Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-06 / 184. szám, hétfő

K özismert tény, hogy a könyvtárak hálózatának feladata a lakosság ideológiai ne­velése is, ami egyben azt is jelen­ti, hogy a legszélesebb rétegeket kell ellátnia politikai, társadalomtu­dományi, szépirodalmi és szak­könyvekkel. Ennek teljesítése elsősorban a könyvtárak tevékenységének, de mindenekelőtt a megfelelő mű­szaki felszereltség és az épület ezer olvasó vette igénybe, s ennek a számnak az 51 százalékát a 14 éven aluli gyermekek képezték. Egy olvasó 26 alkalommal vett kölcsön könyvet otthoni olvasásra. Az ötéves terv egy évre 28 köl­csönzést irányzott elő, s ezen belül elsősorban a tudományos­ismeretterjesztő és a gyermek- és ifjúsági irodalom kölcsönzését kel­lene növelni. A járás minden ötö­dik lakója tagja valamelyik könyv­tárnak, s átlagosan öt könyvet vett kölcsön. 1983-ban az új olvasók száma Budimírben, Bohdanov- cén, Jánokon (Janik), Malá Idán és Magyarbődön (Bidovce) volt a legnagyobb. A legtöbb könyvet a jánoki, a kecerovcei, a Malá lda-i és a szinai (Seňa) olvasók kölcsö­nözték. Az egyes könyvtárakban rend­szeres figyelmet szentelnek a fia­tal olvasók nevelésének. Csupán tavaly 1568 rendezvényen 39 368-an vettek részt, és 1225 könyvkiállítást rendeztek. A leg­ÚJ KÖNYVEK Hallgatag jóbarátok állagának függvénye. Bár a Kas- sa-vidéki (Košice-vidiek) járásban méreteit tekintve kielégítő a könyvtári hálózat, sok könyvtár ennek ellenére nem megfelelő épületben kapott helyet. Ezt tá­masztja alá, hogy az épületek 28 százaléka 1945 előtt épült. 1961 óta készült épületekben csak a könyvtárak 52 százaléka műkö­dik. Ebből következik, hogy az épületek állaga csupán 109 eset­ben felel meg a követelmények­nek. Bár a könyvtárak műszaki felszereltsége az elmúlt években jelentősen javult, az ott végzett munka progresszív formái az el­helyezés körülményeinek további javítását is igénylik. A Kassa-vidéki járásban jelen­leg 117 könyvtár működik, ame­lyek közül 22 körzeti státuszt ka­pott. Ebben a struktúrában foko­zatosan növekszik azoknak a szá­ma, ahol hivatásos könyvtárosok dolgoznak. Ebből logikusan követ­kezik a kölcsönzést társadalmi munkában végzők számának a csökkenése. Ez egyben a hete­dik ötéves tervben meghatározott feladat teljesítését jelenti. A hetedik ötéves terv legutóbbi három esztendejében a könyvalap 410 ezerről (1980) 466 ezerre (1983) nőtt. A könyvalap 28 szá­zalékát ismeretterjesztő irodalom, 42 százalékát szépirodalom és 29 százalékát gyermek- és ifjúsági irodalom képezi, s a fennmaradó 1 százalékot egyéb dokumen­tumok. Tavaly a járás könyvtárait 20 VILÁGKÖNYVTÁR ­• Mai szovjet alkotóművészek­ről jelentetett meg az Aufbau Ver- lag portrégyújteményt, Mit is tehet egy költő a földön? címmel NDK- beli és szovjet szerzők tollából. A kötetben, amely Anton Hiersche és Edward Kowalski szerkeszté­sében látott napvilágot, többek kö­zött Belov, Raszputyin, Vampilov, Zaligin, Suksin, Ajtmatov, Szimo- nov, Bondarev, Honcsar, Katajev, Voznyeszenszkij, Tyendrjakov, Trifonov, Sluckis munkásságáról olvashatunk tanulmányokat. • Harold Pinter új (One for the Road) drámájáról nyilatkozott a Ti- mes-nak. Az író eddigi pályája nem olyan szerzőről árulkodott, aki szerint a művész a közösség lelkiismerete, s az a feladata, hogy a társadalmi igazságosság kérdé­seivel foglalkozzék: drámáiban az egyéni tudat, a személyiség belső lehetőségeit bontotta ki. De az utóbbi évtizedben - vagyis az Al- lende-kormány megdöntése óta - Pinter egyre nagyobb érdeklő­déssel fordult a társadalmi kérdé­sek felé, s egyre több politikai megmozdulásban vesz részt, bár ez a szemléletváltozás írói mun­kásságát mindeddig nem befolyá­solta. Am az új darab, a hammers- mithi Lyric Stúdió színházban be­mutatott negyvenöt perces, a kín­vallatás lélektanát elemzi. • Franz Kafka egyik jelentős írása, a Levél apámhoz 1919-ben keletkezett, s mint merőben irodal­mi jellegű, vallomásos tartalmából sejteni lehet, soha nem került a címzett, a félelmetes apa kezé­be. Tavaly ősszel a levél eddig Könyvtárak egy járásban népszerűbbek az író-olvasó talál­kozók, az irodalmi műsorok, a ve­télkedők, a mesedélutánok és az irodalmi kirándulások, de a külön­böző olvasómozgalmak is sok em­bert vonzottak. A népkönyvtárak rendszeresen törődtek a nyugdí­jas és beteg olvasókkal, akiknek otthonukba is elvitték a könyveket. A magyar nemzetiség lakta fal­vak könyvtáraiban megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak a ma­gyar nyelvű rendezvények előké­szítésére. A CSEMADOK-szerve- zetekkel együttműködve a nép­könyvtárak Gál Sándor, Grendel Lajos, Koncsol László írókkal tar­tottak író-olvasó találkozókat. Idén harmincnegyedszer ren­dezték meg a könyvtárak orszá­gos versenyét, amelyben a járás négy népkönyvtára kapta meg a Példás könyvtár címet. Péder,, Buzita (Buzica), Mudrovce, Bolia- re társadalmi munkában dolgozó könyvtárosainak a kassai kerületi könyvtár dolgozói is jelentős segít­séget nyújtottak. Az említett könyvtárak a kelet-szlovákiai ke­rület legjobbjai között találhatók. Az egy lakosra jutó évi 7 korona értékű könyvvásárlással jóval a szlovákiai átlag fölött vannak. Az előbbi adatokból is kiderül, hogy folyamatosan fejlesztik tevékeny­ségüket, amely szerves része a szocialista öntudat formálásá­nak. A következő időszakban el­sősorban a politikai irodalom rész­legeit és az olvasók nevelésének új módszereit kell fejleszteniük. LÝDIA KONČEKOVÁ ismeretlen eredeti kézirata várat­lanul felbukkant a régiségek nem­zetközi piacán, de olyan magas áron, hogy még a német irodalom legbecsesebb kéziratait gyűjtő marbachi archívum sem tudta megvásárolni. A kézirat mégis a múzeumba került, mert hosszas huza-vona után egy hamburgi kia­dó a megvásárolt dokumentumot letétbe helyezte. Olyan könyvkia­dó tette ezt, amely mindeddig egyetlen Kafka-művet sem adott ki. Török Elemér: Jegenyék wmm „Nagyon távol vagyok már ezektől a versektől, s ugyanakkor nagyon kö­zel is. Hogy miért, arra nem volt, nincs és nem is lesz elfogadható válasz. Majd évtizednyi idő - gond, öröm, kudarc, siker és felismerés - van mö­göttem s mögöttük. A versben megvalósuló élet kőtömb­jei, az, amit csodának, anyanyelvem ünnepeinek neveztem meg magamban s magamnak egykor az, ami az Éden és a Golgota között fölragyog vagy megsö­tétül ... Irodalmi pályázat fiataloknak A Szlovák Irodalmi Alap az SZNF és a felszabadulás 40. év­fordulójának a tiszteletére pályá­zatot hirdet fiatal alkotók számára. A XVI. pártkongresszus határoza­tainak szellemében az intézmény igyekszik elősegíteni olyan művek születését, amelyek megfelelnek a szocializmus és a kommuniz­mus eszméinek, s egyben hozzá­járulnak a korszerű irodalom esz­mei és művészi fejlesztéséhez. A pályázatot a következő kate­góriákban írták ki: költészet (ver­seskötetek, poémák); próza (no­vellák, elbeszélések, regények, tényirodalom); drámai műfajok (drámák 50-80 oldal terjedelem­ben, egyfelvonásosok, kisszínpadi összeállítások, rádiójátékok, tévé- és filmforgatókönyvek); gyermek- és ifjúsági irodalom (költészet, próza, mese- és bábjáték stb.). A bíráló bizottság minden kate­góriájában három díjat ítélhet oda, a pénzjutalom összege 10 ezer és 2 ezer korona között mozog. Ezenkívül minden kategóriában kiadhatnak különdíjakat, itt a pénzjutalom összege nem érheti el a harmadik díjjal járó összeg nagyságát. A pályázaton a Szlovák Szocia­lista Köztársaság minden 35 éven aluli szlovák, magyar és ukrán nemzetiségi állampolgára részt vehet a saját nyelvén írt alkotá­sokkal. Az alkotásokat három gé­pelt példányban, teljes névvel és címmel ellátva a Szlovák Irodalmi Alap címére kell beküldeni 1985. február 28-ig. A pályázat eredmé­nyeit 1985. április 30-ig teszik köz­zé. A pályázatot kiíró szerv min­den kategóriában külön bíráló bi­zottságot nevez ki, így szükség szerint a magyar és ukrán alkotá­sok elbírálását is önálló zsűri végzi majd. A pályázatra vonatkozó részle­tes tájékoztatást a Szlovák Irodal­mi Alap ad. A szabadság lehetősége! A szembenézés lehetősége: ember­rel, társadalommal, renddel, világegye­temmel - abban a belső térben, amely­től a halálon kívül sem erő sem erő­szak nem foszthat meg. Mert minden vers: visszatérés. Hogy újra és újra képesek legyünk megvalósítani önmagunkban a csodát. A verset - azt a csodát, amely kívül esik a halálon.“ (Gál Sándor) Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok Zalaijai Zsigmond napi erkölcsének istápolgatását kísé­reli meg szolgálni ez a könyv. Amelynek szerzője valójában nem is én vagyok. Nagy író mondta tollba ezt nekem: a Történelem. Boldog vagyok, hogy volt módom szavait jegyezni.“ (Zalabai Zsigmond) Alabán Ferenc: Folytatás és változás Török Elemér nem tartozik a bőbe­szédű költők közé. Immár három évti­zede jelen van irodalomunkban, ám verseivel viszonylag ritkán jelentkezik. Ebben a kötetében az utóbbi évek termése mellett helyet kapott korábbi verseinek java is. A rendhagyó váloga­tás mégis meglepően egységes képet mutat: igazolja, hogy Török Elemér költészete kezdettől fogva, következe­tesen ugyanazon fő motívumok és alapvető értékek köré szerveződött, noha kifejezésmódja változó. A szülő­föld, a bodrogközi táj meghitt szépsége és a húség megtartó ereje, továbbá az egyszerű emberek otthoni közössége és a tőlük kapott útravaló, az erkölcs - ez a témakör a forrása a költészetét most összegező, jellegzetes hangvéte­lű költő ihletének. Gál Sándor: Az Éden és a Golgota között AZ ÉDEN ÉS A GOLGOTA KÖZÖTT Gál Sándor FÜZETEK AlabanFerenc Folytatás es változás ...nincs úú _ . eredmény 1| akisérietek és az egyre nagyobb vállalások elszántsága nélkül. Madách „Keresem hát a választ, a sokféle közül azt, amelyikkel a leginkább azo­nosulni tudok. Az ősi kérdés egy ősi megválaszolója, egy görög bölcs igazít útba: Nemcsak azt kell vállalni, akik vagyunk, hanem azt is, akik voltunk, és akik lehetnénk. Bolyongva elmúlt szá­zadokban, jövőnket szeretném meglel­ni tehát. Oly módon mégpedig, hogy a múlt Ipolypásztójának is közösségé­ről beszélve mánk és holnapunk na­gyobb közöségéhez is szólnának sza­vaim. A lehetnénk végett. Múltismeret­ben: történelmi tápászkodásokban, „önösszeszedésekben“ megedzódött mai önmagunk életre hívását, az em- beri-közösségi tartás és megtartás hol­vFiatal kritikus jelentkezése, sajnos, meglehetősen ritka esemény a szlová­kiai magyar irodalomban. Ezért is ér­demel különös figyelmet Alabán Fe­renc bemutatkozó kötete. A szerző bírálatai, recenziói, tanulmányai az utóbbi években egyre sűrűbben, rend­szeresebben olvashatók lapjainkban, írásairól szólva - amelyek közül az igényesebbek, a hosszabb lélegzetűek kerültek ebbe a kötetbe - két legjellem­zőbb vonásukat emelhetjük ki. Az egyik az, hogy Alabán tárgyilagosan, nemzedéki elfogultságtól mentesen igyekszik leírni és vizsgálni a felszaba­dulás utáni szlovákiai magyar próza és líra jelentősebb alkotásait, illetve írói pályáit. A másik lényeges vonás pedig az, hogy elemzéseiben - de általáno­sabb, más irodalmakat érintő tanulmá­nyaiban is - elsősorban közösségi és eszmei szempontokat érvényesít, min­dig értékelve a művekben kifejeződő világnézetet, az alkotók elkötelezett­ségét. Egy alapvető forráskiadvány Köztudomású, hogy a néprajz, lévén történettudományi diszciplí­na, kutatási nyersanyagát nem­csak a recens adatok képezik (bár ezek túlsúlya nyilvánvaló), hanem a /különféle történeti források nyújtotta információk is. Nos, ezekhez az adatokhoz a kutató gyakorlatilag kétféle módon juthat hozzá: egyrészt az archívumok poros aktáit bújva, konkrét levéltá­ri kutatásokkal, másrészt az egyre szaporodó, igaz, általában nem néprajzi szempontú oklevélkiad­ványok elemzésével. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi módszer a kényel­mesebb, ám esetlegesebb is, hi­szen ezeket a publikációkat főleg történész-levéltáros szakemberek állítják össze, akiknek munkájuk során az etnográfia-folklorisztika érdeke természetesen (?) koránt­sem elsőrangú. Ezért becsesek aztán az olyan forrásközlések, ill. -kiadványok, amelyeknek anyagát néprajzkutató halászta elő az ar­chívumok mélyéből. Az efféle, meglehetősen kevés számú vál­lalkozásnak kétségtelenül az egyik legértékesebbike a Schram Ferenc emberfeletti munkáját di­csérő Magyarországi boszorkány- perek. 1529-1768 három vaskos kötete. A munka első része (1-2. kötet) még 1970-ben jelent meg a buda­pesti Akadémiai Kiadó gondozá­sában. A szerző azonban tovább folytatta kiegészítő gyűjtéseit, s megkezdte anyagának elemző értékelését is. Ezt a munkáját azonban korai halála derékba tör­te, így barátaira-munkatársaira várt a nagy mű végső sajtó alá rendezése. Az 1982-ben immár együtt megjelent három kötet munkálataiban tehát Nagy Ilona és Tárkány Szűcs Ernő is közre­működött. A harmadik kötethez írt előszóban Katona Imre Schram Ferenc életművét és a Magyaror­szági boszorkányperek kultúrtör­téneti jelentőségét méltatja. De ho­gyan is alakultak ki ezek, különbö­zik-e valamiben a magyarországi boszorkányüldözés a nyugat-eu­rópai gyakorlattól? A 15. század vége felé több természeti csapás is sújtotta Né­metországot, amiben az emberek isten büntetését látták; a hatósá­gok pedig - bűnbakot keresve - mindenféle boszorkányokra te­relték a gyanút. Hogy kiket tartot­tak boszorkányoknak? Lehetett az a kezdődő protestantizmus híve éppúgy, mint valamiféle kuruzsló, „kenó-fenő asszony“... Szóval valamilyen úton-módon kirítt az átlagból, ami épp elég jogcím volt a meghurcoltatáshoz. Rövidesen, az ún. pápai boszorkánybulla kia­dásával aztán az inkvizíció hivata­los színezetet is kapott. Ez az áramlat, kevés késéssel ugyan, de elérte Magyarországot is, és egészen Mária Terézia tiltó rendeletéig éreztette hatását. A boszorkánypereket a nyugat­európaiakkal összehasonlítva töb­bek között megállapíthatjuk, hogy tájainkon az átlagosnál jóval keve­sebb a máglyahalálra ítéltek szá- rrfa. Ez a tény talán azzal is össze­függésben van, hogy a boszor­kányság bűnét nálunk nem külön, inkvizicionális bíróság vizsgálta, hanem ugyanazok a hatóságok, amelyek az egyéb bűncselekmé­nyekkel is foglalkoztak. A kiváló néprajzkutató a perek anyagát értékelő tanulmányában szinte statisztikai alapossággal ad számot a vádlottak társadalmi helyzetéről, külső megjelenésük­ről, erkölcsi életükről, a közvéle­mény megnyilatkozásairól stb. összefoglalása második részében a boszorkányság néhány kutatási problémáját (pl. periodizációs kér­dések, demonológia stb.) járja kö­rül. A tanulmány összegezésében a boszorkánypereket kutatók jövő­beli feladatait is áttekinti. A három kötetben összesen 569 per anya­gának szó szerinti másolatát adja közre, részletes tárgy-, személy­név, és helynévmutatókkal. LISZKA JÓZSEF ÚJ szó 4-•984. VIII. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents