Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-12 / 216. szám, szerda

NSZK Előkészületek az őszi béketüntetésekre (ČSTK) - Az SPD Elnöksége széles körű részvételre szólított fel a nyugatnémet békemozgalom ál­tal az őszre tervezett megmozdu­lásokon. Az elnökség nyilatkozata hangsúlyozza, hogy haladéktala­nul intézkedéseket kell tenni az európai katonai konfrontáció csök­kentésére, elsősorban a nukleáris fegyverek terén. A felhívásra na­gyon ingerülten reagált Herold Tandler, a bajor CSU főtitkára. Azzal vádolta meg a szociálde­mokraták vezetőségét, hogy állító­lag „eltávolodott a Nyugat közös védelmi politikájától, és Moszkva érdekében cselekszik“. A nyugatnémet békemozgal­mak egyeztető bizottsága felszólí­totta az NSZK kormányát, hogy végre tegyen önálló lépéseket az amerikai támadó nukleáris rakéták telepítésének azonnali megszün­tetésére. A bizottság rámutat arra, hogy csak a lázas fegyverkezés megszüntetése szolgáltathat ala­pot a Kelet és Nyugat közti komoly párbeszédhez. A bizottság hang­súlyozza, hogy az elkövetkező hetekben számos tüntetésen mozgósítja az ország közvélemé­nyét a jelenlegi kormány katona- és külpolitikája katasztrofális kö­vetkezményei ellen. A belgiumi Florennes-ben foly­tatódnak az előkészületek az amerikai robotrepülőgépek telepí­tésére, annak ellenére, hogy a belga kormány mind ez ideig hivatalosan nem adta meg hozzá­járulását a NATO 1979-es decem­beri rakétadöntéséhez. Erre hívja fel a figyelmet a békéért és hala­dásért küzdő országos akcióbi­zottság nyilatkozata, amely a bel­ga békeerők jövő évi programjával foglalkozik. A nyilatkozatot a Le Drapeau Rouge napilap tette teg­nap közzé. EJrck EPCSARNOK Mengisztu Hailé Mariam Mengisztu Hailé Mariamot szeptember 10-én választották az Etióp Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkárává a párt alakuló kongresszusán. Mengisztu elvtárs 1941-ben született. Etiópiában és külföl­dön végzett különböző tiszt- képző tanfolyamokat. Az Ad- disz Abeba-i egyetemen köz­gazdaságtant tanult. Fiatal tisztként bekapcsoló­dott az etióp tisztek monar­chiaellenes mozgalmába. 1974 szeptemberében mint az etióp fegyveres erők egyeztető bizottságának elnöke a feudá- lis-monarchista rezsimet meg­döntő forradalmi mozgalom élére került. Hailé Szelasszié császár megdöntése után az egyeztető bizottságot a Szo­cialista Etiópia ideiglenes kato­nai kormányzó tanácsa váltotta fel. Az államhatalom e legfel­sőbb szervének először alel­nöke volt, s 1977 februárjától - az ellenforradalmi összees­küvés felszámolása után - en­nek a szervnek az elnöke, va­lamint a minisztertanácsnak is az elnöke lett. Mindkét tisztsé­get a mai napig betölti. Mengisztu Hailé Mariam ve­zetésével az etióp nép javát szolgáló alapvető gazdasági és társadalmi reformokra került sor. A szocialista Etiópia külpo­litikájában következetesen an- tiimperialista és gyarmatosítás elleni irányvonalat valósít meg, s a társadalmi rendszerre való tekintet nélkül minden ország­gal egyenjogú kapcsolatokra törekszik. Nagymértékben bő­vítette és mélyítette a Szovjet­unióhoz, valamint a többi szo­cialista országhoz fűződő kap­csolatokat. Marxistaként, a társadalom átépítésében a szocialista orientáció híveként Mengisztu elvtárs az elsők között szorgal­mazta az országban az új típu­sú marxista párt létrehozását. 1979 decembere óta irányítot­ta az Etióp Dolgozók Párt­ja Szervező Bizottságát (COPWE), amelynek tevé­kenysége a napokban az EDP megalakulásával érte el tető­fokát. Nicaraguából nem lesz második Grenada Sandinista vezető beszéde egy managuai gyűlésen (ČSTK) - Vietor Tirado, a San­dinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) országos vezetősé­gének tagja a dolgozók managuai nagygyűlésén hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak Nicaragu­ában nem sikerül megismételniük a Grenada elleni inváziót. Élesen elítélte az USA-t, azért, hogy nö­Megkezdődött a harmadik forduló (Folytatás az 1. oldalról) feladatával, a bizalom felújításával és a biztonság erősítésével Euró­pában. Grinyevszkij nagykövet felhívta a figyelmet a Szovjetunió hozzáál­lására a jelenlegi nemzetközi hely­zet égető problémáihoz, amelyet újból világosan és meggyőzően kifejtett Konsztantyin Csernyen­ko, a SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke a moszkvai Pravda kérdéseire adott válaszai­ban. A szovjet képviselő hangsú­lyozta, hogy országa kész a pár­beszédre, de, természetesen, be­csületes és komoly párbeszédre, amely minden ország és nemzet érdekeit és biztonságát tisztelet­ben tartó megállapodásokhoz vezet. Más mércével közelednek a stockholmi értekezlet-munkájá­hoz az USA és más NATO-álla- mok. Kitérnek a Szovjetunió és más szocialista államok által elő­terjesztett nagy politikai kezdemé­nyezések elfogadása elől. Ez az egyoldalú eljárás komolyan aka­dályozza a stockholmi értekezlet munkáját - mondotta a szovjet nagykövet. véli fegyverszállításait a CIA szol­gálatában álló’ ellenforradalmi bandáknak s katonai jelenlétét Hondurasban, és egyeségei nyílt intervencióját tervezi Nicaragua ellen. A fegyveres agresszióra ké­szülve a Fehér Ház rágalomkam­pányba kezdett a sandinista népi forradalom ellen, melyet „militariz- mussal“ és az „emberi jogok megsértésével“ vádol. Elítélte Washingtonnak azt a valótlan állí­tását is, hogy a közép-amerikai válság a „Kelet és Nyugat közti konfrontáció“ következménye. A válságot az amerikai imperializ­mus okozta, amely elnyomja és kizsákmányolja a térség népeit. . A nicaraguai honvédelmi mi­nisztérium közölte, hogy az ellen- forradalmi bandákkal vívott har­cokban az elmúlt négy nap során a sandinista katonák tíz banditát megöltek és hármat foglyul ejtet­tek. Ezzel egyidóben azt is közöl­te, hogy a CIA ügynökei által ki­képzett több mint 400 ellenforra­dalmár újabb támadásra készül Zelaya tartomány elten. Az összeurópai folyamat szerves része A moszkvai Pravda a stockholmi konferenciáról (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnap Újabb forduló Stockholmban címmel kommentárt közöl az európai biztonság- és bizalomerősítő intézkedésekről tárgyaló értekezlet tegnap felújított harmadik sza­kaszáról. iLjszú 1984. IX. 12. A kommentár megállapítja, hogy a stockholmi értekezlet té­máját, struktúráját és szervezési, valamint eljárási kereteit tekintve a helsinki konferenciával megin­dult összeurópai folyamat szerves része. A stockholmi fórum össze­hívására vonatkozó döntés létre­jötte mindenekelőtt annak köszön­hető, hogy a szocialista közösség országai az Egyesült Államok és néhány NATO-szövetségese ré­széről megnyilvánuló obstrukciók ellenére nehéz politikai és diplo­máciai küzdelemben kitartóan sík- raszálltak megtartása mellett. A moszkvai Pravda a továb­biakban megállapítja, hogy a kon­ferencia résztvevői kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, a feszült­ség jelentős fokozódásának lég­körében kezdték meg a munkát Stockholmban. Az Egyesült Álla­mok elnöke ekkor hirdette meg „keresztes hadjáratát“ a szocia­lizmus ellen, miközben semmibe vette azt, hogy egyik előde is aláír­ta a helsinki Záróokmányt, tehát az Egyesült Államok is kötelezte magát arra: tiszteletben tartja más országok arra vonatkozó jogát, hogy szabadon választják meg politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket, saját tör­vényeiket és adminisztratív előírá­saikat. Az Egyesült Államok röviddel a stockholmi konferencia megnyi­tása előtt kezdte meg új típusú nukleáris rakétáinak telepítését több európai NATO-ország terüle­tén, s ezzel meghiúsította az euró­pai nukleáris fegyverzétkorlátozá- si tárgyalásokat, valamint a straté­giai fegyverrendszerek korlátozá­sáról és csökkentéséről folytatott párbeszédet. Az amerikai kor­mányzat más militarista lépései is súlyosan ártottak az európai biz­tonságnak és az államok közötti bizalomnak. A lap a továbbiakban az eddigi két szakaszt elemezve megálla- pítjá, hogy a NATO-országok ja­vaslataikban megkerülték a dol­gok lényegét, szó sem volt bennük a katonai tevékenység sem minő­ségi, sem pedig mennyiségi korlá­tozásáról, ugyanakkor fellelhető volt bennük az „áttetszőség“ hír­hedt koncepciója, amely a Szov­jetunió és szövetségesei fegyve­res erőiről való adatszerzést cé­lozza. Ennek a koncepciónak semmi köze sincs az országok közötti bizalom és biztonság meg­szilárdításához. Ugyanezt a célt szolgálják a helyszíni „ellenőrzés­re” vonatkozó NATO-követelések is. A NATO-oršzágok javaslatai­nak szélsőséges egyoldalúsága más tekintetben is szembeötlő, hi­szen a figyelmet mindenekelőtt a szárazföldi erőkre összpontosít­ják. Javasolt intézkedéseik nem érintenék például a haditengeré­szetet, sem pedig a tengeri bázi­sok légierejét, pedig ez is szerve­sen összefügg az európai bizton­ság problémájával. A NATO-tömb tehát szándékosan olyan „cso­magtervet“ terjesztett elő, amely­ről tudta, hogy a konferencia többi résztvevői számára elfogadha­tatlan. A moszkvai Pravda végezetül megállapítja, hogy a stockholmi konferencia csakis akkor válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha valamennyi résztvevő hajlandó tárgyszerű, felelősségteljes és po­litikai jóakaratot feltételező tárgya­lásokra. A Stockholmban tegnap megkezdődött harmadik forduló majd megmutatja, hogy a nyugati országok milyen mértékben haj­landók a konstruktív termékeny párbeszédre - írja a lap. Új fejezet Etiópia történelmében A gyűlölt monarchia meg­döntésével felszabadítjuk harmincmilliós népünket a feudális és imperialista termelési viszo­nyok igája alól - jelentette ki a ha­ladó katonatisztek csoportja ab­ban a kiáltványban, amelyet rövid­del Hailé Szelasszié császár letar­tóztatása után tettek közzé. Ma van tíz éve annak, hogy Etiópia a forradalom, a mély társadalmi átalakulás útjára lépett. A monar­chiát megdöntő haladó katonatisz­teknek nem volt könnyű dolguk, hiszen a császár keményen elbánt mindazokkal, akik felszólaltak egyeduralma ellen, s bár a lakos­ság nagy része ösztönösen is tá­mogatta a tisztek mozgalmát, ők mégsem támaszkodhattak szer­vezett és egységes munkáspártra. Etiópiában ilyen párt ugyanis ob­jektíve nem létezhetett: a már em­lített terror mellett mindenekelőtt a munkásosztály gyengesége mi­att. E gyengeség egyrészt a mun­kásosztály alacsony számából adódott, hiszen Etiópia a világ húsz legszegényebb országa kö­zé tartozik, igen fejletlen iparral, tehát európai értelemben vett munkásosztályról nem is lehet be­szélni, másrészt pedig a munká­sok szervezetlenségére kell hivat­kozni. Az Etióp Szakszervezeti Szövetséget négy évvel a forrada­lom után, 1978-ban hozták létre. Csak most ért véget Addisz Abebában az Etióp Dolgozók Pártjának alakuló kongresszusa. Az új típusú, marxista-leninista él­csapat párt megalakulása elen­gedhetetlenül szükséges azon grandiózus feladatok megvalósí­tásához, amelyek az etióp társa­dalom gyökeres átépítését tűzték ki célul. A forradalom évfordulója, s a kongresszus jó alkalmat kínált ahhoz, hogy Mengisztu Hailé Ma­riam a kongresszus szónoki emel­vényéről megvonja az eddig elért eredmények mérlegét és vázolja a távlati feladatokat. Óriási erőfeszítéseket követelt és jövetel Etiópiában a feudális társadalmi és termelési viszonyok felszámolása. A tíz évvel ezelőtti térképek és lexikonok elég tömö­ren szólnak az ország gazdaságá­ról. A lakosság 90 százaléka me­zőgazdasággal foglalkozik. Terű- . letének csak 10 százaléka művel­hető, 26 százalék rét és legelő, 7 százalék erdő, a többi terméket­len magasföld. Mezőgazdaságára a törzsi rendszer, a feudális voná­sok és a kapitalista elemek sajátos keveredése volt a jellemző. A megművelhető terület egésze a nagybirtokosok, az egyház és a külföldi tőkések kezén volt. Aki földet vett bérbe, annak a termés hetven százalékát be kellett szol­gáltatnia a tulajdonosnak. S még egy érdekes adat a múltból, amely érzékelteti, milyen súlyos örök­séggel kell megbirkóznia az etióp népnek és forradalma vezetőinek: a rabszolgaságot 1942-ben szá­molták fel. R öpke tíz év alatt nem lehet megváltoztatni az emberek szemléletét, az elmaradottságot. E történelmileg nagyon rövid idő alatt mégis óriási változások men­tek végbe. Felosztották a nagybir­tokokat, s ezzel a parasztság 90 százalékát földhöz juttatták. A fal­vakban termelőszövetkezeteket alakítottak. A paraszti gazdaságok nagy része azonban még mindig önellátásra termel. Az etióp pa­raszt is elmondhatja: a szegény embert az ág is húzza; hiszen az utóbbi két esztendőben katasztro­fális szárazság sújtja az országot, s csak a vezetés gyors intézkedé­sének köszönhető, hogy nem hal­tak ismét tízezrek éhen. Az ország ipari termelése az 1974-es évihez képest 80 száza­lékkal nőtt. A tíz év alatt a 95 százalékos írástudatlanságot 50 százalékra csökkentették. Ez is hatalmas erőfeszítésekbe került, katonák, városi fiatalok tízezrei járták a falvakat, s tanították a be­tűvetés alapjait. Fontos állomás volt az ország politikai és társadal­mi életében 1979 december 17-e, ekkor hozták létre a COPWE-t (az Etióp Dolgozók Pártjának Szerve­ző Bizottságát); ennek feladata volt az új típusú élcsapat párt létrehozása. A COPWE második kongresszusán, 1982-ben szintén nagyszabású programot hagytak jóvá, többek között a mezőgazda­ság szövetkezetesítésének meg­gyorsításáról, az élelmiszerellátás javításáról, s körvonalazták az eti­óp gazdaság sokoldalú fejleszté­sének komplex programját is. Ez utóbbi a „Nemzeti Forradalmi Kampány“ néven lett ismert. Az etióp forradalom vívmányainak megvédése szempontjából rend­kívüli jelentősége van az ugyan­csak itt hozott döntésnek az általá­nos hadkötelezettség bevezetésé­ről. Mengisztu Hailé Mariam, a COPWE elnöke ekkor kijelentet­te: A történelem a párizsi kom- müntői a chilei forradalom leveré­séig igazolja, hogy az új társada­lom létrehozásához erős fegyve­res hatalomra van szükség. A mi értékelésünkhöz hozzátartozik, hogy itt Etiópiában jól az emléke­zetünkbe véstük ezt a történelmi leckét. A COPWE teljesítette küldeté­sét, s most, a harmadik kongresz- szusán, amely egyben az Etióp Dolgozók Pártjának alakuló kong­resszusa is volt, a legfelsőbb etióp vezető élesen bírálta Szudán és Szomália ellenséges magatartá­sát. Mint emlékezetes, az amerikai támogatást élvező Szomália 1977-ben megtámadta Etiópiát, s Ogaden tartományban (ezt sze­retné Szomália megszerezni) to­vábbra is támogatja a kormányel­lenes mozgalmakat. Szudán északon, az eritreai szeparatista mozgalmakat támogatta, s teszi ezt ma is. Az etióp fegyveres erők mindkét tartományban legyűrték a külföldről támogatott kormány- ellenes erőket, s ellenőrzésük alatt tartják e területeket. Az állandó készültség azonban nem kis ter­heket ró az országra. M engisztu elvtárs a kong­resszuson vázolta az or­szág társadalmi és politikai rend­szerének átalakítását célzó prog­ramot, hangsúlyozva, hogy Etiópia végig kívánja vinni nemzeti és né­pi demokratikus forradalmát, hogy áttérhessen a szocializmus alap­jainak megteremtésére. Ez a már vázolt súlyos történelmi örökség miatt hosszabb folyamatnak ígér­kezik. Ennek keretében olyan egy­séges politikai rendszert kell meg­teremteni, amely lehetővé teszi a dolgozók aktív részvételét a tár­sadalom irányításában. S majd az így megalakuló soknemzetiségű, de egységes Etióp Népi Demokra­tikus Köztársaságot választott szervek fogják kormányozni. Olyan új alkotmányt is ki kell dol­gozni, amely szavatolja a törvé­nyességet, a demokratikus és szociális jogokat. A párt nagy súlyt helyez a forradalom után megala­kult tömegszervezetek támogatá­sára, a parasztszövetségek, a szakszervezetek, a megalakí­tandó kommunista ifjúsági szövet­ség bevonására a gazdasági fel­adatok megoldásába. Az új pártról szólva mindenek­előtt annak marxista-leninista jel­legét hangsúlyozta, amely szerve­zetileg a demokratikus centraliz­mus, nemzetközi politikájában pe­dig a proletár internacionalizmus elveit követi. Kijelentette, hogy az EDP külpolitikájában mindenek­előtt a szocialista országokkal, el­sősorban a Szovjetunióval, a hala­dó nemzeti felszabadító mozgal­makkal kívánja erősíteni kapcso­latait. Ezek a kapcsolatok az etióp nép további előrehaladásának a zálogát jelentik. A gazdasági tennivalók a párt prográmcéljából adódnak. Ez pe­dig a szocialista építés anyagi- műszaki alapjainak a megteremté­se, a szocialista termelési viszo­nyok létrehozása, a dolgozók élet- és kulturális színvonalának eme­lése. Ennek érdekében dolgozták ki az első tízéves tervet. A fejlesz­tési tervek megvalósításához 41 milliárd dirr-re van szükség, s fel­ölelik a gazdaság valamennyi szek­torát. A program 6,9 százalékos évi gazdasági növekedéssel számol. A z Etióp Dolgozók Pártjának alakuló kongresszusa új fe­jezetet nyitott az ország történel­mében. Az élcsapat párt megala­kulásának jelentősége túllépi az országhatárokat, hiszen az egész afrikai földrészen példát mutat a haladó erőknek, az imperializ­mus ellen, a nemzeti függetlensé­gért harcoló népeknek. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents