Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-27 / 229. szám, csütörtök
Harcolni az élet igazságáért, a szocializmus magasztos eszméiért (Folytatás az 5. oldalról) rabban szeretnének a könyvekben és a mozivásznon olyan kortársaikkal találkozni, akiknek hinni tudnak, akiket megszeretnek és akiknek példáját követni szeretnék. Elismétlem azt, amit már a központi bizottság júniusi ülésén elmondottam, mivel meg vagyok győződve igeizárói: a társadalmi erkölcs és az emberek tudatának formálásában semmi sem pótolhatja az irodalmat és a művészetet. Ezzel kapcsolatban még egy gondolatot fel szeretnék vetni. A művészeti és esztétikai nevelés csak akkor eredményes, ha már a gyerekkorban megkezdjük. Iskolánk elvitathatatlan érdeme, hogy nálunk már nincsenek műveletlen emberek. Sajnos, azonban ma is találkozunk olyan emberekkel, akik érzelmileg, lelkileg fejletlenek. Az iskolareformot arra is fel kell használni, hogy az irodalom és a művészet jobban befolyásolja a személyiség formálását. Meggyőződésem, hogy ma ugyanolyan figyelmet kell fordítani a felnövő nemzedék eszmei és erkölcsi fejlődésére, a nemes érzelmek kialakítására, mint az egyes tudományágak alapjainak elsajátítására. A párt ezen a téren számol az alkotó szövetségek és a művészek konkrét segítségével. Az állampolgári öntudatra, a szovjet hazafiságra és internacionalizmusra nevelés fontos eszköze a történelemoktatás, örvendetes, hogy az irodalomban és művészetben a történelmi témák megújhodását tapasztaljuk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy csak akkor érhetünk el sikert, ha megfontoltan, a marxista-leninista világnézetből kiindulva beszélünk a múltról. A történelmet nem másíthatjuk meg, nem javíthatjuk. Különösen a szovjet emberek szocializmusért folytatott harcának művészi ábrázolása követel meg átgondolt, valóban osztályszempontú megközelítést. Ha a művész nem akar eltérni az igazságtól, szigorúan ragaszkodnia kell a fényekhez, a törvényszerűségek és a reális társadalmi fejlődés ismeretét nem helyettesítheti érzelmekkel és önkényes fantáziával. És még egy dolog. Dicséretes, hogy a szovjet művészek egyre gyakrabban foglalkoznak publicisztikával. Ez lehetővé teszi, hogy bátran és idejében foglalkozzanak az időszerű kérdésekkel, a konkrét gazdasági és társadalmi problémákkal, amelyek iránt az emberek élénk érdeklődést tanúsítanak. Ez elősegíti olyan művek megszületését, amelyek művészi eszközeikkel néha megelőzik korukat, amelyek időszerű létkérdésekkel foglalkoznak és rámutatnak a gondok megoldásának konkrét módjaira. Elvtársak, foglalkozzon a művész bármilyen témával, mai vagy történelmi kérdéssel, hazai vagy nemzetközi problémával, művének társadalmi értékét elsősorban aktív ideológiai és politikai állás- foglalása és világnézete határozza meg. Elvtársak! Nagymértékben a külpolitikai helyzettől függ, milyen gyorsan haladunk előre. A helyzet alakulása ma komoly aggodalmakat kelt. Az utóbbi időben már nemegyszer beszéltem erről. Engedjék meg tehát, hogy néhány megjegyzést tegyek. A nemzetközi helyzet ma sajnos olyan, hogy nagy a nukleáris veszély. Senki sem bújik el ez elől, és a kérdés nem intézhető el tréfával. Aktívan és céltudatosan küzdeni kell a nukleáris veszély ellen, és mi ezt meg is tesszük. Ez határozza meg viszonyunkat az Egyesült Államokhoz. Nagymértékben attól függ a nemzetközi helyzet, milyen ez a viszony. A tények alapján ítélve az Egyesült Államok vagy nem akarja, vagy pedig még nem készült fel annak megértésére, hogy más ésszerű út nincsen, mint a szovjet-amerikai viszony rendezése az egyenjogúság, a kölcsönös respektálás, az egymás beiügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ma óriási terhet jelent az, hogy a világ hatalmas nukleáris erővel rendelkezik. Arról nem is beszélek, milyen nagy költséggel jár ez. Ezért óriási felelősség hárul a politikai vezetőkre, akiknek nagyon megfontolt álláspontra kell helyezkedniük a háború és a béke kérdésében, a konfliktusos helyzeteket illetően. Ebből indulunk ki. Céljaink világosak és megváltoztatha- tatlanok - határozottan ellenezzük a katonái konfrontációt. Határozottan támogatjuk a fegyverkezési verseny radikális korlátozását és csökkentését, a nukleáris fegyverek betiltását és teljes felszámolását. Külföldön ma a különböző nézeteket valló és különböző meggyőződésű emberek milliói küzdenek ugyanezekért a célokért. Közös akcióik befolyásolják a háborúellenes közvélemény kialakítását. Elvtársak, ez nagyon fontos. Ezen a téren nagyon sokat tehet az értelmiség és a kulturális dolgozó. Éppen ezért ma különösen időszerűek Gorkij ismert szavai: Kinek a pártján álltok művészek? Természetesen nemcsak arról van szó, hogy választaniuk kell a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, amint ezt az antikom- munisták nemegyszer értelmezik. Az élet és a civilizáció elpusztítása között kell választani. Nem létezik arany középút. Vagy azokkal haladunk, akik a háborút készítik elő, vagy azokkal, akik visszautasítják az imperializmus veszélyes politikáját s a békés egymás mellett élésért és a leszerelésért küzdenek. Ezért oly fontos, hogy alkotó értelmiségünk segítséget nyújtson külföldi kollégáinak ebben a választásban. A nyugati uralkodó körök ettől nagyon félnek. Saját értelmiségük szemében megpróbálják lejáratni a szocializmus gondolatait és gyakorlatát, ellenségeskedést szítanak közte és a szocialista országok alkotó értelmisége között. A béke ellenségei félnek a művészek egységétől, mivel a művészek hangját az emberek milliói hallják. A Nyugat ugyanakkor előszeretettel beszél arról, hogy milyen hasznos az emberek vélemény- cseréje, a kapcsolatok fejlesztése. Ezt természetesen mi is támogatjuk. Milyen azonban a gyakorlat? Tanúi lehetünk, hogy eszközökben nem válogatva beavatkoznak belügyeinkbe, a valóságban lélektani háborút folytatnak. Ennek egyik célja a kulturális dolgozók és a párt egységének megbontása. Amint tudják, olyan módszerekhez folyamodnak, mint a hazugság, a tények meghamisítása, a félrevezetés. Azt mondják például, hogy a szocializmus nem toleráns az alkotószabadság kérdésében, az SZKP megakadályozza a művészi kísérletezést, az irodalom és a művészet egyhangúságát követeli meg. A tényeket kiforgatják, természetesen tudatosan. Ezért reménytelen ideológiai ellenfeleink meggyőzése. Ugyanakkor védenünk és magyaráznunk kell nézeteinket, „tetten kell érnünk“ az új rendszer becstelen „bírálóit“, az embereket tájékoztatni kell a szocializmusra vonatkozó igazságról, a szovjet embereket, főleg a fiatalokat az osztályéberség és a haza védelmére való felkészültség szellemében kell nevelni. Engedjék meg, hogy még egy megjegyzést tegyek., Reméljük, hogy a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme 40. évfordulója megünneplésére készülve az alkotó szövetségek és szervezetek vezetői alkalmat találnak arra, hogy a művészek figyelmét felhívják a katonai és hazafias témákra. Nem panaszkodhatunk arra, hogy ma kevés az ilyen tematikájú mű, ez a kérdés már régóta méltó helyet foglal el művészeink alkotásaiban. Azt szeretnénk azonban, hogy az ilyen művek megszületése gyakrabban váljon országunk művészeti életének valódi eseményévé, a szovjet irodalom és művészet fejlődésének fontos tényezőjévé. Elvtársak! Pártunk és államunk megteremti a feltételeket a tehetségek teljes érvényesüléséhez és a nép érdekében megszülető alkotásokhoz. Határozottan visszautasítjuk azt, hogy az alkotókat kézen fogva vezetjük. Az alkotás azért alkotás, mert szabad. Ha az alkotó fölött ostort pattogtatnak, nem születhet semmi igazán új és szép. Ez régi igazság, amelyet nem kell ismételten bizonyítanunk. Az alkotószabadság azonban nem a kiválasztottak kiváltsága. A párt beGsüli a tehetséget, a társadalom becses értékének tartja. Senki sem mentheti fel azonban az embereket az olyan társadalmi követelmények és a törvények alól, amelyek mindenki számára kötelezőek. Naivitás lenne, ha azt hinnénk, hogy be lehet feketíteni rendszerünk erkölcsi és politikai alapjait, s ugyanakkor hasznot és elismerést várhatunk el tőle. Népünk senkinek sem bocsátja meg, ha a ma végbemenő feszült harcban bárki is eszmei ellenfeleink pártjára áll át. Nem létezhet tehát egy időben két nézet. Igen, elvtársak, Nyugaton sok butaságot és értelmetlenséget írtak és mondtak azzal a céllal, hogy elferdítsék a művészek pártosságának értelmét. így szokott ez már lenni. Kiválasztják egy szovjet szerző nem túlságosan sikeres művét, amelyben az élet művészi ábrázolását külsőségek helyettesítik és mindenkit meg akarnak győzni arról, ez az a sablon, amelyet az SZKP megkövetel. Ugyanakkor az igényes, pártos, időszerűnek nevezett irodalmi alkotást a normáktól való „elhajlásként“ értékelik. Talán megbocsátják, hogy nem sorolok fel konkrét példákat: a jelenlevők közül egyes elvtársak is ilyen manipuláció áldozatai lettek. A pártnak és a népnek a művésszel szemben támasztott legfontosabb követelménye az eszmeiség, az állampolgári hűség és a művészi alkotás magas színvonala. Erre irányítják az alkotó értelmiség figyelmét az SZKP KB 1983 júniusi ülésének határozatai, és az utóbbi időben hozott, a kultúrával foglalkozó több határozat is. Nemes ügyünknek, humánus céljainknak nincs szükségük arra, • Holnap lenne hatvan éves Mirko Nešpor. Milyen ember volt, milyen volt a viszonya családjához, testvéreihez és általában az emberekhez?- öten voltunk testvérek - két fiú és három lány. Mirko volt a legidősebb. Ma is úgy gondolok rá mintha élne - a legjobb testvér volt, mindenben szívesen segített, játszott, tréfált velünk, fiatalabb testvéreivel. Szerény, csendes, kitartó, nagyon tehetséges fiú volt. Kitűnően tanult, olyan könnyen, hogy mindig jutott ideje az önművelődésre, a testedzésre. Szerény körülmények között éltünk, apánk gyakran volt munka nélkül. Mirko az iskolából hazaérkezve először segített anyánknak, fát vágott, megetette a nyulakat és csak ezután látott hozzá a tanuláshoz. Kora reggel vonattal járt Skalicába. Táskája tömve volt könyvekkel, nemcsak azokkal, amelyekre az iskolában szüksége volt. Osztálytársai úgy emlékeznek rá, hogy kevés hozzá hasonló tehetséges embert ismertek, aki olyan készségesen osztotta meg ismereteit társaival. Mirkó- nak szinte örömöt szerzett, ha segíthetett valakinek. • Mire emlékszik a legszívesebben diákéveiből és az ellenállás időszakából?- A legjobban egy hatalmas fonott bőröndre és a vele kapcsolatos történetekre emlékszem. Mirko ugyanis kisgyermek korától vonzódott a technikához. Abban a bőröndben tartotta kincseit - különhogy üres, tartalmatlan versekben vagy prózában dicsőítsék őket. Azokat a műveket, amelyekben az eredeti, friss gondolatot a régi igazságok üres ismételgetése helyettesíti, csak tréfából nevezhetjük művészieknek. A rosszul megírt könyvek és operák, a primitív televíziós programok és filmek, az ízléstelen szobrok és képek milliók ízlését rontják és ugyanakkor lejáratják azokat a gondolatokat, amelyekkel alkotóik foglalkoznak. Határozottan és elvszerúen küzdeni kell a művészet szürkesége és egyhangúsága ellen. Nem törődhetünk bele természetesen az eszmeiség hiányába vagy a világnézeti ingatagságba. Egyes kritikusaink egyoldalúan értelmezik a műveket, elismerően szólnak gyenge regényről, műsorról vagy filmről, mert „fontos a témája“ vagy pedig eszmei szempontból helytelen mű „esztétikai értékeit“ csodálják. Saját tapasztalataink, de a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy nagy irodalom és nagy művészet nem létezhet színvonalas, felelősségteljes bírálat nélkül. Ez azt jelenti, hogy marxista-leninista kritikánknak nem csak értékelnie kell az adott műveket, a művészeti kritikától többet várunk el. Fel kell tárnia azoknak a problémáknak a mély társadalmi értelmét, amelyekkel a művek foglalkoznak, támogatnia kell a problémákat helyesen értelmező szerzőket, s szakszerű vitát kell folytatnia azokkal, akik tévednek. Kritikánknak tehát hozzá kell járulnia a szellemi élet fejlődéséhez. Amint Lenin mondotta, az irodalmi kritikát közelebb kell hozni a pártmunkához. Mindazoknak, akiket a párt megbízott a lenini irányvonal érvényesítésével a művészetben, felelősségteljesen és kezdeményező- en kell dolgozniuk. Ez azt jelenti, hogy nyílt és elvhú párbeszédet kell folytatniuk az alkotókkal. Semmilyen esetben sem szabad kerülni az égető problémákat, amelyek iránt a művész érdeklődést tanúsít. Ezek megoldása nem hárítható át az úgynevezett felettes szerféle alkatrészeket, szerszámokat. Sok mindent maga csinált meg, így például tornacipőt varrt néhány régebbiből, térítőt szőtt, de ha kellett, megjavította a konyhai órát vagy rádiót szerelt össze. Már első gimnazistaként érdeklődött a hazai és a nemzetközi események iránt. A haladó diákokkal lelkesedéssel vitatta meg a front helyzetét, nem titkolta nézeteit, azt a meggyőződését, hogy a fasizmust legyőzik, öccsével egy térképen feltüntette a Vörös Hadsereg győzelmes útját. • Hogyan fogadták Holičban és a családban partizántevékenységét? Holičban nemcsak a Hlinka- gárda dolgozott nagy lelkesedéssel, hanem a kommunista párt szervezete is nagyon tevékeny volt. Mirko részvételéről az ellenállásban természetesen csak néhány illegális vezető tudott. A fel- szabadulás után általános felháborodást váltott ki, amikor megtudták, hogy a fasiszta gárdisták milyen brutálisan gyilkolták meg Mirkót. Mirkót tulajdonképpen földijei, holiči és skalicai gárdisták fogták el, kínozták meg. Amikor Mirko bekapcsolódott a Felkelésbe, szüléink sokáig nem kaptak tóle hírt. Sejtették mit csinál, meg voltak győződve arról, hogy helyesen cselekszik, de éppen ezért aggódtak érte. Apánk tagja volt a kommunista pártnak, részt vett Holičban az ellenállásban. Szüléink haladó szemlélete, családunk nehéz élete, egész nevekre, meg kell tudni győzni a vitapartnereket és ha szükséges, rá kell őket bírni nézeteik megváltoztatására. Enélkül elképzelhetetlen az irodalom és a művészet párt általi irányítása. Amint Gorkij mondotta, éppen ez teszi az irodalmat „tekintélyes, erkölcsi erővé“. Elvtársak! Az alkotó szövetségek politikai magvát, egyesítő erejét a kommunisták jelentik. Feladatuk a pártosság következetes érvényesítése a művészetben, az alkotások eszmeiségének aktív befolyásolása, az irodalmárok képzőművészek, marxista-leninista világnézetének kialakítása, a fiatal alkotók támogatása. Különösen fontos annak elérése, hogy a művészek igényesek legyenek önmagukkal szemben. Ez a művészek és az egész művészet hasznára válhat. A szovjet kultúra ma azoknak a szellemi értékeknek a szerves egységét képviseli, amelyeket az ország nemzetei és nemzetiségei alkotnak. Ezért egészen természetes, hogy az írók, képzőművészek, zenészek, építőművészek a nép kulturális hagyományaira támaszkodnak, arra törekednek, hogy alaposabban, kifejezőbben őrizzék meg köztársaságunk életét. A művészeti élet azonban azt mutatja, hogy a nemzeti kultúra annál gyorsabban fejlődik, minél szorosabb szálak fűzik a testvéri nemzetek kultúrájához, minél intenzívebben veszi át a testvéri nemzetek szellemi és művészi tapasztalatait. Drága elvtársak! Befejezésül olyan hírt szeretnék bejelenteni, amelynek bizonyára valamennyien örülni fognak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Szovjet írók Szövetségének a szovjet irodalom fejlesztésében szerzett érdemekért, a szovjet íróknak a kommunista építéshez való nagy hozzájárulásáért A nemzetek barátságának érdemrendjét adományozza. Engedjék meg, hogy valameny- nyiüknek jó egészséget, sok sikert kívánjak és átadjam a szövetségnek a megérdemelt, magas kitüntetést. velésünk segített bennünket abban, hogy helyesen ítéljük meg az eseményeket. • Emlékszik arra, amikor 1944 novemberében a partizáncsoport vezetői hazaküldték?- Nagyon élénken emlékezetemben élnek azok a napok. Váratlanul érkezett, betegen, legyengülve. Nagyon örtültünk, hogy életben van. Megérkezése után nem igen mutatkozott az utcán, csomagját is az állomáson hagyta. Aztán minden nagyon gyorsan történt. Menedéket kerestünk számára, menekült a gárdisták elől, ismerősöknél húzódott meg, kapcsolatba lépett az illegális vezetőkkel, előkészítettük biztonságos rejtekhelyét Bratislavában. Aztán megtörtént az, amire nem számítottunk - a gárdisták lerángatták az induló bratislavai gyorsról. Felismerték. A sors iróniája, hogy a gárdista-járőr egyik tagja a mi utcánkban lakott. , A skalicai kihallgatások után Bratislavába vitték, ahol Mirkót halálra kínozták. Semmit sem árult el. Feláldozta fiatal életét. • Mirko mérnök akart lenni. Véleménye szerint, mit akart az életben elérni? Hitt abban, hogy jobb, igazságosabb korszak előtt állunk. A felszabadulás után meg akarta valósítani álmait. Tudom, ez sikerült volna neki. Lelkesedéssel vett volna részt a szocialista építésben. Biozonyára kiváló szakember, szerény, figyelmes ember lett volna. Mert szerette az embereket és az életet. ĽUBOŠ KRÍŽ lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll HATVAN ÉVE SZÜLETETT MIRKO NEŠPOR, AZ SZNF HŐSE Hitt a jobb jövőben Negyven éve oltották ki a gárdisták a fiatal Mirko Nešpor életét. Születésének hatvanadik évfordulója alkalmából felkerestük testvérét, Jarmila Marušiakovát. ÚJ SZÓ 6 1984. IX. 27.
