Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-01 / 207. szám, szombat

ÚJSZÓ 3 1984. IX. 1. A Szovjetunió nemzetközi konferenciát javasol a közel-keleti rendezés érdekében Biztonsági Tanács folytatja a libanoni panasz vitáját (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtök este folytatta a libanoni kormány panaszának megvitatását. Ricsard Ovlnnyikov szovjet képviselő felhívta a BT figyelmét arra a körülményre, hogy Izrael zavartalanul folytatja Dél-Libanon megszállását, miközben az invázi- ós egységek viselkedési normái­nak részét képezi a terror, a letar­tóztatások. Rámutatott, hogy a Li­banon elleni izraeli invázió előtt teljes 8 hónappal az Egyesült Államokat tájékoztatták erről a tervről, s Washington teljes mértékben jóváhagyta az izraeli megszállást. Ovinnyikov hangsú­lyozta, hogy a közel-keleti prob­lémát az ENSZ égisze alatt sürgő­sen meg kell oldani, s a rendezés­hez vezető legmegfelelőbb út egy nemzetközi konferencia össze­hívása, ahogy azt a Szovjetunió javasolja. Az izraeli megszállók dél-liba­noni antihumánus lépéseit más felszólalók is elítélték, hangsú­lyozva, hogy ezek az akciók éles ellentétben állnak a nemzetközi joggal és az ENSZ által elfogadott dokumentumokkal. A Biztonsági Tanács tegnap folytatta a libanoni panasz vitáját. Szeptember 2-án lesz 39 éve annak, hogy a Missouri amerikai hadihajó fedélzetén aláírták a Japán kapitulációjáról szóló okmányokat, ami a második világháború befejezését jelen­tette. Archív képünkön Sigemicu Mamoru akkori japán külügyminiszter látható, amint kézjegyével látja el a doku­mentumokat (ČSTK-archív felv.) Kohl kísérlete a revansista veszély elbagatellizálására (ČSTK) - Helmut Kohl nyugat­német kancellár tegnap ismét igyekezett elbagatellizálni a szocialista országok amiatti jogos aggodalmát, hogy a re­vansista erők fokozzák aktivitá­sukat. A kancellár bonni sajtóérte­kezletén visszautasította a revan­sista veszélyre felhívó figyelmez­tetéseket, s azt mondta, hogy erről „nem hajlandó polemizálni." A revansista erőknek nyújtott támogatást Kohl azzal az állítással igyekezett leplezni, hogy kormá­nya kész párbeszédet folytatni L’Unita-ünnepségei (ČSTK) - Rómában csütörtökön kezdődtek meg az Olasz Kommunista Párt központi lapjának hagyományos országos ünnepségei. A L’Unita ün­nepségek szeptember 16-ig tartanak, az érdeklődők egyebek között a külön­böző rendezvényeken vitát folytathat­nak a párt vezetőivel bel- és külpolitikai kérdésekről. A programon szerepel pl. egy nicaraguai szolidaritási est is. a szocialista országokkal és haj­landó együttmúködni velük. Ezt a politikát nyilván az eró pozíciójá­ból akarja folytatni, mivel ugyan­csak közölte, hogy a bonni kor­mány nagy figyelmet kíván fordíta­ni a nyugatnémet hadsereg ütő­ereiének a sokoldalú és hosszútávú megszilárdítására. A szociáldemokraták sajtószol­gálata, a PPP kommentárt fűz ah­hoz, hogy Helmut Kohl fel kíván szólalni a vasárnapra Braunsch- weigbe tervezett központi revan­sista gyűlésen. A sajtószolgálat megállapítja, politikai megfigyelők szerint igen feltűnő, hogy a revan­sista csoportok mekkora jelentő­séget tulajdonítanak a kancellár részvételének. Vezetőik arra akar­ják kényszeríteni őt, hogy olyan álláspontra helyezkedjen, amely tovább bonyolítaná az NSZK kap­csolatait az NDK-val és más szo­cialista országokkal, mindenek­előtt Lengyelországgal és Cseh­szlovákiával. Pakisztáni provokációk Kasmírban (ČSTK) - Az indiai sajtó tegnap bejelentette: Pakisztán újabb provokációt hajtott végre Kas­mírban, a két ország közötti ide­iglenes határon. A pakisztáni egységek erős tüzérségi fedezet mellett megkísérelték a behatolást indiai területre és meg akarták ott erősíteni állásaikat. Az indiai határ­őrök közbeavatkozása során ke­letkezett tűzharcban hat pakisztá­ni katona meghalt.^ Az incidenst követő napokban" is tartottak a szórványos lövöldözések. Mint ismeretes, Pakisztán törvényte­lenül megszállva tartja Kasmír egy részét, fegyveresei pedig sorozatos támadásokat indítanak azzal a céllal, hogy konfliktust pro­vokáljanak ki. Kasmír miatt India és Pakisztán között a múltban már két háború tört ki. Feszültség a laoszi-thaiföldi határon (ČSTK) - Kithong Vongsay, Laosz állandó ENSZ-képviselője látogatást tett Javier-Pérez de Cuellarnál, a világszervezet főtit­káránál, s tájékoztatta őt a thaiföldi provokáció folyamán kialakult fe­szültségről. Mint ismeretes, a thai­földi csapatok Sayabouri laoszi tartományban több falut elfoglal­tak. Vongsay hangsúlyozta, hogy a thaiföldi reakciós körök durván megsértették Laosz szuverenitá­sát, s komolyan veszélyeztetik Délkelet-Ázsia békéjét és bizton­ságát. Az esettel kapcsolatban az ENSZ-főtitkár is aggodalmának adott hangot. A világszervezet központjában megrendezett sajtókonferencián a laoszi képviselő hangsúlyozta, hogy a thaiföldi fegyveresek ag­resszív akciói az imperialista és hegemonista erők összeesküvé­seinek a következményei. Aláhúz­ta, hogy országa hajlandó azonnal felújítani a párbeszédet Thaiföld­del, s a jószomszédi kapcsolatok szellemében békés úton rendez­ni a nézeteltéréseket. Csupán Thaiföldön múlik, hogy jószándé­kot mutatva hajlandó-e a politikai tárgyalásokra, a laoszi területek megszállásának beszüntetésére. Tiltakozó nap Chilében (ČSTK) - „Demokráciát már ma“, „Chile szabadságáért“ - ilyen és ha­sonló jelszavakkal szeptember 4-én és 5-én az országban újabb nemzeti til­takozási napot tartanak a fasiszta dik­tatúra politikája ellen. A tiltakozó akció megszervezésével megbízott országos bizottság felszólí­totta a chilei népet, hogy követelje a rezsimtől az összes politikai fogoly szabadon bocsátását, a menekültek hazatérésének engedélyezését és az eltűnt személyek sorsának tisztázását. A bizottság azt is követeli, hogy tartsa­nak Chilében alkotmányozó nemzet- gyűlési választásokat. Az igazság erősebb a hazugságnál (ČSTK) - A szovjet légvédelem egy évvel ezelőtt hiúsította meg az USA pontosan megtervezett akcióját, amelybe bevonták az amerikai hírszerzés légi, haditengerészeti, szárazföldi és az űrben elhelyezett eszközeinek egész komplexumát - írja a Moszkvai Pravda tegnapi számában Vszevolod Ovcsinnyikov. A szerző emlékeztet arra, hogy a katonai provokációk áldozatai a Boeing 747-es dél-koreai sze­mélyszállító repülőgép utasai vol­tak. Amint ismeretes, 1983 szep­tember 1-én éjszaka Kamcsatka és Szahalin felett a repülőgép be­hatolt a Szovjetunió légiterébe és miután a határsértót semmilyen eszközzel nem lehetett leszállásra kényszeríteni, a szovjet légierő le­lőtte. E bűntett szervezői a rágal­mak egész özönét zúdították a Szovjetunióra azzal a céllal, hogy eltüntessék maguk után a nyomokat, amelyek bizonyítják, hogy egy utasszállító gépet hasz­náltak fel az újabb szovjetellenes kampány ki robbantásánál. Az igazság azonban erősebb a hazugságnál. Az azóta eltelt egy év alatt az illetékes nyugati speci­alisták is egy egész sor kérdést vetettek fel és ezekre Washing­tonnak nem sikerült megnyugtató választ adnia. Hogyan eshetett meg, hogy a legkorszerűbb navi­gációs berendezéssel ellátott gép 500 km-re eltért az útiránytól? Mi­ért nem korrigálta a pilóta az út­irányt, amikor észrevette, hogy Kamcsatka fölött repül? Miért nem tévedt el a gép a szovjet légitér­ben, ahol két és fél órán keresztül pontosan úgy manőverezett, hogy a legfontosabb stratégiai objektu­mok fölött haladjon el. A New York-Szöul vonalért felelős földi repülésirányítók miért nem tettek semmit annak érdekében, hogy a Boeing 747-es visszatérjen a nemzetközi útvonalra, s a repü­lőgép állítólagos „eltévedéséről“ miért nem tájékoztatták a szovjet szerveket. A választ a nyugati szakértők is úgy fogalmazták meg, hogy a dél-koreai repülőgép beha­tolása a szovjet légitérbe gondo­san megtervezett kémakció volt. Az USA így tudatosan veszélyez­tette a 269 utas életét. Mire szolgált mindez? A válasz magától adódik. Az amerikai kor­mánynak azért volt szüksége a szovjetellenes hisztériára, hogy ezáltal is csökkentse a washingto­ni agresszív politikával szembeni ellenállás növekedését. S ugyan­csak a Szovjetunióval szembeni konfrontációs politika igazolására keresett ürügyet. Továbbá a Fehér Háznak arra is szüksége volt, hogy a kongresszusban keresztül­erőszakolhassa a szinte példa nélkül magas katonai költségve­tést, hogy lejárassa a Szovjetunió békejavaslatait és megállítsa Nyu- gat-Európában a háborúellenes hangulat további növekedését. S a szovjetellenes hisztéria légkö­rében - úgy vélték - már meg lehet kezdeni az amerikai rakéták nyugat-európai telepítését. VIETNAM NEMZETI ÜNNEPE Állandó harcra kényszerítve H arminckilenc évvel ezelőtt, a japán imperializmus uralmának megdöntése után, 1945. szeptember másodikén kiki­áltották Délkelet-Ázsia első mun­kás-paraszt államát, a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Em­lékezetes évfordulók éve az idei Vietnamban, s minden évforduló valamilyen háborúhoz kötődik. Ha jól utánaszámolunk, a harmincki­lencből alig egy tucat olyan esz­tendőt ért meg a sokat szenvedett ország népe, amely viszonylagos békében telt el. A Dien Bien Phu-i győzelem harmincadik évfordulóját május 8- án ünnepelték. Az előzmények: az uralmukat visszaszerezni igyekvő francia gyarmatosítók 1946 de­cemberében megtámadták Viet­namot. Nyolc évvel később a fran­cia gyarmatosító hadsereg letette a fegyvert, belátva: nem tudja tovább tartani Dien Bien Phu-i erődrendszerét a vietnami nép­hadsereg támadásaival szemben. Dien Bien Phu azóta mindazok jelképévé is vált, akik szabadsá­gukért küzdenek. A tanulságot a legszebben, legközvetlenebb módon a vietnami szabadságharc egyik veteránja, Vo Nguyen Giap hadseregtábornok, jelenleg mi­niszterelnök-helyettes, aki koráb­ban évtizedeken át volt a vietnami felszabadító erők főparancsnoka, a felszabadító harc egyik legis­mertebb stratégája a Népszabad­ságnak adott nyilatkozatában fog­lalta össze. Érdemes belőle idéz­ni, szavai nemzetközi jelentőség­gel bírnak: „... nálunk az egész harc során kollektív »hadvezér« irányította népünk küzdelmét. A franciákat, akik jó katonák vol­tak, viszonylag rossz felszerelés­sel, s az amerikaiakat, akik rossz katonák voltak, de igen jó felsze­reléssel, nemcsak az eszközeink, nemcsak a taktikánk vagy haditer­veink verték meg. Ezek az egyen­ként pótolhatatlan dolgok semmit sem értek volna, ha nincs a Viet­nami Kommunista Párt kollektív vezetéssel kidolgozott helyes irányvonala, amelyet mindig konk­rét feladatokba öntöttünk, s ezeket pedig semmilyen áldozattól vissza nem riadva nem teljesíti népünk. Ez számomra Dien Bien Phu leg­főbb tanulsága. Ha Navarre (Henry Navarre tábornok volt az akkori francia főparancsnok) maga nem is, de talán azok, akik hozzá ha­sonló szerepeket írnak ma is, szintén levonhatják a maguk ta­nulságait: a szabadságáért küzdő népet, amely - mint mi - élvezi a szocialista országok, a haladó emberek támogatását, nem lehet rabságban tartani. “ Augusztus ötödikén egy másik kerek évfordulóra emlékeztek. 1964-ben ezen a napon a ,,tonkini incidensre“ - vietnami őrnaszá- dok állítólagos támadásának ha­mis ürügyére - hivatkozva kezdte meg az USA a vietnami célpontok bombázását. Ezzel kezdődött meg az Egyesült Államok Vietnam elle­ni háborúja, az évszázad leghosz- szabb háborúja, amely valójában csak 1975 április 30-án ért véget a saigoni bábrezsim csapatainak fegyverletételével. Az ország egyesítése után, 1976-ban az új állam neve: Vietnami Szocialista Köztársaság. A töretlen, békés építés lehe­tősége még ezután sem adatott meg az országnak. 1979 februárjában Kína indított agresz- szív háborút Vietnam ellen, mely­nek népe ebből az összecsapás­ból is győztesen került ki. S még ma sincs nyugalom az északi tar­tományokban, gyakorta érkeznek hírek fegyveres incidensekről, ha- társértésekról. Vietnamnak a szinte lehetetlent kell megvalósítania. Fegyverek ár­nyékában, állandó készenlétben - ami hatalmas anyagi és emberi erőket köt le - kell nagyszabású gazdasági fejlesztési programo­kat, szociális gondokat megolda­nia. Ilyen körülmények között is sikerrel birkózik a nehézségekkel, s ebben nagy szerepe van a Szov­jetunió és a szocialista közösség többi tagja, köztük hazánk segít­ségének is. A VSZK 1978-ban lett a KGST tagja, s azóta egyre inten­zivebben kapcsolódik be a közös feladatok megoldásába. Az 1981 -1985-ös évekre szóló népgazdasági terv igényes felada­tok teljesítésével számol. A rajt nem volt könnyű, hiszen az előző tervidőszak (1976-1980) feladata­it nem sikerült minden téren meg­valósítani éppen a kínai agresszió következtében. (A háború tetemes forrásokat vont el a fejlesztéstől, mezőgazdasági földterületek mentek tönkre, üzemek, gyárak váltak romhalmazzá, középületek, utak, házak rongálódtak meg stb.) A mezőgazdaság számára az V. pártkongresszus elsőrendű fel­adatként az élelmiszerellátás javí­tását tűzte ki, s ezen belül elsősor­ban a rizstermelést kell fokozni. 1981 -ben még 2 millió tonna ga­bona behozatalára szorult az or­szág, s a tavalyi 17 millió tonnás rekordtermésnek köszönhetően e téren ismét önellátó lett. A VKP KB nérprégiben megtartott 6. ülé- áé olyan határozatokat hozott, amelyek az állami tervek teljesíté­sére ösztönzik a mezőgazdasági dolgozókat. A szerződéses rend­szert a kollektív gazdaságok ki­lencven százalékában bevezet­ték. E szerint a szövetkezeti pa­rasztok szabadon értékesíthetik a normán felül termelt terményei­ket, s ugyanakkor emelték az álla­mi felvásárlási árakat, azok pedig, akik az északi tartományokban parlagon maradt földeket megmű­velik, adómentességet élveznek. A z ipari termelés az elmúlt két évben átlagosan 12 százalékkal emelkedett, s az idei terv további 9,5 százalékos növe­kedést irányoz elő. A beruházások terén 31 százalékos növekedéssel számolnak, mindenekelőtt az or­szág energiagondjait kell megol­dani. Ugyanis a villamosenergia és nyersanyaghiánynak tudható be, hogy tavaly néhány ipari ága­zat nem teljesítette a tervét. Még az idén üzembe helyezik az or­szág legnagyobb hőerőművének második, 110 megawattos ener­giablokkját, valamint megkez­dik a Trisan vízi erőmű és a dana- ni hőerőmű építését, ez utóbbit csehszlovák közreműködéssel. Szovjet segítséggel már épül a Hoa Binh vízi erőmű, amely 1991-ben fog áramot szolgáltatni, s a kétmillió kilowattos teljesít­ménnyel a legnagyobbak közé tar­tozik majd Ázsiában. A VKP KB lapja, a Nhan Dán a KB 6. ülésének határozatait ele­mezve rámutatott: a megcsonto­sodott, lényegében konzervatív irányítási módszerekben van szükség az áttörésre. A vietnami gazdaság új irányítási rendszeré­nek célja az, hogy a vállalatok gazdálkodása az állami tervre, a hozrascsotra és a szocialista vállalkozásra épüljön. Ez nagyobb lehetőséget ad a vállalatoknak az önálló döntéshozatalhoz. Saját belátásuk szerint gazdálkodnak majd a béralapokkal, határoznak a vállalati nyereség felhasználá­sáról stb. Az új irányítási rendszer alapja továbbra is az állami terv marad, azonban kevesebb lesz •a kötelező mutatók száma, s a tervalkotás folyamatában is több szóhoz jutnak majd a válla­latok. B első gondjainak megoldása mellett a külpolitikai kérdé­sek rendezése is létfontosságú Vietnam számára. Laosszal és Kambodzsával közösen évek óta hatalmas erőfeszítéseket tesznek az ASEAN-hoz és a Kínához fűző­dő kapcsolatok rendezése érde­kében. Az indokínai kezdeménye­zéseket mind az ASEAN, mind pedig Peking érdemi válasz nélkül hagyta. A thaiföldi-kambodzsai és a thaiföldi-laoszi problémák ren­dezése elől a thai vezetés mere­ven elzárkózik. Mint ismeretes, thaiföldi egységek nemrégiben la­oszi területeket foglaltak el, s a két ország közötti tárgyalások több forduló után is eredménytelenek. Az indokínai országok a vientianei határozattal összhangban az igaz­ságos és a politikai úton történő megoldást szorgalmazzák. Ez a legésszerűbb út Vietnam és szö­vetségesei, s egész Délkelet- Ázsia békéjének megteremtésé­MALINÁK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents