Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-03 / 234. szám, szerda

Ovodanezoben AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOKAT VÉGZIK Elképzelni is képtelenség egy olyan falusi párelnököt, aki amiatt „panaszkodhatna“, hogy kevés az elfoglaltsága. Hát még ha egy­ben ö tölti be a helyi nemzeti bizottság titkárának tisztségét is, mint a tardoskeddi (Tvrdošovce) Király Lajos. A hnb irodájában hiá­ba keressük. Ha találkozni aka­runk vele, menjünk az átadás előtt álló óvodához, ott valahol megta­láljuk, javasolják az irodában. Ezt a hasznos tanácsot persze má­soktól is hallhattuk volna a nagy­községben, hiszen a helyi lakosok %r jól tudják, hogy Király elvtárs mos­tanában nem kevés időt tölt az utóbbi idők legnagyobb építke­zésén. a zuhanyozó sem hiányzik; a me­leg víz központilag szabályozható, hogy a kicsik le ne forrázzák ma­gukat. A tantermet a hálótól füg­göny fogja elválasztani, de azt még nem szerelték fel. A bútorok azonban ott-jártunkkor már a hely­színen voltak. Tévé-, rádiókészü­léket és magnetofont is kapnak az egyes osztályok. Minden tante­remhez ebédlő és játékraktár is épült, valamint külön helyiség az edényekre. Egyébként a négy tan­terem egyforma. Közös az óvoda két automata mosógéppel fölszerelt mosodája, és több helyiségből álló, korszerű konyhája, melyekben természete­sen hűtőszekrények is vannak. Sós István ács (balról) Marsovszky Istvánnal, a kómúvescsoport vezető­jével. * (Hajdú András felvétele) Befordulunk az Iskola utcába, ahonnan már látszik az impozáns földszintes épületkomplexum, melynek egyes tömbjei közt be­tonjárdák vezetnek. Elölről a vas­kerítés is áll már. Sőt, az óvoda udvarát szorgos kezű férfiak füve­sítik. Méghozzá szakember, Ha­mar Gyula bácsi irányításával. Van ahol már elvetették a füvet, van ahol most gereblyézik, simít­ják, porhanyósítják a talajt, amely nem mindenütt olyan, mint ami­lyennek az igényes szakember szeretné látni. Tehát nem volt könnyű feladat elegendő jó minő­ségű fekete földet beszerezni. A földhordásból pedig igazán kiju­tott az építkezés során, azaz már azt megelőzően is, hiszen az óvo­da lényegében egy volt laposra épült. A LAPOS HELYEN- Másfél métert kellett föltölte- nünk - mondja a pártelnök, aki érkezésünkor éppen arról tanács­kozott néhány emberrel, hogy az óvoda kertjének a másik oldalát mikor kezdik keríteni. Amerre elhaladunk, szinte min­denkihez van néhány szava, tré­fás megjegyzése. Igaz, az ott dol­gozók is „veszik a lapot“, s szelle­mesen válaszolnak. Valóban jó hangulatban folyik a munka. Az emberek szemlátomást örülnek a közös erőfeszítés eredményé­nek. A pártelnök sem titkolja elé­gedettségét. Sőt, büszkén vezet végig az új létesítményen, amely­nek értéke 6 millió 300 ezer koro­na. A berendezés egymilliót ér.- Négy tanterme van, mind­egyik különálló - magyarázza amikor az egyikbe belépünk. Per­sze, nem közvetlenül az udvarról, hanem egy ún. belépóhelyiségen és lábtörlóhelyiségen át. AZ ÉPÜLETBEN Megnézzük a tanítónők és a ta­karítónők zuhanyozóval is ellátott szociális helyiségeit, a beteg gye­rekek szobáját, melynek ablaka a tanteremre nyílik, hogy a gyerek lássa társait, a tanítónéni pedig a betegeket. A ruhatárban minden gyereknek külön szekrénykéje van. A gyerekek mosdójában A konyhai alkalmazottaknak külön öltöző, zuhanyozóhelyiség áll ren­delkezésükre. Nyilván akadnak községek, me­lyekben még nem döntötték el, milyen óvodát építsenek a jövő­ben. Azok számára hasznos lehet, ha közöljük, hogy a tardoskeddi óvoda az MŠ-120 (négytanter­mes) néven ismert, s tervezője Jozef Parin mérnök.- Mikor kezdték el az építke­zést? - kérdem Király Lajost, mi­után bejártuk a valóban impozáns létesítményt, melynek ünnepélyes átadását október elejére tervezik.- Bizony még 1980-ban, - vá­laszolja. - Igen sok munkát adott a talaj föltöltése. De most már bárki megnézheti - mutat a fölis- merhetetlenségig megváltozott te­rületre. Olyan ez, mint egy kis város. Különösen este, amikor vi­lágítanak az óvoda udvarán felállí­tott lámpák. Még az ősszel díszfá­kat is ültetünk az udvarba. Nem győzi dicsérni a lakosság odaadását, segítségét. A legszor­galmasabbak közül kettő éppen a közelben van: Marsovszky Ist­ván, a kőművescsoport vezetője és Sós István ács, vagy inkább ezermester, aki 13 napot dolgozott az építkezésen. A csúcsot Szkurát József szülő tartja, aki több mint 20 napot áldozott a nemes cél megvalósítására. SEGITOKESZ TÖMEGSZERVEZETEK- Hogyan sikerült mozgósítani az embereket?- A tömegszervezetek révén - magyarázza a pártelnök. - Kivált a SZISZ, a Honvédelmi Szövet­ség, a Vadászszövetség, a Rok­kantszövetség, de mindenekelőtt a Szülők és Iskolabarátok Szövet­ségének helyi szervezete segítsé­gével. Igen nagy segítséget nyúj­tott a Nószövetség szervezete is, különösen a munka hajrájában. Az óvoda természetesen Z-akcióban épült, s az építő a helyi szolgáltató üzem. A Z-akció járási versenyé­ben legutóbb a második helyen végeztünk. A pártalapszervezet évente négyszer értékeli a Z-akció ered­ményeit, melyekről (akárcsak to­vábbi teendőikről) sok szó esett ez év júliusában megtartott nyilvános gyűlésükön is. Teendő, természe­tesen, az új létesítmény átadása után is bőven lesz a faluban, de a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság egyaránt merészen te­kinthet a jövőbe, hiszen a lakos­ság az óvoda építése során is bebizonyította tenni akarását. FÜLOPIMRE { KOMMENTÁLJUK } Van mit dicsérni, de javítani is A mezőgazdaság kollektivizálása 35. évfordulójának méltó befejezése lesz az efsz-ek X. kongresszusa. Ezt a tanácsko­zást egy a maga nemében páratlan méretű előkészület, politikai-szervező munka előzi meg. Az előkészületek szer­ves alkotóelemei az efsz-taggyűlések, illetve a járási szövet­kezeti konferenciák. Az egységes földművesszövetkezetek X. országos kong­resszusát megelőzően a Cseh Szocialista Köztársaság efsz- eiben is széles körű vita bontakozott ki a szövetkezeti gazdálkodás eredményeiről, további fejlesztésének irányai­ról, az efsz-tagság mindennapi életével összefüggő kérdé­sekről. A kongresszust megelőző taggyűléseken az eredmények számbavétele mellett nyíltan rámutattak azokra a teendőkre is, amelyek teljesítése nagyon fontos ahhoz, hogy mezőgaz­daságunk és élelmiszeriparunk a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött irányban fejlődjön. A CSSZK-ban is a múlt hét végén, szombaton került sor a járási efsz-konferenciák első fordulójára. Amint a kerületi és járási napilapok beszámoltak róla, a küldöttek a járási konferenciákon számot adnak arról, miként értek el kiváló eredményeket, s arról is, miben látják saját feltételeik közt az előrehaladás feladatait.- A járási konferenciák a kongresszusi előkészületek befe­jezésének, a 7. ötéves terv utolsó évére való felkészülésnek méltó fórumai lesznek - mondotta néhány hete Bohumír Možný, a Brnói Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság igazga­tóhelyettese. A konferenciákon ott lesznek a szocialista mezőgazdaság úttörői, akik részt vettek az alapok megterem­tésében, s azok, akik átvéve a stafétát, folytatják a megkez­dett müvet. Amint a múlt hét végén megtartott járási konferenciák is bizonyították, ezek a tanácskozások fontos tapasztalatcsere­fórumok, s egyben jó alkalmat nyújtanak az emberek példa­mutató, áldozatos munkájának elismeréséhez is. Az elért eredmények és az új lehetőségek áttekintése mellett a dél- morvaországi kerületben elősegítik pl. a mezőgazdasági termelés, a biológiai szolgáltatások és a feldolgozóipar erő­forrásainak egyesítését. A dél-csehországi járások efsz-ei a konferenciák.után megvitatják és saját feltételeikre alkalmazzák az ott elfoga­dott határozatokat. Már a taggyűléseken bebizonyosodott, tudatosítják: az előttük álló feladatok maradéktalan teljesí­tése sokban függ a tudomány és a technika vívmányainak céltudatos alkalmazásától, az önelszámolási rendszer töké­letesítésétől, s nem utolsósorban a gazdaságosság, az anyag- és energiatakarékosság követelményeinek állandó érvényesítésétől.- Nagy a jelentősége a mezőgazdasági termelésben a munkakollektívák stabilizálásának, a jó munkafeltételek megteremtésének - mondotta František Kratochvíl, a Lysá nad Labem-i Efsz személyzeti előadója, a nymburki járási konferencia küldöttje. Szövetkezetükben az állattenyésztés­ben dolgozó kollektívákról való gondoskodásnak köszönhe­tően az utóbbi két esztendőben tehenenként hét literről 9,76 literre sikerült emelniük a napi tejhozamot. Ilyen és hasonló eredményekről számoltak be - a szlováki­aiakhoz hasonlóan - a csehországi járási efsz-konferenciák első fordulóján, miközben nem hallgatták el a javítanivaló hibákat sem. E tanácskozásokon uralkodó légkör pedig azt is bizonyította, hogy a kongresszust megelőző vita során szá­mos, a tagok, a szövetkezeti mozgalom és az egész mező­gazdaság szempontjából fontos kérdés alapos megvitatására került sor. SOMOGYI MÁTYÁS Barangolás hősi harcok nyomában Dukla örökre bevésődött né­pünk szívébe és emlékezetébe, mint szabadságunk szimbóluma, jelképe. Nyolcvan nap és éjjel sok szovjet és csehszlovák hős harcolt itt, s közülük sokan áldozták életü­ket szabadságunkért.- Csak az, aki átélte, tudja iga­zán, milyen érzést váltott ki belő­lünk, amikor a Kárpátok másik oldalán harcban állva az ellenség­gel, tudtuk, hogy ott a határon túl van a haza, amely felszabadításra vár. Ez a tudat adott új erőt a har­cokban. Ezeket a szavakat Vaszil Maho- rita ezredes, a duklai harcok részt­vevője mondta, aki elkísért a duk­lai katonai szabadtéri múzeumba. Elindultunk azon az útón, amely Ladimírova, Hunkovce, Krajná Po­ľana, Nižný Komárnik, Vyšný Ko- márnik községeket érintve a Duk­lai szoroshoz, szabadságunk ka­pujához vezet. A Halál völgyébe kanyarodó út­kereszteződésnél, az út bal olda­lán két harckocsi áll, egy szovjet és egy német tank. A negyven évvel ezelőtt itt folyó harckocsi­csatákra emlékeztetnek. Nižná Pí­saná, Krúžková és Kapišova köz­ségek között, az út menti dombol­dalakon T-34-es szovjet tankokat látunk. Aki Ladimírova községbe láto­gat, minden bizonnýal megtudja, hogy a helyi Gajdoš kocsmában - falán emléktábla örökíti meg ezt az eseményt - rendezett utoljára hangversenyt A Szovjetunióból ér­keztünk címmel Vít Nejedlý had­nagy, a Szovjetunióban megala­kult csehszlovák katonai mü- vészegyüttes karnagya. A következő községben, Hun- kovcében nagy harcok folytak a szovjet-csehszlovák egységek és az álcázott lövészárkokban meghúzódó fasiszta hadsereg ka­tonái között. A község határában fekszik az a német temető, ahol több mint ötszáz katona tetemét földelték el. Krajná Poľana község mellett van a katonai múzeum tulajdon­képpeni kapuja, a látogató itt meg­ismerkedhet a duklai harcok térké­pével. Nižný Komárnik térségében számos harci emléktárgy látható. Az út mentén egy IL 10-es szovjet vadászrepülőgép áll, egy beton­alapzaton harminckét milliméteres légelhárító ágyú látható, melyet nők, a csehszlovák hadsereg tag­jai kezeltek. Vyšný Komárnik mellett felújí­tották a csehszlovák tüzérség ere­deti tüzelőállásait, ott láthatók a felszabadító harcokban használt ágyuk, aknavetők.- Erről a helyről támogatták tü­zéreink gyalogságunknak az Ob- šár magaslatért folytatott harcát - jegyezte meg kísérőm, Vaszil Mahorita nyugalmazott ezredes, az Antifasiszta Harcosok Szövet­sége Svidníki Járási Bizottságá­nak elnöke. - Innen harminc- negyven méterre van az a hely, ahonnan parancsnokunk, Ludvík Svoboda a harcokat irányította. Ott, ahol az a kilátó áll.- Emlékszem, milyen bátorsá­got, erőt, harci kedvet ébresztett bennünk a szovjet bajtársak ma­gatartása - hangsúlyozta Mahori­Szovjet harckocsi emlékeztet a negyven évvel ezelőtti harcokra. (Berenhaut felvétele) ta ezredes. - Mindenben segítet­tek, tanácsot adtak. Velünk együtt örültek, amikor az első csehszlo­vák brigád második zászlóaljának parancsnoka 1944. október 6-án, a felsorakozott egységek előtt je­lentést tett Ludvík Svobodának: „Ma reggel nyolc órakor Nebeljak szakaszvezető felderítő őrse első­ként érte el az országhatárt és a duklai szoroson áthaladó or­szágút mentén kitűzte a csehszlo­vák zászlót.“ Leírhatatlan volt mindannyiunk öröme. Azon a na­pon szabadítottuk fel a Dukla alatti első községet, Vyšný Komárnikot. A negyven év előtti események élő tanúi közül Peter Rusinkóval sikerült találkoznunk. Ma már többszörös nagyapa, de még dol­gozik a fűrésztelepen. - Hú ma­radtam a szakmához - közölte mosolyogva -, amióta az eszemet tudom, mindig fával dolgozom. A felszabadulást követően több társammal együtt ismét hozzálát­tam a favágáshoz. Az erdőben dolgoztam korábban is, jól ismer­tem minden útját, ösvényét. Nem­egyszer elvezettem a felderítésre induló katonákat. A parancsnok­ságon is jártam, ott találkoztam először Svoboda hadseregtábor­nokkal. Később ő látogatott el hoz­zánk, felszabadulásunk első nap­ján. Büszkék vagyunk arra, hogy később, amikor köztársasági el­nök volt, újból meglátogatott ben­nünket, barátságosan elbeszélge­tett velünk. Azóta takaros, új csa­ládi házai építettem, ezt is szíve­sem megmutattam volna neki... Mások is elmondták, mennyire várták a tábornokot, hogy bemu­tathassák, hogyan változott meg négy évtized alatt Vyšný Komár­nik... KULIK GELLÉRT ÚJ SZÚ 4 1984. X. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents