Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-15 / 219. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szeptember 8-tól 14-ig Szombat: Szófiában ünnepi nagygyűlést tartottak Bulgária felszabadulásának 40. évfordulóján, amelyen Todor Zsivkov mondott beszédet - A Koreai NDK fővárosában ugyancsak ünnepi nagygyűlés volt az ország megalakulásának 36. évfordulóján - A l’Hu- manité ünnepségsorozata alkalmából a francia televíziónak nyilatkozva Georges Marchais, az FKP főtitkára bírálta a kormány gazdaságpolitikáját Vasárnap: Antifasiszta gyűlést tartottak Berlinben, amelyen részt vettek az NDK legfelsőbb párt- és állami vezetői Hétfő: Véget ért az Etióp Dolgozók Pártja alapító kongresszusa és ezzel hivatalosan megalakult a párt, amelynek KB főtitkárává Mengisztu Hailé Mariamot választották - Bonnban nyilvánosságra hozták az SPD elnökségének határozatát a kelet-nyugati kapcsolatokról Kedd: Stockholmban megnyílt az európai bizalom- és biztonságerösitö intézkedésekről, valamint a leszerelésről folytatott konferencia harmadik ülésszaka - Hazánk területén megkezdődött a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek Pajzs ’84 fedőnevű közös hadgyakorlata Szerda: a bulgáriai látogatáson tartózkodó Jozef Lenártot fogadta Todor Zsivkov és átadta neki a szalagokkal ékesített Sztara Planina Érdemrendet - Addisz Abebában nagyszabású ünnepségek voltak a monarchia megdöntésének 10. évfordulóján, amelyen részt vett a Vasil Bil'ak vezette csehszlovák küldöttség is Csütörtök: ^ izrae,i knesszetben bemutatkozott az új nagykoalíciós kormány Péntek: Sri Lanka kormánya rendkívüli jogkörrel ruházta fel a hadsereget az országban folyó zavargások elnyomására Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a BNK Államtanácsának elnöke szerdán fogadta Jozef Lenártot, a CSKP KB Elnökségének tagját, az SZLKP KB első titkárát (T elefoto — ČSTK) Érdemi tárgyalások szükségesek A stockholmi értekezlet harmadik fordulójának már a nyitónapján egyértelműen igazolódott, hogy ez az ülésszak sem lesz könnyebb az előző kettőnél, hogy az érdemi intézkedésed elfogadása - amelyek egyenlő mértékben szolgálnak a tanácskozáson részt vevő mind a 33 európai és két tengerentúli ország biztonságát, a bizalom megerősítését és a leszerelést - nincs karnyújtásnyira. A NATO-tagállamok az első két fordulón előterjesztett közös javaslataikban valójában megkerülték azokat a kérdéseket, amelyek megvitatására az értekezlet összeült. Most, a harmadik szakaszban végre megmutathatnák, hogy konstruktív és eredményes párbeszédre törekednek - nemcsak szavakban, de tényleges tetteikben is. Ezzel szemben mit tesz a Nyugat? A Közös Piac tíz tagállama nevében Gearoid O’Broin ir nagykövet szinte szóról szóra elismételte a Nyugat már ismert álláspontját, amely az előző két fordulót már eredménytelenségre ítélte. Ismét előhozakodott azzal a javaslattal, hogy az adatszolgáltatásról, a katonai tevékenység ellenőrzéséről tárgyaljanak. Ezekkel a. próbálkozásokkal összefüggésben Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője kijelentette: „Az Egyesült Államok, a NATO-országok bizalomerősitő intézkedésekként azokat a javaslatokat szeretnék érvényre juttatni, amelyek arra irányulnak, hogy nyílttá tegyék a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országainak katonai tevékenységét, miközben az Egyesült Államok a saját területére ezeket az intézkedéseket nem terjesztené ki.“ A szovjet vélemény igazolja a Nyugat által javasolt „különleges katonai intézkedések“ feltűnő egyoldalúságát. Javaslataik a szárazföldi és a szárazföldi állomá- soztatású légierőkről szóló adatszolgáltatást szorgalmazzák, amikor köztudott, hogy a NATO-erők számottevő része a haditengerészet és a hajókon állomásozó repülőgépek. Javaslatukkal egyértelműen azt akarják elérni, hogy ezeket az erőket kivonják az adatszolgáltatás alól. Az ilyen hozzáállást nehezen lehet tisztességesnek nevezni, hiszen megkerüli az ilyen és hasonló nemzetközi tárgyalások legalapvetőbb feltételét: az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének megtartását. Enélkül pedig szó sem lehet a bizalom és a biztonság megszilárdításáról, vagyis a stockholmi értekezleten való érdemi tárgyalásokról. A Szovjetunió és a többi szocialista ország álláspontja ezzel szemben valóban az európai helyzet radikális javítását tartja szem előtt. Grinyevszkij nagykövet szerint ezt szolgálná, ha a konferencián részt vevő nukleáris hatalmak köteleznék magukat: nem alkalmaznak elsőnek atomfegyvert, továbbá szerződést kötnének, hogy nem alkalmaznak katonai erőt és elfogadnák a Szovjetunió által javasolt messzemenően tisztességes katonai bizalomerősítő intézkedéseket. Ezekről a kérdésekről kellene becsületesen és komolyan tárgyalni a megállapodás elérése céljából. Ennek megvalósítása érdekében a NATO-országoknak változtatniuk kell eddigi álláspontjukon, tudatosítaniuk kell felelősségüket a kialakult helyzetért, politikai akaratot kell tanúsítaniuk az érdemi párbeszédre. Bizakodás Bejrútban A hét eleji izraeli légitámadások, a dél-libanoni elkeserítő helyzet ellenére Bejrútban ismét bizakodó a hangulat. A sorozatos halogatások, akadálytámasztások után úgy tűnik, mégiscsak hozzálátnak ahhoz, hogy a sziriai közreműködéssel kidolgozott biztonsági intézkedéseket a főváros környékére is kiterjesszék. Bejrútban csütörtökön bejelentették, hogy a jövő hét elején a kormány három napon át zárt ajtók mögött fog tárgyalni a terv megvalósításának politi kai és katonai problémáiról. A bejrúti sajtó megelégedéssel fogadta a bejelentést, amelyet intenzív tárgyalások előztek meg Bejrút és Damaszkusz között. A libanoni politikai és vallási csoportok vezetői egymásnak adták a kilincset a szíriai fővárosban, és az intenzív sziriai közvetítés minden jel szerint ezúttal is sikerrel járt. Tripoliban is megnyugodott a helyzet, véget értek a számos áldozatot követelő, óriási anyagi károkat okozó helyi csatározások, amelyek állandóan magukban hordták azt a veszélyt, hogy nagyobb területre terjednek ki. A legnagyobb várakozás a Bejrút környéki hegyvidék helyzetének rendezését előzi meg, ahol a drúzok és a maronita keresztény milíciák néznek egymással még mindig farkasszemet. Valid Dzsumblatt, a drúzok vezetője a Karami-kormány tagja, a Haladó Szocialista Párt elnöke politikai biztosítékokat követel arra vonatkozóan, hogy a drúz közösséget nem fogja veszély fenyegetni a jobboldal részéről. A jövő héten tehát majd eldől, hogy az elmúlt hét erőfeszítései nem voltak-e hiábavalóak. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA A chileiek ezrei fejezték ki elutasításukat Pinochet katonai fasiszta rezsimjé- vel szemben szeptember 11-én, a népi egység kormánya megdöntésének 11. évfordulóján. Vina del Marban a meggyilkolt Salvador Allende elnök sírjánál emlékgyúlést rendeztek. A temetőből való távozáskor a rendőrök megtámadták az emlékgyűlés résztvevőit, több személy megsebesült, másokat letartóztattak (Telefoto - ČSTK) KIS ________ NY ELVŐR Nyelvérzékem szerint... Már egyszer-kétszer beszéltünk róla, milyen ingatag alap a nyelv dolgaiban való ítélkezésre, állásfoglalásra az úgynevezett „nyelvérzék“. Ennek újabb bizonyítékául nemrég egy meglepő levelet kaptam. Azt írja valaki, nagyon sértette a fülét, amikor a rádióban ezt a szót hallotta: meggátolja. Ez szerinte csak így volna helyes: megakadályozza. Ami a rádiót illeti, igazán nem kell benne a nyelvi hibákat nagyítóval keresni. De most az egyszer méltatlanul érné a megrovás. A meggátol ugyanis pontosan ugyanolyan jelentésű, mint a megakadályoz. Ahogy a víz folyását szabályozzuk a gáf-tal, ugyanúgy állíthatunk akadály-1 a szárazföldön valami vagy valaki elé. S mind az akadályoz, mind a gátol egyformán használatos átvitt értelemben is: megakadályozni vagy meggátolni valakit a fejlődésben, az érvényesülésben. Rokon értelmű szavak ezek, de hozzájuk tartozik még például a korlátoz, fékez stb is. Még csak azt sem mondhatjuk a meggátol-ra, hogy valami újabb fejlemény lehet nyelvünkben, hiszen már évszázadokkal ezelőtt ismeretes mai átvitt értelmű jelentése is. Mikes Kelemen így ír Törökországi Leveleiben: „Tanátsot tarta híveivel, hogy miképpen lehetne megelőzni és meggátolni a császár szándékát.“ Az idézett mondat miképpen szava juttatja eszünkbe, hogy ugyancsak elterjedt e szó rövidebb miképp alakjának a hibázta- tása. Ezt sokan pongyola, hanyag, stílustalan alakulásnak, mások meg újabban felkapott pesti zsargonjelenségnek tartják. Nincs igazuk. Annyit el kell ismernünk, hogy a miképp megszokottabb alakja miképpen. A szót elemezve is ezt találjuk eredetibbnek; a kép szóhoz az -n határozórag járul, ugyanaz, amely a szépen, nagyon szó végén van. A képpen tehát eredetileg azt jelentette, valaminek a képében, alakjában, minőségében, módján, állapotában szerepel valaki vagy valami. Az eredeti forma tehát valóban miképpen, főképpen, ekképpen, végképpen stb. Azonban legjobb íróinknál találhatunk példát szép számmal az -n rag nélküli formára is. De köznyelvünkben is egészen szabályszerű jelenség a ragta- lan határozó. Nézzünk csak néhány példát először az időhatározókra. így mondjuk: hétfőn, kedden, szerdán; de már elég gyakran ragtalanul is ebben a kapcsolatban: hétfő reggel, kedd este. A szokásos forma: a mai napon. De azért így se ritka: még a mai nap elmegyek. A tegnap, holnap, minap, aznap, mindennap meg már csak ragtalanul fordul elő. Régen így is mondták: tegnapon, holnapon stb. S azt sem mondjuk: majd vasárnapon meglátogatlak, csak így: vasárnap meglátogatlak. Az egykor, mikor szónak sem él ma már az egykoron, mikoron alakja. Módhatározóink között még több ilyen ragtalan forma található. Maga a mód szó is ragtalan ezekben: úri mód megél, azonmód felkapta. Ezeket persze lehet és szokás rágósán is mondani, éppen úgy, mint a következőket: épp most - éppen most; egész jó - egészen jó; jobb szeretem - jobban szeretem stb. Petőfi például a ragtalan formával él A puszta télen című versében; ,,Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül“. Van néhány olyan módhatározónk is, amely már ragtalan formában kövült meg. Ilyen többek közt a mezítláb és az inkább szó. LŐRINCZE LAJOS A névátvitel zavarai Ismeretes, hogy szavaink jelentős részének több jelentése van. Beszélünk általában a szavak alap- és mellékjelentéséről. Ez utóbbiból esetleg több is lehet. A mellékjelentés úgy alakul ki, hogy egy-egy fogalom nevét átvisszük egy másik fogalom jelölésére. A névátvitel általában a konkréttól az elvont felé irányul. Van például a földnek légköre, beszélhetünk azonban a munkahely vagy a tárgyalás légköréről is. A névátvitel alapja, mint tudjuk, mindig a két fogalom közti külső vagy belső egyezés, hasonlóság. Ennek tulajdonítható, hogy alap- és mellékjelentés közt a kapcsolat továbbra sem szakad meg. Vagyis a szó átvitt vagy képes értelemben való használata nem függetleníthető alapjelentésétől. Ha ezt a fogalmazó figyelmen kívül hagyja, olyan fogalmazási zavar származhat belőle, mint amilyen ennek a mondatnak az értékét rontja:...... a járási és kerületi bizottságok irányító tevékenysége hatékonyan segítse a pártalapszervezeteket... abban, hogy hozzájáruljanak a termelés hatékonyságának növeléséhez, a tudományos- műszaki haladás meggyorsításához, az elvtársi légkör elmélyítéséhez...“ A légkört konkrét és átvitt értelemben lehet zavarni, rontani, mérgezni; a légkör javulhat, enyhülhet, lehűlhet, s fagyossá is válhat, el azonban nem mélyülhet, mert az képtelenség. A szó konkrét, vagyis alapjelentése ezt kizárja. Hasonló problémát vet fel például a következő mondat is: „Ebben a harcban megbízható iránytű az a békeprogram, amelyet az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa hirdetett meg.“ Az iránytű, mint ismeretes, a tájékozódás eszköze, általában útirányunk meghatározására szoktuk használni. Ha célt tévesztünk, vagy egyéb okból kényszerülünk útkeresésre, hasznos eszköz lehet az iránytű, ám a harcban fegyverre van szükségünk. De a békeharcban fegyverként még a programot sem használhatjuk, a két szó ellentétes jelentése miatt. A mondatot ezért így módosíthatnánk: „Ebben a harcban megbízható eszköz (útmutató) az a békeprogram, amelyet az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa hirdetett meg.“ A kulccsal konkrét jelentésben zárni és nyitni szoktunk. Átvitt értelemben inkább csak a nyitás és megoldás fogalmának jelölésére használatos. Általában azt mondjuk, hogy megtaláltuk a rejtély, a titok, a probléma, illetve §zek megoldásának, megfejtésének kulcsát. A kiküszöbölés eszköze a kulcs - úgy, ahogy a következő mondat használja - nem lehet: „A kommunisták kezében van a kulcs a fogyatékosságok kiküszöböléséhez, a munka tökéletesítéséhez.“ Képes helyett képtelen kifejezés a „fogyatékosságok kiküszöbölésének“ s a „munka tökéletesítésének kulcsá“-ról beszélni, illetve írni. Elfogadhatóbbá így tehető a mondat: „A kommunistáknak megvan az eszközük a fogyatékosságok kiküszöbölésére s a munka tökéletesítésére.“ MORVAY GÁBOR njs;ó 4 1©'
