Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-27 / 202. szám, hétfő

Ú J szú 5 1984. VIII. 27. M m! WiH AZ ATLÉTIKAI BARÁTSÁG VERSENYEK UTÁN Szovjet fölény a férfiaknál is Felemás csehszlovák helyzetkép • Feljövőben a magyar atlétika • Az aranyérmek kétharmada szovjet versenyzőké, egyharmadán öt ország osztozott Amikor augusztus 18-án, szombaton a moszkvai' Lenin Stadionba befutott az első maratoni futó, az etióp Nedi, nyilvánvalóvá vált, hogy a barátság atlétikai viadal férfi versenyében csak enyhíteniük sikerült a kétnapos viadalon tapasztalható szovjet fölényt a külföldieknek, hiszen a 22 aranyéremből 14,5 jutott szovjet versenyző birtokába, a maradék 7,5 érmen pedig további öt ország osztozott. Itt még meg kell azt is említeni, hogy két olyan versenyszám volt, amely holtversennyel ért véget, mégpedig a magasugrás és a 800 m-es síkfutás. Az előbbiben szovjet és kubai versenyző osztozott az elsőségen, az utóbbiban pedig kubai és lengyel futó. Ha figyelmesen megvizs­Ha figyelembe vesszük a beve­zetőben elmondottakat és az érté­keléskor eme fő jellemzés szem­pontjából vizsgáljuk az eredmé­nyeket, nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk például a diszkosz­vetést. A szovjet Dumcsev nyerte a viadalt, ami tulajdonképpen nem meglepetés, hiszen ő a világ­csúcstartó. Vele szemben ott volt Bu~ gár Imre, aki viszont világbajnok, Euró­pa-bajnok és olim­piai ezüstérmes. Az elmúlt négy évben szinte róla lehetett , megmintázni a meg­bízhatóság szobrát, ezúttal nem jutott számára hely a do­bogón. Aligha vi­gasztalja az a tény, hogy legjobb ered­ményét tekintve az örök ranglistán előtte álló kubai Delis csak 6. lett. Azóta Buda­pesten a Budapest Nagydíj diszkoszve­tő számát kis híján Bugár nyerte, vi­szont az utolsó so­rozatban éppen De­lis volt az, aki meg­fosztotta őt az első helytől. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére kiemelkedő versenyt hozott a tá­volugrás. A győztes szovjet Sze- mikin a nálánál sokkal ismertebb kubai Jeffersont előzte meg, igaz, csak egyetlen centiméterrel. Ez azonban azt jelentette, hogy 3 cm- rel túlugrotta a szovjet férfi atléta­válogatott jelenlegi főedzőjének, Igor Ter-Ovaneszjannak legjobb eredményét, amely egyúttal a leg­régebben fennálló szovjet atlétikai csúcs volt, és 1967 óta „élt“. Min­denképpen parádés szám volt a rúdugrás, amelyben az első há­rom helyen szovjet versenyző v végzett, közülük is Voikovnak si­került a legnagyobb ugrás (580 cm), aki 10 cm-rel ugrottá túl a vi­lágcsúcstartó Bubkát. A 3. helyen végzett Krupszkij azóta már Buda­pesten is bizonyította a szovjet rúdugró iskola világelsőségét, amikor 582 cm-rel nyerte a Buda­pest Nagydíj rúdugró számát, és a világcsúcskisérlettel is megpró­bálkozott. A 400 m-es síkfutásban győztes Márkin ezúttal ugyan nem futott világcsúcsot, mint négy év­vel ezelőtt az olimpián, de leg­alább annyira meggyőző fölénnyel lett első. Ráadásul csaknem 10 m- es hátrányból vitte győzelemre gátjuk a csehszlovák versenyzők szereplését, fele­más helyzetképről kell kiállítanunk a ,,bizonyítványt", hiszen mindössze két érmet szerzett Moszkvában a 38 tagú csehszlovák atlétaküldöttség, és mind a kettőt olyan versenyző szerezte, akitől azt aligha várta a szakvezetés. Ezzel szemben egész sor esé­lyesnek tartott atléta nem úgy szerepelt, ahogy az várható lett volna. Az összképhez hozzátartozik az is, hogy várakozáson alul szerepeltek még például az etióp hosszútávfutók, ellenben kellemes meglepetést okoztak a nemzetközi közvélemény szemében a ma­gyar atléták. miért lett csak például Machura mindössze 6. a súlylökésben, ho­lott azóta legalább annyira erős mezőnyben két nagy nemzetközi versenyt is nyert Budapesten és Zürichben. Hohn ugyan Moszkvában csaknem tíz méter­rel elmaradt világcsúcsától, de eredménye így is méltó a gerelyhajítás jelenlegi legna­gyobb egyéniségéhez (ČSTK-felvétel) a Szovjetunió 4x400 m-es váltóját is. A csehszlovák mérleget tekint­ve nem elég hangsúlyozni Szikora Pál 50 km-es gyalogló eredmé­nyét, ami az egyetlen ezüstérmet jelentette a csehszlovák küldött­ség számára. A kiváló sportember ezzel a teljesítménnyel érkezett pályája csúcsára, és mutatott pél­dát küzdőképességből a jóval esélyesebbnek tartott versenyzők­nek. Nagyjából ez mondható el Adamec bronzérméről is, amit a gerelyhajításban szerzett, azzal tulajdonképpen két kellemes meg­lepetésnek köszönheti a sportág hazai vezérkara, hogy nem kell balsikerként elkönyvelni a moszk­vai Barátság Verseny mérlegét. És a szakvezetőkön múlik, hogy megtalálják annak magyarázatát, A labda ugyan a csehszlovák Damitšová kezében, de mintha attól tartana, hogy a következő pillanatban Turcsináé lesz (ČSTK-felvétel) Ivan Kašpar:. A többi eredményt tekintve min­denképpen meg kell említeni az újdonsült gerelyhaj ító világcsúcs- tartó Uve Hohn sikerét, aki az aranyérmet ugyan több mint 10 méterrel kisebb dobásáért kapta, mint amekkora a világcsúcsot je­lentő eredménye volt, de nem já­runk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, ilyen eredménnyel még' 10-12 év múlva is győzni lehetne nagy nemzetközi viadalon. Még akkor is, ha éppen Hohn nagy világcsúcsának következménye­ként nem szánta volna rá magát a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezérkara, hogy megváltoztassa a gerelyhajítás eddigi szabályait, pontosabban magát a gerelyt. Szembetűnő a magyar atléták sikere, hiszen Bakos György győ­zelmét a 110 m-es gátfutásban azóta további nemzetközi sikerrel „hitelesítette“. Ugyanezt tette a 100 m-es síkfutásban Kovács Attila, akit a Budapest Nagydíjon ezen a távon csak a négyszeres olimpiai bajnok, Carl Lewis tudott megelőzni, Moszkvában pedig csak a kubai Lara. A viadal meg­kezdése előtt mindenképpen min­den hosszútávfutó számban az etióp futók voltak az esélyesek. A papírformát azonban csak a ma­ratoni futásban sikerült beváltania Nedinek, aki mellé a második helyre honfitársa, Mekonnene is felállhatott a dobogóra. Alighanem csak a nagyon ked­vezőtlen időjárási viszonyok aka­dályozták meg az atlétákat abban, hogy a Lenin Stadion egyébként kitűnő pályáján egy-két számban ne érjenek el világrekordot. A ked­vezőtlen viszonyok ellenére is megállapítható, hogy az eredmé­nyek, a győzelmekért folytatott párharcok izgalmai igazi nagy vi­lágversennyé avatták a kétnapos moszkvai férfi atlétikai csúcstalál­kozót. MÉSZÁROS JÁNOS „Ez volt az év csúcsviadala...“ Trenčín volt a színhelye az országos spartakiád keretében lebonyolí­tott kézilabdatornának. A rendezvényen a sportág számos kiváló szak­embere is jelen volt, közöttük Ivan Kašpar, a Csehszlovák Kézilabda Szövetség Elnökségének tagja, a nemzetközi bizottság elnöke. A cseh­szlovák szakember részt vett a nemrégiben lezajlott Los Angeles-i olimpián mint technikai küldött, s tagja volt a játékvezetők teljesítményét értékelő hattagú bizottságnak. Az olimpiai torna előtt jelen volt a Nemzet­közi Kézilabda Szövetség (IHF) kongresszusán.- Biztonsági és gazdasági okokból[ a tanácskozást Los Ange- lestól 380 km-re, San Diegóban bonyolították le - nyilatkozta a csehszlovák képviselő a ČSTK tudósítójának. - A szocialista or­szágok - hála jó diplomáciájuknak s kézilabdázóik nagyszerű teljesít­ményének - megőrizték a világ élvonalában kivívott pozíciójukat. A szovjet Vlagyimir Krivcov ma­radt az alelnöki tisztségben, míg a szövetség új elnöke a svéd Hög- berg helyett az osztrák külügymi­niszter, Erwin Lánc lett. A legna­gyobb érdeklődés a propaganda- és fejlesztési bizottság iránt nyil­vánult meg, az öt helyre 17 pályá­zó volt. Ennek elnöke az NDK-beli Sailer lett, s én továbbra is tagja maradtam. A szocialista országok képviselői állnak az edzői és egészségügyi bizottság élén, amelyben részünkről. MUDr. Jirí Jeschke képvisel bennünket. A technikai bizottságokban 50 százalék a szocialista országok képviselőinek az aránya. • Milyen változásokat fogadott el a kongresszus?- Minimálisakat, általában in­kább ,.kozmetikai" simításokat. Véleményünk szerint ugyanis a szabályok jók, egyszerűek, csak helyesen kell azokat alkalmazni. Alapvető változás történt viszont az alapszabályzatban. Mindjárt a második cikkelyben az áll, hogy az IHF nem apoiitikus szervezet, hanem a béke megszilárdítására, a barátság és az együttmúködés elmélyítésére törekszik. A szovjet kézilabdázók ezen javaslatát a küldöttek egyhangúlag elfo­gadták. • Milyen volt az olimpiai torna?- A szervezők igyekeztek, s a nézők nagy érdeklődést tanú­sítottak annak ellenére, hogy a ké­zilabdát nem nagyon értik. A ri­degség, a személytelenség, s a nacionalista hangulat vala­mennyi európai tisztségviselőre lehangolóan hatott. Hasonló ag­godalmaink vannak az 1988-as játékokkal kapcsolatban is, ezért a következő kongresszust valószí­nűleg Japánban rendezzük. • Van-e valami új a verseny- naptárban?-Az 1990-es férfi világbajnok­ságot Csehszlovákia rendezi. Ezt nagy kitüntetésnek tekintjük. A nemzetközi szövetség megér­tette, hogy a sportág női és férfi világbajnoka, a Szovjetunió, vala­mint további élvonalbeli együtte­sek leküzdhetetlen akadályok mi­att nem utazhattak Los Ange­lesbe. • Hogyan értékeli a trenčíni tornát?-A háromtagú zsűri tagjaként kijelenthetem, a szervezők a ren­delkezésükre álló rövid időn belül a maximumot adták. Baráti légkör­ben olyan színvonalat hozott a tor­na, amelyet a Los Angeles-i telje­sítményekkel nem lehet összeha­sonlítani. Ez viszont várható volt, hisz az olimpián a jugoszláv lá­nyoknak nem volt egyenrangú el­lenfelük. (ČSTK) ATLÉTIKA A PÉNZÁRAMLATOK SODRÁSÁBAN Kocembová már Prágában az országos spartakiád sportrendezvé­nyei keretében sorra került atlétikai viadalon is eredményesebb volt Kratochvílovánál, majd Budapesten előtte ért célba a 400 méteres síkfutásban. ČSTK fölv. (ČSTK) - A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) tanácsának márciusi Rómában hozott döntése a nemzet­közi atlétikai életben egy nagyon égető kérdést oldott meg. Konkrétan azt, amelyik a meghívásos atlétikai viadalok, pénzdíjas versenyek jutalmazását a nemzeti szövetségek hatáskörébe utalta. Mindez azonban egyértelműen nem járt azzal, hogy a sportok királynőjének tartott atlétikában vége szakadjon annak a folyamatnak, amely az utóbbi évek során egyre inkább meghatározója lett a nagy nemzetközi viadaloknak: a pénz egyre nagyobb szerepet kap a meghívásos versenyeken. Ez figyelhető meg a jelen­legi időszakban is, amikor az egyes nyugati városok hagyományos atlétikai rendezvényein eddig soha nem látott méretekben jutottak előtérbe a versenyeket kísérő anyagi juttatások. Olyannyira, hogy már-már az atlétikát kifejezetten a profi sportoknak tartott tenisz, golf és forma egyes autóversenyzés mellé sorolják. Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg e fő olimpiai sportág iránt számos olyan nemzetközi nagyvállalat, illetve szervezet részéről, amelyek „pártfogolják“ a sportágat, a valóságban azonban a nagy nyereségek megszerzése egyik lehetséges eszközének tekintik. Éppen ezért az idei nagy meghívásos viadalok előtt megkezdődött a kulisszák mögötti harc, amelynek eddig nyílt titokként kezelt kényes oldalait éppen a sértett - jelen esetben bizonyos Rés Brügger - tárta a világ elé. Ez az ismert sportrendezvény- szervező hozta létre - ezúttal a múlt hét szerdáján sorra került - hagyományos zürichi viadalt is. Brügger egyene­sen az IAAF olasz elnökét, Primo Nebiolót teszi felelőssé azért, hogy a nemzetközi szövetség égisze alatt kezdődött az a folyamat, amely során az atlétika tulajdonképpen nagyvállalkozássá degradálódott. Brügger szerint Nebiolo az IAAF tanácsának jóváhagyása nélkül mondta fel a Westnally-céggel - mint az eddigi állandó partnerrel - aláírt tartós megállapodást, és az ISL (International Sport and Leisure) nemzetközi szervezettel kezdett tárgyalni a Rómában 1987-ben sorra kerülő 2. atlétikai világbajnok­ság rendezéséről. Brügger azt is nehezményezi, hogy Nebiolo az IAAF égisze alatt jogtalan előnyökhöz jut az augusztus 31-én Rómában sorra kerülő, ,,Arany Gála“ atlétikai viadal szervezése során. Ez ugyanis közvetlenül sérti a Zürichben, Nyugat-Beriinben, Kölnben, Nizzában és más városokban már korábban hagyományossá vált atléti­kai rendezvények szervezőinek érdekeit. A valóságban azonban a szóban forgó vádaskodások mögött is termé­szetesen a pénz játssza a főszerepet, mégpedig a külön­böző rajtdijak és szerződések, amelyeket bizonyos cégek nem kis nyereség fejében ajánlanak fel a részt vevő atlétáknak. Az sem teljesen mellékes, hogy az ISL szervezetének egyik közvetlen részvényese, az Adidas cég is. A nyugat­német nagyvállalat, amelynek egyik ismert alkalmazottja maga Franz Beckenbauer, az NSZK válogatott labdarúgói­nak jelenlegi szövetségi kapitánya, tehát ugyancsak köz­vetlenül érdekelt a nagy atlétikai viadalok rendezésében. Azonban abban az esetben, hogy Nebiolónak sikerülnek tervei, további szakadásra kerülhet sor. Ugyanis más nagy sportszergyárak megtilthatják azoknak az atlétáknak a rajt­ját az ISL által szervezeti viadalokon, akikkel szerződéses kapcsolatban állnak. A felsoroltakból is látható, hogy a jelen esetben a kapitalista üzleti életre annyira jellemző ellentéteknek lehetünk tanúi, pusztán az a különlegessé­ge, hogy ezúttal az üzlet középpontjában az atlétika van. Mindenesetre az ilyen üzelmek nem válnak hasznára magának a sportnak. Az imént említett Brügger, aki egyébként közismerten a Mark McCormack által vezetett IMG nemzetközi szervezettel áll több éves kapcsolatban, nyíltan kijelentette: , .Szinte állandóan elmarasztalásokról, figyelmeztetésekről hallottunk, most pedig maga a Nem­zetközi Atlétikai Szövetség elnöke állt annak a mozgalom­nak élére, amely a sportból üzletet csinál. Mindenesetre az IAAF jelenlegi irányvonala meglepő fordulat eredménye." A-svájci üzletember nyilatkozatából érezni a sértődöttsé­get, azonban a háttérben mindenekelőtt a pénz áll, amely a jelenlegi helyzetben nem Brügger zsebébe vándorol...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents