Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-02 / 233. szám, kedd
ÉRZELMEK ÍRÓJA Margita Figuli hetvenöt éves Margita Figuli tulajdonképpen igazán csak egyetlen művével van jelen a szlovák irodalomban. A három gesztenyepej című elbeszélése - műfaját valóban nehéz meghatározni - olyan helyet foglal el, mint Dobroslav Chrobák A Sárkány visszatér című regénye. Az írónőre is hatott az akkori európai irodalmi légkör; követésre méltónak találta a francia, német, skandináv művészi törekvéseket, amelyek elsősorban a realizmustól való elfordulást jelentették, továbbá a túlságosan részletező ábrázolásmódot, többre becsülve az epizódokat a kompozíciónál. Valahogy az volt az érzésem, hogy A három gesztenyepej bizonyos mértékig az árvái vidék „regionális momentuma“, bár arra törekedett, hogy feltárja a falusi életlehetőségeket, jelenségek indítékait. A lírai próza esetében hangsúlyozattab- ban ki keil emelni ezt a témakört. A cselekmény másodrendű a műben, előtérbe kerül a lélekrajz, a hangsúly az érzelmek hullámzásának elemzésére helyeződik. Magdaléna és Zápotočný frigye kezdettől fogva az anyagi világ „erkölcsi normáinak“ kicsúfolása, az ember harca a megkötöttségek ellen az „önmegvalósításért“. És itt nincs mellébeszélés, mert a szív jogait elvitatni nem lehet. Margita Figuli, a Horný Kubín-i születésű regényíró és elbeszélő a két világháború között tűnt fel a nők érzelmeit ábrázoló, míves elbeszéléseivel, amelyeket a Kísértés című kötetében gyűjtött csokorba. A három gesztenyepejjel ellentétben, amely a szerelem és a szépség lírai ihletésű balladája, a Babilon című regényével kapcsolatban fenntartásai voltak a kritikának, kifogásolva a mű légkörének és alakjainak romantikus vonásait, valamint a történelmi jelenségek bizonytalanságait, bár a társadalmi, erkölcsi és szerelmi motívumok rajza mellett már előtérbe kerül benne a fordulatos cselekmény. Figuli azonban nem a „nagy összetettségek“ tolmácsa, inkább az apró rezdülések, „minihangulatok“ ihletett reproduktora. Igaz, a Babilonnal nem a realisztikus történelmi regény útját kívánta egyengetni, inkább önigazolásnak tekintette, miszerint képes bármilyen „fabula megkonstruálására“. A regényben a szimbólumnak döntő szerepe van, s nem egy momentum a második világháborúra utal, tükrözve romboló, destruktív hatását az árvái ember lelkiválágában. jZsuzsanna című nagyvárosi színezetű regényében sematikus elemek is megjelennek, különösen a két szerelmes rajzában. Az Ifjúkor sok önéletrajzi adatot tartalmaz, s elsősorban szűkebb pátriája életével ismertet meg. A társadalomrajz hitelét növeli, hogy a regény első személyben íródott. Margita Figuli munkásságával gazdagította a szlovák irodalmat, s A három gesztenyepej című elbeszélésével maradandót is alkotott. KÖBÖLKÚTI JÓZSEF „Nincs elveszett labda“ PORTRÉVÁZLAT EGY TANÍTÓRÓL A tornaújfalusi (Turnianska Nová Ves) tanító, Mázik Mihály élete azt példázza, hogy az értelmes emberi akarás szinte határtalan, képes leküzdeni csaknem minden visszahúzó erőt. Bódvavendégiben (Host’ovce) született, 1940-ben. A nagyapja pásztorember volt. írni-olvasni nem tudott. Apja életének nagy része bányában és mészkemen- cénél telt el. Fűtő volt húsz évig. Munkás. Földjük nem volt, jussolni sem jussoltak. Amerikába sem mentek, magyarán, földönfutók voltak. A munkát akkor' keresni kellett. Tizenkét éves korában- három évvel fiatalabb húgával- már kepében aratott. Az emberek közötti megkülönböztetést az elemi iskolában is tapasztalta. Voltak, akik mindig vajaskenyeret hoztak magukkal, neki lekvár sem jutott a kenyérre. Fájt, hogyne fájt volna ez a gyereknek. De az esze, az úgy fogott, mint a borotva. Igaz, később lett vajaskenyér cserébe azért, hogy a jobb módú gyerekeknek leírta a házifeladatot. A proletársors végigkísérte gyerekkorát. Erről a sorsról ö nem könyvből, nem szemináriumon tanult. A saját bőrén tapasztalta. De egyúttal ez tette edzetté. Tanító akart lenni. Tanító minden áron. A rozsnyói (Rožňava) pedagógiai gimnáziumba fel is vették, noha hiányolták, hogy nem ismeri a kottát. A zenetanár ezt a megjegyzést írta: „Jó parasztgyerek ez! Nem ért a kottához, de tud énekelni. Felvesszük.“. Később a húgát is felvették. Az apja keresetéből nem sok maradt otthon. Mázik Mihály tudta, nem csalódhatnak benne a szülei. Igyekezett, bizonyítani akart. Nem véletlen, hogy csakhamar az iskola egyik legjobb tanulója lett. Tehetsége főleg a zenében és a képzőművészetben volt átlagon felüli. Képeiből már iskolás évei alatt kiállításokat rendeztek. A tanítóképző sikeres elvégzése után szeretett volna főiskolára menni, de akkor még nem tehette. A húga tanult, a szülei pedig már eddig is nagy áldozatokat hoztak. Nincs más kiút, minél előbb pénzt kell keresnie. Ipolyságra (Sahy) helyezték, ott kezdett el tanítani, de két hónap után be kellett rukkolnia katonának. Pedagógusként valójában a katonaságnál debütált. Šumperkben Jászóról (Jasov), Szepsiból (Moldava nad Bodvou), Rimaszombatból (Rim. Sobota), Dunaszerdahelyröl (Dun. Streda) érkezett, többnyire családos férfiakat kellett hat hónap alatt megtanítania írni, olvasni, kétjegyű számmal osztani, szorozni, továbbá földrajzi és honismereti alapismeretekkel felvértezni. A kreatív gondolkodásra épített. Feladatával megbirkózott, sőt e teljes szellemi jelenlétet igénylő elfoglaltsága mellett erejéből még arra is futotta, hogy elvállalta egy 120 tagú kórus vezetését is. Egy prágai katonatársa segítségével ezt nem akármilyen szinten csinálta. Kórusuk szlovákiai versenyt nyert! Kérték is, hogy maradjon ott, de ót hazahúzta a szíve. A szülei közelében akart lenni, s a megváltozott viszonyok között szülőföldjének gyerekeit akarta tanítani. Előbb Almáson (Jablonov), majd Tornán (Turnianske Podhradie) és 1965-től felesége falujában, Tornaújfaluban tanítóskodott, ez utóbbi heDolgozik most is lyen kerek tizenöt évet, egyfolytában. Aki valaha tanított 1-5. osztályt, tudja, mit jelent ez. ötször öt óra naponta. Itt lazsálni nem lehetett! És Mázik Mihály minden órára lelkiismeretesen készült. Rendszeresség és tudományosság - ez jellemezte a munkáját. A gyerekek személyiségének fejlődéséről például külön naplót vezetett. Az ötödik osztályban feljegyzéseit kiértékelte, s a prognózist elküldte a tornai iskolába. Hogy megfigyelései jók voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gyerekek 80 százaléka olyan pályára került, amelyet ó javasolt. Ö a tantervben előirányzottnál többet adott a tanítványainak. Furulyaegyüttese például kerületszerte ismertté vált, sót a televízióban is szerepeltek. Igaz, nem csak furulya*, hanem gitár- és mandoliniskolája is volt. Oktatómódszeréról könyvet is írt. Ez a munkája nagy tetszést aratott Uherský Brodban. Szólani kell Mázik Mihály honismereti óráiról is. Ezeken más egyéb mellett azt is megtervezték, milyen lesz a falujuk tíz év múlva. Szépen lerajzolták a füzetbe, hogy hol mi lesz. Később az efsz-ből aratóspárgát kölcsönöztek, karókat csináltak, s kimérték, hol lesznek a virágágyások, hol lesz a fel- szabadulási emlékmű stb. A gyerekek őszintén lelkesedtek, viszont akadtak szülők, akik a gyűléseken is mondtak olyanokat, hogy: „Ha eddig jó volt minden úgy, ahogy van, mért kell most megváltoztatni?! Mázik Mihály nem tört le. Érvelt, magyarázott, mert tudta, hogy igenis változni kell és változtatni, a fejlődést, az előrehaladást éppen ez jelenti: a tornaújfalusiaknak is kell a művelődési ház, szükség van jó vízelvezető árkokra, aszfaltos utakra, betonjárdákra, de ugyanakkor virágokra és emlékműre is. Nem adta fel! Amit a honismereti órán megterveztek, végül is megvalósult. Valóság lett a gondolat. Mázik Mihály nem csapta be a gyerekeket. Az emlékművet a felszabadulás 25. évfordulójának a tiszteletére avatták fel. A szovjet katona arcképmását Mázik Mihály formálta meg. Az öntést Horváth Sándor, a Kelet-szlovákiai Gépgyár szepsi üzemében végezte, a tartószerkezetet pedig Ternai Árpád, a Szepsi Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola tanára hegesztette. 1970-től minden május 9-én itt tartották a körzeti szikra- és pioníravató ünnepséget. A 320 lakost számláló községben ilyenkor 900-1000 ember gyűlt össze! A szervezés pedig mindig zökkenőmentes, magas szintű volt. Hogy miért írom mindezt múlt időben? Azért, mert amikor 1977- ben Mázik Mihályt a jnb oktatási osztályára helyezték át szakfelügyelőnek, Tornaújfaluban sajnos nem akadt, aki e szép hagyomány ápolását szívügyének tartotta volna. Ez fájt, nagyon fájt neki, de segíteni nem tudott, mert ómaga is megbetegedett. Porckorongdugulást kapott. A neurológusok úgy magyarázzák, hogy túlhajtotta magát. Ez lehetséges, hiszen sokat vállalt. Hosszabb-rövidebb ideig szinte minden tömegszervezetben vezetőként tevékenykedett. Egészségi állapota 1979-ben kritikussá vált. 1981-ben pedig már mozdulni sem tudott, meg kellett műteni. Most rokkantsági nyugdíjat kap. Beteg, de bizakodik- és ami a legfontosabb: dolgozik most is. Tanulmányait jövőre fejezi be a Šafárik Egyetem bölcsészettudományi karán - és minden jel arra mutat, hogy vörös diplomával. Dolgozik otthon is. Immár 15 éve nagy odaadással foglalkozik a tornaújfalusi vegyeskarral. Ez év áprilisában pedig Köteles Ágoston elnök kérésére a Bodollói (Budu- lov) Efsz-ben is megalakított egy kórust. Minden hétfőn este próbálnak. A szövetkezet autóbusza hat községből hordja be és viszi haza az énekelni tudó és akaró dolgozókat. „Nincs elveszett labda“ mondta Mázik Mihály, amikor e portré végett nála jártam. A Kassa-vidéki (Košice-vidiek) Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztályán - utolsó munkahelyén- bíznak a felépülésében. Azt mondják: olyan jó szakelőadójuk, mint ő, eddig még nem volt. SZASZÁK GYÖRGY- ÚJ FILMEKRigócsőr királyfi (szlovák) A kolibai stúdióban a gyártók az utóbbi években egyre céltudatosabban törekszenek a mesefilmek számának gyarapítására és színvonaluknak a javítására. Míg a hatvanas-hetvenes években csak elvétve készült egy-egy gyermekfilm, s cselekményük ezeknek is többnyire zavaros, mondanivalójuk meg homályos volt, addig mostanában mind gyakrabban lát napvilágot mesefilm is - és nem is akármilyen. küzdés értelmét példázza, de arról is szól, hogy becsüljük meg értékeinket, hiszen a gazdagság, a szépség, a hatalom is múlandó, s az értük folytatott harcban az ember örökbecsű értékei könnyen elsikkadhatnak. Az alkotók olyan fantáziadús képi ötletekkel, színes mese segítségével adják közre mondandójukat, hogy a gyermeknézők nem csak a szépséges, de öntelt királykisasszony és a szerény, tiszta lelkű és érzésű királyfi Lukáš Vaculík és Adriana Tarábková s szlovák mesefilm főszereplői " Ezek közül is az egyik legsikeresebb a Rigócsőr királyfi, mely igazi moziélmény. Alkotója Miloslav Luther, aki nyugatnémet filmesekkel közösen forgatta a müvet, a Grimm testvérek meséje alapján. Az elsőfilmes rendező a páratlan fantáziájú és széles elbeszélő kedvű Grimm testvérek meséjét úgy örökítette át vászonra, hogy örömet szerezzen a gyermekeknek és persze a felnőtteknek is, azoknak, akik még őriznek magukban valamit a gyerekkor varázsából. Ez a klasszikus mese a kevély királykisasszonyról, aki sorban kikosarazza kérőit, mint minden igazi mese, fajsúlyos gondolatokat is hordoz. Az ember boldogság utáni örök vágyát, az ezért való Eltűntnek nyilvánítva történetét fogják fel, hanem a mély életbölcsességet tartalmazó tanulságot is megértik. Miloslav Luther rendező a mesék lenyűgöző egyszerűségével és tisztaságával vitte vászonra Grimmék művét. A Rigócsőr királyfival nem csupán a rendező debütált. A királykisasszonyt alakító Adriana Tarábková is e filmben állt életében először kamerák elé, hiszen még csak a nyáron érettségizett. Királyfiként Lukáš Vaculíkot, az egyik legfelkapottabb fiatal cseh színészt láthatjuk. Játszik a filmben Mária Schell nyugatnémet sztár is. A kolibai stúdió látványos produkciójáaz idei Karlovy Vary-i fesztiválon az elsófilmes rendezők versenyében díjat nyert. (amerikai) Egy fiatal amerikai újságíró - hazájába visszatérőben - elve- tődik a kis dél-amerikai állam fővárosába, amelyet elborítanak a katonai puccs szennyes hullámai. Hősünk, aki történetesen baloldali nézeteket vall, részben újságírói kíváncsiságától vezettetve, részben a politikai praktikák háttere felderítésének a szándékával megkísérli összerakni a titkos ügy mozaikjait. Vállalkozása nem jár sikerrel. Kivonják a forgalomból, ami ezúttal azt jelenti, hogy megölik, majd eltűntnek nyilvánítják. Apja, a befolyásos New-York-i üzletember, aki másféle felfogás és morál elkötelezettje, s az amerikai életeszményt meggyőződéssel hirdeti, a helyszínre utazik, de mind reménytelenebbül és ki- ábrándultabban nyomoz, keresi az igazságot. Csak fokozatosan eszmél rá arra, hogy az államcsínyt az Egyesült Államok vezető köreinek tudtával hajtották végre, s mivel fia, az átutazó újságíró túl sokat tudott az USA szerepéről e puccsban, nehogy árthasson, az országban jelen levő amerikai tanácsadók beleegyezésével végezték őt ki. Aztán pedig hazugságokkal és szólamokkal igyekeznek elterelni a figyelmet gengsztercselekményükről. Az Eltűntnek nyilvánítva igaz történet: egy Charles Horman nevű baloldali amerikai újságíró eltűnésének krónikája, a Pinochet- puccs idejéből. Anélkül, hogy a műben utalás lenne rá, nyilvánvaló: az alkotó modellje Chile volt, az Allende-kormány megbuktatása idején. Costa - Gavras filmje kemény vádirat, leleplező dokumentum. Olyan kíméletlenül szókimondó, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma nyilatkozatban cáfolta a rendező vádjait. A mű ihletője egyébként Thomas Hauser regénye, mely részletesen rekonstruálja a szerencsétlen sorsú Charles életének és halálának drámáját. Jack Lemmon - pályájának talán legjobb alakítását nyújtva - megrendítő erővel játssza el az aggódó-összetört apa szerepét. Egy nép, egy földrész mindennapi tragédiája mellé csodálatos alakításával állítja elénk az egyszerű polgár megpróbáltatásait, azét a polgárét, aki előtt porba hullanak nagyszerűnek hitt hazája erkölcsi, politikai mítoszai. Az 1982-es cannes-i fesztiválon nagydíjjal jutalmazott Os- car-díjas film másik főszereplője: Sissy Spacek. -ymSissy Spacek és Jack Lemmon az amerikai film egyik jelenetében ÚJ SZÚ 4 1984. X. 2.
