolta el Popieluszkót és máris fény derült arra, hogy ki akarja ezt a tragédiát politikailag kihasználni és hogy mire megy ki az egész. A nyugal­mat akarják megbontani Lengyel- országban, hogy Lengyelország és a Nyugat közötti kapcsolatok normalizálásának mindjárt a kez­detén bomlasszák ezt a folyama­tot, hogy konfliktusokat szítsanak az állam és az egyház között. A Popieluszkóról való gondos­kodás ürügye alatt Varsóban egy csoport szerveződött, amely meg­szállva tartja a Stanislaw Kostka templom plébániáját - szembehe­lyezkedve az illetékes egyházi szervek álláspontjával is. A kon­frontáció, a provokációk szításá­nak több veteránja, mestere gyűlt itt össze: Jaworski, Kuroň, Wujec, Romaszewski, Onyszkiewicz. A társadalmi méretű felháboro­dást arra akarják kihasználni, hogy minél több embert csődítse- nek ide és ellenséges hangulatot szítsanak közöttük. A Warszawa kohóban sztrájkra szólítottak fel, mintha Lengyelországnak most éppen sztrájkokra és nyugtalan­ságra lenne a legnagyobb szük­sége. A hírügynökség kommentárja a továbbiakban leszögezi, hogy Nem csitult el a CIA által a nica­raguai ellenforradalmárok számá­ra készített kézikönyv körüli bot­rány. Ismeretes, az amerikai tit­kosszolgálat ebben arra ad recep­teket, hogyan kövessenek el di- verzáns akciókat és hogyan te­gyék el láb alól a sandinista veze­tőket. Patrick Moynihan demok­rata-párti szenátor kijelentette, a kézikönyv azoknak az instruk­cióknak a pontos fordítása, amelyeket az amerikai katonák a vietnami háború idején kap­tak. Az említett könyvet Moynihan szerint már 1968-ban használták, amikor az észak-karolinai Fort Braggban folyt az amerikai elit egységek, a zöldsapkások kikép­zése. Popieluszko pap elrablása politikai provokáció. S most újabb provo­kációra, provokációk egész soro­zatára került sor. Olyan igyekezet tapasztalható, hogy utcai zavargá­sokat szítsanak. A stabilizáció és a közmegegyezés ellenségei min­den áron konfliktust akarnak kirob­bantani. A sztrájknak - ahogy a Szabad Európa is hangoztatta - annyi ideig kell tartania, amíg Popieluszkót szabadon nem engedik. Annak a feltételezésnek, hogy az állami szervek tartóztatták le, Lengyelországban senki sem hisz. Egy tragédiával való visszaélés aljasságnak nevezhető. A hagyo­mányos lengyel toleranciát fenye­getik azok a nem vallásos egyé­nektől származó kijelentések, .amelyek kollektív felelősséget hangoztatnak, konkrét személyek konkrét bandita tette miatt. Azt állítják, hogy az elrablásért min­den nem hívő felelős. A vallási fanatizmus ilyen eszközökkel tör­ténő ösztönzése kompromittálja Lengyelországot a világ szemé­ben. A politikai provokációk, me­lyek célja, hogy kihasználják a Po­pieluszko tragédiája miatt érzett nyilvános aggodalmat, rendkívül veszélyes és csak konfliktusok­hoz, a nyugalom megbontásához vezethez Lengyelországban. A lengyel állami szervek biztosít­ják a nyugalmat. Kérdés azonban, hogy ezért a nyugalomért ismét magas árat kell-e fizetni - irja a lengyel hírügynökség kommen­tárja. Veszélyes politikai provokáció A PAP hírügynökség Popieluszko lelkész elrablásáról (ČSTK) - A PAP lengyel hírügynökség kommentárban foglalkozott Jerzy Popieluszko lelkész elrablásával. Megállapítja: az a bűntett, amelynek Popieluszko lett az áldozata, kiváltotta az egész társada­lom, a párt, a kormány és a lengyel katolikus egyház felháborodását. Kiderítették, hogy kik a tettesek és letartóztatták őket. A lengyel állami szervek bejelentették, hogy a tetteseket szigorúan megbüntetik és tettük indítékairól a teljes igazságot közük a nyilvánossággal. Ezt egyrészt az igazságosság kívánja meg, másrészt az, hogy Lengyelország nem válhat és nem is válik a politikai banditizmus színterévé. Nicaraguában az ellenforradalmárok agresszív akciói és az USA rágalomkampánya mellett folyik a választási kampány. Daniel Ortega, a kormányzótanács koordinátora, a sandinista front elnök­jelöltje hétfőn a Matagalpa tartománybeli León városában mondott beszédet egy választási gyűlésen (képünkön) (Telefoto - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents