Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-19 / 248. szám, péntek

ÚJ szú 3 1984. X. 19. Vita az SZLKP Központi Bizottságának ülésén FRANTIŠEK PITRA elvtársnak, a CSKP KB titkárának felszólalása A CSKP KB 11. ülésének az volt az értelme, hogy elvégezze a XVI. kongresz- szuson elfogadott irányvonal teljesítésének az ellenőrzését a párt mezőgazdasági poli­tikájának a területén, s mozgósítsa az erőket a 7. ötéves tervidőszak befejező szakaszában a terv sikeres teljesítésére népgazdaságunk egyik legfontosabb ága­zatában. A központi bizottság legutóbbi ülésének rendkívüli jelentősége abból következik, hogy a mezőgazdaság és a közélelmezést biztosító további ágazatok előre kidolgozott hosszú távú fejlesztési progamja alapján széles körű népgazdasági összefüggések­ben tárgyalt a mezőgazdaság további fej­lesztésének alapvető irányzatairól. Az, hogy a központi bizottság a két kongresz- szus közötti időszakban már másodszor foglalkozott a mezőgazdaság problémakö­rével, s hogy a CSKP KB Elnökségében a legutóbbi időszakban megtárgyalt doku­mentumok közül a népgazdaság hosszú távú fejlesztése fő irányzatainak és a 8. ötéves terv irányelveinek előkészítésével összefüggésben véleményét fejezte ki a mezögazdasági-ipari komplexum fejlesz­tésének hosszú távú programjáról, azt bi­zonyítja, hogy pártunk vezetősége állandó­an figyelemben részesíti a közélelmezés problémáit és szocialista mezőgazdasá­gunk fejlődését. A központi bizottság a XVI. kongresszu­son kitűzött feladatok teljesítésének eddigi eredményei alapján megállapíthatta, hogy a mezőgazdasági politika alapvető céljait sikeresen valósítjuk meg. Pozitívan ér­tékelhette az egész mezőgazdasági-ipari komplexum munkáját, s a munkásosztály hatékony segítségét is a közélelmezés biz­tosításával összefüggő feladatok teljesíté­sében. Ehhez a sikeres mérleghez az SZSZK mezőgazdasági-ipari komplexu­mának dolgozói is megfelelő mértékben hozzájárultak. E pozitív értékelés alapján a CSKP Köz­ponti Bizottsága célul tűzhette, hogy minden erőt a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott célok elérésére és a kívánt irányokban a túlteljesítésére összpontosítsunk. A CSKP KB 11. ülésén elfogadott hatá­rozatok végrehajtása során a legközelebbi időszakban elsősorban arról lesz szó, hogy megtartsuk a mezőgazdasági termelésnek a legutóbbi három évben elért dinamikus fejlesztési ütemét, s hogy még következe­tesebben mozgósítsuk minden belső tarta­lékát. Hangsúlyozni akarom, hogy az öt­éves terv feladatainak teljesítése és a kívánt irányoknak megfelelő túlteljesítése főleg a növénytermesztés szakaszán nemcsak társadalmi szempontból szükséges cél, hanem egyúttal reális feladatot is jelent. Ennek az a feltétele, hogy a figyelmet elsősorban azokra a szakaszokra össz- pontosjtsuk, ahol elmaradás mutatkozik, ahol kiesések vannak. Ugyanakkor azokon a szakaszoKon és azoknál a vállalatoknál, amelyek a feladatokkal sikerekesen meg­birkóznak, újabb, igényesebb feladatokat kell célul tűzni. Ennek már a jövő évi terv előkészítése folyamán meg kell nyilvánul­nia. Ezekben a tervekben reális, de igé­nyes feladatokat kell rögzíteni elsősorban a növénytermesztés minden szakaszán. Hasonló felelősséggel kell előkészíteni az állattenyésztés tervét. Azt az alapelvet, hogy a takarmányszükségletet teljes mér­tékben saját forrásainkból kell fedezni, s az állattenyésztés méreteit és szerkezetét az össztársadalmi szükségleteikkel össz­hangban kell fejleszteni, igazi törvényként kezeljük. Az élelmiszeripar területén igényesebb feladatokat kell a tervbe foglalni a nyers­anyagok hasznosításában, a választék bő­vítésében, a termékek használati értéké­nek javításában, s jobban kell reagálni a fogyasztók keresletére. Mindkét ágazat­ban további haladást kell elérni a termelés hatékonyságában. A tervezés említett kö­vetelményeiből kell kiindulni a pártszervek és -szervezetek politikai-szervező munká­jában is. A jövő évre való jó felkészülés azt jelenti, hogy sikeresen el kell végezni a hátralevő őszi munkákat. Az állattenyésztésben jól fel kell készülni a közeledő télre, s mindent el kell követni dinamikus fejlődésének to­vábbi megtartására. Nagy figyelmet kell fordítani a takarmányokkal, főleg az ab­raktakarmányokkal való gazdálkodásra. Mezőgazdaságunk intenzifikálási folyama­tában úgy érhetünk el további minőségi fejlődést, ha igényes technológiai fegyel­met biztosítunk a termelés minden szaka­szában. A technológiai fegyelemhez első­sorban az agrotechnikai határidők követke­zetes megtartása tartozik. Ezért a gazda­sági vezetés irányítási munkájának színvo­nalát és hatékonyságát, valamint a nemzeti bizottságok munkáját elsősorban azzal kell mérni, hogy milyen mértékben képesek ezekben a döntő szakaszokban mozgósí­tani főleg a helyi tartalékokat a munkák agrotechnikai határidőkben való és jó mi­nőségű elvégzéséhez. A „Hosszú távú program", amelyet a központi bizottság tájékoztató anyagként vett tudomásul a 8. ötéves terv és a nép­gazdaság hosszú távú fejlesztési céljainak előkészítéséhez, s a vita kiemelte a CSKP KB 11. ülésének programalkotó szerepét, széles körű politikai-szakmai aktíva mun­kájának az eredménye. Azt a célt követi, hogy meghatározza a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hosszú távú fejlesztésé-- nek alapvető irányzatait minden lényeges ágazatközi összefüggésben. Olyan nyitott dokumentumról van szó, amelyet állandó­an gazdagítani kell azokkal az új gondola­tokkal, amelyek a haladó gyakorlati tapasz­talatok kimeríthetetlen kútforrásával együtt a hazai és a külfödi tudományos-műszaki haladásból származnak. A program fontos kiindulási alapot képez a hosszú és a középtávú népgazdasági terv kidolgozásához. Minden terv a szük­ségletek és a népgazdaság reális lehető­ségeinek összevetésével készül. Arra a kérdésre, hogy ebből a programból a leg­közelebbi öt év alatt mit lehet megvalósíta­ni, a 8. ötéves terv ad majd választ. Ez azonban semmit sem vesz el ennek a do­kumentumnak az értékéből, amely az SZLKP KB jelenlegi ülésén is teljes támo­gatásban részesült. A program kidolgozása során elsősor­ban abból indultunk ki, hogy az élelmisze­rekkel szembeni igények állandóan növe­kednek, s ezekben egyre inkább az éssze­rű táplálkozás követelményeivel összefüg­gő minőségi szempontok kerülnek az elő­térbe. A külső feltételek szempontjából az önellátás követelménye is egyre sürge­tőbb. A sokoldalúan intenzív fejlődés irány­vonala elengedhetetlenül megköveteli a gazdaságosság fokozását, az állóalapok és minden befektetés, főleg a tüzelőanya­gok, az energia és a takarmányok haté­kony kihasználását. A közélelmezés szín­vonala és az önellátás többek között az egy lakosra jutó termőtalaj mennyiségétől, s a talaj termékenységétől is függ. Közis­mert, hogy ezt bizonyos körülmények kor­látozzák, például a környezet szennyező­dése, a vízforrások övezeteinek a védel­me, s a különböző civilizációs tényezők negatív hatásai. Mindebből azt a következtetést vonhat­juk le, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztési ütemét, s ezzel összefüggésben a közélelmezés színvonalát elsősorban a ráfordítások kiváló minősége, s ezek magas szintű hasznosítása határozza meg. Olyan időszakba léptünk, amikor az in- tenzifikálás általános folyamatát már nem lehet megvalósítani a mezőgazdasági ter­melés egyes szakaszainak részleges javí­tásával. A termelés rendszerében az egyes tényezők egyenlőtlen hatása jelentős mér­tékben csökkenti a mezőgazdasági terme­lés növelésére és hatéknyságának javítá­sára irányuló törekvéseink hatásfokát. Ezért nagyon fontos feladat, hogy a mező- gazdasági vállalatok szintjén kialakítsuk az öszes termelési tényező összhangját. Ez a tervezési, az irányítási és a szervezési munkában egy minőségileg új szakasz kezdetét jelenti. Ezekből a körülményekből az is kitűnik, hogy a közélelmezés biztosításának a kér­déseihez nem lehet csupán szűkén értel­mezett ágazati szempontból viszonyulni. A mezőgazdasági-ipari komplexum objek­tív realitás. Ebben a komplexumban tör­vényszerűen növekszik az anyagellátó ágazatok szerepe, amelyek konkrét formá­ban közvetítik a tudományos-műszaki ha­ladást. A program is ebből indul ki. Egy­aránt meghatározza a feladatokat a mező- gazdasági termelés, valamint a gépipar, a vegyipar és a gyógyszeripar számára, figyelembe véve azt a maximális össztár­sadalmi eredményt, aminek ebből az ága­zatközi összhangból kell törvényszerűen következnie. A mezőgazdaság hatékony intenzifikálá- sának a folyamatát csak úgy tudjuk sikere­sen végrehajtani, ha aktívan és céltudato­san fejlesztjük a tudományt és a technikát, s gondoskodunk széles körű gyakorlati érvényesítésükről. Ezért a hosszú távú program meghatározza az ágazati és az ágazatközi tudományos-kutatási alappal szemben támasztott követelményeket, s kitűzi a tudományos-műszaki ismeretek érvényesítésének irányzatait is a mező- gazdasági gyakorlat széles területein. A tudományos-műszaki haladás meg­gyorsításának a követelményéből indult ki a központi bizottságnak a melléküzemági termelésre vonatkozó állásfoglalása is. Amint azt a CSKP KB ülésén hangsúlyoz­tuk, a szövetkezeteknek ez a tevékenysé­ge fontos szerepet játszik a tudományos­műszaki haladás fejlesztésében, s aktívan hat a mezőgazdasági nagyüzemi termelés előkészítő szakaszaira. Hasonló szem­pontból értékelte a központi bizottság az ún. növénytermesztési technológiai rend­szerek érvényesítésében szerzett tapasz­talatokat, amikor egyes vállalatok további mezőgazdasági vállalatoknál segítik elő a komplex technológiai fejlesztést egyes növények termesztésében. A központi bi­zottság támogatta ezeket a tapasztala­tokat. Az egyik legjelentősebb feladatunk az, hogy eleget tegyünk az élelmiszertermelés hosszú távú stabilitására vonatkozó köve­telménynek. Ezt elsősorban a szükséges tartalékok létrehozásával kell elérni az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban. Elsősorban a takarmány­félék, a tömeg- és az abraktakarmányok tartalékolásáról van szó. Az idén nem en­gedhetjük meg, hogy a gabonafélékből elért nagyobb termelési eredményeket ter­ven felüli termelésre használják fel az állat- tenyésztésben. A tartalékok kérdéséről nem elég csupán propagandát folytatni, hanem azt komplex módon meg is kell oldani, beleértve a beruházásokat, az anyagi-műszaki ellátást és az irányítási rendszer szabályozóit. További fontos feladatunk, hogy megoldjuk a mezőgazdasági termelés és a feldolgozási-raktározási kapacitások kö­zött fennálló feszültségeket. Ez nagyon igényes feladat lesz nemcsak a beruházási keretek szempontjából, hanem az élelmi- szeripari gépgyártás szempontjából is. A hosszú távú program céljait nem lehet megvalósítani a KGST keretében folytatott együttműködés és munkamegosztás lehe­tőségeinek teljes kihasználása nélkül, el­sősorban a Szovjetunióval. A program a mezőgazdasági-ipari komplexum fejlesztési szükségleteinek meghatározásánál abból indul ki, hogy az erőket és az eszközöket elsősorban a ha­tékony intenzifikálást gátló akadályok fel­számolására kell összpontosítani. Elsősor­ban a talajtermékenység stagnálását és egyes esetekben a csökkenését kell meg­szüntetni. További gondokat okoz a mező- gazdasági termékek hasznosításának nem kielégítő színvonala az élelmiszeripar hiá­nyos anyagi-műszaki alapja következté­ben. Az ismert okokból kifolyólag fogyaté­kosságok vannak a mezőgazdasági válla­latok nagy teljesítményű gépekkel való komplex ellátásában is. A mezőgazdaság tudományos-műszaki fejlesztésének elválaszthatatlan részét ké­pezi a kemizálás. A vegyi anyagok gyártá­sában különösen jelnentős szerepe van a Szlovák Szocialista Köztársaságnak. A műtrágyák a jövőben is a legfontosabb intenzifikációs tényezők közé fognak tar­tozni. Ezért fokozni és javítani kell a gyártá­sukat, s intenzíven kell keresni hatékony kihasználásuknak az útjait a negatív kör­nyezeti hatások minimalizálása mellett. A program a vegyipar területén olyan feltételeket irányoz elő, hogy a műtrágyák felhasználása 1995-ig tiszta tápanyagban számítva 280 kg-ra növekedjen. Ez a szint elegendő a tervezett célok eléréséhez. A további években a tápanyagok növekvő szükségletét elsősorban jó minőségű szer­ves trágyákkal, a pillangós virágú növé­nyek szélesebb körű és intenzívebb ter­mesztésével, kielégítő meszezéssel - stb. kell biztosítani. Nagyobb határozottsággal kell felszámolni azokat a komoly fogyaté­kosságokat, amelyek csökkentik a műtrá­gyák és a növényvédelmi vegyszerek ha­tásfokát, s fokozzák a környezetre gyako­rolt káros hatások kockázatát. Az ökológiai következmények korlátozása érdekében gondoskodni kell a felhasználási előírások következetes megtartásáról, a biztonsági és higiéniai előírások szigorú megtartásá­ról, s az integrált növényvédelem fokozatos elmélyítéséről. A központi bizottság nevében értékelni akarom a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésében Szlovákiában elért eredményeket. Különösen nagyra be­csüljük a gabonatermesztésben elért ered­ményeket, s nemcsak a nyugat-szlovákiai kerületben. Elismerést érdemelnek azok az elvtársak is, akik a közép- és a kelet­szlovákiai kerület bonyolult feltételei között dolgoznak, s az idén a hektárhozamokat a 4 tonnás szint fölé emelték. Amit eddig elértünk, az jó, de előre is kell tekintenünk. Ezért mindenhol a bíráló igényesség lég­körét kell kialakítani. Amint arra már a kongresszus előtti terjedelmes vita, valamint a szövetkezetek járási konferenciái rámutattak, az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komple­xumban nagyon kedvező a politikai légkör. Tanácskozásunk határozatai mezőgazda­sági vállalatainknál bizonyára jó „táptalaj­ra“ találnak. Ezért nekünk, kommunisták­nak az a feladatunk, hogy ezt a politikai tőkét ne fecséreljük el, s hogy főleg az 1985. évi terv és a 8. ötéves tervidőszak előkészítése folyamán kamatoztassuk. Ami az idei eredményeket illeti, ebben bizonyára az időjárásnak is megvolt a sze­repe. A legfontosabb azonban az értelmes és a becsületes munka, amely nélkül a leg­kedvezőbb időjárási feltételek mellett sem érhetnénk el azt, amit például a gabonater­melésben elértünk. Ebben az időszakban különösen kifejezően nyilvánult meg a tu­domány és a termelés, az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolatának a jelen­tősége. A mezőgazdasági dolgozókon kí­vül szlovákiai viszonylatban nagy érdeme­ket szereztek ebben a Nitrai Mezőgazda- sági Főiskolán működő elvtársak, valamint a bučanyi, sládkovičovói és sósszigeti (So- lary) növénynemesítők. Tőlük a tudomány és a kutatás további szakaszainak a dolgo­zói is példát vehetnének. Ha teljesíteni akarjuk a növénytermesz­tés kiemelt fejlesztésének a feladatát, s elérni a következő időszakra előirányzott növekedési ütemét, akkor nem lehetünk elégedettek az egy szakaszon elért kiváló eredményekkel, még akkor sem, ha ez a szakasz döntő fontosságú. El kell érnünk, hogy a növénytermesztés teljes szélessé­gében egyenletesen fejlődjön. Ebből a szempontból a szlovákiai mezőgazda­ságra is teljesen érvényes az, amit a köz­ponti bizottság 11. ülésén a cukorrépa és a burgonya, valamint a tömegtakarmányok termelésével kapcsolatban elmondtunk. Burgonyából például az ötéves tervidőszak első négy éve alatt nem egészen 16 tonnás hozamot értünk el, ami fölött el kellene gondolkozni nemcsak a mezőgazdasági üzemekben és a termelési igazgatóságo­kon, hanem az illetékes szolgáltató szerve­zeteknél és a tudományos-kutatási alap­ban is. További, sürgős megoldást váró problé­mát jelent a hegyvidéki és a hegyaljai körzetek gyepgazdálkodása. Ezen az úton, főleg a közép- és a kelet-szlovákiai kerü­letben megfelelő mértékben növelhetjük az állatsűrűséget, fokozhatjuk a szarvasmar- ha-tenyésztés intenzitását, vagyis az állat- tenyésztést saját takarmányforrásainkból fejleszthetjük. Szlovákiában a növénytermesztés sza­kaszának egyik specifikus problémáját , a szemes kukorica termelése képezi. Nyíl­tan kijelenthetjük, hogy az itt elért eredmé­nyek nincsenek összhangban a sűrűn ve­tett gabonaféléknél elért eredményekkel. A kukorica hektárhozamai elmaradnak a búzáétól. Az elmúlt évben csaknem 3,5 mázsa volt a különbség, az idén pedig 2 mázsa körül alakul. Más országokban, a szomszédosakat, például a Magyar Nép- köztársaságot is beleértve, ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Magyaror­szágon például az utóbbi két évben a búza 4 tonnás átlagos hozama mellett kukoricá­ból 6,4 tonnás hozamot értek el. Hasonló volt a helyzet Ausztriában is. Ugyanakkor a következő időszakban a kukoricaterme­lés nem csekély mértékű növeléséről főleg Szlovákiában kell gondoskodni, mégpedig a vetésterület csekély mértékű növelése mellett. Ez természetesen megköveteli a kukoricaprogram sokkal következete­sebb teljesítését. Az utóbbi évek folyamán kedvező arány- eltolódásokra került sor az állattenyésztés­ben. Főleg a juhtenyésztés és a szarvas- marha-tenyésztés területén sikerült meg­alapozni a hosszú távú célok elérését, s fel­tételeket teremteni az adottságok jobb ki­használásához főleg Közép- és Kelet- Szlovákia jelentős részein. Nagyobb gondot kell fordítani a termelés minőségi oldalaira. Lényeges mértékben kell fokozni az ágazat és a mezőgazdasági irányítási szervek szervező és irányító munkájának az intenzitását, hogy a Cseh Szocialista Köztársasághoz viszonyítva fo- . kozatosan kiegyenlítődjenek a színvonal­beli különbségek. Az utóbbi időben ugyanis néhány fontos mutatóban indokolatlanul elmélyültek a két köztársaság közötti kü­lönbségek, mint például az egy tehénre számított tejtermelésben. A vágósúly jelen­tős mértékű csökkenése szintén fölösle­ges takarmánypazarláshoz vezet, s arány­talanul nagy állatállomány tartását teszi szükségessé. Az idén éppen az okozott nem csekély problémákat főleg a hús felvásárlásában és feldolgozásában, hogy az irányítási szervek nem szabályozták kielégítő mér­tékben az állatállomány létszámának ala­kulását, s a mezőgazdasági vállalatok ve­zető dolgozói is fegyelmezetlenül viszo­nyultak ehhez a kérdéshez. A mezőgazdasági dolgozók nem várhat­ják el a felelős és fegyelmezett magatartást más szállítók részéről, ha maguk sem tudnak másképp viselkedni. Főleg az idén fordulhatnak elő törekvések az állatte­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents