Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-31 / 206. szám, péntek
Egy monográfia keltette hiányérzetről KUBIČKO KLÁRA: BÁCSKÁI BÉLA Egy monográfia a legkülönbözőbb megkötöttségek közepette is lehetőség az alkotó művészetének, egyéniségének és az ezt keretbe foglaló életrajzi adatoknak maradandó összefoglalására. Kétszeresen az, ha egy oly korán félbeszakadt festőművészről íródik, amilyen Bácskái Béla volt. Nem mindennap kap művészet- történész ilyen lehetőséget a csehszlovákiai magyar könyvkiadás képzőművészet iránt egyre gyérüló érdeklődést mutató intézményeitől. Bár a teljesség megközelítésére aligha csak ennek a ténynek kell motiválnia a művészettörté- nész-monográfust, hiszen a Madách és a Tatran könyvkiadók gondozásában két nyelvű kötetben, magyarul és szlovákul megjelent tanulmánya a szlovák olvasó elé is egy eddig ismeretlen festői életművet tár. Kubičko Klárának minden felismerhető és érzékelhető igyekezete ellenére sem sikerült a monográfia fogalmi ismérveinek megfelelő kötetet összeállítania. Tanulmánya kétségtelenül monografikus módszerrel készült, de egyes, csak érintőlegesen említett tények lerontják értékét. Rátextusait rendszerezni. Mindez sikerült is Kubičko Klárának, kivéve az ehhez szervesen kapcsolódó faktográfia, dokumentumok és kiállítások számbavételét. Egy ilyen méretű vállalkozás tanulmányának olvasóját aligha elégítheti ki az ilyen megjegyzés: „(Egyszer talán lesz rá lehetőség, hogy ezt a levelezést teljes egészében közreadjuk.)“ Ez Szabó Gyula és Bácskái Béla levelezésére utal, amelyből örömmel olvastunk volna legalább töredékeket ebben a tanulmányban. adásul sem a tanul mány, sem egy kü lönálló kiállításjegyzék nem sorolja fel, hol és mikor állították ki Bácskái Béla festményeit. Aligha fogadható el ebben az esetben a képzőművészeti albumok szerkesztési gyakorlata, hiszen nem alkalmi, nem is egy korszakot összefoglaló kiadványról van szó. A tanulmány alatt ez a dátum áll: 1980-1981. Vagyis a dolgozat már Bácskái Béla 1980. november 7-én bekövetkezett halála után íródott. Ez a tény észrevehetőleg arra késztette a szerzőt, hogy megkísérelje a lezárt életmű konBacskai Béla: Kohász A hiányérzet innen növekszik egyre nagyobb méretűvé, valamifajta bosszankodássá az ilyen sorokat olvasva: „Nem szándékom mindenárom magyarázatot találni a Bácskái utolsó éveinek festészetében mutatkozó változásokra. “ Pedig az elemző monográfus- nak ez kötelessége lenne. Az eddig leírt véleményemből kiderül, hogy elsősorban a monográfiának szánt könyvnek a szerkesztési módszereit, gyakorlati szemléletét vitatom. Kétségtelen, hogy Kubičko Klárának ez a vállalkozása a saját szakértelmének, világnézetének, témaismerétének, tudásának bizonyítéka. Éppen ezért tartom tiszteletben véleményét, bár okfejtése, a Bácskái életmű elemzése helyenként vitára késztet. Elsősorban ott, ahol képei (akvarelljei) alapján a természet, a szülőföld és az alkotói bölcselet kapcsolatát elemzi. Nem tükrözheti csak a művészettörténész vagy a kiadói szakember ízlését a képek kiválogatása. Ezért hiányolom a több kiállításon látott olajjal festett táj- és életképeit, jelképes tartalmú munkásmozgalmi festményeit, anyaportréit. Bocsátassék meg nekem, hogy befejezésül személyes emieKre utalok. Birtokomban van Bácskái Béla 1974-ben rendezett gömör- horkai (Gemerská Horka) kiállításának teljes fényképdokumentációja, valamint a megnyitón készült felvételek. Nem véletlenül, hiszen akkor Bácskái Bélának segítettem a tárlat megszerkesztésében és műszaki kivitelezésében. Akkoriban és később is komoly tárgyalásokat folytatott a cellulózgyár vezetőivel, hogy munkástematikájú képeihez itt is készíthessen vázlatokat. Legjobb tudomásom szerint néhány ezekből a vázlatokból el is készült. Látszólag mellékes dolog, különösen akkor tűnik fel annak, ha ezekből a tervekből a művész korai halála miatt nem valósult meg semmi. De egy teljesség igényét mutató monográfia nem tekinthet meg nem történtnek effajta dolgokat. Az meg különösen zavaró, ha csupán említi levelezését, naplóját, hézagosan kiállításait, nem közli a róla írt tanulmányok, cikkek, kritikák bibliográfiáját, kék, kritikák bibliográfiáját. Kubičko Klára Bácskái Béláról írt monográfiáját olvasva helyenként olyan érzése támad az olvasónak, hogy nem tartják elég érettnek arra, hogy mindent elmondjanak, közreadjanak Bácskái Béláról, akiről amíg,.egyszertalán lesz rá lehetőség“ ez az egyetlen monográfikus szándékú kötet jelent meg. Kár volt ezt a kivitelében, képzőművészeti és tipográfiai megformálásában szép, témájában sokoldalúan vizsgálódó könyvet dokumentumok nélkül hagyni. DUSZA ISTVÁN Komenský reneszánsza Prága a múzeumok városa is: mintegy negyven múzeumát és kiállítótermét végigjárni akkor is fél hónapba telne, ha naponta csak két múzeumot néznénk meg. De ezt csak futtában tehetnénk. A Wallenstein-palota öt udvarának egyikében található a Komenský Pedagógiai Múzeum - vagyis hát a bejárat nyílik innen. Mert a palota Valdštejn tér felőli falán hiába keresi a látogató a táblát. Pedig érdemes megnézni a múzeum gazdag anyagát - főképp a pedagógusoknak kiváltképpen így tanévkezdés idején, s a két kiállítás nemcsak tanulságos, hanem elgondolkoztató is. Az egyik, a Komenský életét bemutató tárlat állandó, a másik, amely az év végéig tekinthető meg, a szocialista iskoláról ad átfogó képet. Hazai látogatókban - a vendégkönyv tanúsága szerint - nemigen bővelkedik,a múzeum, annál többen érdeklődnek iránta a külföldiek. Elragadtatással nyilatkozott egy magyarországi szakember, a további jó együttműködés reményének adva kifejezést, elismeréssel szólnak az NDK-beli látogatók, de spanyol, olasz nyelvű bejegyzések is szép számmal találhatók. Különös módon - több japán csoport kereste fel a múzeumot. Teljes véletlen, hogy amikor egymagam képviseltem a hazai látogatókat, egy japán csoportnak magyarázott a múzeum vezetője, Rudolf Opata kandidátus. A harminc japán többsége idősebb volt, európai szemmel ítélve legalább hatvanéves. Különös, mennyire érdeklődtek Komenský és a csehszlovák iskolarendszer iránt, hozzáértő kérdéseikből kitűnt, hogy maguk is szakmabeliek. Egy idős hölgy Komenský szobra előtt fényképeztette le magát; egy másik idős férfi - természetesen tolmács közvetítésével afelől érdeklődött, vajon kapható-e Komenský tanításával foglalkozó könyv - németül vagy angolul. S Rudolf Opata cseh nyelvű könyvét mély meghajlással köszönte meg. Komenský 1628-ban kénytelen volt elhagyni Csehországot, és soha többé nem tért vissza. Komor Ilona írja róla: „Hazájából hozta magával a nemzeti függetlenségért, a politikai és a vallásszabadságért évszázadok óta dúló küzdelem élő hagyományait. A cseh eretnek mozgalmak a XIV-XV. századtól küzdöttek ezekért a célokért, ha a kor ideológiájának megfelelően vallási kérdések álltak is előtérben, hiszen amikor a katolikus egyháztól való elszakadást hirdették, ez egyet jelentett a német gyarmatosítóktól való elszakadás gondolatával. Demokratikus elveikben és ábrándjaikban az akkor még alig derengő polgári társadalom, sőt nemegyszer a kommunizmus körvonalai bontakoztak ki."- Komenskýt még ma sem ismerik el teljesen! A japánok távozása után jut idő a beszélgetésre, s Rudolf Opata fenti kijelentése meglepő. Igaz volna a mondás a prófétaságról? Nem egészen. A Komenský nevét viselő múzeum bizonyítja az ellenkezőjét. A múlt század végén, 1892-ben, születésének négyszázadik évfordulója tiszteletére a Komenský múzeum létrehozására alakult bizottság tiszteletreméltó anyagot gyűjtött össze a nagy pedagógusról - amelyet a Nemzeti Múzeumban állítottak ki, s amely később a Komenský Múzeum tulajdonába ment át. A pedagógiai múzeum 1925-ig működött, de a Csehszlovák Pedagógiai Intézet megszüntetésével a múzeum is megszűnt, és csak 1956-ban hozták létre újfent - Zdenék Nejedlý- nek és Ladislav Koubeknek köszönhetően. A múzeum levéltára a XVIII. századi iskolákra vonatkozó dokumentumokat ugyanúgy tartalmazza, mint jelenlegi iskolarendszerünk adatait, a fotó- és képdokumentumok között eredeti fényképek, illetve másolatok, grafikák találhatók, s igen gazdag a könyvtára is: 22 ezer kötet pedagógiai vonatkozású kiadványt tart nyilván. A komenianák - ez idő szerint 648 van belőlük - felbecsülhetetlen értékűek, s legértékesebb az 1657-es kiadású Lux in te- nebris. Rudolf Opata Komenský kiváló ismerője.- Háromszáz évvel megelőzte korát, tanítása forradalmi volt. A főnemesek féltek tőle, ördögi találmányt láttak pedagógiai reformjában. És az is volt! Komenský mindenekelőtt filozófus volt, csak azután püspök. Korra, nemre, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül mindenki számára követelte a tanuláshoz való jogot. Négyszáz évvel ezelőtt ilyen követelésekkel előállni eretnekségnek számított, s hogy nem mindenütt tartották kívánatosnak Komenský jelenlétét, nem is meglepő. Az viszont igen, hogy tanítása - az iskola olyan hely legyen, ahol a gyerek nemcsak tanul, hanem játszik is - még ma sem érvényes mindenütt. (A múzeum vezetője egy iskolaigazgatót idéz, aki mindennemű játékot száműzött az iskolából.) Korunk pedagógusa bizalommal fordulhat Komenskýhez segítségért: modern nevelési-oktatási módszerei négy évszázad alatt sem avultak el. Sót, most élik reneszánszukat. K. CS. Néhány nappal az új tanév megkezdése előtt a tankönyvellátással kapcsolatban bizonyos nyugtalanság tapasztalható több magyar tanítási nyelvű iskolában. A valós helyzetről dr. Fodor Zoltántól, az SZSZK Oktatási Minisztériumának osztályvezetőjétől kértünk tájékoztatást. • Kezdjük a leg fontosabbal: igaz-e, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban hiányozni fognak bizonyos tankönyvek?- Úgy igaz, hogy főleg a középiskolákban hiányoznak majd az új oktatási koncepciónak megfelelő tankönyvek. Elsősorban olyanok, amelyeket fordítanunk kell. A teljes igazsághoz tartozik az is, hogy bizonyos tankönyvek a szlovák tanítási nyelvű iskolákban, főleg a szakközépiskolákban is hiányozni fognak. • Mi az oka ennek a helyzetnek?- Tudvalevő, hogy ebben a tanévben a középiskolákban bevezetik az új oktatási programot. A tantervek, s így a tananyag egy részét ez év tavaszán hagyták jóvá, miként az új tankönyveket is. Ha meggondoljuk, hogy nálunk a tankönyv előállítása - a szerző megbízásától a tankönyv megjelenéséig - három évet vesz igénybe, akkor kézenfekvő a válasz. A mi helyzetünk annyival nehezebb, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákEredményes régészeti ásatások Az idén nyáron is folytatódtak a feltárások Szlovákia egyik régészetiig leggazdagabb járásában, a komáromiban (Komárno). Az ásatásokat a komáromi Dunamenti Múzeum, illetve a nyitrai (Nitra) Régészeti Intézet szakemberei végzik. A múzeum régészei Bálványszakállason (Kameničná- Balvany) tártak fel egy kora Ár- pád-kori temetórészletet a 11. századból. Az előkerült sírok legszebb leletei közé tartoznak a bronzból készített ún. S-végű hajkarikák, emellett az egyik sírból fonott ezüstgyűrű került elő. Ugyancsak ritkaságnak számít az egyik eltemetett szájában talált halotti obulus is. A nyitrai régészek folytatták az Izsa község melletti Leányvár római táborának feltárását. Az idén többek között feltárták a dél-keleti saroktornyot. A több éve folyó ásatás során rengeteg értékes lelet került elő: edények, mécsesek, fibulák, bronz veretek, római pénzek stb. A leányvári római tábor egykor a Duna bal partján épült, az ún. Barbaricumban, nyilván azzal a céllal, hogy ellenőrizze a Limes vonalat egyre erősebben támadó germán népek hadmozdulatait. A régészek feltevése szerint a tábor valamikor az i. u. 4. században pusztult el. Már évek óta szép eredményekkel zárul a Pat (Patince) községben - a fürdőtelepen - megkezdett őskori ásatás is. Egy az ún. zselizi kultúrába tartozó település maradványait tárják fel a nyitrai régészek. Az eddig előkerült több ezer éves házak alaprajzai alapján tovább gyarapodnak ismereteink egy-egy őskori falu település-szerkezetéről, az előkerült leletek pedig betekintést nyújtanak az őskor emberének mindennapjaiba. Az említett ásatások leletanyaga a komáromi múzeum, illetve a nyitrai intézet gyűjteményét gyarapítja. TRUGLY SÁNDOR ban a tankönyvek többségét fordítani kell. Nyilvánvaló, hogy ez még több időt vesz igénybe. Nekünk az a célunk, hogy politikai, szakmai és nyelvi szempontból is színvonalas tankönyvet adjunk ki. Nem vagyunk hívei a kapkodásnak, a rohammunkának, mert ez már a múltban többször megbosszulta magát. Magyarán: kellő idő kell a tankönyvek fordításához, a kézirat lektorálásához, megszerkesztéséhez, még akkor is, ha iparkodunk gyorsan, rugalmasan cselekedni, de ez nem mehet a minőség rovására. • Hány új tankönyvet kell kiadni a magyar tanítási nyelvű középiskolák számára?- Ha összeadjuk a három típusú középiskolának szükséges könyvek számát, akkor elmondhatjuk, hogy körülbelül kétszázötven új könyvet kell megjelentetnünk. Úgy vélem, ez a szám is érzékelteti, milyen nagy munka vár ránk, továbbá a tankönyvkiadó munkatársaira, a szerzőkre és fordítókra. összehangolt, felelősség- teljes munkát kell végeznünk. • Milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a tankönyvek hiánya ne befolyásolja az oktató-nevelő munka színvonalát?- A választ azzal kezdem, hogy nem akartuk egy évvel későbbre tenni az új koncepció bevezetését a magyar tanítási nyelvű középiskolákban, habár erre a vonatkozó minisztériumi előírások lehetőséget nyújtottak volna. Több alternatívát is mérlegeltünk, meghallgattuk az igazgatók, a pedagógusok, az illetékes tudományos delgozók véleményét és alapos mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy ebben a tanévben a magyar középiskolákban is bevezetjük az új oktatási programot. Ugyanis az a vélemény alakult ki, hogyha nem így teszünk, akkor a mostani középiskolák elsőseit károsítottuk volna például azzal, hogy négy év múlva a felvételiknél nem biztos, hogy minden egyetemen figyelembe vették volna: ők más tanterv szerint haladtak. Az új oktatási koncepció bevezetése rövid távon némi gonddal jár ugyan, de mindez hoszabb távon bőségesen megtérül. Igyekszünk minden lehető eszközzel kiküszöbölni azokat a nehézségeket, amelyeket az új tankönyvek egy részének hiánya okozhat. • Mik ezek az eszközök?- Az elmúlt tanévekben minden középiskolai tanár részt vett a minisztérium által szervezett átképzésen, ahol pontosan ismertették az új tantervet, ftemrég módszertani utasítást adtunk ki a pedagógusoknak, amelyben közöltük, a tananyag közül mely részek találhatók meg a régi tankönyvekben, illetve más forrásmunkákat is megjelöltünk. Bízunk pedagógusaink felkészültségében, felelősségtudatában és leleményességében, reméljük, oktató-nevelő munkájukat semmi sem nehezíti majd. • Mikorra várható a tankönyv- ellátással kapcsolatos nehézségek megszűnése?- Erre a kérdésre már részben feleltem. Folyamatosan javulni fog a helyzet már ebben a tanévben, de főleg a következőben. Remélem, három éven belül nemcsak a magyar tanítási nyelvű iskolákban, hanem az oktatásügy egész területén konszolidálódik a helyzet, s teljes mértékben az új oktatási programnak megfelelően végezhetjük munkánkat. SZILVÁSSY JÓZSEF Bolgár iskolareform Bulgáriában a tíz osztály elvégzését 1985 után teszik kötelezővé, a diákok 98 százaléka azonban már ma is folytatja a tanulást a nyolcadik után. Három középiskola-típus van: az egységes, általános képzést nyújtó 3 éves iskola, népszerű nevén a ,,11 osztály“. A szakmunkásképző szintén 3 évig tart. A leendő technikusok, közgazdászok viszont 4 éves politechnikumba járnak. Mindhárom iskola elvégzése után lehet jelentkezni az egyetemre. A felvétel pályázat révén történik. A jelentkezők az alapvető tantárgyakból és társadalomismeretből felvételi vizsgát tesznek, emellett a korábbi általános eredmény és az alaptantárgyak osztályzata is fontos a felvételnél. A középiskolát végzett diákoknak mintegy a 20 százalékát veszik fel az egyetemekre. A bolgár iskolareform a jövőben előirányozza a középiskolák egységesítését. Eszerint 12 évig fog tartani az általános és szakképzés. A középvezető beosztásúak képzésére a középiskola után két évig tartó technikumot létesítenek. A középiskolai és egyetemi oklevéllel rendelkező fiatalokat közvetlenül az állam helyezi el a vállalatok szükségleteinek megfelelően. A tanulóknak jogukban áll, hogy beiratkozáskor szerződést kössenek valamelyik vállalattal, ez esetben ott fognak dolgozni. (B) DJ SZÓ 6 1984. VIII. 31. Lesznek-e tankönyvek?
