Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-14 / 165. szám, szombat
A nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatai az imperializmus fejlődése korszakában A II. Internacionálé megalakulásának 95. évfordulójára ÚJ szó 1984. VII. 14. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben, a párizsi kommün bukása és az I. Internacionálé feloszlatása után a nemzetközi munkásmozgalom ideiglenesen meggyengült. Ennek ellenére a marxisták, élükön Marx Károllyal és Engels Frigyessel, kitartóan munkálkodtak a munkások körében és felkészítették őket a burzsoázia elleni döntő harcra. Politikai tömegpártok létrehozására törekedtek, amelyek előfeltételét képezték az új nemzetközi munkásszervezet megalakulásának. Ebben az időszakban a munkásosztály fő feladata az volt, hogy a jövő sikeres harca érdekében szervezetileg, elméletileg és politikailag erősödjön. A marxizmus további jelentős tennivalója volt a teret hódító opportunizmus elleni küzdelem is. A párizsi kommün veresége után nem alakult ki a szociális forradalomnak kedvező helyzet. Az iparban fokozódott a tőke koncentráltsága és megkezdődött az átmenet a kapitalizmus legfelsőbb fokára, az imperializmusba. Lenin ezt az időszakot úgy jellemezte, hogy az előző időszaktól megkülönbözteti „békés“ jellege, a forradalmak hiánya. A Nyugat véget vetett a polgári forradalomnak és a Kelet még nem vált éretté a forradalomra. A nemzetközi munkás- mozgalomnak az volt a feladata, hogy a parlamentekben, a szak- szervezetben folytatott harc és a munka törvényes formáinak, a sztrájkharcnak stb. segítségével erőt gyűjtsön. Ezt az időszakot azonban már az jellemezte, hogy a marxizmus sok országban be- szüremlett a munkásmozgalomba. Kialakulóban voltak a munkásosztály tömegpártjai, ami előfeltétele volt az új proletárszervezet megteremtésének. Marx és Engels nagy figyelmet fordított ezekre a pártokra és azt igényelte, hogy forradalmi marxista pártokká váljanak. Elméleti és gyakorlati munkásságukkal megcáfolták a különféle opportunista és anarchista nézeteket. Élete utolsó éveiben nagy munkát végzett el Marx, aki a munkásmozgalomban kifejtett gyakorlati tevékenysége mellett legjelentősebb művének, a Tőkének befejezésén dolgozott. Megtanult oroszul és halála előtt megjövendölte, hogy Oroszországban érik a világtörténelmi jelentőségű forradalom. Marx Károly halála után legközelebbi munkatársa, Engels Frigyes arra törekedett, hogy az új munkásszervezet valóban marxista és forradalmi jellegű legyen. A marxisták ádáz harcot folytatva az opportunistákkal, elsősorban a francia posszibilistákkal, végül is 1889. július 14-re - a Bastille bevételének századik évfordulójára- Párizsba nemzetközi szocialista kongresszust hívtak össze, amelyen II. Internacionálé elnevezéssel nemzetközi munkásszervezetet alapítottak. T evékenysége kezdetén a marxista szocializmus gondolatai uralták, amelyek elméleti alapját képezték a nemzetközi munkásmozgalom fellendülésének. Az alakuló kongresszus fő jelszavai - „Világ proletárjai, egyesüljetek!“, „Társa- dalmasítani a termelőeszközöket!“ „Politikailag és gazdaságilag kisajátítani a tőkés osztályt!“- hangsúlyozták a tudományos szocializmus marxista elméletének alapvető gondolatait. A kongresszus határozatai a munkavédelmi törvényhozás biztosításáért folytatott politikai harc és a proletárhatalom kivívása - szükségéről szóltak. A kongresz- szus célként tűzte ki a szocializmus megvalósítását. Síkraszállt a nyolcórás munkanapért és határozatot hozott az általános választójogért vívott harcról. Az amerikai küldöttek javaslatára elhatározta, hogy május elsejét minden évben megünneplik a proletariátus nemzetközi szolidaritása jegyében. Továbbá határozatot fogadtak el az állandó hadseregek felszámolásáért és a felfegyverzett nép általi helyettesítésükért folytatott harcról. A II. Internacionálé alakuló kongresszusa a nemzetközi munkásmozgalom jelentős eseménye volt, mivel lefektette a proletármozgalom programjának és taktikájának alapjait. A gyakorlatra hárult annak a bizonyítása, hogy vajon a II. Internacionálé képes lesz-e megvalósítani a kongresz- szusi határozatokat. A II. Internacionálé tevékenységének első időszakában, még Engels életében, a munkáspártok tevékenységét lényegében helyes irányelvek szabályozták. így például az 1891-ben megtartott brüsszeli kongresszuson foglalkoztak a militarizmus kérdésével és a világháború kitörésének lehetőségével. W. Liebknecht megállapította, hogy a militarizmus kérdése elválaszthatatlan az osztályharc kérdésétől, mivel a háborúban a proletariátusnak harcolnia kell a saját burzsoáziája ellen. A Zürichben 1893-ban megrendezett kongresszuson napirenden szerepelt a szociáldemokrácia politikai taktikájának kérdése. A pártoknak azt javasolta, hogy harcoljanak a politikai jogokért, az általános választójogért, a szociális reformokért, a gazdasági követelményekért stb. A londoni kongresszuson, 1896-ban, elemezték a nemzetiségi és a gyarmati kérdést és határozatilag elismerték minden nemzet önrendelkezési jogát. A kongresszusok helyes határozatai azonban nem voltak konkrétak és a pártok előtt nem tárták fel a kitűzött célok elérésének módját. A nemzetközi szocialista mozgalomban a marxizmus győzelmével egyidejűleg anarchista, anarchoszindika- lista és jobboldali opportunista erők kezdtek tevékenységet kifejteni a II. Internacionáléban. Elvetették a politikai hatalom kivívásáért folytatott harcot, csak a gazdasági és a parlamenti harc formáit hangsúlyozták, és elvtelen kompromisszumokra törekedtek a burzsoáziával. A szociáldemokrácia új tömegpártjai marxista szempontból nem voltak edzettek és nem voltak védettek az opportunista nézetekkel szemben. A marxizmus „divattá“ vált, és a politikusok azért kezdték hirdetni, hogy ezzel pártjuknak megnyerjék a dolgozók tömegeit. Az ilyen politikusok egyike volt Eduard Bernstein, aki műveiben revideálta a marxizmust. Azt állította, hogy a marxizmus „elavult", revideálni kell. Alapvető tételeinek, elsősorban az osztály harcról szóló tanításának megcáfolására törekedett. Azt állította, hogy a kapitalizmus a reformok útját követve átnő a szocializmusba. Ezt fejezi ki ismert közhelyes mondása: „A végcél semmi, a mozgalom minden“. A II. Internacionálé sokat tett a proletariátus marxista alapokon történő szervezésében és egyesítésében. Ez a mozgalom terjedt és megnyerte a proletariátus mind számottevőbb tömegeit. Ugyanakkor a II. Internacionálénak számos fogyatékossága is volt, amelyeket meghatványozott a rossz szervezeti felépítés. Az 1900-ban megtartott párizsi kongresszusig ugyanis nem rendelkezett irányító szervvel. A pártok fő szervei a parlamenti frakciók voltak és tevékenységük a helyi és nem az üzemi pártszervezetekre épült. A nemzetközi munkásmozgalom a 19. és a 20. század fordulóján új szakasz küszöbéhez ért. Szükségessé vált megteremteni az új típusú, forradalmi proletárpártot, amely mentes lett volna az opportunizmustól és következetesen marxista politikát gyakorolt volna. Az oroszországi és a nemzetközi proletármozgalomban ezt a szerepet töltötte be V. I. Lenin vezetésével a bolsevik párt. Az orosz proletariátust felvértezte a mind forradalmibb harci formákkal, a gazdasági sztrájkokról áttért a politikai sztrájkokra, amelyeknek célja a cárizmus megdöntése volt. Lenin elméletileg továbbfejlesztette s az imperializmus korának feltételeire alkalmazta a marxizmust. Kidolgozta a forradalmi marxista párt ideológiai, szervezeti és taktikai elveit, az oroszországi és a nemzetközi munkásmozgalmat felkészítette a proletárforradalomra. A II. Internacionálé baloldalával, Rosa Luxemburggal, Kari Liebknechttel és másokkal együtt a II. Internacionálé fórumain is harcolt az opportunizmus ellen. Kongresszusain felszólalt az opportunisták és a centristák ellen, akik együttműködésre léptek a burzsoáziával. All. Internacionálé helyes álláspontot képviselt a militarizmus és a háború kérdésében is. Erről tanúskodik egyebek között az 1912. évi rendkívüli bázeli kongresszus kiáltványa is, amely a világháború veszélyéről szólt és hadat üzent a háborúnak. A háború kitörése után azonban az opportunista vezérek elárulták ezt a kiáltványt és saját burzsoáziájuk oldalára álltak. A bolsevik párt volt az egyetlen, amely nem követett el árulást. A nép előtt feltárta a háború tényleges okait és a forradalmi proletár kiutat. Lenin műveiben kidolgozta az igazságos és az igazságtalan háborúkról szóló tanítást. Rámutatott annak szükségére, hogy az imperialista háborút polgárháborúvá és a lövészárkokban harcoló ellenfelek katonái összebarátko- zásává kell változtatni. A 95 évvel ezelőtt megalakult II. Internacionálé tapasztalatai a tanulságok kútforrását jelentették a proletariátus további küzdelmében. Lenin a II. Internacionálét úgy méltatta, hogy hasznos előkészítő tevékenységet fejtett ki a proletártömegek előzetes szervezésében, a legvadabb tőkés rabságnak és a leggyorsabb kapitalista haladásnak hosszú, békés időszakában, a 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején. Megteremtette a munkásosztály tömegpártjait. Számos ország parlamentjében képviselethez jutott, de amikor a parlamenten kívül és a háború időszakában kellett volna harcolnia, vezérei a burzsoázia oldalára álltak. A bolsevik párt Lenin vezetésével magasba emelte a marxizmus zászlaját és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megdöntötte a tőkés rendszert, hatalomra juttatta a proletariátust. A II. Internacionálé baloldali szárnyával együtt előkészítette a kommunista pártok megalakulását és lefektette korunk kommunista mozgalmának alapjait. Ez a mozgalom ma a világ forradalmi folyamatának legnagyobb és legbefolyásosabb ereje, a szocializmus további sikereinek és győzelmeinek záloga. Dr. MILAN HRBEK docens A vratislavicei Bytex vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak a gyártmányfejlesztésre. A vállalatnál új kovralszőnyegeket gyártó gépsort helyeztek üzembe. Az új berendezés percenként 70 négyzetméter szőnyeget készít. A képen: Joanna Sienawská orsókat cserél. (Petr Josek felvétele - ČTK) Bemutató a határban JÓ ALKALOM VOLT A TAPASZTALATCSERÉRE Egymás után érkeztek Ekecsre (Okoč) az agronómusok - főleg a gyomirtási és növényvédelmi munkák irányítói hogy tapasztalatokat szerezzenek a gazdaságos tápanyagadagoláshoz és a vegyszerek megfelelő alkalmazásához. A község művelődési házában megjelentek az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának, a Magyar Nép- köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának, és számos vállalatnak, valamint az érdekelt taggazdaságoknak a képviselői, a Bajai Kukoricatermelési Rendszerben (BKR) dolgozó szakemberek, akik ezen a nyári napon előadásokkal, a határban pedig bemutatóval igyekeztek tanácsot adni a vegyszerek használatához. Jó helyre jöttek a tanulnivágyók. Olyan egységes földművesszövetkezetbe, amelyben évek óta 6 tonnánál nagyobb a szemes kukorica hektárhozama és a napraforgó is bő termést ad. A kisebb- nagyobb összejövetelek után ez volt a harmadik nagyobb arányú bemutató. Jó alkalom hasznos tapasztalatok szerzésére. Erről beszélt beszámolójában dr. Matos Lőrinc, a BKR Közös Vállalat igazgatója is. Amit hosszú éveken át tapasztaltak, másoknak is tovább akarják adni, hogy minél több vállalatnál kamatoztassák a sok-sok kísérlet után bevált módszereket. Mert nekik sem volt könnyű annak idején. Mégis a nehezebb utat választották. Tizenöt évvel ezelőtt előrelátóan elhatározták, hogy minél olcsóbb termelési rendszert alakítanak ki. Figyelembe véve a külföldi áringadozásokat, a gépek drágulását, úgy döntöttek, hogy a termelési rendszerben a KGST-államokban gyártott gépekkel dolgoznak. Ez a törekvésük sikerrel járt, mert a hazai gépipartól és a KGST-államokból beszerezhették az egyes munkához szükséges gépeket. Az ipari háttérre támaszkodva fejlődtek tovább. Ma 13 megyében 150 partnergazdaságuk van. Rendszeresen adnak tanácsot a növények optimális tápanyagellátására, a gyomirtó és növényvédelmi szerek használatára. Háromszáz függetlenített szakemberük járja a taggazdaságokat. Csehszlovákiában főleg a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a komáromi (Komárno), a lévai (Levice) járásban és Mikulov körzetében tevékenykednek. Mexikóban, a kukorica hazájában is ők irányítják a termelést. Hazánkban 17 500 hektárra terjed ki a Bajai Kukoricatermelési Rendszer; a rendszergazda az utóbbi években már hasznos tanácsokat ad a napraforgó és a búza termesztéséhez is. Cél: egy-egy ágazat, vagy egy-egy növény termelési módszereinek fejlesztése, szakosítása, iparszerűvé tétele és terméshozamának növelése. Egyszóval a komplex technológia kialakítása. A rendszer a kísérletek alapján szerzett tudományos ismeretek „receptjét“ adja. Mint minden módszer esetében, ebben is a termelés dönt jogosultságáról. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk ezt a termelési rendszert, akkor azt mondhatjuk, hogy helyes továbbfejlesztése és terjesztése. A rendszergazda Ekecsi Efsz növénytermesztésében évek óta nagyok a hozamok. Ollós László rendszerfelelős szerint a múlt évben a taggazdaságokban 6,30 tonna volt a szemes kukorica hektárhozama, a bevált napraforgó-hibrideké pedig 3-3,4 tonna. Ezek a számok bizonyítják, hogy a rendszer alkalmazásával magas szinten lehet termelni. Az eredmények elérésében nagy része van a rendszergazda szövetkezetnek is, amely a gyakorlati tapasztalatok alapján állandóan tökéietesiti a módszereket és a legmegfelelőbb gépeket, vegyszereket vásárolja, alkalmazza. Öllé Imre, a szövetkezet elnöke a bemutató alatt is a legjobban bevált gépek előnyeit magyarázta a taggazdaságok agronómusai- nak. Tanácsolta, olyan gépeket rendeljenek, amelyek a helyi viszonyok közepette a legjobban dolgozhatnak. A szaktanácskozáson új húrokat is pengettek. Dr. Kovács Gábor, a Magyar Népköztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növényvédelmi osztályának vezetője hangsúlyozta, hogy új alapokra helyezik a tápanyagellátást, a gyomirtást és a növényvédelmet. Évente 330 növényvédőszert próbálnak ki, amelyből a kísérletek után általában csak 30-40-et engedélyeznek alkalmazásra. A vegyszerek adagolására a számítástechnikát is felhasználják. Fajtaspecifikus gyomirtószereket használnak. Héttonnás hektárhozam felett szabályozzák a műtrágyafogyasztást. A gazdaságossági szempontokat figyelembe véve növelik a folyékony és szuszpenziós műtrágyák arányát, amelyeket a növények jól hasznosítanak. Kísérleteznek a gyomok őszi irtásával is. Ügyelnek arra, hogy csak annyi gyomirtószert permetezzenek ki, ameny- nyiré szükség van, hogy a túladagolás miatt ne kerüljön belőle sok a talajvízbe. Koncentrált vegyszereket használnak, amelyekből természetesen kevesebb kell hektáronként, mint a hagyományosakból, és permetezésük is gazdaságos. A tanácskozás után a Baromülő dűlőben Gaál Dezső, a Győrme- gyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás laboratóriumának vezetője Belucz János kandidátusnak, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kutatóintézet nagymegyeri (Čalovo) fajtakisérleti állomása vezetőjének tolmácsolásában bemutatta a biostimulátorok és az idejében permetezett növényvédőszerek kedvező hatását a termelés alakulására. Ebben a dűlőben - amint a szakemberek elmondották - a jó növényápolás hatására a tavaszi időszakban még gyenge búza megerősödött, és most jó termést ígér. A búzatábla mellett a kukoricatáblán az Anelda gázhatású szer kedvező hatása nyilvánult meg. A kukoricában alig volt gyom. A termelési rendszer képviselői azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a gyomok egy része egyes gyomirtószerekkel szemben ellenállóvá válik, ezért újabb szerekkel kell kísérletezni. Pontos tanácsot adtak a rendszer szakemberei az egyes kukoricafajták tápanyagellátására, növényvédelmére. Ezzel egyidejűleg bemutatták a legkorszerűbb gépeket is. Hasznos bemutató volt tehát az Ekecsi Efsz határában. így értékelték hazai gazdasági szerveink vezetői is. Ján Šabik, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese bejelentette, hogy a gazdaságos termelési rendszer nagyobb méretű alkalmazásához minden támogatást megadnak. További tanácskozásokat folytatnak az együttműködés fejlesztése céljából. BALLA JÓZSEF Három járás agronómusai szemlélik a kukoricatáblán a gyomirtószerek hatását (A szerző felvétele)
