Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-30 / 205. szám, csütörtök

A Felkelésről - képernyőn NYOLCRÉSZES TÉVÉSOROZAT INDULT A Szlovák Nemzeti Felkelés, valamint hazánk népének antifa­siszta harca olyan téma, amely mind gyakrabban elevenedik meg a képernyőn és a filmvásznon is. Az eltelt esztendőben több szlo­vák film és tévéjáték tért vissza a négy évtizeddel ezelőtti esemé­nyekhez, hogy a művészet eszkö­zeivel állítson maradandó emléket azoknak, akik fegyvert fogtak a fa­siszták, az elnyomók ellen. Több olyan szlovák rendező van - pél1 dául Pal’oBielikés Vladimír Bahna - akinek életművében ez a téma meghatározó jellegű. A szlovák művészeti élet egyik legnagyobb vállalkozása az a nyolcrészes tévé­sorozat, amelyet e héten kezdett sugározni a Csehszlovák Televí­zió bratislavai stúdiója. A sorozat a televízió és a Szlovák Filmgyártó Vállalat koprodukciójában szüle­tett. Egy-egy rész hossza körülbe­lül nyolcvan perc, tehát e nagy­szabású alkotás időtartama nyolc egész estét betöltő filmnek felel meg. A Felkelési történet című tévé­sorozat forgatókönyvének két szerzője, Viliam Plevza és Jozef Bob nem könnyű feladatot oldott meg. A mü megírásánál figyelem­be kellett venni történelemtudo­mányunk legújabb kutatásait és eredményeit, s mindezt művészi­leg sűrítve, kellő formába öntve kellett képernyőre vinni. A nyolcré­szes sorozat az 1942 és 1945 közötti időszak legfontosabb szlo­vákiai eseményeit idézi föl. Úgy, hogy a szlovák nép antifasiszta, nemzeti-felszabadító harcát he­lyezi előtérbe. A sorozat rendezője Andrej Lettrich, aki művészi re­konstrukcióként jellemezte a most látható alkotást. Műfajilag elsősorban Jurij Ozerov Felszaba­dulás című monumentális filmjével és Otakar Vávra cseh rendező alkotásával, Az árulás napjaival rokonítja. A sorozatban egyrészt valódi történelmi személyiségek­kel (dr. Gustáv Husák, Karol 'Šmidke, Ladislav Novomeský, A. N. Aszmolov, Marek Čulen, Ján Šverma, Ján Golián, Rudolf Viest, Klement Gottwald, Eduard Beneš és mások), másrészt olyan fiktív személyekkel találkozunk, akik jel­lemző szereplői voltak annak az időszaknak: szovjet, bolgár, fran­cia és más antifasiszták. A sorozatban több mint Színház, kritika, közönség háromszázötven színész játszik, s ezek egyeztetése és sok más egyéb tennivaló nehéz feladat elé állította a gyártásvezetőt és mun­katársait, Andrej Lettrich szerint a Felkelési történet nyolc, kronoló- giailag egymáshoz kapcsolódó részből áll ugyan, de belső szer­kezetét tekintve tulajdonképpen nyolc önálló, dramaturgiailag le­zárt részből áll, amelyet az az elgondolás és igyekezet fog össze, hogy a néző minél plaszti­kusabb, és művészi szempontból hitelesebb képet kapjon a szlovák nép antifasiszta harcáról. A szerzők arra törekedtek, hogy a legfontosabb és a legdöntőbb történelmi tényeket elevenítsék nyitásában betöltött vezető szere­péről, s felelevenedik előttünk a londoni csehszlovák emigráns kormány tevékenysége, s a CSKP moszkvai vezetésével való alap­vető nézeteltérése. Nyilvánvaló, hogy a művészek munkáját elsősorban a tévénézők minősítik. Annyit azonban talán már most megállapíthatunk, hogy a forgatókönyv íróinak és a rende­zőnek sikerült a történelmi ténye­ket művészi szempontból hitele­sen és vonzóan képernyőre vinni. Olyan epikus freskót tárnak a né­zők elé, amely reálisan és hatáso­san eleveníti föl a négy évtizeddel ezelőtti eseményeket. 'V* k i A ' W ! A Felkelési történet egyik jelenete föl. Nagy figyelmet szenteltek a szlovákiai antifasiszta mozga­lom kialakulásának és megerősö­désének, az antifasiszta harc megszervezésének, s mindazok­nak a történelmi eseményeknek és erőfeszítéseknek, amelyek eredményeképpen negyven évvel ezelőtt kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. A további részek a Fel­kelés eseményeit, harcait idézik s kellően méltatják a nagy jelentő­ségű antifasiszta harc nemzetközi jelentőségét és internacionalista gyökereit. A sorozat kellő hangsúllyal szól Csehszlovákia Kommunista Párt­jának, Szlovákia Kommunista Pártjának és V. illegális Központi Bizottságának, valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsnak az antifasiszta harc megszervezésében és irá­(Vlado Vávrek felvétele) Andrej Lettrich a forgatásról a következőket mondta:- Legnagyobb gondunk nem is a színészegyeztetéssel volt, ha­nem a helyszínek kiválasztásával. Szlovákia hihetetlenül megválto­zott az eltelt negyven év alatt, teljesen más lett az életünk, élet­stílusunk. Elképzelhetetlenül sokat kellett keresnünk, kutatnunk kora­beli munkaeszközök, és más tár­gyak, valamint különböző gépek után. Nyilvánvaló, hogy maximáli­san törekedtünk a korhűségre, s talán e téren sem kell majd szégyenkeznünk. A sorozat főbb szerepeit Michal Dočolomanský, Leopold Haveri és Elő Romanőík játssza, de találkoz­hatunk a képernyőn más ismert szlovák, cseh és NDK-beli színé­szekkel is. MIROSLAV BARANOVIČ Tankönyvekről - tanév előtt A bratislavai Szlovák Pedagógi­ai Kiadó magyar szerkesztőségé­nek 1984-es kiadói tervében a kö­vetkező nyomtatott iskolai segéd­eszközök (tankönyvek, munkafü­zetek, munkalapok, módszertani segédkönyvek, nyomtatványok)' kiadását biztosította: iskolai doku­mentumok, szakfüzetek; átdolgo­zott segédkönyvek az alapiskolák- számára; új segédeszközök a ki­segítő iskolák számára; átdolgo­zott segédeszközök a középisko­lák számára; az alapiskolák tan­könyvalapját kompletizáló segéd­eszközök; módszertani segéd­könyv az óvónők számára; után­nyomások. • Szerkesztőségünk biztosította minden tantárgyból a magyar taní­tási nyelvű alapiskolák 1-4. osztá- . lyos tanterveinek kiadását meg a gimnáziumok 1. és 2. osztályai számára a kötelező és a nem kötelező • specifikus -tantárgyak tanterveit, valamint a XXV. mate­matikai és a XXXIII. fizikai olimpia versenyfeladatait tartalmazó szak­füzeteit. . . : Az 1984/85-ös iskolai évtől a magyar tanítási nyelvű alapisko­lák 1. osztályában a végleges tan­terv alapján készült korszerűsített segédeszközök állnak a tanulók és a pedagógusok rendelkezésére a matematika, a környezetismeret meg a munkára nevelés tantár­gyainak'a tanításához. A magyar és a szlovák nyelvet a régi tankönyvek, illetve tantervek alapján tanítjuk. A szlovák nyelvre és' a zenei nevelésre az 1985/86- os iskolai évtől lesznek az alapis­kola 1. osztályában új tankönyvek. A magyar nyelvre használt tan­könyvcsaládom kisebb javításokat eszközlünk. Új tankönyveket és egyéb se­gédeszközöket kapnak az 1984/84-ös iskolai évtől a magyar tanítási nyelvű kisegítő iskolák 4. osztályos tanulói, valamint peda­gógusai magyar nyelvből, mate­matikából meg környezetismeret­ből. A szlovák nyelv oktatásához a 3-5. osztályban az 1985/86-os iskolai évtől módszertani kézi­könyv készül a pedagógusok szá­mára. _ A magyar tanítási nyelvű középiskolákban (négyéves szak­munkásképző intézet, szakközép- iskola, gimnázium) az 1984/85- ös iskolai évtől az 1. osztályban integrált tankönyvek lesznek a magyar, a szlovák nyelv év iro­dalom meg az orosz nyelv tantár­gyaihoz. A tankönyvekben grafi­kailag jelöljük a szakmunkásképző intézetekben és a szakközépisko­lákban nem kötelező tananyagot. Új tankönyvek lesznek ugyancsak 1984. szeptember 1-től a nem kö­telező tantárgyak csoportjában a szlovák nyelvű szaktársalgásra matematikából - fizikából meg bio­lógiából - kémiából, valamint az orosz nyelvű társalgásra a gimná­zium 1. osztályában. A specifikus kötelező és a nem kötelező tantárgyakon kívül a töb­bi tantárgyat is az új tantervek alapján kell oktatni 1984. szep­tember 1 -tői az oktatási minisztéri­um 3038/84-25 számú utasítása, valamint az egyes tantárgyak taní­tásához kiadott módszertani Jevél értelmében. Szerkesztőségünk a közisme­reti tantárgyakhoz, akár kötelező­ek, akár nem kötelezőek, a tan­könyveket 1985 szeptemberére biztosítja. Az országosan érvé­nyes közismereti tankönyvek megjelenésének egyéves eltolása nyomdatechnikai okokból történt, de ennek lehetősége adva van a tervezetben is. A hároméves és a négyéves szakmunkásképző intézetek 1984. szeptember 1-től új tan­könyveket kapnak fizikából, mate­matikából, történelemből meg pol­gári nevelésből. A szakmunkás­képző intézetek az 1985/86-os is­kolai évtől a közismereti tantár­gyak mellett évente 8-12 szaktan- tárgyhoz megkapják az országo­san érvényes tankönyvek fordítá­sait is. A magyar nevelési nyelvű óvo­dák pedagógusai számára 1984. szeptember 1-ig kiadjuk az irodal­mi nevelés átdolgozott módszerta­ni kézikönyvét. A közoktatási rendszer terveze­te által előírt alapiskolai segédesz­közök kompletizálása folytán 1984. szeptember 1-től az iskolák tankönyvalapját kiegészítik a nyol­cadikos történelemkönyv II. része meg a hozzá tartozó módszertani utasítás, valamint az 5-8. osztály földrajz tankönyveihez készített táblázatok és szótár. Végül az iskolák igénylései alapján elkészítettük a hiányzó utánnyomásokat mind az alapis­kolák, mind a középiskolák szá­mára. Szerkesztőségünk gondozásá­ban az 1984-es kiadói tervünk ér­telmében megjelent 54 kiadvá­nyunk, ebből 32 első kiadás, 22 utánnyomás, összesen 265 780 példányszámban. • Dr. ‘BERTÓK IMRE kandidátus Az eredeti elgondolás , szerint a MATESZ évadeleji beszélgetés­re hívta az újságírókat. Természe­tes gesztus, hogy egy színház rajtunk keresztül a legszélesebb nyilvánossággal igyekszik kom­munikálni. Ehhez joga és lehető­sége is van. A színház és közön­sége között a közvetítő szerepét ebben az értelemben az újságíró­nak objektíven, részrehajlás nélkül el kell vállalnia. Az új évad, drama­turgiai tervek, rendezői elképzelé­sek, színészi szerepálmok táplálta bizalomnak ki kell terjednie a szín­ház következő bemutatóinak ide­jére is. Vannak, akik oly módon képzelik ezt, hogy az újságíró a premierek kritikusi szerepét játszva sem léphet ki ebből a nép­szerűsítést szolgáló bizalmas vi­szonyból. Sőt, továbbra sem lehet más kötelessége, mint a színház és esedékes produkcióinak a nép­szerűsítése, mondván: 1. az ma­rad az utókorra, amit a kritikus ír a bemutatóról, 2. az írását - véle­ményét - közlő lap olvasóit nem beszélheti le az előadás megte­kintéséről. Tömören összefoglalva ez képezte annak a vitának a tár­gyát, amely ezen az évadeleji be­szélgetésen a megjelent négy új­ságíró (az Új Szó, a Csehszlovák Rádió magyar adása, az Új Ifjúság és a Duna munkatársai) és a szín­ház vezetése között folyt. Mindkét fél sajnálattal állapította meg, hogy a színházról rendszeresen író kritikusok közül ebben a társa­ságban csupán ketten voltak... Bár továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ezen a ta­lálkozón is több energiát kellett volna fordítanunk a beköszöntő évad várható feladataira, színház­üzemeltetési és alkotó gondjaira, nem tartom hiábavalónak az effaj­ta bevezetőket. Annál is inkább, mivel a magam részéről a jövőben sem tudom elvállalni a „csak nép­szerűsítő“ szerepet, a „szeretve kritizáló“ rovására. Ezt azonban szeretném a lehető legkevesebb seb ejtésével, minél kisebb belső feszültséggel és a tartós kapcsolat érdekében tenni. Ehhez pedig - kár lenne tagadni - jó megismer­ni az „ellenfél“ véleményét. Idén is lehet vitatkozni az elké­szült dramaturgiai tervről, bár a té­nyeken és a lényegen mit feem változtatnak az esetleges vitázók. A Magyar Területi Színház ko­máromi (Komárno) együttese ok­tóber 26-án tartja első bemutató­ját. Vaszilij Suksin Energikus em­berek című színművét Takáts Ernőd állítja színpadra. December 14-én a már korábban megkezdett Mikszáth-sorozatot fejezi be Kon- rád József. A Noszty fiú esete Tóth Marival című zenés szatirikus játék bizonyára nagy sikert arat majd. Február 22-én Osvald Zah- radník egyik újabb színművét, a Prelúdium moll-ban címűt mu­tatja be a színház, Miklósi Péter fordításában és Takáts Ernőd ren­dezésében. Végül április 19-én is­mét csehszlovákiai magyar drá­maírót avat a színház. Finta Lász­ló A lusta királyság című mesejá­tékát Konrád József állítja szín­padra. A kassai (Košice) Thália Szín­padon először november 8-án lát­hat a közönség új bemutatót. An­gelo Ruzante Csapodár madárka című reneszánsz komédiáját Illés István, a győri Kisfaludy Színház rendezője állítja színpadra. Január 17-én Karinthy Ferenc Gellérthe­gyi álmok-ját rendezi Horváth La­jos. A rendező személyében a prágai Színházművészeti Aka- ■ démia (DAMU) végzettjét köszönt­hetjük, akinek munkája a kassai együttes megerősödését jelenthe­ti. Március 21-én Ľubomír Fel’dek Az ennivaló nagynéni című szatiri­kus játékát mutatják be Tóth Lász­ló fordításában. A rendezésre egy neves szlovák rendezőt szeretne megnyerni a színház. Május 9-én ünnepi bemutatót tart az együttes. Čapek Anya című drámáját Hor­váth Lajos rendezi. A jubileumi esztendő, a felsza­badulás 40. évfordulója meghatá­rozója a dramaturgiai tervnek. Az azóta eltelt négy évtized a törté­nelmi sorsforduló tanulságain kí­vül eszmei és erkölcsi tanulságok levonására, önkritikus visszatekin­tésekre is ösztönözhet bennünket. Témájában az évfordulóhoz köz­vetlenül Karinthy Ferenc drámája kapcsolódik, de Čapek művének egyetemes háborúellenessége méltó módon képviseli a béke esz­meiségét. Suksin, Zahradník, Fel’­dek és Finta alkotásai elsősorban a mai nézőre próbálnak hatni, fel­tárva életünk ellentmondásait. Kár, hogy a bemutatásra kiválasz­tott darabok tematikailag és műfa­jilag nem egyenlő arányban oszla­nak meg a színház két együttese között. Míg Kassán két komédiát játszanak majd, addig Komárom­ban komediális jellegű csak a Mik- száth-darab lesz. DUSZA ISTVÁN Kínos percek Egy kínos emlék jut eszem­be: a tavalyi tanévnyitó ünne­pély. A szülők között állok, há­tul, a gyerekek mögött. Kedv­telve nézegetem őket. Szépek, egészséges nyári barnaság az arcukon. Fegyelmezettek. Az iskola igazgatója a mik­rofonhoz lép. Vár, míg a tanu­lóifjúság elcsendesül, majd be­szélni kezd. Látjuk, hogy be­szél, hiszen jár a szája, de nem hallunk semmit. Legfeljebb az első sorban álló gyerekek ért­hetnek valamit, a hátrább elhe­lyezkedők csak egy-egy szó­foszlányt kaphatnak el. Az ün­nepély megkezdése előtt fe­gyelmezetten álló gyerekek mozgolódni, nevetgélni kez­denek.- Mit mond? Te hallod, miről beszél? - érdeklődnek félhan­gosan egymástól.- Csitt! Csatt! ■ Krr! Shiii! - hangzik fel hirtelen fülsiketítő élességgel. Úgy látszik, valaki felerősítette a berendezést, hogy végre hallhassuk az igaz­gatót. De nem sikerült. Az ék­telen sípolás, recsegés halla­tán a gyerekek eddig félhalk beszélgetése fecsegésbe, hangos nevetésbe csap át. Valljuk be őszintén, mind­annyian részt vettünk már eh­hez hasonló iskolai ünnepen. Magam is voltam olyan ünne­pélyen, ahol csak sejteni lehe­tett, hogy a lemezjátszóra mit tettek fel, részese voltam olyan iskolai farsangnak, ahol a ze­néből egyáltalán semmit sem lehetett hallani. Ismerek olyan tanárt, aki magas lázzal ment el az évzáróra, mert tudta, hogy rajta kívül senki sem tud­ja beállítani az erősítőket. Valóban ilyen ördöngösek ezek az eszközök? A rossz berendezésekkel, a hibás mik­rofonokkal csak ártunk. Nevet­ségessé tesszük azokat, akik dolgoztak, a szereplőket, ön­magunkat, s nem utolsósorban magát az ünnepet.- Ezt az ,,égést" egy zene­kar nem engedhetné meg ma­gának - állapította meg az év­nyitó végén egy nyolcadikos­forma fiú. Reméljük, hétfőn egyetlen iskolában sem fordul elő ilyen kínos baki. K. I. ÚJ SZÓ 6 1984. VIII. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents