Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-07 / 185. szám, kedd

Hangulatos rendezvény Nemzetközi nyári eszperantó tábor Kelet-Szlovákiában A SELKO - Soméra Esperanto Lernejo Kosice - jól ismert az egész eszperantó világban. Voltak már angol, bolgár, francia, jugo­szláv, német, magyar résztvevői és megfordult itt már amerikai és ja­pán eszperantista is. Az idei ren­dezvény, melynek igazgatója Šte­fan Špigút, iskolaigazgató Mar­tinból, már a tizenharmadik volt, néhányszor Opátkában a nagy víztároló mellett, később Dedinky- ben, a dobšinái jégbarlang kör­nyékén és immár harmadszor Já­szón (Jasov) találkoztak a hallga­tók és az előadók. A kiváló eszperantó oktatók ve­zetésével, öt különböző fokon folyt a tanítás. Külön foglalkoznak az 5-8 éves gyermekekkel, a felnőtt kezdőkkel, haladókkal és az esz­perantóul már jól beszélő hallga­tókkal, akik irodalmi, szervezési, eszperantó-történelmi előadáso­kon vesznek részt. A nyári eszperantó tábor nem­csak tanulmányi jellegű, célja az is, hogy jobban megismertesse ha­zánkat a belföldi és külföldi érdek­lődőkkel. A résztvevők megismer­kedhettek Jászó környékével, a cseppkőbarlanggal, a jászói ko­lostor híres könyvtárával és park­jával. Kirándultak Krasznahorkára (Krásna Hôrka), Betlérbe (Betliar) és a szádellői völgybe. A társalgási és az oktatási nyelv természetesen az eszperantó, hi­szen sokféle anyanyelvű ember között ez nem is lehet másképp. Megkérdeztünk néhány oktatót, mondja el mióta eszperantista, mi­óta tanítja az eszperantót, milyen módszer szerint tanít, hol tanított már hazáján kívül és mi a siker titka a nyelvoktatásban. Az ,,A“ kurzus vezetője: Miloš Rybín: - 1946 óta vagyok eszpe­rantista, attól a pillanattól számí­tom magam eszperantistának, amikor életem első eszperantó nyelvű képeslapját megírtam. Elő­szőj 1951 -ben oktattam a nyelvet Doksyban, azóta nagyon sok tan­folyamot vezettem és állandó jel­leggel a poprádi intenzív kurzuson tanítok. Mindig kezdőkkel foglal­kozom és a Cseh-rriódszert alkal­mazom (Ahdreo Cseh erdélyi származású eszperantista volt), melyet a legmegfelelőbbnek tar­tok. Ez a metódus tankönyv nélküli és tisztán a beszélgetésen alapul. A siker titkát abban látom, hogy a foglalkozások befejezése után, hallgatóim gondolataikat egyszerű módon bár, de ki tudják fejezni eszperantóul. A ,,B“ kurzust Anton Zachariás vezeti, ő 1953-ban lett eszperan­tista és 1958 óta oktató; tíz alka­lommal ezen a rendezvényen, ezenkívül külföldön: Lengyel­országban, Magyarországon (Egerben idén is), Bulgáriában és Dániában. Tekintve, hogy sok he­lyen tanított, bárhová megy, régi ismerősként üdvözlik. A ,,C“ kurzus oktatója Miroslav Hysko, főiskolai tanár, 1965-ben lett eszperantista és 1968 óta ta­nít, Magyarországon és Lengyel­Értékes leletek (ČSTK) - A Szlovák Tudomá­nyos Akadémia Nitrai Archeológiái Intézetének munkatársai régészeti kutatásaikat az állami terv alapján végzik, amely kilenc témakört tar­talmaz A Bratislavában folyó épí­tőmunkák során figyelemmel kísé­rik az óváros, a vár, Oroszvár (Rusovce) és főként Dúbravka körzetét, ahol a római korból szár­mazó leletekre bukkantak. Továb­bi kutatásokat végeznek Nitra, Trnava és Banská Bystrica törté­nelmi városközpontjában. Érde­kes leletek kerülnek a felszínre az autópálya építése során. Žlkovcé- ben a kései kőkorszakból szárma­zó, település, .Catajban szláv te- metkezőhely maradványaira, Po- bedimben pedig a római és a szláv korból származó leletekre bukkan­tak. A dunai vízlépcsőrendszer építése során római kori leleteket találtak Izsán (lža), Muzslán (Muž- la) és Ebeden (Obid). Gyakran a mezőgazdasági földterület meg­művelése során is leletek kerülnek a felszínre. így tárták fel a korai kőkorszakból származó település­maradványokat Šarišské Micha- ľanyban, egy kései bronzkorszak­ból származó temetkezőhelyet Kyjaticében, valamint kelta, dák, szláv és korai középkori lelőhelye­ket Zemplénben. országban is. Módszere a kombi­nált tanítási forma: konverzáció és nyelvtan. Sikeres tanárnak azt tartja, akit respektálnak a tanítvá­nyai. A tanárnak tökéletesen is­mernie kell a tananyagot, de a ta­nulónak joga van vitába bocsát­kozni a tanárral és az is megtör­ténhet, hogy a diáknak van igaza. A ,,D“ kurzus, inkább szeminá­rium jellegű, vezetője E. V. Tvaro- žek, az Esperantisto Slovaka fo­lyóirat főszerkesztője. Kérdéseim­re a következőket válaszolta: 1933 óta vagyok eszperantista és 1946 óta tanítom a nyelvet, hazámon kívül oktattam már Magyarorszá­gon és az NDK-ban. Eszperantó irodalomtörténetet adok elő. Sze­rintem az a sikeres eszperantó oktató, aki a nyelven kívül az esz­perantó mozgalom eszméjét is be­oltja tanítványaiba. A tanár tekin­télye - tudásának eredménye. A lényeg az, hogy azt mondják a tanítványai: ez a dolog így he­lyes, mert a mi tanárunk ezt így tanította. - Nagy örömömre szol­gál, hogyha szlovákiai magyar esz- perantisták aktív tagjai a szlová­kiai eszperantó szervezetnek. Az eszperantó további terjesztése ér­dekében célravezető lenne, ha a magyar anyanyelvű állampolgá­raink még nagyobb számban ven­nének részt a levelező és intenzív nyelvkurzusainkon. A félintenzív kurzusokról Zvara mérnöktől, a Szlovákiai Eszperan­tó Központ vezetőjétől érdeklőd­tem. Ez a fajta oktatási módszer már négy éve folyik Poprádban és az 1984-85-ös tanévben kezdik el Kassán (Košice) is. A kétheten­kénti kurzus szombaton egész nap és vasárnap délelőtt folyik és eredménye az önálló konverzáció, melynek feltétele, hogy a résztve­vők lehetőleg minden tanítási órán jelen legyenek. A felnőtt résztvevők gyermekei külön csoportban tanulták a nyel­vet, felügyelet mellett sportoltak és játszottak, úgyhogy a szülők nyu­godtan tanulhattak. Az esti programok hangulatát a filmvetítés és Marta Benešová magával ragadó dalestje tette fe­lejthetetlenné. A nemzetközi tár­saság sok új eszperantó dalt és sok szlovák, magyar, német, bol­gár népdalt is megtanult ezeken az estéken. BENICKÝ ÉVA A téma nem új. Megírtuk tavaly, sőt korábban is, ám a helyzet nem sokat változott. Benne vagyunk a vakációban, s a szülők nagy része az elmúlt évekhez hasonló­an valóságos bűvészmutatvá­nyokra kényszerül. Számol, egyeztet, ügyeskedik: mikor, ki maradjon otthon felügyelni a gye­rekre. Merthogy két hónap a vaká­ció, papának, mamának meg leg­feljebb egy-egy hónap a szabad­sága, melyből jó lenne valamit együtt is tölteni a családdal, vala­mit meghagyni karácsonyra, újév­re, más alkalmakra, de azért a gyerkőcöket sem lehet hosz- szabb időre egyedül hagyni. Ma­rad az idegeskedés, az improvizá­ció és a panasz. Hogy fél kezün­kön meg lehet számolni az olyan pionírházat, művelődési otthont és más kulturális intézményt, ahol nyári időtöltésre, szervezett foglal­kozásra hívják a gyermekeket. A legtöbb városban, faluban nincs vagy nagyon kevés a nyári gyer­mekműsor. A gyerkőcök a családi üdülés, pionírtábor előtt vagy után hetekep át jobb esetben otthon, vagy a ház előtt téblábolnak, unat­koznak. Rosszabb esetben... - ezek már sajnos a rendőrségi hírek, az egészségügyi ügyeletek naplóinak szomorú statisztikái. Értesítőt hord a posta ezekben . a napokban. Az egyetemi felvéte­lik eredményeiről és a fellebbezé­sek sorsáról. Aránylag sok szülő­vel, pedagógussal - érzésem sze­rint többel, mint az elmúlt években - találkoztam, aki érthetően szo­morú, mert gyermeke, tanítványa az első próbálkozásra nem jutott be az egyetemre, főiskolára. Együtt érzek velük, megértem el­keseredésüket, bosszúságukat is, csak indulataikat nem. Bármeny­nyire is fájdalmas a tény, mégis igaznak érzem a régi mondást, hogy a harag rossz tanácsadó. Nyilván a felvételiken is előfordul­nak tévedések, részrehajlások, gyakran gátló tényező a túlzott lámpaláz is, de a kudarc okát nem lehet csak másban keresni, peda­gógusnak, iskolaigazgatónak, szülőnek és tanulónak önmagát, saját lelkiismeretét is vallatnia kel­lene: megtett-e mindent a jó ered­mény érdekében. Üdvös lenne ez Noteszlapok az önkritikus szemlélet azért is, hogy a következő felvételikre fel­készültebb, a felvételre nagyobb eséllyel pályázó diákok kerül­jenek. Külföldi színjátszófesztivál, egy nappal a befejezés előtt. Kihirde­tik, hogy a nigériai csoport nem küldött semmilyen értesítést, elő­adásuk tehát elmarad. Mit ádáz ég, néhány óra múlva r, megérkezik egy küldönc. Elmondja, hogy a csoport körülbelül most száll repülőre La­gos ban, holnap este tízre lesznek ott. Éjfélkor akarnak föllépni. Az előadáshoz potom tíz reflektor meg keverőpult kell. És tovább sorolja az apró kérelmeket: kelle­nek hangeffektusok, aztán néhány köbméter deszka, fák, sátrak. Mindezt holnap éjfélre - szabadté­ren. A műszak vezetőjét szemmel láthatóan megviselte a fesztivál feszített tempója. Most egyszerre lesz fehér és szederjes az arca, szájaszéle. Nem szól semmit, a bárpulthoz megy, lehajt egy nagy kupicával. - Hát akkor me­lózzunk - mondja társainak. Az előadás másnap műszakilag tökéletes volt. S taps közben hazai rendezvényeinkre gondoltam. Be jó lenne, ha nálunk is váratlan helyzetek láttán ez a szemlélet uralkodna. Az Illetékes nem azt ismételgetné ridegen-elutasítón, hogy nem lerfet, hanem azon me­ditálna: hogy lehet... Két kis történet az anyagias­ságról. Lakótelepünkön megállít egy kispajtás. Háromkerekű kis járgányáról lejött a lánc, nem ten­ném-e fel. Nem nagy munka, fél perc sem telik bele, s a lánc me­gint a helyén van. Mennék tovább, de a gyerkőc a zsebébe nyúl, s megkérdi:- Mennyit fizetek? Meglepődöm, de a legényke komolyan gondolja, csörgeti a pénzt, s azt mondja:- Az apu mondta, hogy manap­ság semmit sem csinálnak ingyen! Annyira megdöbbent az eset, hogy még akkor sem tudok mit felelni, amikor a gyerek utánam hajt és kiabálja: - De bácsi, tény­leg megfizetem! Barátom most jött meg a Bala­tonról. Az egyik kisvárosban sétál­tak, megszomjazott a gyermeke, ezért megkért egy ház előtt ácsor­gó kisfiút, hozna ki egy pohár vizet. A gyerkőc hozta, s amikor barátom kislánya megitta, így szólt:- Két forintot kapok! A két kis történethez nem fűzök kommentárt. Csak azon gondolko­dom, hova jutunk, ha ez az egyre anyagiaskodó szemléletünk eny- nyire megmételyezi már a gyer­mekeket is... SZILVÁSSY JÓZSEF- UJ FILMEK ­Nős agglegény (szovjet) Egyszerű szerelmi történet a Nős agglegény; hihetetlen fordu­latokkal, de természetesen boldog befejezéssel... Szergej, a rokon­szenves buszvezető megismerke­dik a vonaton Tamarával, s bele­szeret. Az asszony éppen haza igyekszik szüleihez. Férjétől elvált, gyermekét az idős szülők nevelik, s azon töpreng, miképp játssza el otthon a boldog asszony szerepét. Szergejnek nincsenek ilyen gond­jai. Amikor megtudja, hogy vonzó útitársnőjének szülei még soha nem is látták a férjet, cselhez fo­lyamodik. A fiatal nő távollétében úgy állít be az öregekhez, mint Tamara férje. A különös füllentés­ből aztán nagy kalamajka kevere­dik a fiatalok között; egy ideig kétlaki életet élnek a botcsinálta házasok (a család és a világ sze­mében törvényes frigy köti össze őket, valójában azonban csak a vállalt játék alapján tartoznak egymáshoz), de aztán megjelenik a színen az igazi férj is, s az asszonynak döntenie kell... Vlagyimir Rogovoj szerelmi tör­ténetének a közvetlenség a leg­főbb erénye. A hétkôžnapi szituá­ciókat kedves humorral állítja elénk, meg-megpendítve, de iga­zán soha el nem mélyítve a mai életvitel konfliktusait. A Nős aggle­gény rutinnal elkészített, jobbára ismerős helyzeteket és poénokat felvonultató, különösebb eredeti­séget nem tartalmazó vígjáték, melyben a grúz filmművészet ha­tásaként helyenként a hétközna­pok könnyed, őszinte, gunyoros ábrázolása is érződik. Jelenet a szovjet vígjátékból Nyári felújítások Nyaranta a mozik vásznain sor- ra-rendre megjelennek a felhőtlen szórakozást kínáló filmek: az illé­kony vígjátékok, habkönnyű ka­landfilmek, olcsó krimik és újab­ban visszalopakodnak a vászonra a régebbi korok filmjei is. E nyári, szorgos filmfelújító buzgalom alapjában véve dicséretes, főleg akkor, ha évekkel-évtizedekkel ezelőtt készült remekműveket, az egyetemes filmművészet ma már klasszikusnak számító darabjait tűzik műsorra, az éltesebb nem­zedékek örömére, a fiatalabbak okulására. Csakhogy többnyire nem ez történik. A filmtörténeti értékű alkotások helyett igencsak kétes értékű müvecskék, pehely­könnyű vígjátékocskák, sorozat­ban készült álindiánfilmek hígítják az amúgy is híg műsorkínálatot. Bizonyára az ilyen rosszul értel­mezett felújítási törekvés juttathat­ta ismét vászonra Az Ezüst-tó kin­csének húsz évvel ezelőtt, nyugat- német-jugoszláv közös vállalko­zásban készült filmváltozatát (ren­dező Harald Reinl) vagy Václav Vorlíček enyhén szólva habókos vígjátékát, a Hogyan fojtsuk vízbe dr. Mráčekot? című munkáját. Fel­újítani úgy hiszem, csak a valóban értékes műveket vagy sikerfilme­ket szabad. Ne gondolja senki, hogy nyáron, mivel a fél ország nyaral, az igényszint is lejjebb száll. Ha nem bízunk a magvas mondanivalójú, igazán fajsúlyos társadalmi vagy kamaradrámák látogatottságában, hát újítsunk fel könnyebb mütajokat, hiszen ezek között is található ma már jó né­hány nevezetes, klasszikus alko­tás. Csak a könnyű kézzel készült, „ujjgyakorlatnak“ szánt alkotások felújítását kerüljük, mert ha egy film tíz-húsz évvel ezelőtt sem tartozott az igényesebb szórako­zást nyújtó művek közé, ugyan miért gondoljuk, hogy most közön­ségsikere lesz. Változnak ugyan az idők, de változik a nézők ízlése, sőt igényei és elvárásai is. A könnyebb műfajú filmeknek mindenképpen az értékesebb da­rabjai közé tartozik a Limonádé Joe című cseh vígjáték, mely az amerikai cowboy filmek sikeres paródiája. Alkotója, a most hatva­nadik életévét betöltő Oldŕich Lipský, húsz évvel ezelőtt éppen ezzel a munkájával teremtette meg nemzetközi hírnevét. S ugyancsak húsz éve készült a másik, szintén fejújításban lát­ható sikerfilm, az Egy nehéz nap éjszakája is. E mulatságos angol produkció, mely a népszerű Beat­les együttes közreműködésével készült, alapozta meg Richard Lester rendező hírnevét. A ma már legendássá vált együttes da­lait fiatalok és idősebbek szívesen hallgatták, s jól szórakoztak játé­kukon is, nem csoda aztán, ha a film hetekig telt házakat vonzott. Felújítani tehát lehet és kell is, de csak akkor, ha igazán filmtörté­neti értékű műről, nem pedig an­nak álcázott fércmunkáról van szó. -ym­A Beatles együttes tagjai ÚJS.ŽÓ 4 1984. VIII. 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents