Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-18 / 221. szám, kedd
Jeladás EGY KÉPZŐMŰVÉSZETI KEZDEMÉNYEZÉS Ha, visszapillantva a múltba, mérni kívánnánk, hogy milyen súllyal van jelen a képzőművészet a lévai (Levice) járásban, a képzeletbeli mérleg nyelve nem nagyon mozdulna el. Persze, ez a „súlytalanság“ nem abból adódna, hogy nem éltek és élnek itt jeles, komoly eredményeket felmutató képzőművészek. A probléma másutt van. Például magának a járási székhelynek nem volt és ma sincs olyan galériája, ahol méltó keretek között lehetne kiállítani képzőművészeti alkotásokat. És sorolhatnánk tovább az okokat, ehelyett azonban szóljunk egy olyan eseményről, melyet akár sziklamozdításnak is nevezhetnénk: augusztusban a lévai kulturális központ (nem éppen tágas) kiállítótermében közös tárlaton mutatta be legjobb munkáit a járásban élő hét hivatásos képzőművész, köszönhetően a kezdeményezőknek, a városi nemzeti bizottság vezetőinek és a Bars Múzeum munkatársainak többek között. Kik is szerepeltek ezen a - Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának tiszteletére rendezett - színvonalas kiállításon. Kovács György 1973-ban végzett a prágai iparművészeti főiskolán, azóta Bratislavában, Nyitrán (Nitra), Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) szerepelt grafikáival önálló és csoportos tárlaton. Realista alkotó, akinek a képein tág teret kapnak az érzelmek is. A művész kézjegye mind a történelmi, mind a zenei tematikájú, mind a mai élet eseményeit megidéző grafikáin, könyvillusztrációin jól felismerhető. A harmincegy éves Kovács György mostanában kevesebbet alkot, mint korábban. Amint egyik beszélgetésünkkor elmondta, a Léva melletti Sóti-mal- mot alakítja át műteremmé. Reméljük, az alkotáshoz nélkülözhetetlenül szükséges feltételek megteremtése után, a jövőben rendszeresen találkozunk Kovács György munkáival. Marek Gellen reklámgrafikus és festőművész neve jól ismert a szlovákiai képzőművészeti életben. A művész, aki a tlmačei gépgyár propagandaosztályának vezetője, Rybník nad Hronomban él és alkot. Gellen főként a tájképfestészetben kamatoztatja tehetségét; „álomszínű“ koloritjai biztos festői kézről, alapos színismeretről vallanak. Eddig hét önálló, és több csoportos kiállításon vett részt. Tájképei mellett portréi és csendéletei is figyelemreméltók. Elena Kosuthová művészi fotóival aratott nagy sikert a kiállításon. Lírai ihletésű képein előtérbe kerül a női érzékiség kifejezése, a humánum hirdetése, egy-egy életmozzanat lényegének a kiemelé^ ---^^^^ -f^ ^ ^^ -"^rTö kéletes illúzió Trükkfilmesek munkájáról Ez a poklok éjszakája! A Krím hegyei között süvítve tombol a szél, hangja semmihez sem hasonlítható. A házak, mint kártyavárak dőlnek össze, hatalmas üzemanyagtartályok robbannak föl, a megfékezhetetlen tűz az erdőket falja. Megnyílik a föld, s az infernóban minden élőlény a lángok martalékává válik. A krími katasztrófa szerencsére csak a filmesek műve, de a maga nemében tökéletes alkotás. A makettek és a valóság aránya 1:20. A trükkfelvételeket forgató operatőr: Grigorij Zajcev, a művészeti vezető: Vitalij Klimentov. Az éjszakai forgatás lehetővé teszi, hogy színben és formában pontosabban illeszthessék össze a Bidri nevű képzeletbeli város repülőterén lezajló katasztrófa valódi és trükkfelvételeit. Ezen a repülőtéren csapnak össze az emberek az elszabadult természeti erőkkel. A trükkfelvételek minimálisra csökkentik a kockázatot és az anyagi ráfordítást, s a filmen mégis minden „valósággá“ válik. A néző számára teljes az illúzió. A szemlélő előtt a repülőtér homlokzata jelenik meg. A monitoron egyáltalán nem látszik, hogy a kamera makettet vesz filmszalagra. Néhány pillanat és a reklám óriási neonbetűi lehullanak az épület homlokzatáról, a falak meginognak és összeomlanak, elektromos szikrák pattognak, törmelékdarabok kavarognak a levegőben. A föld alatti lökés ereje eléri a repülőteret, s az imént még fényárban úszó épület romokban hever. Ahhoz, hogy az összerogyó és elemeire hulló makett egy pusztuló ház illúzióját keltse, a felvételt felgyorsítják. így, amikor a filmet normál sebességgel vetítik, a filmvásznon az alázuhanó kőtömbök természetes hatást keltenek. A gyorsított felvételt úgynevezett rapid kamerával készítik, amely a vetítőgép másodpercenként 24 képkockás sebessége helyett 150 kockás sebességgel mozog. Ez a technikai trükk téveszti meg a néző szemét, amikor egy kis mélyedésbe csúszó autómo- dellt egy mély szakadékba zuhanó gépkocsinak lát. Külön trükkje van a katasztrófában szereplő színészek filmezésének. Az infravörös képernyő révén a szereplő bármely városban járhat anélkül, hogy a MOSZFILM Stúdióból kitenné*a lábát. Jelenetét a szinéšz egy világító képernyő előtt játssza el, amelyet különleges, csak az infravörös sugarakat átengedő szűrővel takarnak el. A felvételt trükkfotózásra alkalmas kamerával forgatják, amelybe két szalagot fűznek be: egy hagyományosat és egy infravörös sugarakra érzékeny filmet. Az objektív mögött elhelyezett felbontó prizma a figurát egy időben továbbítja mindkét negatív filmre. Ezt a sokoldalú infravörös ernyőt Borisz Gorbacsov, a trükkfilmesek nagy öregje találta föl. Van még egy érdekes eszköz, a gyöngyvászon. Nevét onnan kapta, hogy a vásznat tizedmHIi- méter átmérőjű üvegprizmákkal borítják. A gyöngyvásznon alapul a trükkfelvételek egy másik módszere: a frontvetítés. A szereplők eljátszanak egy jelenetet a gyöngyvászon elótt, amelyhez egy vetítőgép segítségével játsszák be a hátteret. Egy félig átlátszó tükörrel a hátteret a filmfelvevő kamera „nézésével“ azonos irányban vetítik. így a filmen a nézők nem láthatják a színészek árnyékát. Ma a trükkfilmesek még azt is meg tudják csinálni, amit sem a természetben nem lehet megtalálni, sem a makettek segítségével nem lehet előállítani. Ezekben az esetekben az utólagos hozzáraj- zolás módszerével élnek. így születnek a katasztrófa és a tudományos fantasztikus filmek, amelyek tökéletes illúziót keltve vonzzák a gyermeki lelkületű közönséget a mozikba. (APN) se. Elena Kosuthová, aki a lévai Bars Múzeum fényképésze, számos nemzetközi elismerésben is részesült. Képeit láthatták a Szovjetunióban, Svédországban, Finnországban, Törökországban. Šmídné Horváth Klára festőművész érdekes grafikákkal és illusztrációkkal lepte meg a tárlat látogatóit. Ő Jirí Mikula professzor növendékeként 1983-ban végzett a prágai iparművészeti főiskola grafikai szakán. Habár észlelhetők sajátos művészi jegyek a fiatal képzőművész grafikáin, a prágai alma mater hatásának nyomai is erősen mutatkoznak, nem takarva el azonban azt, hogy a lévai születésű Šmidné Horváth Klára igényességre törekszik. Juraj Vojčiak szobrászművész kisplasztikáit és kerámiaszobrait hozta el a kiállításra. A kisméretű alkotások legtöbbjét világos formakultúra jellemzi, továbbá meleg színek. A Kozárovcén alkotó harmincnégy éves művész térplasztikái Olaszországban is ismertek. Munkái egy, a pályája elején álló tehetséges alkotóról vallanak. Ján Čalovka formatervező alkotásai újfent arról győznek meg bennünket, hogy színvonalas formatervezett tárgyak és iparművészeti alkotások csak tehetséges, jól felkészült művész kezéből kerülhetnek ki. A pályáját az ötvenes évek elején kezdő Čalovka, aki ma Pukanecban él és alkot, olyan evőeszközkészleteket tervezett a Sandrik nemzeti vállalat számára az elmúlt 30 évben, melyeket ma is forgalmaznak üzleteinkben, és külföldön is nagyon keresettek. Emellett tervez konyhabútorokat, cipőket stb. Díjazott munkáit, iparművészeti tárlatokon, láthatta már Moszkva, London, Montreal és Milánó közönsége is. Nagy János, akit nem kell különösebben bemutatni olvasóinknak, Léva közelében, a gyönyörű természeti környezetben található Alsóalmáson (Jabloňovce) él és dolgozik újabban, patak melletti malomban, ahol tágas műtermeket alakított ki. Már itt készült a Nemzedékek című, három női alakzatból álló szoborkompozíció, mely nagy sikert aratott a kiállítás látogatói körében. Nálajártamkor láttam, hogy készen van már annak a három méter magasra tervezett felszabadulási emlékműnek is a modellje,- melyet Csatán (Čata) állítanak majd fel. Nagy János fontos szerepet visz a járás képzőművészeti életének fellendítésében, az itt élő alkotók közötti kapcsolat kialakításában. Személyisége, szervezőképessége, önzetlensége ösztönző erő a környezete, alkotótársai számára. Bízunk benne, hogy a tárlat jelentőségét kellőképpen felismerik a járási vezetők és a kulturális élet felelős szervezői, s hamarosan több kiállítás nyílik majd a járásban, a járási székhelyen - a mostaninál méltóbb keretek között. KALITA GÁBOR KULTURÁLIS HÍREK A Shakespeare-művek témái alapján komponált két balett bemutatója Leningrád kulturális életének jelentős eseménye volt. A nézők körében nagy érdeklődést keltett a Macbeth koreográfiái változata, amelyet Nyikoláj Bojar- csikov, az ismert balettmester rendezett. A kritikusok véleménye szerint a produkció alkotóinak sikerült nagy kifejező erővel feltárniuk az emberben levő -jó és rossz harcát. Az „Otelló“ témája alapján készített, egyfelvonásos balett első előadása is óriási sikert aratott. Babits Mihály életéről készített filmet Surányi András rendező, Ninive címmel. A kisjátékfilm operatőre Balog Gábor. A főbb szerepekben Unka György, Pap Éva, Margitai Ági és Mécs Károly látható. A produkciót október elején mutatják be. Gdanszkban megkezdődött a lengyel játékfilmszemle. A Munkás Művelődési Központban és a helyi mozikban huszonhét filmet, az elmúlt három év termését láthatja a közönség, ugyanis 1981 óta nem rendeztek Lengyel- országban játékfilmszemlét. Federico Fellini befejezte új filmjének forgatását. A világhírű olasz filmrendező hűen saját hagyományaihoz, ezúttal is mindvégig a Cinecitta műtermeiben dolgozott, s így aztán az És úszik a hajó... című új filmjének látványos tengeri jelenetei is díszletek között zajlottak. Több ezer méter celofán, valamint egy óriási hidraulikus szerkezet teremtette meg például a hullámzás illúzióját. A film egyébként két éves előkészület után tizennégy hét alatt került filmszalagra, csaknem tízmilliárd líra költségvetéssel. Az olasz közönség előreláthatólag a tél folyamán tekintheti meg Fellini új filmjét.- ÚJ FILMEKTűz a kikötőben (szovjet) Az 1981-ben bemutatott első szovjet katasztrófafilm, az Alekszandr Mitta rendezte Katasztrófa földön-égen című alkotás sikere után a Szovjetunióban több ilyen szórakoztató kalandfilm is készült. Az egyik legutolsó Rudolf Fruntov munkája s a címe Tűz a kikötőben. Voltaképpen már a cím sejteti, hogy miről szól a mű cselekménye; egy fekete-tengeri kikötőben horgonyzó külföldi tartályhajón gondatlanságból, figyelmetlenségből tűz üt ki. Csakhamar felrobbannak az olajtartályok. A tűz gyorsan terjed az irtózatos méretű hajón, s már csaknem az egész fedélzet lángol. A tartályhajó felrobbanása a gépházban rekedt öt karbantartó biztos halálát jelentené, de veszélyeztetné a város lakosságának életét, testi épségét is. Riadóztatják a helyi tűzoltó testületet. Parancsnokuk döntés előtt áll; másodpercek alatt kell határoznia, mi tévő legyen? Robbanások, tűz, erős szél... Elkeseredett küzdelem kezdődik az emberi életek és a hajó megmentéséért... Ennyi röviden a rémisztgetve szórakoztató film vázlatos sztorija. Vázlatos, mert a fenti néhány sorban a cselekménynek csak egykét jelenetét illusztrálhattuk, akaratlanul is leegyszerűsítve azt. Rudolf Fruntov alkotásának pozitívuma ugyanis, hogy a fiktív történetet nem szűkíti le csupán kalandra, izgalomra és látványra, vagyis a lángokkal való küzdelemre (bár ezeket az elemeket sem hanyagolja el), hanem ügyel a hősök jellemrajzára, lélektani ábrázoláA pilóta felesége sára is. Megelevenedik előttünk a tűzoltó testület parancsnokának és helyettesének magánélete is, kettőjük összeférhetetlensége. Nem szuperhős egyikük sem, noha élet-halálharcot vívnak a lángokkal, hanem nagyon is esendő emberek, akik éppoly nehézségekkel, apró-cseprő gondokkal küzdenek, mint bárki más. A szereplők egyéni sorsának bemutatásával a rendező életközeibe hozta Emmanuil Vitorgan a szovjet film egyik főszereplője a lángokkal „viaskodó“ tűzoltókat és ezzel lehetővé vált számára, hogy több oldalról villantsa föl jellemüket, magatartásukat. A Tűz a kikötőben hatásosságát remek szakembereknek köszönheti. Rudolf Fruntov rendező attraktív, nagyvonalú munkájának, jó színészeknek - Emmanuil Vitorgan, Klara Lucsko, Alekszandr Beljavszkij és mások remek fényképezésnek, bravúros kaszkadőrteljesítményeknek, bonyolult trükkfelvételeknek. Emellett a film az emberi összefogás, a bátorság, önfeláldozás szép példáját láttatja. (francia) Két férfi a főszereplője ennek a francia filmnek, mindkettő két nő között őrlődik. Különös fogócska alakul ki az egyetemista Francois, a fiút ugrató Anne, a délceg pilóta s a jó humorérzékű fruska, Lucie között. A pilóta, amikor szakít kedvesével, Anne-nal, a csalódott lány el akarja lökni magától a hűségesen ragaszkodó Fran- cois-t, akit addig sem vett komolyan. A feldúlt fiú - miközben a véletlenül megpillantott pilótát követi, hogy mindent megtudjon a vetély- társról - megismerkedik a bájos Lucie-vel. A kamera beszáll a furcsa játékba, hol ezt, hol a másik párt kíséri, majd újabb szereplők mellé szegődik... Eric Rohmer filmje szüntelen mozgás, esemény, bár a mindennapi találkozásokon, vitákon, töprengéseken kívül semmi sem történik benne. Az éjszakai munkában elfáradt Francois egy napját kísérhetjük figyelemmel a vásznon. Amerre jár, utazik, minden természetesnek hat: az utcák, a park, a siető párizsiak. Még Francois és Lucie találkozása is a buszon. Afféle detektívesdi kezdődik, amelyben Lucie a nagy kombináló, a fiú pedig elfogadja az ötleteit, javaslatait. Lucie találja ki, hogy a pilótával levő szőke nő, ha nem a férfi felesége, akkor a nővére. De az is. lehet, hogy az új kedvese, s miatta hagyta el Annet. Ám nem ez a fontos. Erre végül Francois is rájön. Felismeri, milyen értelmetlen és nevetséges a pilótát követnie. Az iró-rendezőt sem a titok megfejtése izgatja. Legalábbis nem a „ki kicsoda, ki kit szeret“ titkoké. A mai fiatalok érzelmeit, erkölcseit vizsgálja. Megmosolyogja naivságukat, de együtt is érez velük csalódásaikban. Ám kételkedik szereplőinek jövőjében, a boldogságra való alkalmasságukban. A rendező érdeme, hogy szinte szabadjára engedi hőseit, akik látszólag eseménytelenül *morzsolgatják napjaikat, valójában azonban drámai helyzeteket, belső konfliktusokat élnek át. Eric Rohmer tartózkodik a látványos nagy jelenetektől, viszont számol a néző humorérzékével; a film hangulata üde, a szereplők - Philippe Marlaud, Marie Riviere, Matt- hieu Carriere, Anne-Laure Meury - jók. Végül örvendetes maga a tény, hogy a mai francia film egyik legnagyobb egyéniségével találkozhatunk a hazai mozikban. -YMMarie Riviere és Philippe Marlaud a francia film egyik jelenetében ÚJ szil 4 1984. IX. 18.
