Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-02 / 181. szám, csütörtök
' ÚJ szú 5 1984. VIII. 2. Kenyérgyári látogatás A város szélén friss kenyérillat csapta meg az orrunkat. A štúro- vói pékség udvarán kenyérszállító gépkocsik sorakoztak s „nyelték“ az elkészített pékárut. A hómérő higanyszála 30 fok fölé szökött, a helyi termálfürdő megtelt fürdő- zőkkel, a reggeli szállításból az üzletek polcain nem maradt egyetlen kenyér, péksütemény sem.- Ne haragudjanak, mentegetőzött Szurdi Béla üzemvezető - a beszélgetéshez segítségre van szükségem, ugyanis csupán egy hete lettem a kenyérgyár vezetője. Amikor Mészáros Éva személyében megérkezett a segítség, elindult a beszélgetés.- A kenyérgyárban uralkodó fejetlenséget a legjobb akarat, igyekezet ellenére sem lehet egy hét alatt megszüntetni - vágott mondanivalója „sűrűjébe“ Szurdi Béla. - A gépi berendezés immár 10 éve három műszakban üzemel, nem csoda, hogy egymás után mondja fel a szolgálatot. Ennek ellenére napontai 1500-2000 kiló kenyeret, 27 ezer péksüteményt, 500-1000 fonott kalácsot, 1000 szendvicset, 2500 zsemlét, 300 mákos és diós kalácsot sütünk, szinte emberfeletti erőfeszítéssel, hogy az üzleteket el tudjuk látni. A kenyértésztát már egy hete külön üstökben kelesztjük, mert a kenyérgyártó szalagsor szétesett, elromlott a liszt-, kovász- és vízadagoló is. Joggal tehetik fel hát a kérdést, hogy vajon milyen lehet kenyerünk minősége? Nem nézhettük tétlenül, hogy munkánk kárba vész, mert előfordult, hogy a szalagról lefutó kenyér ehetetlen volt. Ezért most kézzel zsákoljuk a lisztet, adagolunk és a gépbe, amely összegyúrja a kenyértésztát pékünk kézzel dobálja fel 8 óra alatt a 70-80 mázsa alapanyagot. Igaz viszont az is, hogy most kifogástalan kenyeret sütünk, fogyasztóink elégedettek- Másfél hónapja üzemel a „ kifli-szalag"“, 10-11 ezer darabot sütünk jelenleg óránként. Ha majd kiismerjük a gépsort, termelékenységünk is növekszik majd, 15-16 ezer darab a kapacitás - vette át a szót Mészáros Éva mérnök?. Elmondta, hogy a rossz munkakörülmények ellenére rendszeresen ellenőrzik a nyersanyagok minőségét, a kész termékek zsír és cukortartalmát. - Előfordult, hogy vagy a rossz gépi adagolás következtében, vagy a meghibásodott kemence miatt egyórai sütés (ezer kiló kenyér) ment tönkre. A fárasztó munka■ eredménytelensége okozta, hogy a gyárban dolgozók munkakedve megfogyatkozott. A kenyérgyárban százketten dolgoznak. Hogy az ilyen jellegű gyárban, üzemben meleg van, az természetes. Az viszont már nem, Margit szedte le a forró kenyereket, külön téve a „selejtet“. Szurdi Béla gyorsan megmagyarázta, mi ennek az oka. A szalag vászna elhasználódott, a sok mosástól ös 'zement, ha a kenyér a szalag sztáré kerül, odaragadhat, deformálódhat. Kárba ugyan nem vész, mert morzsává darálják. A már kihűlt kenyér szállító ládákba kerül - a ládázás éjjel is folytatódik, s ez a munka akkor is fárasztó, ha kéznél vannak a lá70-80 mázsa kenyértésztát dobál a gépbe a pékmester hogy nem működnek a ventillátorok, mert nagyon energiaigényesek. Az is szembeötlő, hogy a gyáriak eddig nem kaptak védőitalt (nem is tudták, hogy ez jár nekik), hogy ottjárttunkkor (július közepén) nem tudták, mi van a kollektív szerződésben, mert még nem látták.- Tőlem kérdezték azt is, hogy mikor kapnak fizetést, mert a hét végére esett a fizetés napja - mondta keserűen ismét Szurdi Béla. Ezután már egyre fokozódó kíváncsisággal vártuk, hogy az üzemvezető bemutassa a gyárat. Nagy üstökben pihent a kenyértészta, illatozott az egész csarnok. A kenyérszalagon bölcsőkben kelt a kenyér, majd emberi kéz érintése nélkül a kemencébe ment át. A szalagsor végén Herman Szállítják az illatos, ropogós kenyereket (Gyökeres György felvételei) dák, hát még akkor, ha ezek beszerzését is meg kell oldani! Egy kissé távolabb a gyártószalagtól, fonott kalácsot készítettek az ügyes kezű asszonyok, mellettük egy csoport szendvicseket formázott. - Ezek készítése, no meg a zsemléké, az édes pékáruké munkaigényes, hiszen kézben készülnek - hallottuk a magyarázatot. A kisebb kemence mellett Tejcső Margit állt és miközben a futószalagra helyezte a szendvicskenyereket az üzemvezetőhöz fordult: - Levegőt adjon főnök, az kell ide, hiszen 40 fokot mutat a hőmérő - mondta verejtékezve.- Csak néhány napot adjanak még és meglesz - ígérte lelkesen Szurdi Béla, majd hozzánk fordult. - Egy év kell ahhoz, no meg felettes szerveink hatékony segítsége a lévai (Levice) anyavállalat és az újvári (Nové Zámky) segédüzemé, hogy teljes gőzzel dolgozhassunk. Valami már elkezdődött, hiszen fokozatosan, menet közben javítják, cserélik a gépi berendezéseket, javul dolgozóink munkafegyelme, ezáltal termékeink minősége is. Az idei tervfeladatokat -az5476 tonna kenyeret, 1827 tonna péksüteményt, 120 tonna kétszersültet, 97 tonna morzsát - teljesíteni akarjuk annak ellenére, hogy az első félévet milliós hiánnyal zártuk.- Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kevés, illetve rossz minőségű áruval lássuk el a várost és környékét - mondta kísérőnk határozottan és erős kézszorítással adott nyomatékot szavainak. A kenyérgyárból kifelé jövet szállítóautók keresztezték utunkat. Vitték a friss, illatos kenyeret a város lakosságának. PÉTERFI SZONYA i^i ~*yi (yt ~i^~ ^ ^ ^ ^í|i" "yi ^ HELYTÁLLNAK KÜLFÖLDÖN IS Az Agrozet komáromi (Komárno) üzemének termékei a hazai mezőgazdasági üzemekben nagyon közkedveltek. Nagy az érdeklődés irántuk külföldön is, sok esetben az üzem nem tudja kielégíteni valamennyi külföldi megrendelő igényét. Márpedig a külföldi piacokon manapság már csak kiváló minőségű termékekkel, lehet érvényesülni. Mindez arról tanúskodik, hogy az Agrozet komáromi üzemében helyesen valósítják meg a CSKP KB 8. ülésének határozatait és főleg nagy figyelmet fordítanak a minőség színvonalának emelésére.- Burgonyaültető gépeinket sok országban ismerik és további gépeket rendelnek tőlünk - kezdte a beszélgetést ottjártamkor Klemen István mérnök, az üzem termelési igazgatóhelyettese, majd folytatta. - Jelenleg 4- és 6-soros burgonyaültető gépeket, valamint burgonyaosztályozó komplett gépsorokat gyártunk. Ezeket a gépeket - főképp 6-soros burgonya- ültető gépeket - a külföldi piacra gyártjuk. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk az NDK, ám sok gépet adunk el Romániába, Bulgáriába és Magyarországra is. Legutóbb a szomszédos Ausztriából is jelezték, hogy szívesen vásárolnának tőlünk gépeket. Próbaképpen egy gépet küldünk el ebbe az országba. A termelési igazgatóhelyettestől a továbbiakban megtudtam: a partnerek olyan véleménnyel vannak, hogy az Agrozet komáromi üzemében gyártott gépek megbízhatóak. Ezt bizonyítja a visszajelzett reklamációk nagyon kicsi száma, amit ezrelékben lehetne kifejezni. Ezek a reklamált hibák többnyire szállítás közben keletkeznek, amikor esetleg a gép valamely része deformálódik. Ezeket a kis hibákat az üzem dolgozói operatívan helyrehozzák. Hadd jegyezzem meg azt is, hogy a hazai mezőgazdaság számára gyártott 4-soros burgonyaültető gépekkel is hasonló a helyzet. A gépeket vásárló és használó üzemekben, vállalatoknál nagyon elégedettek. Az elmondottakból kitűnik, hogy az Agrozet komáromi üzemében igen nagy figyelmet fordítanak a minőségi követelmények megtartására. Dolgozói öntudatosak, átérzik a felelősséget. Végső sorban a felelősség fémjelzi munkájukat. Az üzemben ugyanis a gyártást előkészítő részlegen, valamint a présmű-, hegesztő-, a megmunkáló és egyéb, közvetlenül a szerelést megelőző műhelyekben mintegy 75 dolgozó alkalmazza a szaratovi módszert, nem adnak ki a kezükből selejtet. Óriási az érdemük abban, hogy oly nagy az érdeklődés - mind külföldön, mind idehaza - az üzem termékei iránt. KOLOZSIERNÓ Ami már örökre a múlté Sztrájkhullám a harmincas évek elején A gazdasági válság idején a munkások és a burzsoázia között kiéleződött az osztályharc. A munkás- és parasztmozgalmak élén a CSKP állt, és komoly sikereket ért el a bérharcokat, a munkanélküliek megmozdulásait vezetve. Az 1931 márciusában megtartott VI. kongresszus megerősítette a párt tevékenységét, kitűzte a feladatokat, s a gazdasági válság időszakára kidolgozta a harc módszereit. Hangsúlyozta a szakszervezeti munka megerősítését, és nagy súlyt helyezett a paraszt- valamint a nemzetiségi kérdés megoldására. Előtérbe helyezte a munkások többségének megnyerését, valamint a mun- kás-paraszt szövetség létrehozását. A kongresszus hangsúlyozta, hogy a részletkövetelményekért (a munkáért, az adóterhek és a végrehajtások ellen) folyó harcot össze kell kapcsolni a végső cél, a proletárdiktatúra propagálásával. A gazdasági válság éveiben számos munkástüntetésre, sztrájkra, valamint a munka- nélküliek megmozdulásaira került sor a CSKP vezetésével. A párt megszervezte a kis- és középparasztok harcát a ki- zsákmányolók és végrehajtók ellen. A kormány azonban nem volt hajlandó teljesíteni a jogos gazdasági és szociális követeléseket, és kíméletlenül beavatkozott a tömegmozgalmakba. Csehszlovákia szinte egész területén dúlt az osztály- harc, véres összetűzésekre került sor a munkásság, a parasztság és a csendórség között. A csendőrök már 1930- ban brutálisan felléptek a forradalmi proletariátus ellen, s Ra- dotínban a munkások közé lőttek. 1931 februárjában Duch- covban a burzsoázia a munkások közé lövetett, majd a tragikus események sorozata következett: 1931-ben Kosúton, Frývaldovban, Chustban, 1932-ben Horná Suchában, Polomkában, (a mai Švermovo) és több helyen. Szlovákiában a kosúti sortűzzel kezdődött a burzsoázia kíméletlen terrorja a munkások ellen. Az osztályharc legjelentősebb megnyilvánulása a mosti sztrájk volt. 1932 márciusában Észak-Csehországban 25 ezer bányász sztrájkba lépett; a sztrájkot a CSKP szervezte a bércsökkentés és az elbocsátások ellen. A párt a legjobb funkcionáriusait - Klement Gottwaldot, Antonín Zápotoc- kýt, Jan Švermát - küldte Most vidékére, akik a bányászok harcát a sztrájk áprilisi, sikeres befejeződéséig vezették. Sikerült megszervezni a munkások egységes fellépését politikai hovatartozás és nemzetiségre való tekintet nélkül, és megnyerték a sztrájkolók megsegítésére a lakosság többi rétegét is. Az észak-csehországi sztrájk a szlovákiai munkásságnak is megmutatta, hogyan lehet a kapitalisták elleni mozgalmat tömegméretűvé fejleszteni, és elérni a munkásság egységét. .J AAA ben Szlová- I U kiában megI vvfa■ erősödött a sztrájkmozgalom. Az előző évihez képest megkétszereződött a sztrájkolók száma - az elbocsátások, a régebbi kollektív szerződések felbontása, a bércsökkentés, a bérmódosítások ellen tiltakoztak. Sikerrel sztrájkoltak a trnavai fémmunkások, szolidaritást vállalva a mosti körzet bányászaival. Áprilisban 2300 handlovái bányász szüntette be a munkát, májusban Dél-Szlovákiában mintegy 5800 mezőgazdasági munkás sztrájkkal kikényszerítette a munkafeltételek javítását és a béremelést. A Felső-Garam völgyében ugyanakkor tömeges megmozdulásokra és drámai lefolyású eseményekre került sor. A červená Skala-Margecany vasútvonal építésével a kapitalizmus a belső problémákat igyekezett megoldani, az újabb háborúra készülve. Arra számított, hogy az új vasútvonalon szállítják majd a hadianyagot keletre, a Szovjetunió ellen, amelyet nem sújtott a gazdasági válság. A vasútvonalnak minél hamarabb el kellett készülnie. A stratégiailag fontos vasútvonal építésén a Kaboš-cég egy szakaszon csökkentette a béreket s a többi vállalkozó követni akarta a példáját. A kezdeti helyi sztrájkok után 1932 májusában a kommunistáknak sikerült megszervezni az egységes tömegsztrájkot, amelyben több mint 2500 munkás vett részt. Mint a gazdasági válság valamennyi sztrájkja, céljait tekintve ez is az egységfront taktikájának érvényesítését példázta, amit a CSKP a burzsoáziával való összetűzések során sikerrel alkalmazott. A sztrájk 1932. június 7- én tört ki, és másnap, 8-án, tárgyalásokra került sor a vállalkozók képviselői, a breznói járási hivatal és a sztrájkbizottság között. A vállalkozók képviselői és a járási hivatal hajt- hatatlansága miatt a tárgyalás eredménytelenül végződött, másnap folytatni kellett volna. Miután az eredményre váró munkások szétszéledtek és a szállásukra indultak, a csendőrök - a nap folyamán több mint ötvenen gyűltek össze - megrohanták a községházát, hogy letartóztassák a sztrájkbizottságot. A munkások visszafordultak, a csendőrök és a munkások között szóváltás támadt, mire a csendőrök a levegőbe leadott sortűzzel feleltek. Azután a sztrájkolókat kergetni kezdték. Akit értek, puskatussal és gumibottal ütötték, tekintet nélkül arra, hogy a sztrájkolókhoz tartozott-e vagy sem. A zűrzavar késő éjszakáig tartott, akkor a csendőrök erősítést kaptak. A hivatalos jelentés szerint a munkások állítólag kövekkel és botokkal veszélyeztették a csendőrök testi épségét, ezért azok másodszor is sortü- zet nyitottak, amikor is megöltek egy fiatal munkást, a solča- nyi (topolóanyi járás) Ján Chla- poviöot. A csendőrerószakot bizonyítja, hogy Chlapovič nem is vett részt a zavargásokban, éppen vacsorázott, amikor a deszkapalánkon áthatoló golyó megölte. A csendőrök egész éjjel fogdosták össze a sztrájkbizottság tagjait és a CSKP funkcionáriusait, és másnap, június 9-én vonaton vitték őket a breznói és Banská Bystrica-i fegyházba. A sztrájkolók Pohorelában gyülekeztek, élő falként a vonat elé álltak, ki akarták szabadítani a letartóztatottakat. Miután a szerelvény megállt, a csendőrök a vonatablakokból tüzet nyitottak a munkásokra, s egyet közülük megsebesítettek, majd a beálló zűrzavarban rákényszerítették a mozdony- vezetőt, hogy a balesetokozás veszélyét is vállalva Brezno felé indítsa a szerelvényt. Az eset országszerte ellenszenvet és felháborodást váltott ki nemcsak a proletariátus, hanem más haladó rétegek körében is. A CSKP felhívására szolidaritás-sztrájkokat, tüntetéseket és egyéb tiltakozó akciókat szerveztek. Ilyen körülmények között a burzsoázia kénytelen volt meghátrálni. A červená Skala-Margecany vasútvonal munkásai nemcsak hogy megvédték bérüket, hanem átlag 10-15 százalékos emelést is kiharcoltak. A sztrájk politikai jelentősége sem volt kisebb. A CSKP- nak nemcsak a pártonkívülie- ket sikerült bekapcsolnia az egységes tömegsztrájkba, hanem más politikai pártok tagjait IS JARMILA BOBOKOVÁ
