Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-25 / 201. szám, szombat

Sürgető szükség van a szovjet-japán sokoldalú kapcsolatok kiépítésére Konsztantyin Csernyenko előszava beszédeinek és cikkeinek japán kiadásához (ČSTK) - Japán társadalmi és politikai életében jelentős ese­ménnyé vált, hogy kiadták Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke válogatott beszédeit és cikkeit. A gyűjteményt a Kókuszai Burnka Supansa (Kobunsa) kiadó jelentette meg. Konsztantyin Csernyenko beszédeinek és cikkeinek japán kiadá­sához előszót írt, amelyben megállapítja: Amikor Japán jut az eszembe, mindig a szovjet-japán együttmű­ködés széles körű és eddig ki nem használt lehetőségeire gondolok. Beszédeimnek és cikkeimnek a ki­adására tett javaslatot ezért öröm­mel fogadtam. A Szovjetunió és Japán közeli szomszédok. Partjainkat a Csen­des-óceán mossa, de nem lehet elmondani, hogy az országaink közötti kapcsolatok csendesek lennének. A történelmet megváltoztatni nem lehet, még inkább nem az atomkorban, amikor mindnyájan törékeny békében élünk és amikor sürgető szükségszerűségként je­lentkezik, hogy a Szovjetunió és Japán valóban jó, sokoldalú kap­csolatokat építsen ki egymással. Ez elengedhetetlen a szovjet és a japán nép, az ázsiai és a világ­béke szempontjából egyaránt. Tudom, milyen érzékeny a há­borús fenyegetésre a japán nép, amely megismerte Hirosima és Nagaszaki szörnyű tragédiáját. Háromszoros „nem“ a nukleáris fegyverekre: „nem gyártani“, „nem birtokolni“ és „nem megen­gedni“ - ez a legfőbb politikai határozat, amelyet Japán annak idején hozott. Az ilyen elhatáro­zást üdvözöljük. A Szovjetunió, amely az Egye­sült Államok nukleáris fegyverze­tének növelésére adott válaszként kénytelen volt létrehozni saját megfelelő potenciálját, kötelezte magát arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvereket, sőt, hogy egyáltalán nem alkalmaz ilyen fegyvereket azon országok ellen, amelyek nem rendelkeznek nukleáris eszközökkel, vagy terü­letükön nincsenek atomfegyverek. Legfőbb célunk, hogy elérjük a lá­zas fegyverkezés, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezés csök­kentését. A tömegpusztító fegyve­rek teljes felszámolásához vezető, s ránk eső utat készek vagyunk megtenni, amennyiben a másik fél konstruktív magatartást tanúsít, és elismeri az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. Ezt az alkalmat kihasználva el­mondanám a háromszoros „igent“ arra vonatkozóan, ami a szovjet-japán kapcsolatokat il­leti. Először - a Szovjetunió és Ja­pán politikai kapcsolatainak gaz­dagítása mellett vagyunk. Érvény­ben marad az a javaslat, amelyet a Szovjetunió tett Japánnak a jó­szomszédi kapcsolatok és az együttműködés bővítésére irányú­A pápa és a CIA (ČSTK) - Két brit szerző, Gordon Thomas és Max Mor- gan-Witts a közelmúltban egy könyvet jelentetett meg Arma­geddon éve címmel. Ebben beszámolnak arról, hogy a CIA szigorúan titkos - dokumentu­mait, amelyek politikai mérle­geléseket, gazdasági és kato­nai előrejelzéseket, a Szovjet­unióval szembeni politikai szán­dékokat is tartalmazzák, min­den héten pénteken az ame­rikai kémszervezetek római irodájának, képviselője átadja II. János Pál pápának. Eszerint a CIA rendszeresen tájékoztat­ja a pápát a közép-amerikai helyzetről, a Nicaraguában és Salvadorban éló „baloldali“ papok tevékenységéről. A szerzőpáros szerint a CIA és a Vatikán együttműködése már négy évtizedes múltra te­kinthet vissza. Akkor kezdő­dött, amikor XII. Pius fogadta a CIA egyik alapítóját, William Donovant. A mostani pápa nem egész egy hónappal azu­tán vette fel a kapcsolatot az amerikai titkosszolgálattal, hogy beköltözött a Vatikánba. ló szerződés megkötésére. Ez je­lentős lépés lenne a kölcsönös bizalom megszilárdítása és egy békeszerződésről szóló további tárgyalások kedvező légkörének megteremtése felé. A szovjet-ja­pán kapcsolatok javításában hasznos szerepet játszhatna, ha közösen bizalomerősítő intézke­déseket dolgoznánk ki a Távol- Keletre vonatkozólag, további ér­dekelt államok részvételével. Másodszor - A kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok lényeges bővítéséért szállunk sík­ra. A potenciális lehetőségek óriá­siak. A Szovjetunió következő öté­ves terve, és az azt követő évek számunkra a Bajkál-Amuri vasút­vonal körüli rendkívül gazdag tér­ségek hasznosítását fogják jelen­teni. E térség ritka forrásait, ter­mészetesen, hasznosítani tudjuk népgazdaságunkban, de készek vagyunk fontolóra venni, hogy más országok, köztük Japán is, részt vegyenek igényes terveink megvalósításában. Harmadszor - A Szovjetunió és Japán kulturális kapcsolatainak bővítését szorgalmazzuk. A szov­jet emberek ismerik a japán nép alkotó szellemének műveit. Tud­juk, hogy a japán nép érdeklődik az orosz-szovjet kultúra iránt. A valamennyi nemzet kulturája és szellemi hagyatéka iránti kétoldalú érdeklődés, mint ismeretes, köz­vetlen út a szívhez és az észhez. Végezetül reményemet szeret­ném kifejezni, hogy cikkeim és beszédeim gyűjteményének meg­ismerésével a japán olvasó jobban láthatja és jobban megértheti, a szovjet nép békét és alkotó munkát, valamennyi szomszédjá­val jó kapcsolatokat kíván. Ha ez így lesz, annak őszintén örülni fogunk. Teljes szívből kívánok a japán népnek sikereket és felvirágzást a tartós béke feltételei között. A japán lakosság számos megmoz­duláson tiltakozott az ellen, hogy a 7. amerikai flotta ha­jóit Tomahawk tí­pusú nukleáris ra­kétákkal szerelik fel. Mint Ismeretes a flotta hajói a szi­getország közelé­ben manővereznek és gyakorta beha­józnak kikötőibe. Felvételünk az egyik ilyen tókiói tüntetésről ké­szült. (ČSTK-felvétel) Ronald Reagan dallasi beszéde Önteltségben és agresszivitásban nincs hiány (ČSTK) - A Republikánus Párt dallasi kongresszusa csütörtök este ért véget Ronald Reagan beszédével. Az elnök formálisan beleegyezését adta, hogy a párt ót jelölje az elkövetkező négyéves időszakra az elnöki tisztségbe. A négy napig tartó kongresszus szónokai, valamint az elfogadott pártprogram szintén azt támasz­tották alá, hogy ez a párt, amely a monopoltőke érdekeit képviseli, szélsőségesen jobbra tolódik. Ezt a megállapítást az elnök beszéde még inkább megerősítette. Nyil­vánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok Reagan vezetése alatt „az erő pozíciójából törekszik a békére“, s hatalmas anyagi esz­közöket és energiát fordít a továb­bi fegyverkezésre. Reagan jelez­te: az Egyesült Államok a jövőben a világ minden részén az agresz- szív imperialista politikai irányvo­nalat akarja érvényre juttatni, fo­kozza a szocialista országokkal szembeni konfrontációs politikát. Hegemonista terveinek megvaló­sítása érdekében mindenekelőtt a Szovjetunióval szemben akarja megszerezni a katonai fölényt. Az elnök ismét „felszólította“ a Szovjetuniót, hogy az „csatla­kozzon“ az Egyesült Államok gzon állítólagos törekvéseihez, melyeknek célja az atomfegyverek számának korlátozása. E színjá­tékkal akarta azt a benyomást kel­teni, mintha már valaha is tett volna az USA bármilyen reális ja­vaslatot ez ügyben, és azt a szo­cialista országok elutasították vol­na. Emellett ismét eltitkolta azt a tényt, hogy épp a Szovjetunió és a szocialista közösség más orszá­gai törekednek tartósan, javasla­tok tucatjait előterjesztve a béke és biztonság megszilárdítására. Ezeket a kezdeményezéseket az USA és szövetségesei rendre el­utasítják. Reagan szokásához híven min­den bel- és külpolitikai gondért az előző, demokrata párti Carter-kor- mányt tette felelőssé, a sikereket pedig kizárólag a sajátjaként igye­kezett beállítani. Ez alkalommal is támadta ellenfelét, a demokrata­párti Walter Mondalet. Olyan em­bernek nevezte őt, aki hajlamos „az amerikai érdekek elárulásá­ra“. Kijelentette, hogy csakis sze­mélyesen ó képes az elkövetkező négy évben biztosítani az amerikai polgárok számára „a békét és prosperitást“. események margójára? Víz a tűzre A Karami-kormány ugyan összeült szerdán, de a legfonto­sabb, a döntő napirendi pont- a biztonsági intézkedések kiter­jesztése a Súf és Alej hegyvidék­re, valamint a tengerparti utak és a Bejrút-Damaszkusz útvonal megnyitása - nem került terítékre, ami lehetővé tette, hogy a kabinet megőrizze az egység látszatát. Az előző hét keddjére tervezett ülést a miniszterek váratlan külföldi uta­zásaira és még váratlanabb meg­betegedéseire hivatkozva mondta le Rasid Karami. A mostani kabi­netülést szintén veszély fenyeget­te: vagy ismét elmarad, és akkor bebizonyosodik, hogy képtelen túljutni az eddigi legnagyobb aka­dályon, vagy összeül, de a minisz­terek között kitör a nyílt ellensé­geskedés, s az „egység“ szót törölni kell a kormány megnevezé­séből. A nyílt szakadás bekövetkezé­sét az akadályozta meg, hogy a megszállt Dél-Libanonban na­gyon megromlott a helyzet. Izrael szinte hermetikusan elzárta a te­rületet az ország többi részétől, kritikussá vált Bejrút gyümölcs- és zöldségellátása, de még ennél is súlyosabb a lépés lélektani hatá­sa. Előrevetítette annak lehetősé­gét, hogy az Avali folyótól délre fekvő libanoni területeket Tel Aviv ugyanúgy bekebelezheti, mint a Golan-fennsíkot, Kelet-Jeruzsá- lemet és a többi palesztin terüle­tet. Ismét egy nagyon is reális, szinte beláthatatlan következmé­nyekkel járható veszélyre volt szükség, hogy egy asztalhoz ülje­nek le újra a libanoni pártok és frakciók képviselői. A baloldali politikusok - első­sorban Nabih Berri, a siíta Amal mozgalom vezetője hivatalból is, mint a déli területek államminisz­tere - kiálltak a Dél-Libanoni parti­zánharc támogatása mellett. Hiva­talos döntés ugyan még nem szü­letett a hazafiak harcának támo­gatásáról, de a csurranó-cseppe- nő segítség és a szolidaritás- a nem enyhülő, hanem inkább tovább fokozódó izraeli terrorral együtt - a partizánakciók rohamos növekedését eredményezte. Ez és az izraeliek ellenlépései ismé­telten a megszállt dél problémáira terelték a figyelmet. Az országrész felszabadításának szükségessé­ge lett az a szinte egyetlen kérdés, amelyben egyetértenek a külön­böző libanoni politikai erők. Egyetértésüket, az együttes cselekvésre való hajlandóságukat fokozta Izrael vízrabló akciója. Tel Avivban döntés született arról, hogy Izraelbe vezetik a Vazzani folyó vizét. Ennek érdekében a fo­lyó forrásvidékénél északabbra tolták a megszállás határát is. Közben olyan információk láttak napvilágot, hogy az izraelieknek hasonló terveik vannak a Haszba-- ni folyó vizével is. Ennek elvezeté­sére azonban nem csatornát ás­nának, hanem egy már régen nem üzemelő olajvezetéket használná­nak fel. Az izraeli tervek kitudódá- sa nyomán méginkább fellángol­tak a partizánakciók. Már szinte szállóigévé vált, hogy Libanonban minden lehetsé­ges. Úgy tűnik, van ebben némi igazság. Ez- az eset is bizonyítja, hogy víz is hathat olajként a tűzre, miközben másutt ugyanaz a víz jótékonyan lehűti az ellenséges­kedő politikusok forró fejét. A szerdai kabinetülésen szüle­tett döntés értelmében Bejrút pa­naszt tett a Biztonsági Tanácsnál az izraeliek megengedhetetlen víz­elvezető akciója, a megszállt or­szágrész elzárása, a lakosság ter­rorizálása, és egyáltalán a folyta­tódó megszállás miatt. Kicsi a va­lószínűsége annak, hogy a BT valóban hatékony intézkedést tud­na elfogadni az ügy megoldására, hiszen az Egyesült Államok nyom­ban vétójogával él, ha valaki rosz- szallóan nyilatkozik legfőbb közel- keleti védencéről. Ilyen körülmé­nyek között egyszerűen lehetetlen Izrael törvénytelen, agresszív lé­péseinek megfékezése. Tudják ezt jól Bejrútbán is. A panasztétel­re azért került sor, hogy - a nem­zetközi közvélemény figyelmének szükséges felhívása mellett - de- monstrájlák a Karami-kormány egységét. Legalább vízügyben, ha már a hegyvidéki harcok tüzét egyelőre képtelen megfékezni. GÖRFÖL ZSUZSA ÜNNEPI GYŰLÉS POZNAŇBAN (ČSTK) - Ünnepi gyűlést tartot­tak tegnap Poznaňban a lengyel légierő megalakulásának 40. év­fordulója alkalmából. Flórian Si- wicki tábornok, nemzetvédelmi miniszter beszédében hangsú­lyozta: a lengyel fegyveres erők a Varsói Szerződés tagországai hadseregeivel együttműködve odaadóan szolgálják a béke ügyét. Rámutatott, hogy az impe­rialisták tovább fokozzák a lázas' fegyverkezést, s Európa, tehát Lengyelország békéjét is veszé­lyeztetik azok a törekvések, ame­lyek a jaltai és a potsdami konfe­renciák eredményeinek felülvizs­gálását szorgalmazzák. Az NSZK- ban a kormánykörök is támogatják ezeket a törekvéseket. Siwicki rendkívül veszélyesnek nevezte az USA és az NSZK megállapodá­sát az új rakétafegyverek közös kihasználásáról, valamint a Nyu­gat-európai Unió azon döntését, hogy engedélyezik az NSZK szá­mára a stratégiai bombázógépek és rakéták gyártását. A nyugatné­met katonai potenciál gyorsított ütemű növelése pedig komolyan veszélyezteti kontinensünk bizton­ságát. Iraki támadás Majszan térségében (ČSTK) - Az iraki légierő csütötfö- kön az iráni köolajszigettól, Khargtól délre „nagy tengeri célpontot" lőtt - közölte az ÍRNA hírügynökség. Hoz­záfűzte, valamennyi iraki katonai repü­lőgép rendben visszatért bázisára. Hírügynökségi jelentések szerint az Armethystos nevű ciprusi tartályhajó, Sam Nujoma nyilatkozata (ČSTK) - A namíbiai néppel vállalt szolidaritás nemzetközi napja alkalmá­ból a zimbabwei fővárosban, Hararé- ban közzétették Sam Nujomának, a Délnyugat-afrikai Népi szervezet (SWAPO) elnökének nyilatkozatát. Nu­joma hangsúlyozza, hogy a namíbiai nép SWAPO által vezetett harca páni­kot kelt a dél-afrikai megszállók kö­rében. Az- idén volt száz éve annak, hogy megkezdődött Namíbia gyarmati meg­szállása. Az ország népe azóta mérhe­tetlen megpróbáltatásokat állt ki. Min­den szenvedés ellenére hősiesen szembeszáll a megszállókkal, s az idén lesz 18 éve, hogy a lakosság fegyveres harcot indított. Sam Nujoma többek között felhívta a figyelmet: a pretoriai fajüldözők különböző mes­terkedésekkel szeretnék megállítani Namíbia népének harcát, s elodázni a kolonialista fajüldöző rezsim bukását Namíbiában. A dél-afrikai hadsereg agresszív akciókat indít Angola és más frontországok ellen is. Mindezt az a tá­mogatás teszi lehetővé, amelyet az Egyesült Államok és más NATO-or­szágok nyújtanak az apartheid-rezsim- nek. Ez teszi a fajüldözők számára lehetővé, hogy ignorálhassák a Namí­biával kapcsolatos ENSZ-határozato- kat és szembeszállhassanak a világ közvéleményével. amely Kharg szigete térségében tar­tózkodott, sürgős segélykéréseket su­gárzott. Nem ismeretes azonban, hogy a hajót - amely közölte, hogy súlyosan megrongálódott és lángba borult - re­pülőgépről érte-e találat. Az utóbbi 48 órában az iraki egysé­gek Majszan térségében támadást in­dítottak az iráni erők ellen és nagy károkat okoztak technikában és em­beréletben egyaránt. Az iraki tüzérség Bászrától keletre és a front más szaka­szain iráni katonai létesítményeket lőtt. Az ÍRNA hírügynökség arról számolt be, hogy az iráni előretolt egységek csütörtökön a front északnyugati és nyugati szakaszán megsemmisítették, az ellenség tüzérségi állásait, valamint felderítő és figyelópontjait. A hírügynök­ség szerint az iráni egységek több tucat iraki katonát öltek, illetve sebesí- tettek meg. Békeaktivisták a bíróság előtt (ČSTK) - A nyugatnémet igaz­ságszolgáltatási szervek hivatalo­san megkezdték a bírósági eljá­rást 260 személy ellen, akik tavaly szeptember elején egy béketünte­tés résztvevőiként megkísérelték elzárni a NATO bitburgi légibázi­sához vezető utakat. A vádlottak Kozoit van a Zöldek pártjának öt parlamenti képviselője is. Ez a tömeges per újabb bizo­nyítéka annak, hogy az NSZK-ban szüntelenül üldözik a békemozga­lom híveit. Bitburgban és más tá­maszpontokon kerülnek elhelye­zésre az új amerikai robotrepüló- gépek. •

Next

/
Thumbnails
Contents