Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-29 / 256. szám, hétfő
IÍM'ITervek, programok, időpontok ÉNEKKARAINK, ZENEI EGYÜTTESEINK FIGYELMÉBE A falumúzeumnak otthont adó régi parasztház (Székács István rajza) Falumúzeum a Mátyusföldön Kenyér és dal Ha a bodrogközieknek, az Ung- vidékieknek vagy a Kanyapta- és a Bódva-mentieknek az idei nyarat kellene értékelniük, bizonyára inkább dicsérnék, mint nem. Ugyanis annak ellenére, hogy nem volt minden tekintetben tökéletes és bőkezű, azért a legfonto- sabb-ból, a kenyérnekvalóból rekord mennyiségű termést hozott. Ugyanakkor hozott sok jót dalból, táncból is, olyan szervezett rendezvényeken többek között, mint a Buzitán (Buzica) rendezett Kanyapta menti dal- és táncünnepély, a kaposkelecsényi (Kapušianske Kľačany) Ung-vidéki találkozó és a Daloló Alsólánc. Mindhárom rendezvény népünnepély volt a javából. Méghozzá olyan, amelyben a szereplők többsége a legértékesebb ősi hagyománynak, a népdalnak és a néptáncnak az ápolásából vizsgázott- szinte kivétel nélkül jelesre. Elsősorban az ő érdemük, hogy a több órás, színes seregszemlét mindenütt érdeklődve nézte végig a szép számú közönség. A közönség nemcsak a helyi, illetve a környékbeli táncokban, dalokban és népviseletben gyönyörködhetett, hanem a szlovák és a magyarországi vendégcsoportok jóvoltából más vidékek kincseiben is. Kaposkelecsényben hosszú idő után ismét voltak helyi szereplői (leány-tánccsoport) a kiserdei ünnepségnek. Mi tagadás, akadtak kifogásolható dolgok is. Buzitán lehetett volna jobb a hangtechnika; a hangszórók mindhárom helyen zavarták a színpadképet; a kaposkelecsényi nézőtéren a hepe-hu- pás talaj, a sár és a kilátást zavaró fák bosszantották az embereket, míg Alsóláncon (Nižný Lanec) sok nézőnek az volt a véleménye, hogy a műsor lehetett volna rövidebb. Kár, hogy a kaposkelecsényi CSEMADOK-napon nem volt Kanyapta menti csoport, az alsó- láncin és a buzitain pedig Ung- vidéki, bodrogközi és gömöri- mátyusföldiről vagy csallóköziről már nem is beszélve. Kár, mert minden ilyen találkozás, tapasztalatcsere haszonnal jár. (gazdag) A CSEMADOK KB ének-zenei bizottsága nemrégiben lezajlott őszi ülésén értékelte a Melódia ’83 könnyűzenei fesztivált és a VI. Kodály-napokat. A résztvevők elismerő hangon szóltak az eredményekről, a Melódia ’83 szerzői versenyéről, a másik rendezvénynyel kapcsolatban pedig a kórusok művészi színvonalának emelkedéséről. Az ülés javaslatot tett ugyanakkor néhány szervezési és szakmai probléma megoldására. Ezek közül jelentős, hogy a VII. Kodály-napokon külön kerül sor a Koszorú-pályázat (minősítési verseny) és a kórusverseny eredményhirdetésére. Az ének-zenei bizottság ülésén ezután kijelölték a következő rendezvények időpontját, valamint a közös, illetve a kötelező kórusműveket. 1985. november végén Pelsó- cön (Plešivec) és Gömörhorkán (Gemerská Hôrka) kerül sor a munkásénekkarok találkozójára, a IV. Zend ülő Ének kórusfesztiválra. A bizottság javaslatot tett a résztvevő kórusok névsorára. A javaslat és a fesztivál irányelveinek jóváhagyása után a kórusok írásban kapják meg a CSEMADOK KB meghívóját, a szükséges tudnivalókkal együtt. A IV. Zendü- lő Ének fesztivál összkari számaként a bizottság két kórusművet jelölt meg: a Naša zástava című régi munkásmozgalmi dalt Anton Krištof feldolgozásában és Szíjjár- tó Jenő-Weöres Sándor Békét akarunk című kórusművét. 1986-ban két ének-zenei rendezvény lesz. Júniusban a VI. Csengő Énekszóra, a gyermek- és ifjúsági kórusok seregszemléjére kerül sor Érsekújváron (Nové Zámky). Mind az egyik, mind a másik korosztály számára kötelező kórusmű Kodály Zoltán Egyetem, begyetem című alkotása. A kijelölt összkari szám Alfréd Ze- manovský Pieseň zeme és Bárdos Lajos Láng és fény című kórusműve. A közép- és alapiskolák 1985. június 1-ig megkapják a CSEMADOK KB felhívását, a fesztivállal kapcsolatos útmutatásokkal együtt. Az 1986-os év másik rendezvénye a Melódia '86 könnyűzenei fesztivál lesz. Újdonsága, hogy még nagyobb teret kap a szerzői verseny. A fesztivállal kapcsolatos tudnivalók 1985 őszén a sajtóban jelennek meg. A felnőtt kórusok következő országos seregszemléjére 1987 júniusában kerül sor Galántán (Galanta). A VII. Kodály-napok kötelező száma Kodály Zoltán Felszállott a páva című vegyeskari alkotása, melynek tudása egyben a Koszorú-pályázat minősítési verseny alapkritériuma is. A női karok számára ugyanezt Bartók Béla Legénycsúfoló, a férfikarok számára Lánycsúfoló című müve jelenti. Azoknak a vegyeskaroknak, amelyek csak a Koszorú-pályázatra neveznek be, Kodály Zoltán-Dr. Vargha Károly A szép szavú múzsához című alkotásával kell készülniük. A női karok számára előírt kötelező művet a vegyeskarok nőtagjai is elsajátítják, minthogy a szám a VII. Kodály-napok gála- hangversenyén összkari számként hangzik majd el. A fesztivál további összkari számai Oto Fe- reczy Pieseň vďaky és Bárdos Lajos Láng és fény című alkotása. A kijelölt kötelező és összkari művek partitúráit a Népművelési Intézettel együttműködve küldi el a CSEMADOK Központi Bizottsága a felhívásra jelentkező kórusoknak. DEBRÖDI D. GÉZA Nem tudom, hogy a regionális gyűjtőkörrel rendelkező múzeumaink közül melyik helyez akkora hangsúlyt a tájházak, falumúzeumok létesítésére, mint amekkorát a galántai (Galanta) Járási Honismereti Múzeum. Nemrég a harmadik olyan jellegű objektumot nyitották meg a nagyközönség számára, amely egy-egy falu régmúltját, az ott élők hagyományait, gazdálkodását, forradalmi mozgalmait hivatott bemutatni. A vágsellyei (Šaľa) parasztház volt az első és, úgy tűnik fel, hagyományt teremtett. A galántai múzeum munkatársai, különösen néprajzosai, szívügyüknek tekintik a népi építészet emlékeinek a konzerválását, restaurálását, megőrzését. így őrződött meg egy vízimalom, amely az ezen a vidéken egykor gyakori vízmolnárság- nak állít emléket. A földmunkások forradalmi megmozdulásainak emlékét őrzi, a véres sortüzet idézi a Kosúton (Košúty) létesített emlékszoba és a korabeli bútorokkal berendezett lakószoba. Ezeknek az objektumoknak a sorát gyarapította nemrég a múzeum. A ma már Galánta városához tartozó Taksony (Matúškovo) egykor önálló faluként jellegzetes népi architektúrát őrzött meg a mának. Egyik ilyen épület volt a 128-as számú, amelyet a ház külső homlokzatán olvasható írás szerint Pa- nyik Ferencné építtetett ,,ANNO 1847. 27 MÁR. “-ban. A járási műemlékvédelmi hivatal felújította, majd a járási nemzeti bizottság megvásárolta az épületet. így került a Járási Honismereti Múzeum gondozásába. A Ján Sokol igazgató irányította kollektíva és elsősorban Szanyi Mária etnográfus szorgos munkába kezdett, hiszen a helyreállított épületet be is kellett rendezni. Az általánosan ismert tájházakkal ellentétben, arra törekedtek, hogy ne különböző tárgyakat, más-más stílusú szobaberendezéseket rakjanak egymás mellé. Szerették volna, hogy a szép, tiszta stílust képviselő ház archaikus külsejéhez és népi építészeti megoldásaihoz méltó berendezés kerüljön a szobákba. Mivel a faluban három és fél évtizede magyarok és az Alföldről, Tótkomlósról idetelepült szlovákok együtt élnek, logikusnak tűnt fel mindkét etnikum népéletének a bemutatása. Az Alföldről jött emberek természetszerűleg magukkal hozták évszázados hagyományaikat, fara- gott-festett bútoraikat. így a ház egyik szobájába a díszes tótkom- lósi faragott asztalok, ágyak, székek kerültek. A másik szobában egy jellegében más életmódot és gondolkodást tükröző, sok tekintetben polgárosodó paraszti életmód környezetét sikerült rekonstruálni. Persze, Szanyi Mária etnográfus és munkatársai gyűjtőmunkája mellett fontos feladat jutott a To- másikovói Hnb kisüzeme dolgozóinak, akik nemcsak a kőművesmunkákat, de a nádtető elkészítését is vállalták. Kezük munkája nyomán Dél-Szlovákia ismét egy olyan múzeumi létesítménnyel gazdagodott, amely az együtt élő nemzetek és nemzetiségek haladó hagyományait mutatja be a példát kereső maiaknak. (d-n) Egy fiatal festő Botlik Aladár fiatal amatőr festőművész alkotásaiból rendeztek kiállítást Nagyfödémesen (Veľké Úľany), a helyi művelődési házban. A megnyitón Alena Dzvoníková, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa méltatta a nagyfödé- mesi születésű festő munkásságát, aki jelenleg a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának tagja. Két éve foglalkozik rendszeresen a festészettel. Több amatőrkiállításon értékes díjakat nyert. Botlik Aladár mintegy félszáz w7 & o N o 0~ C! ŕ festménnyel és több grafikával lépett a közönség elé. Alkotásai természetszeretetről tanúskodnak. Szabad idejének nagy részét Má- tyusföld mezőin, síkságain tölti; itt formálódott látásmódja, amelyet elsősorban realista tájképei tükröznek. A szemlélő „beleérzi“ magát a Kis-Duna és a Feketevíz vidékének miliőjébe. Jó volt végigjárni a tárlatot, érezni a természet varázsát, ott lenni, ahová egy-egy kép elvezetett bennünket. Botlik Aladár érdeklődik a Mátyusföldtől távolabbi vidékek iránt is. Mindig örömmel tér vissza Közép-Szlová- kiába, ahol bőségesen kínálkozik téma a természetszerető ember számára. Festészetét korai lenne még elemezni. Csak remélhetjük, hogy ez az első önálló kiállítása további elmélyült munkára, új csodák felfedezésére és megfestésére ösztönzi. (száraz) Négy nap dzsessz A prágai Lucernában október 18-21 között ismét megrendezték a hagyományos nemzetközi dzsessz- fesztivált, melyen a hazai együtteseken kívül 16 ország muzsikusai léptek közönség elé különböző stílusirányzatokat képviselve. A rendezők szerettek volna egy-egy jobb képességű együttest szerepeltetni mind a négy napon, de a csattanó nem mindig sikerült. Az első nap csillaga az ismert amerikai Cecile Taylor volt, együttesének koncertje azonban nem érte el az általuk képviselt színvonalat. Nagy várakozás előzte meg a második nap műsorát, melyben telt ház előtt lépett fel tizennégy év után újra a ma már hatvanhét éves amerikai dobos, Buddy Rich. Big bandje csupa fiatal muzsikusból áll; lendületes és tartalmas zenéjük felejthetetlen élmény volt. Buddy Rich több mint tízperces dobszólója pedig példa arra, hogyan lehet úgy játszani ezen a hangszeren, hogy tartalom és forma egységben legyen, ne öncélú a dobolás. Ugyancsak tizennégy év után lépett fel itt a dixieland nagy hírű angol képviselője Chris Barber és együttese. A fesztivál kellemes meglepetése volt a japán Eiichi Hayasi kvartett szereplése, főként az együttes névadó zongoraművésznője expresszív játékának köszönhetően. A harmadik napon az indiai Sri Vemu Mukunda kvartett adott ízelítőt az ősi indiai népzene és a dzsessz sajátos ötvözetéből. Míg a japán együttes előadása az amerikai bebop hagyományra épült, abba „csempészte“ bele a japán zene által ihletett témát (ennek felelt meg a zenekar összeállítása és a hangszerelés is), addig az indiai együttes tradicionális hangszereken, az indiai népzenéből kiindulva mutatta be a dzsessz indiai sajátosságait. Az utolsó nap fő eseményének két olyan együttes párbaja ígérkezett, amelyben a vezető szerepet a hegedű viszi. A nálunk is ismert lengyel String Connection szextettnek méltó társa volt a legfiatalabb francia dzsesszhegedűs generációt képviselő Didier Lockwood trió, amely azonban most más felállításban lépett fel, mint a bratislavai Fiatalok koncertjén - két, ugyancsak ismert gitárossal, Escaude-val és Cathe- rine-nel. összegezve a látottakat, hallottakat, elmondhatjuk, hogy a mostani fesztivál az előzőekhez hasonló teljesítményeket hozott, nyújtva azt, amit egy ilyen találkozótól minden dzsesszkedvelő elvár. Nagy zenei élményt, jó, olykor parázs hangulatot. ZAKHAR BERTALAN ÚJ SZÚ 4 1984. X. 29.
