Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-03 / 208. szám, hétfő

I destova két esztendeje an­nak, hogy a CSKP KB nagy jelentőségű határozatot fogadott el a nemzeti bizottságok feladatai­ról, melyeket a CSKP XVI. kong­resszusát követő időszakban kell teljesíteniük. A párt legmagasabb szerve értékelte a nemzeti bizott­ságok tevékenységét és megálla­pította, hogy azok jelentős mérték­ben hozzájárulnak a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztésé­hez. A határozat hangsúlyozza, hogy ,,észrevehetően megnöve­kedtek társadalmi feladataik és szerepük az ország gazdasági, szociális és kulturális fejlődé­sében”. A szocialista állam kulturális- nevelő funkciójából adódó felada­tokat többek között a művelődési házak közreműködésével teljesítik a nemzeti bizottságok. Ezek a népművelő intézmények 1952 végén kezdtek alakulni, miután A helyiségeket, amelyek hiányoz­nak a művelődési házaknak, és amelyekre szükségük lenne az amatőr művészeti csoportoknak, régóta más célokra használják, a népművelésnek gyakran csak a nagy mozi-, illetve színházterem marad. A zvoleni járásban fölis­merték e helyzetet és a nemzeti bizottságok már intézkedtek meg­oldásának érdekében. Az utóbbi években Szlovákiában a nemzeti bizottságok több olyan épületet létesítettek Z-akcióban a népművelés számára, melyek megfelelnek a korszerűen szerve­zett közművelői tevékenységnek. Az SZSZK Kulturális Minisztériu­ma szakmai bíráló bizottságának egy, 1982-es verseny alkalmából közzétett értékelése szerint ezek az objektumok magas színvona­lon készültek mind a kivitelezésü­ket, mind a felszereltségüket te­kintve. Például Veľké Kostolany- ban és Liptovský Hrádokban. A népművelési hálózat építésé­nek kérdését az eszközök és a te­vékenységi formák egységesíté­sével oldják meg a nemzeti bizott­ságok az 1983/35-ös számú mó­dosított törvény 6. §-a alapján. Úgy túnik föl, hogy e téren példa­ként szolgálhatnak az érsekújvári (Nové Zámky) járás helyi nemzeti bizottságai. Az efsz-ek képviselői­vel közösen előnyös megoldást találtak, miként lehet olyan szövet­kezeti klubot létrehozni, melynek hatásköre kiterjed a község egé­szére. Közösen felelnek e klubok tással működnek. Az így kialakított kulturális központ jobb feltételeket nyújt a helyiségek, az anyagi esz­közök hatékonyabb kihasználásá­hoz, az ott dolgozók munkájához. Ez az integrációs folyamat, amely egyelőre a zvoleni, a Spišská No­vá Ves-i és a čadcai járásban kezdődött meg, összhangban van társadalmunk más integrációs fo­lyamataival. Mindenekelőtt egy jobb minőségű, a lakosság kultu­rális szükségleteit kielégítő bázis kiépítéséről van szó. Szlovákiá­ban jelenleg több mint 12 ezer amatőr művészeti és több mint 13 ezer más irányzatú amatőr cso­port van. Ezeknek a fele egyene­sen a nemzeti bizottságok hatás­körébe tartozó népművelési intéz­ményekben dolgozik. Ezért az SZSZK kormánya nemrégiben fel­adatul adta a kerületi nemzeti bi­zottságoknak: megteremteni a fel­tételeket a helyi kulturális intézmé­nyek fokozatos integrációjához, hogy jobban szervezett és rend­szeresebben működő kulturális központok jöhessenek létre. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a nemzeti bizottságok na­gyon sokat tettek a népművelés fejlődéséért. A községekben aránylag sűrű hálózatát építették ki az intézményeknek, és az egé­szében véve teljesíti társadalmi feladatát. De van problémánk is ezen a területen, nem kevés. Be­szélt erről Miroslav Válek kulturális miniszter (a Smena ez évi április 6-i számában); megállapította, A nemzeti bizottságok és a népművelés a Megbízottak testülete és a köz­társaság kormánya határozatot fo­gadott el építésükről, mint olyan intézményekéről, melyek a nem­zeti bizottságok hatáskörébe tar­toznak. Ma elmondhatjuk, hogy ez a népművelési intézményhálózat Szlovákiában aránylag jól kiépí­tett, 2727 művelődési ház és kul­turális központ alkotja, nem szá­mítva bele a 129 üzemi és a 89 szövetkezeti klubot. A statisztikák­ból megtudhatjuk, hogy a Nemzeti Front választási programjának ke­retében Szlovákiában, az ötödik ötéves tervidőszakban 364 műve­lődési házat építettek, illetve újí­tottak fel, a hatodikban pedig 327- et. A helyi művelődési házak épí­tése ebben az ötéves tervidőszak­ban is folytatódik. A nyugat-szlo­vákiai kerületben 1984-85-ben 16 művelődési ház építését kezdik meg Z-akcióban, emellett 11 már épülőfélben van a konríplex lakás­építés keretében. A kelet-szlová­kiai kerületben 80 ilyen, vagyis kulturális-közművelődési célokat szolgáló épület készül el ennek az ötéves tervidőszaknak a végére. Kevésbé megnyugtató viszont számos helyi művelődési ház álla­pota. A nemzeti bizottságok ugyanis - különösen a felszaba­dulás utáni első években, amikor a cél az volt, hogy minél előbb legyen egy hely, ahol népművelési tevékenységet, kulturális-társasá­gi életet lehet folytatni - nem min­dig törődtek azzal, hogy az épület megfeleljen a művelődési házzal szemben támasztott valamennyi követelménynek. Olykor anyagi okok is közrejátszottak ebben. Sok művelődési ház belső térmegoldásai elégtelenek a funk­ció szempontjából nézve, hiányos a felszereltségük, ami lehetetlen­né teszi a kívánt tevékenységi for­mák fejlesztését. A Kelet-szlováki­ai Kerületi Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrző Bizottsága nemrégiben megállapította, hogy a kerület mű­velődési házainak zöme még az ötvenes években épült, anélkül, hogy egyben megteremtették vol­na bennük a szükséges tárgyi­műszaki feltételeket. Ezt persze a többi területre is vonatkoztathat­juk. Például a Liptovský Mikuláš-i járásban .75 község közül csak háromban van a kívánalmaknak megfelelő művelődési ház, tizen­két község művelődési házában pedig egyáltalán nincs klubhelyi­ség. A közművelődés céljaira épült objektumok közül nem egyet más szervezetek is használnak. A Bratislava-vidéki járásban e lé­tesítményeknek csak 32 százalé­ka, a dunaszerdahelyiben (Du­najská Streda) pedig mindössze 18 százaléka áll teljes egészében a népművelés szolgálatában. tevékenységéért és közösen, egyenlő részben viselik a költsé­geiket; hozzájárulván a bevétel­hez, a társadalmi szervezetek is megtalálják tevékenységükhöz a feltételeket ezekben a klu­bokban. A nemzeti bizottságok és az efsz-ek eszközeinek és erőinek összefogásával, illetve egyesülé­se alapján már 17 szövetkezeti klub működik az érsekújvári járás­ban; ezek a helyi közművelődés eleven bázisaivá váltak. Közéjük tartozik például a szímői (Zemné), a Dolný Ohaj-i, a muzslai (Mužla), a kamocsai (Komoča), a szemerei (Semerovo) és a szógyéni (Svo- dín) szövetkezeti klub. Külön is meg kell említeni a szőgyéni szö­vetkezeti klubot, melyet az SZSZK Kulturális Minisztériuma az 1979- es év legjobb Z-akciós építkezé­séért járó díjjal tüntetett ki. A klu­bot - termeit, helyiségeit - hasz­nálja valamennyi helyi társadalmi szervezet. Hasonló alapon, vagyis a nem­zeti bizottságok és az ipari üze­mek eszközei egyesítésének az alapján további községekben is működnek művelődési házak. Ilyen a Seredi Nikkelkohó szak- szervezetének üzemi klubja, amelynek a működéséhez hozzá­járul a sütőipari vállalat, a cukor­gyár, a Kávoviny üzem, a borá­szati üzem és a Mélyépítési és Ipari Vasbetonelem-gyártó Müvek is. A helyi közművelődés fejleszté­sét elősegíti a kulturális intézmé­nyek integrálása is, amelynek ke­retében egy szervezetbe tömörül a művelődési ház, a könyvtár, a mozi, az ifjúsági klub, esetleg más intézmények; és egy irányí­hogy a községekben ugyan „szép művelődési házak állnak, de nin­csenek rendszeresen kihasznál­va. Nincs megoldva finanszírozá­suk módja. Némely járás költség- vetésében kevesebb összeget szánnak a kultúrára, mint eddig, egyes esetekben pedig semmit. Egyébként a falu kulturális életé­ben mindenkor az volt az érdekes és vonzó, aminek egyúttal állan­dóságát is köszönhette - az aka­rat, önként teremteni kultúrát. Ez valahogy kiveszett“. A nemzeti bizottságoknak min­dent meg kell tenniük, hogy a köz­ségekben gazdag népművelői te­vékenység alakuljon ki; hogy az embereknek, akik kulturális és kö­zösségi életet akarnak élni, ne kelljen csak a televízió előtt ülniük vagy a kocsmában; továbbá, hogy a fiataloknak ne bizonyos épületek alagsorainak kétes „klubhelyisé­geiben“ kelljen összejönniük, ha­nem találkozzanak művelődési házak kulturált környezetében, hasznos szakköri, amatőr művé­szeti tevékenységet folytatva. Még nem mindenütt vannak meg a fel­tételek ahhoz, hogy a fiatalok hasznosan tölthessék szabad ide­jüket, aminek következménye minden bizonnyal a bűnözés is. Nemrégiben írt erről M. Čič pro-., fesszor a Nové slovoban: „... az ifjúság jelentős része kocsmák­ban, kávéházakban tölti szabad idejét, nem megfelelő és társadal­milag ellenőrizhetetlen szórako­zással, továbbá kétes színvonalú diszkókban, pincékben és más el­lenőrizhetetlen helyeken“. Felté­telezzük, hogy ez nem lehet, és biztosan nem is közömbös kérdés a nemzeti bizottságok számára. Dr. VILIAM FÁBRY Falurészlet Lintner István rajza Zenét is - pontosan, szépen Egy kiadvány margójára A CSEMADOK megalakulásá­tól kezdve nagy figyelmet fordít népi hagyományaink gyűjtésére, rögzítésére, ápolására és megőr­zésére. A CSEMADOK KB népze­nei adattárába, amelynek rend­szerezése éppen most folyik, 1975-ig 4231 népdal, illetve gyűj­tési egység került. Azóta minden bizonnyal ezt a számot jóval meg­haladó népzenei anyagot rögzítet­tek a lelkes gyűjtők. A felgyújtott aqyag mennyiségéhez viszonyítva azonban nagyon kevés a publiká­ció. Éppen ezért minden ilyen jel­legű kiadvány - ha alacsony pél­dányszámban, sokszorosított for­mában jelenik is meg - újdonság­nak számít, keresett forrásmun­kának. A közelmúltban jutott kezembe a CSEMADOK Kassai (Košice) Járási Bizottsága művészeti taná­csának kiadványa, melynek címe Kassa-vidéki népi játékok és ha­gyományok. A szerzők: Hemerka Olga, Weiszer Eszter és Bankóné Tóth Ibolya. A sokszorosítással készített füzet 28 oldalán gyer­mekjátékok, táncok leírását talál­juk, a dallam-példatárban pedig 31 dallamot. Szerény lehetőségek között készült ez a szerény tartal­mú, de így is példamutató, jó tö­rekvésekről tanúskodó kiadvány, amely a járásban működő éneklő-, folklór- és tánccsoportoknak kiván eredeti hagyományanyagot nyúj­tani. Az előszóból megtudjuk, hogy ez egy sorozat első füzete, vagyis továbbiak követik majd. A néphagyományunk járási mé­retben történő feldolgozása, publi­kálása nem újkeletű dolog. A CSEMADOK losonci (Lučenec) néprajzi szakbizottsága például két füzetre való népdalt adott köz­re két-három évvel ezelőtt, hason­ló formában, hasonló körülmények között. Ezek a kiadványok egyben azt is jelzik, hogy amatőr művé­szeti, illetve folklórmozgalmunk­nak szüksége van ilyen anyagok­ra, igényli az efféle publikációkat. Tekintettel arra, hogy központilag eddig nagyon kevés hasonló kiad­vány jelent meg (beleértve a Nép­művelési Intézetéit is, amelyek példányszáma 200 körül mozog), ez az igény indokoltnak látszik. A CSEMADOK KB adatai szerint az elmúlt évben mintegy 180 éneklő- és 40 folklórcsoport mű­ködött. Figyelembe véve ezeket a számokat, valóban dicséretre méltó a publikálási széndék, me­lyet a járásokban tapasztalhatunk. Eddig minden rendben is volna. De vajon teljesitik-e ezek a kiad­ványok a nekik szánt célokat? Ha az egyik cél az összegyűjtött folklóranyag közkinccsé tétele, ak­kor a publikációnak mindenekelőtt áttekinthetónek, hibátlannak és ol­vashatónak, azaz használhatónak kell lennie. A kiadók zenei igényte­lensége, és részben tájékozatlan­sága, sajnos, lerontja több kiad­vány értékét. Ha a szövegbe csú­szik hiba, azt könnyen észreveszi mindenki. A népzenei anyagban előforduló elírások azonban félre­vezetnek, csak azok veszik észre őket, akik jól ismerik az adott anyagot, különbséget tudnak tenni a helyes változat és a hibás kotta­kép között. Az említett kiadvány­ban nemcsak elírások vannak, ha­nem a kottakép helyenként olvas­hatatlan is. Ha a csoportok ennek alapján tanulják majd meg a dalo­kat, itt-ott bizony nagyon furcsa dallamokat fogunk hallani. Nem egyedülálló példa ez. A Népművelési Intézet kiadványai, amelyek kottamellékleteit kotta­grafikus rajzolta, ugyancsak hem­zsegnek a hibáktól. De vajon mi­ért? Nincs korrektúra? Vagy ha van, nem végzik el a javításokat. Végezetül csak annyit: amikor folklórhagyományunk publikálásá­ról van szó, jelenjen meg bármi­lyen szerény körülmények között is a kiadvány, legyen az igényes munka minden szempontból. Csak így érheti el célját. ÁG TIBOR SZINTETIZÁTOR-VARÁZS A legkülönfélébb hangeffektusok keltésére kivá­lóan alkalmas szintetizátorok napjainkban minden nagyobb popzenekarnak szinte nélkülözhetetlen eszközei, minthogy nagyszerűen kiegészítik a szó­lóhangszereket és újszerű hangszerelési megoldá­sokra is lehetőséget adnak. Többen - mint például a nyugatnémet Klaus Wunderlich vagy a cseh Alois Bouda - népszerű számok interpretálásakor szóló- hangszerként is alkalmazzák, bár,tulajdonképpen a szintetizátorok nem tartoznak a klasszikus érte­lemben vett hangszerek közé. Ritkábban fordul elő klasszikus muzsika megszólaltatása szintetizáto­rokkal. Erre tett kísérletet a Szintetizátor-varázs című Start-lemezen Mihály Tamás, aki Liszt- és Wagner-művek szintetizátor átiratait készítette el és szólaltatja meg. E vállalkozást kísérletnek nevez­tem, mely véleményem szerint nem sikerült. Bizonyára nemes cél vezette Mihály Tamást: ilyen formában is népszerűsíteni a két klasszikus zeneköltő alkotásait. Az efféle célkitűzés azonban eleve kudarcra van ítélve. Lisztnek is, Wagnernak is ugyanis megvan a maga jellegzetes harmóniavilá­ga, hangszerelése, Wagner műveiben fellelhető a rá oly jellemző vezérmotivum-technika, s mind a Liszt-művek, mind a Wagner-művek céltudatosan bizonyos hangszer, illetve teljes szimfonikus zene­kar által történő előadásra készültek. Tehát a zon­goraverseny zongorán, az opera vagy operarészlet a partitúra diktálta együttes közreműködésével szó­lalhat meg hitelesen. Mihály Tamás Liszt három népszerű művének (Szerelmi álmok, Esz-dúr zongoraverseny, Les Préludes), valamint Wagner Tannhäuser című ope­rája nyitányának és A walkür két részletének (A walkürök lovaglása, Tűzvarázs) készítette el a szin­tetizátor-átiratát. Mi lett az eredmény? Igen nehéz lenne meghatározni. Az eredeti művek groteszk, humoreszk-változatát; vagy parafrázisát halljuk a lemezen? Ezt is csak némi jóindulattal állíthat­nánk. Ha a lemez címét hívjuk segítségül, varázsla­tot sem sikerül felfedeznünk. Legfeljebb a Liszt- és Wagner-muzsika elvarázsolt torz mását véljük itt-ott hallani. Liszt és Wagner csodálatos, lenyűgöző muzsikája elsikkad. Ez a lemez azt bizonyítja, hogy a klasszikus muzsika és a szintetizátor találkozása - nem szerencsés. A Szintetizátor-varázs - mind­ezek ellenére - érdekes lemezkülönlegesség... SÁGI TÓTH TIBOR ÚJŽ1Ó 4 1984. IX. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents